A jogi személy lényegéről szóló tanítások jellemzője, hogy szerzőik jogbölcseleti magaslatban szárnyalnak. Ennek ellenére a jogtudomány - a mai napig - mindenki által elfogadott válasszal adós maradt. Ugyanakkor a jogalkotók és az élő jog formálóit alig-alig érintik meg ezek az eszmék, az ő törekvéseiket mindig a gazdaság és a jogpolitika praktikus igényei irányítják. Igaza van Szászy-Schwarznak: a jogrend - a jogalanyokra vonatkozó szabályozás tekintetében - elismerhet "jogot, jogkört, vagyont istenek és szentek, elhunyt szellemek, állatok, szobrok és más élettelen dolgok szükségleteinek kielégítése céljára is".1
A jogi személyiség eszmetörténetének főbb vonulatait mindemellett érdemes felidézni, hiszen "a jogi személy a jogalany elméletének próbaköve".2 Hogyan magyarázható meg, hogy a jog az ember mellett egy másik mesterséges jogalanyt is kreált?
A fikciós elmélet szerint a jogi személyt jogalanynak tekintjük, mert csak az ember jogképes (Savigny, Puch-ta, majd később Windscheid és Bierling), amit - különösen Németországban - követett a realitás-elmélet (Gierke), amely szerint a jogi személy is testi-akarati realitás hordozója, miként az ember; Jhering szerint nem az akarat, hanem az érdek a jogi személy lényege, Kelsen viszont a jogi személyt a tárgyi jogban foglalt szabályok összességének tartja.
A jogi személy tana a század első felének magyar jogtudományában is jelentős szerepet játszik, s - minőségét tekintve - európai színvonalú tudományos eredményeket produkált. Szászy-Schwarz Gusztáv nevéhez - a 19. századi német történeti iskolák után - az egyik legnagyobb hatású elmélet fűződik. Ő a célhoz kötött vagyonban látja a jogi személyiség lényegét (hasonlóan a német Brizn felfogásához). A jogi személy esetében e nézet szerint a cél az, ami a vagyont összetartja. Brinz elméletében - miután a vagyont nemcsak ember, hanem valamely cél is összetarthatja - még kétféle vagyon van: emberi vagyon és célvagyon. Szászy-Schwarz erre mondja azt, hogy a személyi vagyon is célvagyon. Ebből viszont nem következik, hogy a Brinz féle csoportosítás elvetendő lenne, legfeljebb az, hogy a személyeknek és a vagyonnak van egy közös többszöröse. Ezt a közös többszöröst keresték más kutatók is. "Voltak - írja Szászy-Schwarz - kik ezt a közös nevezőt az akaratban keresték: az egyéni élő akaratban az épeszű felnőtt embernél, a «virtuális» akaratban a csecsemőnél és az őrültnél, a «kollektív akaratban» az egyletnél, az alapító «perpetuált» akaratában az alapítványnál. Ez a megoldás fantomnak bizonyult - frázisnak, melyet a kritika első fúvása levegőbe söpört. Én a célt mutattam ki ily közös nevezőnek, ember, egylet, alapítvány, felnőtt és csecsemő, épeszű és bolond esetében a jogilag tűzött valamely cél az, mely számára jog adva van, ezen cél az ad quod jus pertinet, ezen cél a jogalany. A jogalany fogalma az ún. természeti és az ún. jogi személy esetében tehát szerintem nem is csak «párhuzamos», mint Thur mondja, hanem azonos, egységes és éppen ez az egységes jogalany az, amit a tudomány oly régóta keres".3
Ám, amilyen radikálisan továbblép Szászy-Schwarz a Brinz-féle gondolatsoron (minden vagyon, tehát az egyes ember vagyona is, célvagyon, mert bizonyos célcsoport szolgálatában áll), ugyanúgy haladja meg Moór Gyula is a Szászy-Schwarz-féle felfogást. Gondolata szerint sok tekintetben igaza van a Szászy-Schwarz-féle célvagyon-elméletnek, amely azt a célt, amelyet a jogi személy szolgálni hivatott, állítja felfogása homlokterébe, azonban az elmélet Moór szerint abban téved, hogy azt hiszi: a jogi személy mivoltát megmagyarázhatja azzal, hogy rámutat arra, hogy miért alkotta meg a jog a jogi személyeket. Moór felfogásának lényeges alapgondolata: a jogi személy és a teljesen cselekvőképtelen természetes személy közti tökéletes hasonlóság. Érvelése szerint puszta jogképességgel, vagyis technikus értelemben vett cselekvőképesség nélküli jogképességgel nem találkozunk sohasem anélkül, hogy "a tárgyi jog ne gondoskodott volna a pszichofizikai értelemben vett cselekvés lehetőségéről a jogképességhez rendelt valamilyen emberi cselekvés útján. Ha a cselekvőképtelen természetes személynek egyáltalában nem volna törvényes képviselője, ha a jogi személynek egyáltalában nem volnának szervei, mit jelentene vajon puszta jogképességük?"4
Moór Gyula szerint elválik egymástól az alanyi jog és a cselekvőképesség fogalma, a tételes jog szerint ugyanis alanyi joggal cselekvőképtelen személy is bírhat. Ebből vezethető le a jogi személy lényege: egy mesterséges jogi konstrukció szerint a tételes jog alanyi kötelességeket és jogosultságokat, vagyis tulajdonképpen cselekvéseket tulajdonít nem embereknek. Ezt azáltal éri el, hogy cselekvőképes embereknek (a jogi személy képviselőinek) cselekvését nem ezeknek, hanem a mesterséges alakulatnak, a jogi személynek számítja be.
Az emberi cselekedetek jogi beszámítási végpontjaként létesül tehát a jogi személy. Ehhez képest alakul az alanyi jog fogalma, amely lényege szerint mindig emberi cselekvés, de ezt a cselekvést a tételes jog alapján nem mindig annak számítják be, aki végrehajtja a valóságban.5 A jogalanyiság nem egyéb mint emberi cselekvéseknek jogi beszámítási pontja.
Összefoglaló meghatározása szerint: "A jogi személy emberi cselekvéseknek valamely egységes jogi cél érdekében normatív kapcsolatokkal való egységbefoglalása. A tárgyi jog tehát csupán emberi cselekvésekből építheti fel a jogi személyiségét, alkothatja meg annak egységes jogalanyi tevékenységét."6
Nem gondolom, hogy túlságosan leegyszerűsítjük ezt a szerteágazó problémakört, ha azt tartjuk: minden jogi személyiséggel foglalkozó elmélet két nagy csoport valamelyikébe osztható: az egyik csoport, amelyik a jogi személyiség lényegének feltárásánál az emberből indul ki, s nem fogad el ember nélküli jogi személyiséget; a másik: a jogi személy vagy tudati vagy objektív jelenségek absztrakciója, ami nélkülözhetővé teszi az embert a jogi személyiségben, s az ember legfeljebb a jogi személy lényegét tevő akaratnak, célnak, vagyonnak stb. képviselője, eljáró közege. A szervezetszociológia nézeteinek a jogba való újabbkori behatolása ez utóbbi irányzatokat erősítette fel, amelyek szerint a jogi személy egy hatalmi struktúra részeleme, nem a magánjog jelensége, amelyben az intézmény a domináns, ugyanis a szervezet több és más mint az esetleges tagok összessége.7
Ezek az újabbkori felfogások nem gyakorolnak meghatározó hatást a modern jogokra, s "az 1980-as, 1990-es évekre ez az irodalmi vita kifulladt, anélkül, hogy a tételes jogra különösebb hatást tudott volna gyakorolni."8
Az angolszász jogcsoport többnyire praktikus indíttatású. Az amerikai joggyakorlat - hasonlóképpen az angol precedens joghoz - hangsúlyozza,9 "ha egy társaság szerződést köt ez a jogi egység szerződése (...), nem pedig az egyes tagok szerződése."10
Az amerikai irodalom szerint ez a döntés a csoportelmélet (group theory) elfogadását jelenti (gyökerét leginkább Jheringre vezetik vissza), amely az elmúlt évtizedekben jelentősen módosult. A bírói gyakorlatban mindinkább a személyelmélet (person theory) térhódítása nyilvánul meg (amelyet a német Gierka elméletével rokonítanak).11 A társulásnak ugyanaz a lényege, mint az embernek: "egyetlen állam sem foszthat meg egy személyt (.) a törvények egyenlő védelmétől (.) a személy megjelölés alatt kétségtelenül a társaságot is érteni kell", továbbá, hogy ez az elv "egyenlő törvényeket jelent, amelyeket azonos helyzetben mindenkire hasonlóképpen alkalmaznak."12
A jogi személyiségnek szüksége van cselekvő-, gondolkodó, akaratát kifejezni tudó, tehát jogképességgel rendelkező emberre. A jognak nem minden ágában van ez így, hiszen a közigazgatási jog (ideértve a nemzetközi jogot és a nemzetközi közjogot is) jól elboldogul az ember, mint jogképességgel bíró személy nélkül is. A polgári jog azonban enélkül nem képzelhető el. Mi az összefüggés a jogképesség és a cselekvőképesség között? Vajon igaz-e az, hogy csupán a cselekvőképességgel párosult jogképesség jelent igazi teljes jogképességet? A jog - végső soron - csak emberi magatartásra építheti szabályait, a felelősségi rendet csak az akarattal rendelkező emberre alapíthatja.
Max Weber írta: "a szociológia semmi esetre sem ismert valamifajta cselekvő kollektív személyiséget."13 A jog miért ismerhet?
A jogi személy elmélete is bizonyítja, hogy meghatározott jogcsoportba tartozó jogintézmény lényegét nem tárhatjuk fel úgy, hogy nem a meghatározó jogviszony-fajtán keresztül vizsgáljuk. Jogi személyt ismerhet az államjog, a pénzügyi jog, de lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki mindezek sajátosságait egyetlen fogalomba akarja sűríteni. Nincs is erre szükség. A politikai pártnak nem az a lényege, hogy jogi személy, pedig az. Az adójog alanya is többnyire a jogi személy, de nem szabad a pénzügyi jogi törvényszerűségeket a jogi személy fogalmába bevinni. A politológia és a szervezetszociológia felismeréseit nem a jogi személyiség elméletében kell tükröztetni. Ellenkező esetben a polgári jogot fosztjuk meg attól, hogy gyakorlatban használható, jól működő jogi személy fogalommal rendelkezzék.
Ezen elvi alapállásról kiindulva, elsősorban a következő kérdésre kell válaszolnunk:
A jogi személy polgári jogi kategória, anyajoga-e a polgári jog a jogi személy jogképességének?
Ez a témakör összefüggésben van azzal az alapkérdéssel, ami - úgy tűnik - a Ptk. kodifikáció megindulásakor úgy dőlt el, hogy egyértelműen a monista felfogású, egységes Polgári Törvénykönyv mellett foglalt állást a Kodifikációs Bizottság.14
A jogképesség természetesen általános érvényű jogfilozófiai kategória is, amely gyakorlati jelentőséget az emberi jogok fejlődésének utóbbi évtizedeiben nyert. Az általános, egyenlő, nem korlátozható jogképesség a modern jogfejlődés jelentős eredménye: "A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 16. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy jogképesnek ismerjék el. Minden ember, mindenütt, feltétlenül jogképes, azaz jogalany, vagyis jogi értelemben véve «személy». Ezzel egy hosszú - de legalább kétszáz éve tartó - történelmi folyamat céljai nyertek egyetemes elismerést: minden ember nemcsak «természetes állapotát», hanem jogállását tekintve is egyenlő lett. A minden embert megillető jogképesség kizárja a rabszolgaságot; s mivel nemcsak általános, de egyenlő is, kizárja a jogképesség különböző terjedelmén alapuló (pl., rendi) különbségeket is. Miután minden ember jogképességét, személy-voltát elismerték, az «ember», a «jogalany», a «mindenki», a «személy» jogilag szinonimává vált. Ezáltal az «ember» normatív fogalommá lett."15
Ez azonban nem változtat azon, hogy a jogképesség fogalmát elsősorban a polgári jog tölti meg tartalommal, s ehhez képest a jogi személyiség polgári jogi kategória. Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a jogi személyiség a szervezet komplex jogalanyiságát fejezi ki. E felfogás szerint a polgári jog elsődlegességét ezen a téren fel kell adni, a polgári jog anya-jogágiságát a jogalannyá nyilvánításnál fenntartani nem lehet...16 Ez évtizedes vitám Sárközyvel, aki - úgy tűnik - ma is - bár újabban árnyaltabb fogalmazással -e felfogást vallja.17
Kétségtelen, hogy a jogi személyiség fogalmát más jogágnak (pénzügyi jog, államigazgatási jog, munkajog) is segítségül hívják, de nem szükségszerű, hogy ezek a jogágak a jogi személyeket ruházzák fel jogalanyisággal. Így az adóalany-minőség általában követi a polgári jogi személyiséget, de nem feltétlenül egyezik meg azzal. A pénzügyi jog a saját szempontjait követve határozza meg, hogy kit tekint jogalanynak. Ez a helyzet az államigazgatási joggal, sőt a polgári eljárásjoggal is, amely szerint az eljárásjogi jogalanyiság nem mindig azonos az anyagi jogival. A sort tovább lehetne folytatni, kétségtelen, hogy a jogi személy (a vállalat is) több fajta jogviszony alanya lehet. A "komplex jogalanyiság" azonban sem elméletileg, sem a gyakorlatban nem használható kategória. Nem igaz ugyanis az, hogy minden gazdálkodó szervezet, "komplex jogalany", hiszen egyes jogi személyeknél hiányzik, pl. az adóalannyá minősítés. Az pedig, hogy a jogi személy a polgári jogi viszonyokon kívül más jogviszony alanya is lehet: gyakorlati közhely, nem szükséges ezért "komplex jogalanyisággal" felruházni. (Régi példám: a legkomplexebb jogalany ezek szerint az ember, ő ugyanis családi jogviszony alanya is lehet, ettől pedig a vállalat el van zárva.)18
A komplex jogalanyiság - Claus Ott19 eszméje nyomán került be a magyar jogtudományba; Ott felfogása szerint a vállalat korporáció, a nagyvállalat komplett szociális egység, amely egyrészt a magánjogba, másrészt viszont a közjogba tartozik, jogi személyisége komplex jogképességet jelent.
E gyökerekre amiatt kell a figyelmet felhívni, mert a vita tétje nem az, hogy az új Ptk. miként fogalmazza meg a jogi személy jogalanyiságát, hanem az, hogy a jogi személyek (elsősorban a vállalatok, társaságok) jogképességét, mely jogág tartalmazza. Ha ez különleges szabályozást igényel - feltehetően a polgári jogon kívül kell a rendelkezéseket elhelyezni.
Nem érzem hibának, hogy a polgári jogi személy fogalomhoz más "belső jogviszony-elmélet" nem kapcsolódik. Magam is rámutattam, hogy a gazdasági életben meghatározó szerepet játszó jogi személyek (vállalatok) értékét a következő elemek együttese teszi ki. Ezek:
a) a vállalat tulajdonában lévő ingó és ingatlan tulajdon, ideértve a vállalat pénzeszközeit (tulajdonjogi érték);
b) a vállalat cégjogi oltalom alá eső vagyoni értékű jogosítványai, ideértve a vállalati good-willt és a cégnevet (cégjogi érték);
c) a vállalat a) és b) alattiakon kívüli vagyoni értékű jogosítványai, ideértve a szellemi alkotásokon (szabadalmakon, védjegy, szoftver, know-how) fennálló jogosítványokat, használati jogokat (vagyoni értékű jogosítványok értéke);
d) a vállalat munkavállalóinak kollektívájában felhalmozódott termelési tapasztalat, munkaszervezési ismeret (szervezeti érték).20
Ezen értékek jogosítottjai a jogi személyhez tartozó érdekcsoportok, ami irányított tulajdonos esetében: a) gazdasági hatalom gyakorlói, b) a vállalat vezetését ellátó menedzserek és végül c) a munkavállalói kollektíva.
Ugyanakkor arra is felhívtam a figyelmet - s ezt teszem most is -, hogy nem szabad e három érdekcsoportnak a jogi személyhez fűződő kapcsolatát akár a tulajdonjog fogalmába, akár a jogi személy fogalmába sorolni. A találkozási pontokat azonban - a tulajdoni jogviszonyokkal és a jogi személyiséggel - világosan jelezni kell, egyebekben a társulási jog, egyesülési jog, ipar-jogvédelmi jog, munkajog stb. feladata a kapcsolatok rendezése.
Az előzőek szerinti elvi álláspontomból az a lényegi megállapítás is következik, hogy jogi személy működésének feltétele a cselekvőképesség. Az ember esetében ez nincs így, hiszen a gyermek, vagy az elmebeteg jól el van az őt feltétlenül megillető jogképességgel, cselekvőképesség nélkül is. Ennek hiányát csak akkor kell pótolni, ha jogképességét valamely tény folytán aktivizálni kell (ajándékot fogad el, kötelezettséget vállal). A jogi személy tartósan nem lehet meg cselekvőképesség nélkül.
A jogi személy célja valamilyen érdeket, valamilyen érdek érvényesítésére irányuló törekvést fejez ki, jogi személyiség elnyerését a jog csak olyan érdek esetében támogatja, amely a jogi személy létrehozójának egyéni érdekétől bizonyos fokig elkülönül. A legmarkánsabban ez az alapítvány esetében mutatható ki, de a gazdasági társaság is az alapítóktól többé-kevésbé önállósuló érdeket juttat érvényre. A társaság az alapítóktól elkülönült, önállósult érdekek hordozója, nem mechanikus "összegezője" az alapítók érdekeinek. Ajogi személynek tehát olyan szervezetre van szüksége, amely a jogi személy önálló akaratának kialakítására és kinyilvánítására képes. Az angol jogi személy-elmélet lényege is az, hogy a társulás, nem azonos az őt létrehozó tagok összességével.21 Az eseti döntés szerint a vállalat (company) nem képviselője (agent), sem nem megbízottja (trustee) az alapító tagoknak, hanem azoktól teljes mértékben független. A jogi személynek az érdekeit kifejezni és végrehajtani képes önálló szervezettel kell rendelkeznie.
A jogi személy ügydöntő, ügyintéző és képviselő szerve által válik cselekvőképessé, jogképessége így lesz valóságos, így gyakorolhat jogokat és vállalhat kötelezettséget. Moór Gyula fejtegetéseit e ponton kell pontosítanunk: igaz, hogy a jogi személy fejlődési struktúráját pontosan jelzi az alanyi jog és a cselekvőképesség elválása, a jogi személy azonban létezésében megszűnik olyan "mesterséges alakulat" lenni, amit néhány cselekvőképes ember támogat meg. Ügydöntő szervei által a saját - létrehozóitól önállósuló - akaratképzésre válik képessé, amit működésével juttat kifejezésre.
A jogi személy megalakításának feltétele, hogy alapító okirata ezeket a szerveket meghatározza. Alapítvány esetében ugyan előfordulhat, hogy az alapító elmulasztja a kezelő szerv kijelölését, a bíróság azonban ilyenkor köteles kezelő szerv kijelöléséről gondoskodni. Ennek a követelménynek az új kódexben maradéktalanul érvényesülnie kell: cselekvőképesség biztosítására hivatott szerv nélkül jogi személy ne legyen létesíthető.
Van jogalanyiság jogképesség nélkül? Általános felfogás szerint: nincs. A gyakorlatban azonban ez a követelmény tiszta formájában nem érvényesíthető. Ma is több olyan szerv (szervezet) létezik, amely nem jogi személy, mégis polgári jogviszony alanya lehet.
Egyértelművé kell tenni az új Polgári Törvénykönyvben a jogképesség és a jogalanyiság fogalmát, valamint egymáshoz való viszonyukat.
A személyek jogképességgel való felruházása nem jelenti azt, hogy jogképességgel nem rendelkező szervezet (közösség, szerv) nem válhat polgári jogviszony alanyává. Erre a Polgári Törvénykönyvben jelenleg is találunk példát (pl. jogi személyiség nélküli társaság). Hamis az a tétel, hogy a jogalanyiság a polgári jogviszonyban egyben mint jogképesség jelentkezik.
A jogképesség az ezzel rendelkező személyeknek általános - külön erre vonatkozó rendelkezést nem igénylő - elismertsége polgári jogi jogok szerzésére, a kötelezettségek vállalására. A természetes személyek esetében ez az állam alkotmányos kötelezettsége. A jogi személyek esetében a jogképesség általános felhatalmazást jelent polgári jogok szerzésére, kötelezettségek vállalására; külön megengedő rendelkezésre e vonatkozásban nincs szükség, a jogszerzés korlátozásáról viszont a törvényhozónak külön rendelkeznie kell.
A jogalanyisággal való felruházása a nem jogi személy szervezeteknek ezzel szemben mindig külön, kifejezett rendelkezéssel történhet meg. Törvényben meghatározott jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására tehát a törvény - kivételesen - jogképességgel nem rendelkező szervet (szervezetet) is felruházhat.
A jogi személyiség nélküli jogalanyok három típusa ismeretes a magyar jogban:
- a polgári jog szabályai szerint létesülő társaságok, ezek közül ma csak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és a társasházközösségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza a Ptk.;
- az ágazati törvényekben szabályozott jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek, amelyek meghatározott - főként közigazgatási - jogok és kötelességek alanyai lehetnek,
- a jogi személyiség várományával rendelkező szervezet (előtársaság).
A jogi személyiség nélküli társaságot nem csupán a vagyoni viszonyok és a gazdasági kapcsolatok igényei hívják életre, hanem a tulajdon szerkezetének fejlődése teszi kikerülhetetlenné megjelenését a jogrendszerben.
A tulajdon szerkezetének változását a dolog feletti hatalomgyakorlás osztódása eredményezi, amely a több személy vagyonának egyesítésével járó tulajdonosi helyzet ésszerű megoldását is igényli.
A tulajdonjog a vagyon statikus helyzetét szabályozza, a másokat kizáró jellegű jogviszony a dologgal való gazdálkodásnak csak a lehetőségét teremti meg. Ha viszont a közös tulajdon kifejezetten üzemeltetési, gazdálkodási céllal párosul, ki kell lépni a tulajdonjog merev keretei közül. A tulajdonostársak belső kapcsolatának szabályrendszere önállósul, s - rendszerint - a kötelmi jog szabályai szerint közösségbe szerveződik (társaság).
A társaság jogi lényege tehát az, hogy a dolog feletti tulajdonosi hatalom a tulajdonjogviszonyhoz képest közvetetté válik: a tagok személyétől és vagyonától annál inkább elkülönül, minél bonyolultabb jogi konstrukcióban valósul meg. A társaság létrehozatalának két erőteljes gazdasági motívuma van:
- az erők egyesítésének igénye és
- a kockázatmegosztás, a felelősség megosztása, vagy a felelősség korlátozása a társaságba vitt va-gyonra.22
Ez a két igény maradéktalanul a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságban valósul meg. A vagyoni kapcsolatokban vagy a gazdasági életben vannak azonban olyan helyzetek, amikor a felek nem kívánják a dologhoz fűződő tulajdonosi viszonyukat maradéktalanul feladni (pl. gépjármű fuvarozók társulása, ahol a tagok a bevitt gépkocsijukat csak a társaság használatába adják), ugyanakkor a személy- és vagyonegyesülés előnyeit szeretnék kihasználni.
Azt a kérdést, hogy a társulásban résztvevők jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli társaságot hoznak-e létre az határozza meg, hogy a tagok akarata mennyire intenzív együttműködésre irányul. Közvetlenül kívánnak-e részt venni a társasági vagyon működésében, s ehhez képest közvetlen tulajdonosként kívánnak fellépni, vagy megfelelőbb részükre a jogi személyiség és a felette gyakorolt tulajdonirányítás (gazdasági hatalom). A tagok együttműködésének intenzitása, a társasági érdek elkülönültsége, s talán leginkább - az ezt kifejező - önálló tulajdon (saját tulajdonszerzési képesség) megléte határozza meg a társulás jellegét.
Ehhez képest a jogi személyiség, az önálló vagy közös tulajdonszerzés, illetőleg a felelősség módozatai szerint a társaság következő típusai alakíthatók ki:
a) Jogi személyiség nélküli társaság, a tagok autonóm ügyvitelével és felelősségével (a tag lényegében többalanyú kötelem részese, ahol a szolgáltatás természetére - oszthatóságára - figyelemmel jöhet szóba a kötelezettek vagy jogosultak együttessége, illetve egyetemlegessége), a közös cél által indokolt méretű közös tulajdonnal, amelyre a közös tulajdon általános szabályai vonatkoznak, néhány társasági jogi sajátossággal (a tag illetőségét nem ruházhatja át, nem terhelheti meg, nem feltétlen követelmény az egyhangúság a tulajdoni kérdésekben stb.). Ez a társaság nem jogalany.
b) Jogi személyiség nélküli társaság, amely közös neve alatt szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket. A társaság már maga lehet polgári jogi viszonyok alanya, így közös neve alatt tulajdont is szerezhet. A tulajdonként szerzett vagyon azonban a társaság neve alatt kerül a tagok közös tulajdonába, a tulajdonra vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlása a társaságban kialakított döntési mechanizmusnak megfelelően történik. Mivel a társaságnak saját tulajdona és lekötött vagyona nincs, a tagok felelőssége közvetlen, korlátlan és egyetemleges. Lényegét tekintve a magyar jogban ilyen volt a közös név (cég) alatt működő társaság, ugyanakkor a jelenlegi közkereseti társaság (betéti társaság) nem ilyen.
c) Jogi személyiségű (tehát önálló tulajdonszerzési képességgel rendelkező) társaság. E társasági formának - köztudottan - két típusa van: az egyik, amelyben a társaság tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek (a közvetettséget nem szükséges előírni, saját tulajdonra figyelemmel); míg a másik típusban kötelező a törvényben meghatározott összegű törzsvagyon képzése és a tagok csak vagyoni betétjük arányában felelnek a társaság tartozásaiért (korlátolt felelősségű társaság, illetőleg a részvénytársaság).
A Ptk. 1977. évi módosítása során a jogi személyiség nélküli társaság szabályozásának alapgondolata az volt, hogy a jogi személyiség nélküli társaság legfontosabb jegye - a rugalmas szervezet mellett - a tagok tulajdonközössége; ennek megfelelően még a közös név alatt működő társaság esetében is a megszerzett tulajdon - bár a társaság neve alatt - a tagok közös tulajdonába került. Ez a forma nem a magyar Kt. szerinti közkereseti társaságnak felelt meg (ugyanis annak a Kt. 19. §-a szerint saját tulajdona volt); a Ptk.-ban szabályozott közös név alatt működő társaság a német HGB 105-160. §-a szerinti közkereseti társaság mintájára működött (amelyben a társaság vagyona valamennyi tag közös tulajdonában van).
A gazdasági társaságról szóló 1988. évi VI. törvény ezeket a szabályokat hatályon kívül helyezte, s maga szabályozta a jogi személyiség nélküli társaságként a közkereseti (betéti) társaságot, amelynek jogképessége azonban tartalmilag azonos a jogi személyiségű társaságokéval, így a közkereseti társaság is saját tulajdont szerezhet.
Formailag ma is van tehát jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és betéti társaság. Ezek azonban jogi lényegük szerint: jogi személyek, jogképességük megegyezik a többi társaság jogképességével. A társasági törvénynek a társaság jogképességére vonatkozó szabályozása szerint ugyanis a társaságok "saját cégnevük alatt jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők". Ez a rendelkezés önálló tulajdonosi léttel ruházza fel a közkereseti társaságot is. Az uniformizált jogképesség - jogalanyiság - következménye, hogy ma a társulási jogunkból hiányzik a jogi személyiség nélküli társasági forma. E hiányt pótolandó, milyen tartalommal lenne indokolt közös név alatt működő társaságot ismételten meghonosítani a magyar polgári jogban:
a) A közös név alatt működő társaság célja nem lenne korlátozva, tehát üzletszerű gazdasági tevékenységet is végezhetne.
b) A társaság közös neve alatt jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. (A "neve alatt" vagy "cége alatt" kifejezésnek csak ebben az összefüggésben és csak jogi személyiség nélküli társaság esetében van értelme, a jogi személy - természetesen, ha van neve, neve alatt -, de mint jogi személy szerez jogokat.) Nem a társaság egyes tagjai jogosítottak, illetve kötelezettek, hanem a társaság, amelynek képviselője e társaságban nem a tagok, hanem a társaság képviselője.
c) A tagok részéről vagyoni hozzájárulás mértéke a társaság céljától függően változó lehet. A jelentősebb beruházást igénylő gazdasági cél jelentősebb vagyoni hozzájárulást igényel.
d) A társaságnak nincs a jogi személyekhez hasonló kötött szervezete, azonban szükségszerűen van döntéshozó, ügyintéző és képviseleti funkciója. E feladatok ellátása nagy szabadságfokkal történhet, formai megkötések (taggyűlés összehívása stb.) a társaságban nem érvényesülnek, ennek ellenére meghatározott szervezettség a társaságban is jelen van, s ezt - más jogközösségekkel összehasonlítva - szervezetnek is tekinthetjük.
Az ügyek vitelére (az ügyintézésre) minden tag jogosult, a társaság azonban egy vagy több tagot kijelölhet az ügyvitelre; meghatározott ügyek intézéséből valamely tagot ki lehet zárni. A képviseleti jogokat az ügyvitelre jogosult tag gyakorolhatja, tehát mindegyik tag, vagy akár erre a társasági szerződésben (vagy egyéb módon) kijelölt tag.
A döntéshozó jogkör gyakorlása nem kötött szervezeti formák között történik, de testületileg kell gyakorolni, ugyanis a társaság ügyeiben a döntést bizonyos esetekben többségi szavazással, más esetekben egyhangúan kell meghozni.
f) A társaság - laza szervezettsége ellenére - a tagok között közvetlen érdekközösséget feltételez, amelyet az is meghatároz, hogy ki vesz részt a társaságban, kik alkotják ezt az érdekközösséget. A társaság megszűnése ennek megfelelően akkor következik be, ha ezt a célt elérték (vagy elérése már nem lehetséges), illetőleg, ha az érdekközösség a tagok között megbomlott.
A leggyakoribb megszűnési ok - a cél beteljesülése mellett - a tagok közötti érdekközösség megbomlása. Ez megnyilvánulhat abban, hogy valamelyik taggal az együttműködés lehetetlenné válik. Ennek objektív oka is lehet (a tag halála, jogutód nélküli megszűnése), de a tag személyében rejlő más ok is.
A jogi személyiség nélküli társaságból - ez alapvető törvényszerűség - a tag nem válhat ki, s a tagot kizárni sem lehet. A törvény ezért az érdekközösség megbomlása esetére - ha ez egyetlen tag magatartására is vezethető vissza - csak a felmondás intézményét biztosítja. A felmondás nem a tag tagsági viszonyának a felmondása, hanem a társasági megállapodás felmondása, amely a társaság megszűnésével jár együtt (kivéve, ha a rendes felmondás esetén a többi tag a továbbfolytatást határozza el; rendkívüli felmondás esetében erre sincs lehetőség).
g) A közös név alatt működő társaság dologi jogi szerzőképessége tekintetében a vita közel száz éves.
A közös név alatt működő társaság tulajdonával kapcsolatos egyik vitakérdés, hogy önálló tulajdona legyen-e a társaságnak, vagy a vagyon a tagok közös tulajdona legyen. Ismeretes olyan álláspont, amely szerint "a társaság közös neve alatti jogszerzés és a tagok közös tulajdona egymást kizáró két jogintézmény, contradictio in adjecto. A társaság neve alatti jogszerzés ugyanis feltételezi azt, hogy a megszerzett tulajdon tárgya osztatlanul illeti a jogosultat".23
Más álláspont szerint a jogi személyiség nélküli társaságnak önálló dologi jogi szerzőképességet nem indokolt biztosítani. Ha az alapító tagok nem kívánnak társaságuknak jogi személyiséget adni, nem kívánják feladni közvetlen tulajdonosi pozíciójukat - ennek az igénynek kielégítését a jogrendszernek biztosítani kell azzal, hogy a társaság által megszerzett tulajdon a tagok közös tulajdona. A jogi személyiségű társaságban saját, a tagok érdekeitől viszonylagosan önállósult érdekviszony jön létre. A jogi személyiséggel nem rendelkező társulással a tagok nem kívánnak tulajdonuktól nagymértékben eltávolodni, s csupán a vagyonegyesí-tés lazább formációját kívánják megvalósítani. Ez a közös név alatt működő társaságra is vonatkozik.
A másik vitapont: ha e társaságnak csak közös tulajdona lehet, ennek mi a jogi jellege.
Van olyan vélemény, amely szerint a társaságban eszmei hányad nélküli közös tulajdon jön létre. Álláspontom szerint hányadok nélküli közös tulajdon nincs. Ezt a felfogást fejezte ki a Ptk. 1977. évi módosításával beiktatott 568. § (4) bekezdésében foglalt szabály, amely szerint a közös nevű társaságnak önálló tulajdona nem volt, a tagok pénzben és elhasználható dolgokban nyújtott hozzájárulása közös tulajdonukba ment át. A közös tulajdon aránya a bevitt vagyonhoz igazodott.
Ha ismét sor kerülne jogi személyiség nélküli társaság szabályozására, a lazább tulajdoni kapcsolatok előnyeit meg kellene tartani, így - többek között
- a feleknek a tulajdon tárgyai feletti közvetlenebb rendelkezési jogát (a közös tulajdonba adott tárgyak tekintetében a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezések szerint dönthetnek),
- a közös tulajdon megszüntetéséhez való jogot a tag rendes felmondása esetére, valamint
- a hitelezőknek azt a jogát, hogy a tag tulajdoni hányadából kielégítést követeljen.
g) A közös név alatt működő társaság esetében - ha a társaságnak önálló tulajdona nincs - a tagok felelőssége közvetlen, korlátlan és egyetemleges kell, hogy legyen.
A jogi személyiség nélküli jogalanyok következő típusa jóval ellentmondásosabb.
A gazdasági társaságokról szóló - 1980-as évek végén született - szabályozás hatására a törvényekben általánossá vált az a gyakorlat, hogy a jogszabály hatályát a magánszemélyeken és jogi személyeken kívül a "jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek"-re is kiterjesztik.24
A törvények közül néhány e szervezetekre - a jogi személyekkel azonos - közigazgatási kötelezettséget ró, ezek elmulasztása esetén bírság kiszabását teszi lehetővé (1996: XXXI. tv. 43. §). A szervezet hatósági határozat alapján pl. köteles polgári védelmi tervet készíteni (1996: XXXVII. tv. 13. §); műemlékvédelmi bírság szabható ki arra a szervezetre, amely tevékenységével a törvényben előírt kötelezettségeket megszegi.
A vad védelméről szóló törvény (1996: LV. tv.) szerint a vadászterület határán belüli földtulajdonosok "vadászati közösséget" alkotnak (tv. 6. §), akik tulajdoni hányaduk arányában határoznak a vadászati jog gyakorlásának egyes kérdéseiről, az általuk megválasztott képviselő a vadászati közösség ügyeiben eljárva a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat (feltehetően csak a közösséget illető jogosultságok és kötelezettségek tekintetében). A vadászati közösséget kell vadászatra jogosultnak tekinteni, s ez jelentős polgári jogi kötelezettséget is jelent (pl. kártérítési felelősséggel is a közösség tartozik).
Hasonló rendelkezést tartalmaz a halászatról szóló 1997. évi XLI. törvény is a halászati közösségről, amelyben a tulajdonosok egyszerű szótöbbséggel választanak képviselőt, aki a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.
A pontosabban fogalmazó törvények már csak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat (vagy: gazdasági szervezeteket) vonják a szabályozás hatálya alá. Ez nem kifogásolható, azt a helyzetet fejezi ki, amely a közkereseti és betéti társaság jogi személyiségének hiányából - ugyanakkor jogképességük teljességéből - fakad.25 Más törvények csak bizonyos feltételek mellett fogadják el a jogi személyiség nélküli szervezet jogalanyiságát. Így az adózás rendjéről szóló törvény (1990. évi XCI. tv.) szerint hatálya alá a belföldi jogi személyek és magánszemélyek mellett a "vagyonnal rendelkező", vagy jövedelmet elérő magánszemély, jogi személy és "egyéb szervezet" tartozik. A jövedéki törvény már csak a természetes személyekre és a gazdálkodó szervezetre teszi lehetővé jövedéki bírság kiszabását (tv. 76. §).
Ezeknek a kvázi jogi személyiséggel rendelkező szervezetek polgári jogi jogalanyiságának általános elismerésétől el kellene zárkózni. Nagyfokú zavart okozhat a jogalkalmazásban, ha e "szervezetekre" vagyoni hátrányt jelentő szankciókat, vagy olyan kötelezettségek kell megállapítani, amelyről eleve tudható, hogy behajthatatlan, hiszen a polgári jog szabályai szerint vagyonuk nem lehet, bankszámlájuk nincs, tehát nincs mit végrehajtani. A jogalanyiság elismerésének törvényben meghatározott, szigorú szabályai kell, hogy legyenek, ha ezt képlékennyé tesszük, a jogbiztonságot sértjük. Más a helyzet az igazgatási jogszabályokkal, az, hogy ez a jogág kit terhel közigazgatási kötelezettségekkel, kit ruház fel jogokkal, az nem a polgári jog dolga. A Ptk. feladata, hogy ne engedjen a polgári jogi forgalomba olyan szervezetet, amelyek a forgalom biztonságát, a polgári jogviszonyok zavartalan működését veszélyeztetik.
Az új Polgári Törvénykönyvben emiatt a következő megoldásokat javasoljuk:
a) A jogi személyiséggel jelenleg nem rendelkező gazdasági társaságokat (a közkereseti társaságot, betéti társaságot) a törvény jogi személyiséggel ruházza fel.
b) Szabályozni kell a közös név alatt működő társaságot.
c) Jogképességgel nem rendelkező szervezet (szerv) jogalanyisággal csak akkor ruházható fel, ha - törvényes minimumként - a jogszabály
- megjelöli a szerv (szervezet) képviselőjét és ügyviteli szervét,
- meghatározza a szerv (szervezet) anyagi kötelezettségvállalásának feltételeit,
- kellő pontossággal meghatározza a kötelezettet, jogosultat és a szolgáltatást.
Ha a törvény valamely szervezetet jogok-kötelességek vállalására jogosít fel, csak e körben tehet érvényes jognyilatkozatot. Nyilvánvalóan érvénytelen lesz a jognyilatkozat (szerződés), ha az a törvényben megjelölt körön kívüli jogokra vonatkozik.
Megoldandó kérdés a jogi személyiséggel rendelkező, viszont szervezet nélküli vagyontömeg jogi helyzete.
A kockázati tőkealap az 1998. évi XXXIV. törvény által létrehozott olyan jogi személy, amelyben a vagyontömeg jogképes (így társasági adó alanya is lehet), de amely csak a kockázati tőkealap-kezelő részvénytársaság által működtethető. Ez azonban csak a törvény különböző rendelkezéseinek összevetéséből, értelmezés eredményeként állapítható meg.
Több más - alapokról rendelkező törvény - szabályozása is felveti a jogképességgel rendelkező vagyontömeg jogi személyisége elismerésének kérdését, ennek esetleges megoldását az új kódexben (pl. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1993. évi XCV. tv., a befektetővédelmi alapról szóló 1996. évi CXI. tv., az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló 1996. évi XCII. tv.). A megoldás annál is inkább indokolt, mert nem egyedi esetről van szó, az alapokon kívül az alapítványrendelés esetében is sor kerülhet ilyen helyzetre.
Javasoljuk: a kódex ismerje el a törvényben meghatározott vagyontömeg (alap, alapítvány) jogi személyiségét, feltéve, ha működtetéséről és képviseletéről kezelő szerv gondoskodik. A kezelő lehet más magánszemély vagy jogi személy, de erre a célra létrehozott szervezet is, amelynek a képviseleti és ügyvitelt ellátó szerve megfelel a jogi személy tekintetében előírt feltételeknek.
Rátérve a kodifikáció konkrét kérdéseire: milyen rendelkezéseket tartalmazzon az új törvény a jogi személyekről?
A Ptk. a jogi személyek jogképességére, létrejöttére és megszűnésére vonatkozó szabályokat mindössze hat szakaszban tartalmazza. Külön törvények rendelkeznek részletesen az állami vállalatról, a gazdasági társaságokról, a szövetkezetekről, az egyesületekről stb.
A költségvetési szerv fogalmát, típusait és - részben - felsorolást is az államháztartásról szóló törvény tartalmazza. A közjogi személyek jogi személyiségéről több törvény is rendelkezik. A nem gazdálkodó (non-profit) jogi személyekre vonatkozó szabályozás hasonlóképpen megoszlik a Ptk. és a külön törvények között, kivéve az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a Ptk.-ban találhatók.
Számos törvény tartalmaz a különféle jogi személytípusokról szabályozást, anélkül, hogy a Ptk.-hoz bármiféle kifejezett kapcsolódásuk lenne (pl. az értékpapír-tőzsdéről, az egyetemekről, az egyházakról, egyházi jogi személyekről, a Magyar Tudományos Akadémiáról, az akadémiai kutatóintézet önálló jogi személyiségéről).
Következetlen tehát a jogalkotói gyakorlat abban, hogy a konkrét jogi személyre vonatkozó rendezés megjelenik-e a Ptk.-ban, vagy csupán önálló jogszabályban. A Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó rendelkezései egyébként is annyira szűkszavúak és általánosak, hogy azoktól a külön törvények szabadon eltérhetnek, ugyanakkor a külön jogszabályokban az azonos kérdésekre vonatkozó rendelkezések indokolatlanul eltérőek. Megállapítható, hogy a jogi személyekre vonatkozó alapvető rendező elvek a magyar jogrendszerben - a tárgyi jogban - nincsenek.
Helyes megoldás lenne, ha a kódex "A személyek" című könyve a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazná. Ez a megoldás hiányt pótolna, ugyanis ma még indokolatlan eltérések vannak egyes jogi személyek között, akár a nyilvántartásba vételre, a megalakulásra, akár a jogi személy megszűnésére vonatkozó szabályozás tekintetében. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor két különböző jogi személy azonos jellegű gazdasági vagy más tevékenységet folytat. Számos olyan rendelkezés található a külön törvényekben, amelyek megfelelő absztrahálásával minden jogi személyre vonatkozó általános szabályozást lehet kialakítani, természetesen megengedve az indokolt eltéréseket a jogi személyek egyes fajtáinál.26
Az egyes jogi személyekre vonatkozó szabályok egységesítését és általánosítását a gazdasági forgalom biztonsága, a hitelezők érdekvédelme feltétlenül indokolja. Az egységesítés technikai alapjául egy jól működő egységes nyilvántartás szolgálhatna, amely garantálná, hogy az üzleti forgalomban, illetve a társadalmi életben csak törvényesen létrehozott jogi személyek vesznek részt.
Részletesebben e rész tartalmáról:
A törvény mondja ki, hogy a jogi személy jogképessége kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. Törvény a jogi személy létesítését meghatározott célra engedheti meg, a jogképesség ezzel együttjáró korlátozása azonban jóhiszemű személy tekintetében nem hatályos, kivéve, ha jogszabály kifejezetten megtilt valamely tevékenységet.
A jogi személyek jogképességére vonatkozó rendelkezés tehát továbbra is a jogi személy abszolút jogképességét fejezze ki. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy egyes jogi személyfajtáknál sem a jogszabályok, sem a gyakorlat nem követi ezt az elvet.
Az abszolút jogképesség sem jelenti azt, hogy a jogi személy jogképessége nem korlátozható. Az ember jogképességének teljességét alkotmányos alapjog biztosítja, a jogi személyek tekintetében ilyen korlátozásra sor kerülhet, megkötést csak a jogbiztonság garantálása jelenthet. A fő követelmény az abszolút jogképesség tekintetében az, hogy a jogképességet csak nyilvánosan kihirdetett jogszabály korlátozhatja, továbbá, hogy a jogszabályi korlátozás csak akkor vált ki a jogszabály megsértése tekintetében érvénytelenséget, ha azt a jogszabály kifejezetten kimondja (tiltja).
A költségvetési szervek jogképessége azonos kell, hogy legyen a többi jogi személyével, szerzőképességüket azonban törvény korlátozhatja. (E vonatozásban azonban az államháztartás formálóinak is változtatniuk kell felfogásukon; jelenleg a költségvetési szervek jó részének jogképessége virtuális. Ha ezt a helyzetet fenn kívánjuk tartani, ennek a polgári jogban is tükröződnie kell.)
A közjogi személy közjogi jogosítványok és kötelezettségek hordozója, magánjogi jogi személyiséggel nem feltétlenül rendelkezik.27 A polgári jog feladata annak tisztázása, hogy e szervek esetében a jogi személyiség elnyerése, s annak terjedelme miként alakuljon. Közjogi minőségük a polgári jogi szabályozást nem befolyásolja (köztudott, hogy közjogi személy polgári jogi személyiség nélkül is működhet).
Jogszabály (törvény) hozza létre a legjelentősebb államhatalmi, közigazgatási szerveket (Országgyűlés, Minisztertanács, bíróságok, országos hatáskörű szervek stb.) gyakran elmarad azonban annak kimondása a törvényben, hogy a létesített szerv jogi személy-e. Ez a jogalkalmazásban zavart okoz, ellentmondó ítéletekkel találkozunk pl. az Országgyűlés jogi személyiségéről (ami nem a bíróság tévedése, hanem a következetlen jogi szabályozás hibája).
Összefoglalva: e szervezetek tekintetében tehát sajátos szabályozásra nincs szükség. Ha a jogszabályok a közfeladatot ellátó jogi személyt költségvetési szervként minősítik, úgy jogállásuk ennek megfelelően alakul, a jogi személyiséget ugyanakkor törvény rendelkezésével is elnyerhetik.
A jogi személy létesítése általában kétmozzanatú: a létesítők általi akaratnyilvánítás (okirat megalkotása, alapszabály elfogadása, közjogi aktus kiadása stb.), valamint a nyilvántartásba vétel. Egyes jogi személyek esetében azonban ma az alapítás egymozzanatú, nincs szükség a nyilvántartásba vételre. Így a társadalmi szervezet alapszabálya lehetővé teheti, hogy szervezeti egysége (pl. a területi szervezete) jogi személyiséget nyerjen bírósági nyilvántartás nélkül.
A jogi személy keletkezésének két alapvető rendszere közül a kódexben az ún. "normatív meghatározás" rendszerének követelményeit kell következetesen megvalósítani. Ennek megfelelően valamennyi jogi személy jogképességét nem közvetlenül az alapítással, hanem az ezt követő konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel szerezze meg. Az ún. "szabad alapítási rendszer" a modern gazdasági forgalomban veszélyeket rejthet magában, jogbizonytalanságot eredményezhet a jogi személy keletkezésének időpontját, felelősségének terjedelmét illetően.
Minden jogi személyre kiterjedő hatályú általános szabállyá kellene tenni azt, hogy a jogi személy csak a törvényben meghatározott célra, a nyilvántartásba vétellel jön létre; nyilvántartott adatai harmadik személlyel szemben a nyilvántartásba vételtől hatályosak (konstitutív hatályú nyilvántartás). Ez a szabály feltételez egy minden jogi személyre kiterjedő nyilvántartást.
A modern jogrendszerekben a nyilvántartásba vételre vonatkozó eljárásnak bizonyos garanciális elveknek meg kell felelnie. Ilyen követelmény:
- a nyilvánosság elve, tehát, hogy a nyilvántartást bárki megtekintse, a bejegyzett tényekről másolatot (kivonatot, esetleg hatósági bizonyítványt) kérhessen,
- a közhitelesség elve, amely szerint a nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását és változását. A bejegyzést kérő a jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy a bejegyzés nem felel meg a valóságnak. Másrészt senki nem hivatkozhat arra, hogy a nyilvántartásban feltüntetett adat, tény, jog fennállásáról nem tudott.
A jogi személy bejegyzését megelőzi egy közjogi aktus - jogszabály vagy hatósági határozat -, vagy az alapító személyek kötelmi jellegű megállapodása, amely a jogi személy létrehozására irányul. A létrehozatal és a nyilvántartásba vétel közötti időszakban a szervezet szükségszerűen megkezdi működését, vagyontárgyakat szerez be, esetleg alkalmazottakat foglalkoztat. Ez az időszak gyakran évekig is eltart egy elhúzódó bírósági bejegyzési eljárás esetén.
A társasági jogban ismert és bevált az előtársaság jogintézménye, a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével indokolt az elő-jogi személy konstrukció bevezetése. Az elő-jogi személy az előtársaság-hoz hasonlóan alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet.28 A forgalom biztonsága érdekében szükséges a bejegyzés nélküli megszűnés esetére az alapítói, illetve vezető tisztségviselői felelősség szabályozása.
A jogi személyiség elméleti fogalma körüli viták gyakran elfedik a gyakorlati problémákat. Ilyen a másodlagos jogi személyek29 léte (alapítása, működése). Ez meglehetősen elterjedt jelenség: egyesületek, alapítványok szervezeti egységeinek - belső szabályzattal - jogi személlyé nyilvánítása. (Ugyanakkor a gazdasági társaság jelentős vagyonnal gazdálkodó egységét - pl. éttermét - jogi személyiséggel maga nem ruházhatja fel.)
A jogi személy létesítése és működtetése: a tulajdonnal való rendelkezés sajátos formája, lényegében tulajdonirányítás (gazdasági hatalom gyakorlása).30 A tulajdonjog elméletének ez kevéssé kimunkált területe, pedig enélkül sem a tulajdonjog, sem a jogi személyek tana tiszta kategóriákkal nem dolgozhat. A tulajdonirányításnak külön szabályozandó területe a függő jogi személyek helyzete, s ez nem csupán a kartell-jog figyelmét kell, hogy felkeltse, hanem az "általános", az "egyszerű" polgári jogét is, nem utolsó sorban a hitelezők védelmére, s a forgalom biztonságára figyelemmel. A másodlagos jogi személy a függő jogi személyek sajátos alfaja.
Kétségeink merülhetnek fel aziránt, hogy a jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően létrehozott másodlagos jogi személyek rendelkeznek-e a jogi személy minőség elnyerésének alapvető feltételeivel. Ma működésüket kizárólag az "anya" jogi személy elhatározásai, érdekei határozzák meg, jogállásuk nem tisztázott. A megnyugtatóbb rendezésre két út kínálkozik:
- ezeknek a másodlagos jogi személyeknek létesítését is nyilvántartásba vételhez kell kötni, amelynek során a jogi személyiség működéséhez szükséges feltételek vizsgálandók,
- a jogi személyek létesítőjének felelősségét szigorítani kell (kezesi vagy egyetemleges felelősség kimondásával).
A jogi személy nevével kapcsolatban ki kell mondani a névvalódiság, a névszabatosság és névkizárólagosság követelményét.
Ezek a követelmények a cégjogban kezdettől érvényesülnek, az egyesületekre és az alapítványokra pedig a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma - jogértelmezéssel - kiterjesztette alkalmazásukat.31 Az egységes törvényi szabályozás azonban hiányzik.
A jogi személy megszűnésével kapcsolatos rendelkezések a leginkább szűkszavúak a Ptk.-ban. A jogalkotó ebben az esetben a jogi személyek megszűnéséről szóló szabályoknak arra az absztrakciójára sem vállalkozott, mint amit pl. a létesítéssel kapcsolatosan megtett. A minden jogi személyre vonatkozó megszűnése eseteket a kódexben kell szabályozni.
A leggyakoribb eset, amikor a jogi személy saját elhatározásából szűnik meg. Ebben az esetben legfelső (ügydöntő) szerve kimondja megszűnését. Önkéntes megszűnésnek minősül, ha a jogi személy létesítő irata eleve meghatározza azt az időt, amíg a jogi személy fennáll, vagy azt a célt (feltételt), amelynek megvalósulásával a jogi személy megszűnik. Az önkéntes megszűnés jogutód nélküli megszűnés.
Ha a jogi személy egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással szűnik meg, a létrejövő jogi személy (jogi személyek) a megszűnő jogi személy jogutódja(i). Nem alakulhat át, egyesülhet, válhat szét a végelszámolás vagy a felszámolás alatt álló jogi személy.
A megszüntetés az állam beavatkozása a jogi személy működésébe. Általában akkor kerül erre sor, ha a jogi személy működése súlyosan sérti a törvényességet, s a jogszabályszerű működés másként nem állítható helyre. A megszüntetés (feloszlatás) általában a bíróság feladata, amelyet törvényben meghatározott esetekben mondhat ki.
A megszűntnek nyilvánítás annak bírósági (hatósági) kinyilvánítása, hogy a jogi személy jogképessége elenyészett. Ebben az esetben a jogi személy ügydöntő szerve általában nem mondta ki formálisan a jogi személy megszűnését, hanem - működését megszüntetve - a jogi személy működésképtelenné vált, vagy működésével felhagyott.
Jelenleg megoldatlan a megszűnt jogi személy (így felszámolási eljárás eredményeként törölt cég) később előkerült vagyontárgyainak sora. A bíróságok jogi szabályozás nélküli joggyakorlatot folytatnak, amikor elrendelik, hogy az ilyen vagyontárgyak értékesítéséről és a hitelezők közötti felosztásáról a korábbi felszámoló gondoskodjon. A bíróságok a póthagyatéki eljárás mintájára az eljárás befejezéséről szóló végzés kiegészítésével döntenek a vagyon felosztásáról, a felszámolási költségek és a felszámolói díj megállapításáról. Ez az alaphelyzet más jogutód nélküli megszűnési mód esetében (pl. végelszámolás után) is előállhat, illetve nemcsak vagyontárgy, de a követelés is ismerté válhat. Ilyen esetben indokolt, hogy a nyilvántartást végző bíróság vagyongondnok kirendelése iránt intézkedjen. ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium részére "A jogi személyekre vonatkozó szabályozás" c. 1999. június 16-i, valamint "A jogi személyiség nélküli szervezetek" c. 2000. augusztus 1-jei problematika alapján készült tanulmány.
1 Schwarz Gusztáv: A jogi személy magyarázata, Budapest, 1906. 123. o.
2 Szászy-Schwarz Gusztáv: Új irányok a magánjogban, Athenaeum, 1900. (továbbiakban Szászy-Schwarz 1911.) 581. o.
3 Szászy-Schwarz, 1911. 581. o.
4 Moór Gyula: A jogi személyek elmélete, Budapest, 1931. (továbbiakban: Moór 1931.)
5 Moór Gyula: Jogfilozófia, Püski Kiadó, 191194. o.
6 Moór 1931. 345-346. és 351. o.
7 Raiser: Das Unternehmen als Organisation, Berlin 1969., C. Ott: Recht und Realität der Unternehmenskorporation, Tübingen, 1977.
8 Sárközy Tamás: Jogképesség, illetve jogalanyiság az ember - többességek - csoportok - szervezetek körében, Jogtudományi Közlöny 2001/1. 2. o.
9 A joggyakorlat fejlődésére lásd: M. Horwitz Santa Clara Revisited, The Development of Corporata Theory, 88 W. Va. Law Review 1973/1985.; és S. A. Schane: The corporation is a person: the language of a legal fiction, Tulone Law Rewiew 1987/3.
10 Bank of Augusta v. Earle (38.U.S.) 13. Pet./ 519. (1839.) Idézi: Shane 585. o.
11 Schane 566. o.
12 Pembina Mining Co. v. Pennsylvania, 125 US. 181. (1888) és Southhern Railway co. v. Green, 216. 225. 400 (1910).
13 M. Weber: Gazdaság és társadalom, Budapest 1967. 50. o.
14 Polgári jogi kodifikáció, 1999. 1. szám 18. o., Kisfaludy András ismertetője.
15 64/1991. (XII. 17.) AB hat.
16 Sárközy Tamás: A jogi személy elméletének átalakulása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1985. 439. o.
17 Sárközy; 2001. 5. o.
18 Petrik: Tulajdonjogunk ma, Magyar Jog, 1983/7. 642. o.
19 L. C. Ott: Recht und Realität der Unternehmanskorporation; Sárközy; 1985. 91. o.
20 Petrik: Az elvarázsolt tulajdon, HVG-ORAC, 1989-1995. 170. o.
21 Az eset, Aron Salomon cipőkereskedő cégének felszámolása során a hitelezők kielégítésének problémáját tárgyalja. [Salomon v. A. Salomon and Co Ltd. (1897.) AC 22.]
22 Petrik: Az elvarázsolt tulajdon, HVG-ORAC, 1989-1995. 131. o.
23 Várgedő: A nem jogi személyiségű gazdasági társaságok jogáról - de lege ferenda, Magyar Jog 1986/10. 846. o.
24 Néhány - az utóbbi években született - törvények közül: az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről, az 1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, az 1996. évi XXXVII. törvény, a műemlékekről szóló 1997. évi LIV. törvény, a fogyasztói adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, a jövedéki adóról szóló 1997. évi CIII. törvény. Egyes törvények árnyaltabban - de nem kevésbé problematiku-san - fogalmaznak, így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény hatályát "jogi személyiség nélküli gazdasági és egyéb társaságra" terjeszti ki.
25 Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény az adóalany fogalmáról így rendelkezik: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez. E meghatározás alá csak a közkereseti és betéti társaság tartozik.
26 A jogi személyekre vonatkozó Ptk.-beli általános rész kidolgozásának gondolatát 2000-ben írt cikkemben már felvetettem, részletes tartalmát az Igazságügyi Minisztérium részére készített tanulmányban fejtettem ki. E javaslatok a jogirodalomban is egyetértésre találtak - igaz irodalmi hivatkozás nélkül (Sárközy, 2001. 9-10. o.)
27 Közjogi minőségük szerint nem közjogi személyek a közfeladatot ellátó szervezet. Köztudott, hogy a modern állam feladatainak ellátásban egyre inkább támaszkodik az öntevékeny, demokratikusan működő társadalmi jellegű szervezetekre. (Ezeket az egyesületeket, alapítványokat külön eljárás keretében közhasznú, illetőleg kiemelten közhasznú szervezetté lehet minősíteni, ami különféle pénzügyi kedvezményekkel jár.) Az állami és önkormányzati szervek emellett feladataik ellátásával - díjazás ellenében - gazdálkodó szervezetet is megbízhatnak. E körbe sorolható a köztestület is, amely ugyancsak közfeladat ellátására jön létre, közjogi személynek viszont csak abban a körben minősül, amelyben közhatalmat (hatósági jogkört) gyakorol.
28 Darák Péter: Beszámoló a Személyek Munkabizottság 2000. június 15. napján tartott üléséről, Polgári Jogi Kodifikáció 2000. 3. sz. 34. o.
29 Kérdés, hogy megfelelő-e a "másodlagos jogi személy" kifejezés. Ellene vethető, hogy minden jogi személyt valakik - többnyire jogi személyek - alapítanak. A jogi személy alapítása azonban csak törvényben meghatározott célra, állami kontroll mellett történhet, a másodlagos jogi személyt az anyajogi személy autonóm döntéssel maga hozza létre, meghatározva a közöttük lévő kapcsolatot is. A másodlagos jogi személyek alapítására évtizedek óta mód van. A Ptk. 1977. évi módosításától lehetőség van arra, hogy az egyesület belső szervezeti egységét az alapszabály jogi személynek nyilváníthassa [Ptk. 73. § (1) bek.]. A társadalmi szervezet és az egyesület vállalat alapítására is jogosulttá vált [Ptk. 64. § (1) bek, és 70. § (2) bek.] Az 1981. évi 20. tvr. önálló jogi személy típusként létrehozta a leányvállalatot, amelyet vállalatok, később szövetkezetek, sőt költségvetési szervek is létrehozhattak. A jogszabályok a létesítők tekintetében általában a kezesi felelősségről rendelkeztek. Petrik Ferenc: Tulajdonjog I. (egyetemi jegyzet) PPKE Deák Ferenc Továbbképző Intézet, 2001. 7. o.
30 Petrik Ferenc: Tulajdonjog I. (egyetemi jegyzet) PPKE Deák Ferenc Továbbképző Intézet, 2001. 7. o.
31 A személyiség jogi védelme (szerk.: Petrik Ferenc) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1982., 70. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Petrik Ferenc, Legfelsőbb Bírósági Kollégiumvezető
Visszaugrás
