A gazdasági társaságokról szóló 1989. évi VI. törvényt Kulcsár Kálmán az autonóm gazdasági szféra olyan szabályozásának tekintette, amely "hozzásegíthet az autonóm embertípusnak nem csupán kialakításához, de kritikus tömeggé alakulásához is, olyan gazdasági viszonyok uralkodóvá válásához, amelyek végül is biztosítják a természeti bázist az emberi és állampolgári jogok objektív létének és társadalmi funkcióinak kiter-jedéséhez.1 Az a tény, hogy 1989-tól kezdve az állami vállalati rendszert fokozatosan megszüntetve a (kereskedelmi) társasági jog szabályozza a társasvállalatokat, nemcsak gazdasági értelemben volt forradalmi jelentőségű, hanem az emberi szabadságjogok folyamatos és részleges visszaállítását is jelentette, hiszen az egyesülés, mint általános emberi szabadságjog elvileg magába foglalja a gazdasági célú társulás jogát is. A társasági törvény a szocialista állami vállalatok átalakításával - megelőzve a 1989. év I. felében meginduló alkotmányozási folyamatokat - megkezdte tehát a "szocialista kollektíva elmélet" formájában meghirdetett "egyénnélküli közösségiség" uralmának megszüntetését, utat nyitva annak az individualizációnak, amely a piacgazdaság által meghatározott európai kultúra egyik leglényegesebb sajátossága"2. A gazdasági társaságokról szóló törvény - azáltal, hogy az emberi és szervezeti magatartás jogi következményeit nem csupán tételezettségükkel, hanem valóságos érvényesülésükkel is kiszámíthatóvá tevő normarendszert képviselt - megkezdte a jogszabályt normaként tagadó orientatív jogszemlélet felszámolását. A "leváltott rendszernek", az "ancien regime"-nek, mint az "ancien regim ante" jogi intézményrendszerét képviselve a társasági törvénnyel nagy jelentősége volt a totális, a tekintélyuralmi rendszer demokratizálásának folyamatában."3
Közismert, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezet kimunkálását az akkori politikai vezetés elsősorban az ország katasztrofális adósságállománya, továbbá a külföldi tőkét is bevonó vegyesvállalatok létrehozásának érdekében tolerálta. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek hasonló gazdasági feladatok teljesítésére sem a szocialista szövetkezeti kollektíva jog, sem pedig a társasági szövetkezeti jog formájában nem voltak és nem is lettek volna alkalmasak, a magyar vállalati rendszer jogi szabályozásának egységesítése szempontjából mégis az lett volna a logikus, ha nemcsak a szocialista állami vállalati kollektíva jog alakul át társasági joggá, hanem a szocialista szövetkezeti kollektíva jog helyét is átveszi a szövetkezeti társasági jogi szabályozás.
Hogyan lehetséges az, hogy amíg a gazdasági társaságokról szóló törvénynek még a rendszerváltást megelőző években megkezdődő kodifikációja egyik alapvető mozzanata volt a rendszerváltás előmozdításának, addig az 1989-től a gazdasági társaságról szóló törvény hatálybalépését követően - ha az 1989-ben végrehajtott nagyarányú szövetkezeti törvénymódosításokat és az IM 1996-ban elkészült szövetkezeti törvény-tervezetét is figyelembe vesszük - négy olyan szövetkezeti kodifikáció zajlott le, amelynek eredményeként megszületett novellák, törvények, tervezetek a rendszerváltást hátramozdító tényezőknek minősíthetők. Mivel magyarázható a társasági törvény kodifikálására vállalkozó közgazdász, elméleti és gyakorlati jogász gárda "társasági jogi identitástudata" és ugyanakkor milyen politikai, gazdasági vagy a szakmai ismeretek terén megnyilvánuló okok, vagy más természetű magyarázatok következtében nem került sor mindmáig a szövetkezeti jog modernizálására? A szocialista szövetkezeti jognak a modernizálására is rendelkezésre álltak az 1948 előtti magyar szövetkezeti jogintézmények, a fejlett szövetkezeti-társasági jogi doktrína, amely több szövetkezeti törvénytervezetben is megfogalmazást kapott. Ezen túl a nagy nyugat-európai szövetkezeti törvények és a szövetkezeti jog fejlődését 1948 után bemutató kézikönyvek tanulmányozásának sem volt semmiféle akadálya.
Mind az 1875. évi Kereskedelmi Törvénykönyv szövetkezeti címe, mind az úgynevezett speciális szövetkezeti, szabályok, mind pedig a szövetkezeteket szabályozó 1947. évi szövetkezeti törvény a szövetkezeteket a társasági jog intézményrendszerébe helyezve - nevezetesen a szövetkezeteknek jogi természetet adva - a szövetkezeti jog alapvető szabályait a nyugat-európai szövetkezeti jogban ismert intézményi formákba fogalmazta meg.
A rendszerváltást követően hatályba lépett, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény, valamint az "új" szövetkezeteket szabályozó 2000. évi CXLI. törvény a szövetkezeti jog modernizálásának feladatát többek között szerintem azért nem tudta megoldani, mert a szövetkezetet olyan sui generis gazdálkodó szervezetnek tekinti, amely azért nem tartozhat a társasági jog szabályozásának körébe, mert ezáltal elveszti "szövetkezeti sajátosságait".
A piacgazdaságban a szövetkezet a magántulajdonosoknak a más társas-vállalatokkal azonos piaci törvényszerűségek által meghatározott közös üzeme. Azoknak a közgazdasági előírásoknak, amelyek a vállalati tőke képzését, a zavartalan vállalati tevékenységet biztosító tőkefelhasználást, a társas-vállalatot alapítók és a piaci partnerek vagyoni biztonságának a védelmét szolgálják, a szövetkezet is alá van vetve. A társas-vállalat működése a magánjogi rendszerekben csak akkor lehetséges, ha a közgazdasági követelmények a társas-vállalati formát, mint gazdasági érdekközösséget jogilag összefüggő és közkötelezettségű személyiségben "külső társaságként" jelenítik meg. A társas-vállalatok közgazdasági sajátosságait jogintézményekbe foglaló jogszabályok összessége a társasági jog általános szabályait alkotják. A szövetkezet, mint gazdasági jelenség történelmi megjelenését tekintve csak azt követően kaphatja meg a jog által a "personál szövetkezeti" sajátosságait, ha azt megelőzően privátjogi állásra tesz szert. "A privátjogi állás" lényegét pedig valamennyi társas-vállalat esetében a társasági jog határozza meg. Szerintem a piacgazdaság viszonyai között és a magánjog rendszerében nem tekinthető "közkötelezettségű" személyiségnek, "külső társaságnak" az a szövetkezetnek nevezett gazdasági alakzat, amelynek nincs jogi természete, nevezetesen nem társaság.
Ha hiteles véleményt kívánunk az " új szövetkezetekről" szóló CXLI. törvényről közölni, akkor azt csak úgy tehetjük meg, ha vázlatosan bemutatjuk a piacgazdaságban működő, a magánjogi személyegyesületi rendszerek által szabályozott szövetkezetek gazdasági lényegének és jogi szabályozási alapjainak rövid vázlatát. A tanulmány tejedeimi korlátai azonban ennek a módszernek az alkalmazását nem teszik lehetővé. Más elemzési módszert szükséges választanunk. A CXLI. számú törvény értékelése során az 1990 után hatályba lépett szövetkezeti törvények, illetve az Igazságügyi Minisztérium 1996-ban vitára bocsátott szövetkezeti törvénytervezetének összehasonlító elemzése során kíséreljük meg a két törvény és a tervezet-szöveg azon hiányosságait feltárni, amelyek abból a kodifikációs módszerből származnak, amely a szövetkezeti szabályozás során nem a társasági jogot tekinti a szövetkezeti jog háttérjogának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
