A személyiségi jogok érvényesülésének egyik biztosítéka a sajtó, ugyanakkor a sajtó forrása is lehet a személyiségi jogok sérelmének, munkájának tisztessége, jogszerűsége befolyásolja a személyiség védelem megvalósulását.1
A sajtó-helyreigazítás kettős arculatú, egyrészt olyan különös anyagi jogi szabály, amely egyes személyek fokozott, objektív felelősségét állapítja meg bizonyos személyiségi jogot sértő cselekmények tekintetében, másrészt eljárásjogi szabály, amely a jogsértés elkövetésének gyors orvoslását biztosítja.
A sajtó-helyreigazításról szóló legfontosabb rendelkezések a Polgári Törvénykönyv 79. §-ában találhatók
Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap) rádió, televízió, vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely állítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a valós tények (helyreigazítás).2
A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat, illetőleg filmhíradó esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetőleg televízió esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni.3
1. Az eljárás indításának célja
- leleplezés,
- nem vagyoni kártérítési per alapos előkészítése,
- valamely korrupció, bűncselekmény, illetve további negatív megítélésű esemény eltusolása, azaz egy 95%-ban igaz közlemény nem jelentékeny, mellékes részleteinek helyreigazítása.
Minden újságcikkben akad téves közlés, illetve olyan állítás, amelyet az újságíró nem tud bizonyítani. Ezt figyelembe véve - mondjuk korrupciós ügy esetén - azzal lehet "szerecsenmosdatást" végezni, hogy az ügyben sajtó-helyreigazítási pert indított az érintett személy és azt - lám-lám meg is nyerte.
2. Ki indíthat sajtó-helyreigazítási eljárást?
Sajtó-helyreigazítást a sértett indíthat. Magánszemélyek és jogi személyek (pl. kft.) egyaránt kérhetnek sajtó-helyreigazítást.4
Sajtó-helyreigazítást az is követelhet, akit név szerint nem jelöltek meg, ha a közlés személyére vonatkozik, a személyét érinti, feltéve hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.
Nem kérhet sajtó-helyreigazítást a jogi személy nevében annak alkalmazottja, tagja, tisztségviselője, ha a közlemény kizárólag az alkalmazottat, tagot, vagy tisztségviselőt jelöli meg közvetve vagy közvetlenül. Az alkalmazott tag, tisztségviselő személyesen kérhet helyreigazítást akkor is, ha a sérelem egyébként munkakörével, feladatkörével kapcsolatos.5
3. Ki ellen indítható helyreigazítás?
Az 1986. évi II. tv. = Sajtótörvény úgy rendelkezik, hogy a sajtótermék előállítása és nyilvános közlése tárgyában a közlő, sokszorosító és a kiadó tartozik felelősséggel. Gyakorlatilag a kiadó és a főszerkesztő együtt felelősek írott sajtótermék esetén.
A sajtó feladatát tekintve a szerkesztőség vezetője, vagy az irányítással megbízott személy (főszerkesztő, szerkesztőség vezető) felelős.6 A nem írott sajtótermék pl. filmhíradó, rádió és televízió esetén is a szerkesztőség (főszerkesztő) ellen kell az eljárást indítani.7
A helyreigazítási pert kizárólag az adott újság szerkesztősége (pl. Népszava szerk.) ellen is meg lehet indítani. Amennyiben ez nem állapítható meg, mert mondjuk a televíziós adásoknál, rádióban a szerkesztőségek neve és címe, a kérdéses jogi személy, pl. MTM-SBS Televízió Rt. Vagy Magyar RTL Klub Rt. ellen kell eljárást indítani. Nem indítható sajtó-helyreigazítási per sem az újságíró, sem az informátor ellen.8
4. Milyen esetben indítható sajtó-helyreigazítási eljárás?
Három alapesetben lehet helyreigazítást kérni:
- valótlan tény közlése,
- valótlan tény híresztelése,
- valós tény hamis színben feltüntetése.
Sajtó-helyreigazítás nemcsak "közlemény" esetén indítható, ahogy azt a Ptk. 79. § (1) bekezdése fogalmazza meg. Itt olyan közlésről, híresztelésről van szó, amely valakiről valótlan tényt kommunikál, illetőleg valós tényeket hamis színben tüntet fel. Közömbös, hogy a közlést milyen műfajban, pl. szerzői műben, vagy riportban, dokumentumfilmben, tv-játékban, regényben, illetve fényképészeti alkotásban jelentették meg.
Helyreigazítás tárgya lehet tehát valóságtól, valós adatoktól eltérő fénykép, alaprajz, tervrajz vagy ábra is.
Helyreigazítást lehet kérni az MTI-től átvett valótlan tartalmú közlemény esetén is, mégpedig az azt továbbító médium ellen.
Ha valótlan állítás fényképen ábrázolt személyekre vonatkozik, a fénykép ismételt megjelentetésére lehet kötelezni annak közlőjét a helyreigazító közleménnyel együtt, ha csak a fénykép és szöveg együtt fejezi ki egyértelműen a tényállítás valótlanságát.
Büntető ügyekben sajtó-helyreigazítást lehet kérni, ha a büntetőeljárás nem vezet elmarasztalásra. A sajtószerv az érintett személy kívánságára köteles az olvasókat arról tudósítani.
Sajtó-helyreigazításra ad alapot az olyan tartalmú sajtóközlemény, amely az elítélt, azonban később rehabilitált személynek kizárólag az elítéléséről ad hírt.9
5. Nem indítható sajtó-helyreigazítási eljárás
- A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra.
- Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet helyreigazítás alapja.
- Nincs helye sajtó-helyreigazításnak akkor sem, ha a sajtószerv valamilyen büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatja olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról, vagy a nem jogerős büntetőbírósági ítéletről.
- Nem indítható helyreigazítás feltűnően durva, lealacsonyító, obszcén kifejezések vonatkozásában sem.
- Nem indítható eljárás a személyes érintettség hiánya esetén sem.
6. Mit lehet követelni a sajtó-helyreigazításban?
A jogkövetkezmény - a jogsértés - megállapítása esetén csupán helyreigazító követelmény közzétételére kerülhet sor,10 más jogkövetkezmény - pl. nem vagyoni kártérítés - nem követelhető.
A sajtó-helyreigazítás eredménye a helyreigazító közlemény. A közleményből ki kell tűnnie annak, hogy a sajtóközlemény mely tényállítása valótlan, illetve mely tényeket tüntet fel hamis színben és annak is melyek a való tények. Ezen túlmenő személyiségvédelemre a sajtó-helyreigazítás nem alkalmazható.
A jogosultnak ügyelnie kell arra is, hogy a sajtótól nem követelheti oly nyilatkozat közzétételét, amely a helyreigazítás szükséges mértékét akár tartalmában, akár terjedelmében túllépi. Nem igényelheti a fél a közlemény kereteit meghaladó további tényeknek és körülményeknek vagy a jogosult véleményének közzétételét.11
Ha a jogosult által közzétenni kívánt válaszlevél terjedelme a valótlan vagy hamis színben feltüntetett tényekhez képest túlságosan terjedelmes, akkor a sajtószervnek helyreigazítási kérelemként kell elfogadni és a helyreigazító közleményt a szükséges terjedelemben megszövegezve közzétennie.12,13
7. Határidők helyreigazítási eljárásban
- A sajtó-helyreigazításra irányuló igény előterjesztésének határideje a Pp. 342. § (1) bekezdése szerint a közlemény megjelenésétől, illetve (rádió, tv.) közvetítésétől számított 30 nap. A 30 napos határidő elmulasztása estén kimentésnek nincs helye. A megjelenés időpontjául a sajtó-helyreigazítási határidő számítása szempontjából azt az időpontot kell figyelembe venni, amelyet a közleményt tartalmazó napilap vagy folyóirat feltüntet.
- A helyreigazítás közlési határideje: A helyreigazítást - a helyreigazítási kérelem kézhezvételétől számítva - napilap, rádió- és televízióműsor estén azonos helyen és módon 8 napon belül kell megtenni, folyóirat estén a következő lapszámban.
Ha a sajtó a határidőn belül a kívánt helyreigazítást közzéteszi, az ügy véget ér. A sajtó a megadott szöveget nem jogosult módosítani, vagy helyreigazító jellegét elkendőzni.14
- Nem fogadható el a helyreigazítás, ha a sajtó a kívánt szöveget közli ugyan, de ahhoz olyan megjegyzéseket, vagy véleményt fűz, ami a közlemény helyreigazító jellegét lerontja.15
Ha a felek közötti egyeztetés eredménytelen, vagy nem megfelelő módon történt, a jogosult a bírósághoz keresetet terjeszthet elő.
- A bírósági perindítás határideje a közzétételi kötelezettség utolsó napjától számított 15 nap. A perindítási határidő kiszámítása során azt kell vizsgálni, hogy a közzétételi kötelezettségre megállapított határidő utolsó napja mely nap volt, és a rákövetkező naptól kell a 15 napos határidőt számítani.
8. Az eljáró bíróságok
A sajtó-helyreigazítási pert a fővárosban a Fővárosi Bíróságon, vidéken a területileg illetékes megyei bíróságon (pl. Győr-Sopron Megyei Bíróság) kell indítani.
A sajtó-helyreigazítási perekben az illetékes ítélőtáblákhoz fellebbezést lehet előterjeszteni, amelynek határideje az elsőfokú ítélet kézhezvételétől számított 15 nap.
A Fővárosi Bíróság döntéseit a Fővárosi Ítélőtábla bírálja felül fellebbezés benyújtása estén.
Meg kell jegyezni, hogy a hatáskör és illetékesség változott a sajtó-helyreigazítási perek 1992. december 31-ig a megyei, fővárosi bíróság határkörébe tartoztak, később 1993. január l-jétől átkerültek az általános hatáskörű (városi, a fővárosban a kerületi) bíróságok hatáskörébe. Jelenleg a helyreigazítási ügyek első fokon ismét a megyei, Budapesten a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartoznak.
9. A sajtó-helyreigazítási perek sajátosságai
- A sajtó-helyreigazítási keresethez mellékelni kell a sérelmezett újság vagy folyóirat eredeti példányát, a sérelmezett rádióközleményről szóló hangkazettát, illetve a sérelmezett képi anyagot videokazettán (filmhíradó, vagy tv-felvétel estén) kell szemléltetni.
- A sajtó-helyreigazítást kérőt illetékfeljegyzési jog illeti meg.
- A sajtó-helyreigazítási eljárást soron kívül kell lefolytatni. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtását követő 8. napra ki kell tűzni, a másodfokú bíróság is köteles a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított 8 napon belül tárgyalni.
- A sajtó-helyreigazítási pert nem lehet más személyes jogi igényekkel (pl. elégtétel adás) összekapcsolni.
10. A bizonyítási teher a sajtó-helyreigazítási eljárásban
A sajtóközlemény kifogásolt tényállításainak valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállításait, nyilatkozatait, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét.
Ez azt jelenti, hogy a sajtó
- nem hivatkozhat eredményesen más újságokban megjelent közleményekre,
- nem hivatkozhat informátoraira,
- nem hivatkozhat köztudomásúnak tűnő tényekre.
11. A sajtó-helyreigazítási eljárásra közvetlenül
és közvetve irányadó jogszabályok
- A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény
- A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Médiatörvény)
12. A sajtó-helyreigazításra vonatkozó
Pk. Állásfoglalások
- Pk. 12. sz. Állásfoglalás
Legfontosabb rendelkezése annak a kimondása, hogy "a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálnia. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelölésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összefüggő részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is".
Kizárja vélemény és vita estében sajtó-helyreigazítási eljárás indítását.16
- Pk. 13. sz. Állásfoglalás
- meghatározza, hogy ki indíthat sajtó-helyreigazítási eljárást,
- meghatározza a sajtó-helyreigazítás kérésének - a 30 nap - jogvesztő határidejét,
- foglalkozik a sajtó-helyreigazítási per 15 napos indítási határideje időbeli feltételeivel.17
- Pk. 14. sz. Állásfoglalás
Bizonyítás sajtó-helyreigazítási eljárásban
A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét.18
Nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról, vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről.
Ha a büntetőeljárás nem vezet elmarasztalásra, a sajtószerv az érintett személy kívánságára köteles az olvasókat erről is tájékoztatni.19
- Pk. 15. sz. állásfoglalás
- Foglalkozik azzal, hogy milyen feltételek mellett lehet válaszlevelet sajtó-helyreigazításként elfogadni.
- Foglalkozik a helyreigazítási szöveg bírósági megállapításával.
- Legfontosabb rendelkezése ezen állásfoglalásnak az, hogy a helyreigazítási közleménynek tartalmaznia kell, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely állítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények.
A M. H. napilap tájékoztatást közölt a Nyilvánosság Klub elnevezésű országos egyesület közgyűléséről.
A tudósítás - többek között - arról számolt be, hogy az egyik előadó a Magyar Televízióban - szerinte - az uralkodó cenzúrát kritizálta. Azt mondta, hogy "A M. Televízióban cenzúra működik, amelyet a FIDESZ, a Kisgazdapárt, esetenként a MIÉP székházából irányítanak. Példaként említette, hogy a "tévések beszámolója szerint" S. M., a miniszterelnök tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a tv. híradó tartalmáról".
S. M., mint a miniszterelnök főtanácsadója sajtó-helyreigazítási eljárást indított a közlemény azon tényállítása miatt, mely szerint ő mint a miniszterelnök főtanácsadója rendszeresen egyeztetett a szerkesztőkkel a híradó tartalmáról.
S. M. sajtó-helyreigazítási kérelmet, majd sajtó-helyreigazítási pert indított.
Az elsőfokú bíróság a sajtó-helyreigazítási keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítás alapján az volt megállapítható, hogy a televíziós újságírók körében valóban létezett olyan híresztelés, mely szerint a híradó szerkesztői egyeztetést folytattak felperessel. Miután az alperes egy ténylegesen létező vélekedést közölt, a felperes - azaz elsőfokú ítélet indokolása szerint - a helyreigazítást nem követelhette.
A felperes fellebbezését az ügyben a másodfokú bíróság is elutasította. Az ítélet indokolása kimondta, hogy az alperes tudósítása valósághű volt, az alperes a rendezvényen elhangzottakhoz semmilyen megjegyzést, észrevételt nem fűzött, a közölt tényállást nem erősítette meg, ezért a közlés tartalmáért - ahogy ezt a másodfokú ítélet kimondta - a sajtószerv nem tartozik felelősséggel.
A jogerős ítélet ellen S. M. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérve a jogerős bírósági ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti elmarasztalását.
A felperesnek az volt ugyanis az álláspontja, hogy a sajtó az általa közölt valótlan tényállás miatt köteles sajtó-helyreigazítást közzétenni a Ptk. 79. §-a alapján, függetlenül a nyilvánosságra hozatal módjától. Alperes ugyanis a felperes személyére vonatkozóan tényt híresztelt, és a tény valóságát a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján alperesnek kellett volna bizonyítania. Alperes megsértette a Sajtótörvény előírásait,20 mivel az elhangzottak valóságát a közzétételt megelőzően kellő körültekintéssel nem ellenőrizte, és utóbb a helyreigazítás megtagadásával a jogsértés orvoslását elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság végülis elrendelte a sajtó-helyreigazítást,21 mivel úgy találta, hogy a sajtószervnek felelnie kell az általa közölt valótlan információ terjesztéséért.
A Sajtótörvény 5. §-a a sajtó számára azt teszi lehetővé, hogy az érdekeltek tájékoztatása nélkül tájékoztatást adjon az állami szervek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól.
Ez azt jelenti, hogy a Sajtótörvény 5. §-a22 alapján az ott felsorolt szervek és szervezetek egyrészt nem tilthatják azt meg, hogy a sajtó nyilvános üléseikről tájékoztatást adjon, másrészt a sajtó a nyilvános ülésen történtekről az érintett szervezet utóbb nem kifogásolhatja. A sajtó-helyreigazítási kötelezettség az ilyen üléseken elhangzottakra nem vonatkozik.
A Ny. K. nem tartozott a Sajtótörvény 5. §-ában felsorolt szervek közé.
Az alperes S. M. személyére vonatkozóan tényt közölt (híresztelt). A tény lényegi tartalma az, hogy a felperes, mint a miniszterelnök tanácsadója rendszeresen egyeztetett a szerkesztőkkel a tv. híradó tartalmáról. Miután a felperes e tény valódiságát vitatta és a perindítást megelőzően az ezzel kapcsolatos cáfolatának közlését az alperes megfogadta, az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy általa a sajtó nyilvánossága előtt híresztelt tény a valóságnak megfelelt.
Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás anyaga alapján a tény valódiságát megállapítani nem lehetett. A tanúk egyike sem állította, hogy közvetlenül tapasztalt a felperes részéről bármilyen beavatkozást, meg nem nevezett informátoroktól szerzett értesülések pedig a kifogásolt tényállítás bizonyítására nem alkalmasak.23
A döntés alapja azt volt, hogy a Legfelsőbb Bírósát S. M.-t egyértelműen közszereplőnek minősítette.
A döntéssel nem mindenki értett egyet, arról a szakirodalomban negatív véleményekkel is találkozhatunk.24, 25
A M. N. napilap 2003. október 25-én megjelentette a "Gy. Paksi pénze" c. cikket. A cikk tartalma olyan látszatot keltett, hogy az Atomerőművel kötött szerződésből származó bevétel a felperes vagyonát gyarapította volna. A cikk értelmében a pénz a cégein keresztül jutott el felpereshez.
A cikket több más állítással együtt pontatlannak, valótlannak és személyiségsértőnek tartotta Gy. és ezért sajtó-helyreigazítási eljárást - majd ennek eredménytelensége estén - sajtó-helyreigazítási pert indított.
A Fővárosi Bíróság az alábbi helyreigazítást rendelte el a M. N. újsággal szemben:
"Valótlanul állították, hogy Gy. százmillió forintot kapott volna, vagy ilyen összeghez jutott volna Paksról. Olyan hamis látszatot keltettek, hogy a Gy. érdekeltsége által kötött szerződésből a sportminiszternek közvetlen haszna lett volna. A valóságban ő nem kötött szerződést a Paksi Atomerőművel, azzal nem is állt jogviszonyban. Az Atomerőművel a szerződést 1997-ben az A. Kft. kötötte, amelynek Gy. kisebbségi tulajdonosa volt a B. Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-n keresztül.
Több vonatkozásban elutasította az elsőfokú bíróság a helyreigazítási igényt.
A Paks városával való kapcsolat tagadására utaló helyreigazítási igényt a bíróság elutasította tekintettel arra, hogy a közlés azt nem tartalmazta.
Az Atomerőművel kötött szerződésről közöltek véleményt fogalmaztak meg, ezért az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmet szintén elutasította.
A bíróság az A. Kft. tulajdonosi viszonyai tisztázása céljából előterjesztett kereseti kérelmet sem találta alaposnak, mivel a pontos tulajdoni arányok feltárása a felperes személyének megítélése szempontjából közömbös, a Kft. nevében pedig a felperes nem léphet fel.
Az alperes az elsőfokú döntést alaptalannak és a Pk. 12. sz. Állásfoglalásával ellentétesnek találta a felperes megbízási díjakhoz való jutásának szövegkörnyezetből történő kiragadására hivatkozással. Hivatkozott arra, hogy felperes személye mindig a cégbirodalommal együtt kerül megemlítésre. A bíróság álláspontja szerint viszont köztudomású az, hogy a cégeknek fenntartási és működési költségeik, így az alperesi cikk az olvasókban nem kelthette azt a hamis látszatot, hogy a megbízási díj kizárólag a felperest illeti.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta.26
Az ítélet indokolásából az alábbiakat kell kiemelni:27
"A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesek valótlan állítást jelentettek meg felperesről, illetve hamis látszatot keltettek vele kapcsolatban."
Helyesen emelte ki azt is az elsőfokú bíróság, hogy egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a címeknek önálló hírértéke van, ez független az alcímtől, ami jelen esetben egyébként jóval kisebb betűszedéssel készült. Így nyilvánvalóan nem csak és kizárólag a címmel együtt értékelhető. Ezen túlmenőleg pedig felperes személyének "cégbirodalmával" való együttes megemlítése miatt helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy nem valótlan tényállítást tartalmaz a cikk, hanem a sérelmezett közlés hamis látszat keltését valósította meg.
Tekintettel arra, hogy az alperes a közöltek valóságtartalmát nem igazolta a perben, ezért sajtó-helyreigazítás közzétételére volt köteles.
A M. N. napilap 2002. március 27-i számában "Botrány Hajdúszoboszlón" c. cikkében a hajdúszoboszlói szálloda-ügy kapcsán leírta, hogy K. L. szocialista képviselő telefonon megfenyegette B. Gy. ügyvédet.
A megfenyegetésre való hivatkozás sértette K. L. személyiségi jogait, védelmében sajtó-helyreigazítási eljárást, majd sajtó-helyreigazítási pert indított a M. N. ellen.
Az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, felperes keresetének helyt adott és elrendelte a helyreigazítást.28
Az elsőfokú bíróság ellen alperes fellebbezett. Az ügyben nem bizonyult perdöntőnek B. Gy. ügyvéd tanúként való meghallgatása. B. Gy. hivatkozott arra, hogy K. L. telefonon azt közölte vele, hogyha nem marad távol az ügytől, a választáson megnézheti magát.
A felperes tagadta, hogy részéről az állítás elhangzott volna.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy B. Gy. tanú vallomását elfogulatlannak és tárgyilagosnak találta, azonban úgy ítélte meg, hogy a felperes tagadásával szemben az alperes az eljárás során nem tudta bizonyítani a fenyegetésre vonatkozó sérelmezett közlést, ehhez a tanú vallomása nem tekinthető elegendőnek.
A másodfokú bíróság a bizonyíthatatlanságot az alperes terhére értékelte és osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az alperesi helyreigazítási kötelezettség tekintetében.
A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Bíróság az alábbi helyreigazítást rendelte el.
A M. N.-nek 8 napon belül a megjelent cikkel azonos helyen és azonos betűszedéssel az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 8 napon belül tegyen közzé helyreigazítást, mely szerint az írásban azt a hamis látszatot keltették, mintha K. L. szocialista képviselő telefonon B. Gy. ügyvédet megfenyegette volna egy hajdúszoboszlói szálloda-ügy kapcsán.29
Az ügy szakmai érdekessége a bizonyítás kérdése. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság Pk. 14. sz. Állásfoglalása értelmében a kifogásolt közlemény tényállításának valóságát a sajtószerv köteles alátámasztani. Az ügyben az "egy állítás - egy tagadás" modellt a Fővárosi Bíróság bizonyítatlannak tekintette, amely a M. N. helyreigazításra kötelezettségét eredményezte.
A M. N. 2003. szeptember 6-i számában "Kormánytagok Kulcsár Attila körül" azt írták, hogy a M. N. által K. L. barátnőjeként titulált E. É. Kulcsár Attilával olyan tartalmú telefonbeszélgetést folytatott, hogy az utóbbi bármi miatt ne izguljon, mert kihúzzák a "sz-ból".
A M. N. 2003. szeptember 18-i számában "Ment a pénz Modurához" c. cikket illusztráló ábrán azt ábrázolták, hogy E. É. Akit K. L. barátnőjeként jelöltek meg, üzleti kapcsolatba került a Montrade Ltd., a Lobagol A. Inc. és a Britton L.L.C. off-shore társaságokkal.
E. É. Mindkét vonatkozásban valótlannak tartotta a közlést és sajtó-helyreigazítási eljárást, majd ennek eredménytelensége miatt sajtó-helyreigazítási pert indított.
Az elsőfokú bíróság mindkét vonatkozásban helyt adott a helyreigazítási kérelemnek.30 Az ügyben alperes fellebbezett és jogerősen az alábbi helyreigazítást jelentették meg.
A lap 2003. szeptember 18-i számában "Ment a pénz Modurához" c. cikket ábrázoló táblázatban valótlanul ábrázolták, hogy E. É., akit K. L. barátnőjeként jelöltek meg üzleti kapcsolatba került a Montrade Ltd., a Lobagol A. Inc. és a Britton L.L.C. off-shore társaságokkal.
A rendőrség közlése szerint a nyomozás jelenlegi állása alapján beszerzett adatok azt mutatják, hogy a felperes és az off-shore cégek között üzleti kapcsolat nem jött létre. Erre tekintettel a helyreigazítást elrendelte, azonban a Bolmorál Ltd. vonatkozásában a keresetet elutasította, mert a kereset tárgyaláson való kiterjesztésére nincs lehetőség.
Abban a vonatkozásban viszont visszautasították a helyreigazítást - "a kormánytagok Kulcsár Attila körül" c. írásban - miszerint E. É. K. L. barátnőjeként aposztrofált személy Kulcsár Attilával olyan tartalmú telefonmegbeszélést folytatott, mely során azt mondta, hogy Attila bármi miatt ne izguljon, mert kihúzzák a "sz.-ból".
A Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakban indokolta a helyreigazítás visszautasítását.
A Legfelsőbb Bíróság Pk. 14. sz. Állásfoglalása szerint nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról, vagy nem jogerős büntetőbírósági ítéletről. Az állásfoglalás kimondta, hogy a sajtószervet a sajtó-helyreigazítási perekben egyébként terhelő, a valóság bizonyítására vonatkozó kötelezettség nem terheli abban az esetben, ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, a büntetőbírósági tárgyalás, a nem jogerős büntetőbírósági ítélet tartalmát, köztük a vádlott védekezését, ugyanis nincs olyan jogszabály, amely a büntetőeljárásról történő sajtó tájékoztatást a jogerős ítélet előtt kizárná vagy korlátozná.
Ha a sajtóközlemény megfelel a vádirat, büntető ítélet tartalmának, azt valósághűen ismerteti, nem lehet helyreigazítást kérni. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a sajtó-helyreigazítási perben nincs lehetőség annak vizsgálatára, hogy valaki elkövetett-e egy cselekményt vagy sem.
Az állásfoglalásban foglaltakat a bírói gyakorlat kiterjesztette az államigazgatási eljárásról vagy polgári peres eljárásról, sőt más hatóság hatáskörébe tartozó ügyekről történő tájékoztatásra. Ezekben az esetekben nincs helye sajtó-helyreigazításnak, amennyiben a sajtó az ügy állásának megfelelően úgy teljesíti a Sajtótörvény 2. § (1) bekezdésében31 és a 3. § (1) bekezdésében32 meghatározott feladatát, hogy tájékoztatást ad arról, milyen stádiumban van az ügy, közli az addig feltárt tényeket, illetve a meghozott döntést.33
A büntetőeljárásról szóló tájékoztatás kivételt képez a sajtó-helyreigazítási eljárásban a híreszteléssel kapcsolatos, azon általános követelmény alól, miszerint ha a sajtó mástól származó értesülést tesz közzé, az nem mentesíti a helyreigazítási kötelezettség alól, amennyiben annak valóságtartalmát nem bizonyítja, ugyanúgy mint saját tényállása estén.
Tehát a sajtószervnek a büntető ügyről való tájékoztatás esetén azt kell bizonyítania, hogy a közlés az eljárásban rendelkezésre álló adatoknak, iratoknak megfelelő és hiteles volt, a közöltek valóságtartalmára a sajtó bizonyítási kötelezettsége nem terjed ki.
Ezért jelen perben a helyreigazítás elrendelése szempontjából csupán annak volt jelentősége, hogy az alperes tudósítása tartalmi szempontból megfelel-e a jegyzőkönyvben foglaltaknak, vagy sem.
A másodfokú bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alperesi sajtószerv a cikkben megjelentek közzétételével helyesen járt el a Sajtótörvényben előírt tájékoztatási kötelezettség szerint, amikor beszámolt egy közérdeklődésre számot tartó büntető ügyben a nyomozás anyagává tett irat tartalmáról.34
A következő esetben felperesként M. Magyarország miniszterelnöke, míg alperesként a "Magyar Nemzet" című lap állt. A sajtó-helyreigazítási per kezdeményezésére a helyreigazítás elutasítását követően került sor.
A lap egy dokumentumot jelentetett meg 2002. június 18-i számában, amely szerint a miniszterelnök a BM III/II-es ügyosztályának szigorúan titkos állományú tisztje volt.35 A cikk jelentős vihart keltett, kormányválságot idézett elő. A cikk tartalma igaz volt, helyreigazítási kérelmet az ügyben nem nyújtottak be. A következő lapszámában a "Magyar Nemzet" a címlapon cikket közölt a dokumentum kapcsán kialakult politikai helyzetről "Kormányválság M. miatt" címmel. A cikkhez egy gépírásos oldal másolatát is csatolták, amely megkérdőjelezte a felperes múltbeli tevékenységét. A másolat alatt a címlapon a következő felirat szerepelt: "M.: Ez az ország érdekét szolgálta". Ugyanebben a lapszámban a felperesről készült rajzzal illusztrált cikket is közöltek "D-209-es számú elvtárs" címmel.
A cikk tartalmazta a Parlamentben lezajlott eseményekről szóló tudósítást, kiegészítve a cikk írójának megállapításaival. Így például: a felperes védekezését következetesnek, de "már-már kétségbeesettnek" minősítette; továbbá, hogy a felperes annyiban igazat állított, hogy az 1961-es dátum nem a szolgálati viszony kezdetét jelenti és a felperes "tényleg nem a jogászi szaknyelv klasszikus értelmében volt ügynök"; illetve azt, hogy a felperest az átvilágító bírák azért szólították fel lemondásra, mert a III/III-as ügynökök jelentéseit olvashatta a pártállam idején betöltött tisztsége alapján.
A gépírásos oldal másolatán Kádár-címeres PM pecsét-lenyomat, "Szigorúan Bizalmas" - megjelölés, címként pedig "Feljegyzés" szerepelt. A másolat tartalma arról szólt, hogy kik jöhetnének számításba egy esetleges ellenforradalmi megmozdulásban, illetve kik alkalmasak egy ilyen megmozdulás vezetésére. A számításba jöhető személyeket a következő kategóriákba osztották: "veszélyes", "figyelendő", "eltávolítandó". Az irat végén pedig a felperes neve szerepelt.
A cikkben a szerző visszautal arra, hogy H. Gy. volt miniszterelnök nem tagadta "pufajkás" múltját, míg a felperes elhazudta, szemérmesen csak annyit makogott, ő bizony bele sem pillantott a III/III-as jelentésekbe. Most kiderült, évekig körmölte azokat jó pénzért.
A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperes, amelyből kitűnik, hogy a lap okirat látszatát keltő szöveg közlésével valótlanul híresztelte, hogy az iratot ő készítette, írta alá, illetőleg ilyen vizsgálatokban vett volna részt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint ténylegesen létező irat másolatát tették közzé, és a cikkben pedig a szerző véleménye szerepel, amely nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya.
A bíróság a felperes keresetének helyt adott és helyreigazítást rendelt el. A bíróság indokolásában legelőször alapelveket rögzít, amelyek értelmében: "A bíróság jogalkalmazó szervként még csak érintőlegesen sem politizálhat. A bíróság nem foglalhat állást politikai meggyőződésekről, történelmi korszakokról. A bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az alperes részéről történt-e valótlan tényállás, híresztelés, való tények hamis színben való feltüntetése."36
Az ítélet hivatkozott a PK 12., 13.37 és 14.38 számú állásfoglalására. Az alperes nem tudta bizonyítani a perbeli irat létezését, sem pedig a közöltek valóságtartamát. A bíróság megítélése szerint pedig az, hogy a felperes jó pénzért III/III-as jelentéseket írt, tényállításnak minősül. A határozat indokolása utal a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra, amely értelmében a következőket fejti ki: "A szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelkedő jelentőségű alkotmányos alapjog, amely csak kivételes esetben korlátozható, ez a jog gyakorlatilag a szabad kommunikációhoz való jogot jelenti. A jogi védelem független a kifejtett vélemény érték- és valóságtartamától, ami azt is jelenti, hogy amennyiben a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert az nem a feladata. Értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy értékes vagy értéktelen, érzelmeken vagy észérveken alapul. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlása sem korlátlan, a szintén alkotmányosan védett emberi méltóság, becsület és jó hírnév védelme külső korlát lehet. Élesen el kell választani ugyanakkor a véleményt a tényállítástól.39 Az ítélet indokolása rögzíti azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Mindezek alapján a bíróság helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte az alperest.
Itt azonban arról volt szó, hogy M. P. nyilvánvalóan ügynök, mégpedig a BM III/II. Ügyosztályának szigorúan titkos állományú tisztje volt, azonban e minőségében folytatott tevékenységéről szóló dokumentumok nem álltak eredeti példányban a Magyar Nemzet rendelkezésére.
A M. N. 2001. november 15. számában cikket jelentetett meg "A kofferkormányfő-jelölt eset 30 millióval" c. cikkben a Gresham-palota ügyével kapcsolatban azt állította, hogy dr. M. P. pénzt, illetve ajándékot osztott volna szét a szocialista önkormányzati képviselőknek.
A M. D. hetilap 2001. november 15. számában "Voksokért kért pénz M. P.? Azt állította, hogy M. P. megbízási díja egy részét pénzben ajándékként juttatta vissza a szocialista képviselőknek.
Dr. M. P. a megjelölt cikkekben közölt állítások egy részét valótlannak és személyiségsértőnek tekintette, ezért sajtó-helyreigazítási eljárást - majd ennek eredménytelenségére tekintettel - sajtó-helyreigazítási pert indított. A per elsőrendű felperese Dr. M. P.
Másodrendű felperese a M. Tanácsadó Kft. volt, az elsőrendű alperes a M. D. hetilap szerkesztősége, másodrendű alperes pedig a M. N. napilap szerkesztősége.
A PKKB helyreigazítást rendelt el.40 A M. D. hetilapnak az alábbiak szerint "A kofferkormányfő-jelölt esete 30 millióval" c. cikkel azonos helyen és betűszedéssel az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt:
Helyreigazítás
Lapunk 2001. november 15. számában "A kofferkormányfő-jelölt esete a 30 millióval" c. cikkben valótlanul híreszteltük, hogy a M. Tanácsadó Kft. illetve Dr. M. P. a Gresham Palota ügyével kapcsolatban az V. kerületi szocialista önkormányzati képviselők bármelyikének pénzt adott volna át. A valóságban ők pénzt nem ajánlottak fel és nem adtak át, őket egyéb juttatásokban nem részesítettek.
Kötelezte a II. r. alperest, hogy az általa szerkesztett M. N. lapban az ugyanott 2001. november 15-én megjelent "Voksokért kért pénz M.? c. cikkel azonos helyen és betűszedéssel tegye közzé az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül az alábbi közleményt:
Helyreigazítás
Lapunk 2001. november 15. számában "Voksokért kért pénzt M.?" c. cikkben valótlanul híreszteltük, hogy a M. Kft., illetve Dr. M. P. a Gresham Palota ügyével kapcsolatban az V. kerületi szocialista frakció bármely tagjának pénzt adott volna át. A valóságban ők részükre pénzt vagy ajándékot nem juttattak és nem is ajánlottak fel.
Az ügyben alperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság döntésében a fellebbezésnek részben helyt adott,41 döntésében az alábbiak érdemelnek említést.
A sajtó-helyreigazítási eljárás egy speciális gyorsított eljárás, amelynek elsődleges célja az, hogy a sajtó útján történt személyiségi jogsérelem esetén a lehető leggyorsabb módon megtörténjen annak orvoslása - függetlenül a sajtószerv felróhatóságától és vétkességétől - ugyanolyan nyilvánosság mellett, mint amilyen körben a valótlan közlés történt.
Az is kiemelkedő, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárás során csak a sajtószerv által közöltek helyreigazítását lehet igényelni, a közlemény kiegészítésére nincs lehetőség és a kifogásolt közléseket, kifejezéseket valós tartalmuk alapján kell megítélni és értékelni, figyelemmel a társadalmilag kialakult közfelfogásra.
Az ügyben a tényfeltáró újságíró tanúvallomását pénz vagy ajándék átadása vonatkozásában nem lehetett bizonyítékként elfogadni, egyébként is ezt a tanúként meghallgatott szocialista képviselők egyhangúlag tagadták. A sajtószervnek már a cikk megjelenésekor rendelkezésükre kellett hogy álljon mindaz az okirati és egyéb bizonyíték, amelyek a leírtakat minden kétséget kizáró módon alátámasztják, igazolják.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú ítélet szerint helyesen járt el azzal, hogy mellőzte további tanúk meghallgatását és az eljárás felfüggesztését. Ugyanis köztudomású volt, hogy a Gresham Palotával kapcsolatos visszaélések ügyében büntetőeljárás is folyt. Itt az alperesek nem igazolták, hogy az eljárás M. P. ellen folyik.
Mivel a személyiségi jogokat csak személyesen lehet gyakorolni, a M. Kft. helyreigazítási kérelmet megalapozatlannak tekintette a másodfokú bíróság. Ezért a sajtó-helyreigazításban csak elsőrendű felperes, azaz M. P. nyert említést.
A másodfokú bíróság megváltoztatni rendelte a helyreigazító közlemény szövegét. A felperesek szó szerint megjelölték azokat a cikkbeli részeket, amelyben a sérelmezett valótlan állítások szerepeltek és a helyreigazító közlemény szövegét is meghatározták.
A felperesek által javasolt helyreigazításból azonban - a másodfokú bíróság érvelése szerint - nem derült ki, hogy a cikkek mely tényállítása valótlan.
E követelménynek megfelelően a II. fokú bíróság a helyreigazítás szövegét félre nem érthető módon és az olvasók számára egyértelműen azonosíthatóvá téve határozta meg.
A M. P. kofferkormányfő-jelölt esete a 30 millióval c. cikkben a helyreigazítást avonatkozásban rendelték el, hogy valótlan az, hogy M. P. megbízási díjából 1-2 millió forintot az V. kerületi szocialista önkormányzati képviselőknek szétosztott.
A M. N. "Voksokért kért pénzt M.?" cikkben a helyreigazítást avonatkozásban rendelték el, hogy M. P. a megbízási díj egy töredékét karácsonyi ajándék címén szétosztotta a helyi szocialista frakcióban.
A másodfokú bíróság a helyreigazítás pontosságára tekintettel a valóság közlését nem látta indokoltnak.
A M. N. napilap 2004. november 24-i számában cikk jelent meg "Szekeres Pál - a pártkarrier gyümölcsei" címmel, amely Sz. I. ügyleteinek ismertetésére került sor.
A cikk pontatlanságokat és személyiségsértő állításokat is tartalmazott, ezért Sz. sajtó-helyreigazítási eljárást, majd sajtó-helyreigazítási pert indított.
A PKKB helyreigazítást rendelt el az alábbiak szerint.42
A M. N. 2000. november 24-i számának "Szekeres, Pál - a pártkarrier gyümölcsei" c. cikkében valótlanul állították, hogy Sz.-nek és feleségének vállalkozásai többször nagy vihart kevertek, mert csak Sz. feleségének voltak vállalkozásai.
A valóság ezzel szemben az, hogy Sz.-nek nincs és nem is voltak vállalkozásai. Sz. feleségének volt vállalkozása - a N. Rt. - kizárólag műszaki tanácsadással foglalkozott.
Valótlanul állította a cikk, hogy Sz. és felesége résztulajdonosok voltak az E. Rt.-ben. A valóság ezzel szemben az, hogy Sz. felesége részvényese volt az E. Rt. Jogelődjének, a S. Rt.-nek.
Valótlanul állította a M. N., hogy a Nyár utcai Y. H. megvásárlásával, felújításával kapcsolatban is felvetődött Sz. neve.
Valótlanul állította a cikk továbbá, hogy Sz. feleségével együtt 1994-ben a V. Rt. felügyelőbizottságának tagjai volt.
Az ügyben alperes fellebbezett, az alperesi fellebbezés a helyreigazítást az alábbiak szerint rendelte el:
1. A M. N. 2000. november 14-i számának "Szekeres, Pál - a pártkarrier gyümölcse" c. cikkében valótlanul állítottuk, hogy Sz.-nek és feleségének vállalkozásai többször nagy vihart kavartak, mert csak Sz. feleségének volt vállalkozása.
2. Valótlanul állította a cikk, hogy Sz. I. és felesége résztulajdonosok voltak az E. Rt.-ben. A valóság ezzel szemben az, hogy Sz. és felesége részvényese volt a S. Rt.-nek.
3. Valótlanul állította a cikk továbbá, hogy Sz. feleségével együtt 1994-ben a V. Rt. felügyelőbizottságának tagjai voltak.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletéből az alábbiakat célszerű kiemelni:
"a felperesek vállalkozásai többször nagy vihart kavartak". A nagy vihart kevert kifejezés egyértelműen vélemény. Azonban a sajtóközleményben megjelent vélemény is lehetővé teszi a sajtó-helyreigazítást, ha valótlan tényállításon alapul, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetve a valóságot hamis színben tünteti fel.
Jelen esetben a vélemény olyan valótlan tényállításon alapszik (miszerint felpereseknek vállalkozásai voltak), amelynek alapján lehetőség van a helyreigazítás elrendelésére, és a szükséges mértékben a valóság közlésére.
A N. Rt.-vel kapcsolatban a másodfokú bíróság mellőzte a helyreigazítás, figyelemmel arra, hogy a sajtó-helyreigazítási igény előterjesztésére csak személyesen kerülhet sor, így csak az Rt. tehette volna meg. Tehát a felperesek kereshetőségi joga hiányzott a Legfelsőbb Bíróság 13. sz. állásfoglalása alapján.43
"A Nyár utcai Y. H. megvásárlásával és felújításával kapcsolatban is felvetődött Sz. neve."
A felperesek neve felvetődött kifejezés véleménynek minősül, így ezzel kapcsolatban sajtó-helyreigazításnak nincs helye. Egyébként pedig mint vélemény megalapozott, ahogyan azt a becsatolt újságcikkek is alátámasztják, hiszen valóban több újság foglalkozott hosszabb időn keresztül a témával.
A másodfokú bíróság a felperesek erre vonatkozó kereseti kérelmét elutasította.44
"A felperesek 1994-ben a V. Rt. felügyelőbizottságának is tagjai voltak". Ezt az állítást alperes nem bizonyította. Mivel a felügyelőbizottsági tagság nem volt lényegtelen körülmény, a másodfokú bíróság elrendelte a helyreigazítást.
A Magyar RTL Klub 2000. szeptember 19-én 6 óra 30-kor kezdődő adásában az Országgyűlés jogalkotó tevékenységéről tudósított, ennek keretében azt állították K. L. felperesről, hogy azok közé tartozik, akik felelősek az olajügyekért.
Az információ vonatkozásában K. L. úgy érezte, hogy ez valótlan állítás, amely személyhez fűződő jogait sérti, ezért sajtó-helyreigazítási eljárást, majd - ennek eredménytelensége esetén - sajtó-helyreigazítási pert indított az RTL Klub ellen.
A PKKB elsőfokon elutasította a sajtó-helyreigazítási keresetet.45 Egyrészt hivatkozott arra, hogy felperes a helyreigazítás szövegét nem határozta meg, másrészt pedig arra, hogy az alperes a Híradó c. műsorban tömegtájékoztatási kötelezettségének tett elsősorban eleget. Az Országgyűlés jogalkotó tevékenységéről tanúsított, egy országgyűlési határozati javaslat meghozatalának körülményeit ismertette. A felperes által kifogásolt műsor egy parlamenti párt képviselőinek hivatalos, határozati javaslati formába öltött véleményét közölte, amellyel adott esetben egy ellenzéki párt nem értett egyet.
A PKKB ítéletének indokolása szerint egy közéleti - politikai vitáról egy országgyűlési határozati javaslat geneziséről tudósított az alperes, amely esetben a helyreigazítás fogalmilag kizárt.
A műsor az objektív tájékoztatás kötelezettségeinek eleget tett, helyt adott az ellentétes véleményeknek is, illetve később tudósított a határozati javaslat elutasításáról.
A felperes fellebbezéssel élt, amelynek a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság helyt adott.
Részben arra tekintettel, hogy felperes eredetileg is közölte, hogy mind a határozati javaslat, mind pedig a műsor rávonatkozó közlése valótlanságot tartalmaz, mivel soha semmilyen olajügyben nem vett részt, azaz közölte, melyek a valós tények a helyreigazításnál. Ezért nem lehetett az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azt elfogadni, hogy nem közölte, hogy melyek a való tények.
Érdekesen határozta meg a másodfokú bíróság a jogsértés tényét azzal, hogy a televízió valóban közérdekű információkat sugárzott.
"A felperes által sérelmezett alperesi közlés az Országgyűlés tevékenységének nyilvánosság előtti feltárása, a közvélemény tájékoztatása körébe vonható feladat, melynek teljesítése a köz érdekét szolgálja, ha egyben pontos és hiteles. A másodfokú bíróság álláspontja szerint egy közérdeklődésre számot tartó országgyűlési bizottsági munka keretében előterjesztett határozati javaslat változtatás nélküli nyilvánosságra hozatala a hiteles tájékoztatásra vonatkozó olyan jog és egyben kötelezettség a sajtószabadság keretén belül, amely a közérdekre hivatkozással védelmet kell hogy élvezzen.
Az ilyen típusú tájékoztatás esetén a sajtó-helyreigazítás jogintézményének érvényesülése nem lehet indokolt.
A perbeli esetben az alperes felelőssége nem abban áll fenn, hogy a bizottsági módosító javaslatot beolvasta, vagy megjelenítette.
A javaslat változtatás nélkül hiteles közlése nem adott volna kellő alapot az alperes megtámadására. Az alperes azonban a hitelesség, tárgyilagosság megsértésével járt el, amikor a módosító határozatból bizonyos részleteket kiemelt, arról táblázatot készített és azt tette közzé. Ezzel kilépett a hiteles, pontos, tárgyilagos védelmet igénylő keretből és olyan tényállást közölt felperesre nézve, amelynek valóságtartalmát a Pk. 14. számú46 állásfoglalás I. pontjából következően köteles lett volna bizonyítani felelőssége elhárítása érdekében.
A felperes joggal sérelmezte azt, hogy az alperes egy két és fél oldalas módosító javaslat anyagából a zárójelben levő nevét kiemelte, külön táblázatba helyezte, egész képernyős módon jelenítette meg, így az egész közlemény nem a módosító javaslat tényleges politikai tartalmára irányult, nem híven közölte azt, hanem személyeskedő módon "olajos" hírbe kevert embereket. A felperest ezáltal mindazzal az erkölcsileg elítélendő magatartással hozták kapcsolatba, amelyet a közlemény az "olajos" ügyeken ért, mégpedig magánemberi - vállalkozói minőségben.
Alperesnek az általa szerkesztett Híradó című műsor 6 óra 30 perckor kezdődő adásában 8 napon belül az alábbi közleményt kellett közzétennie:
"Helyreigazítás
A Híradó 2000. szeptember 19-i 6 óra 30 perckor kezdődő adásában a Fidesz által készített országgyűlési kiegészítő javaslatra utalással valótlanul híreszteltük, hogy a felperes azok közé tartozik, akik felelősek az olajügyekért".
A való tények feltüntetését a másodfokú bíróság mellőzte, mert úgy ítélte meg, hogy az abban való állásfoglalás csak egy olyan jellegű tényfeltárás alapján lehetséges, amely messze meghaladja a sajtó-helyreigazítási eljárás kereteit.47
A M. N. 2003. augusztus 21-én cikket jelentetett meg "K&H dossziék" címmel, amelyben L. Cs. pénzügyi szakember felelősségét firtatta.
L. Cs. úgy érezte, hogy a kérdéses tényfeltáró cikk valótlan tényeket és híreszteléseket, torzításokat tartalmaz és sérti személyhez fűződő jogait.
A Fővárosi Bíróság az alábbi hat vonatkozásban helyreigazításra kötelezte a M. N.-et.48
Jogai védelmében sajtó-helyreigazítási eljárást, majd ennek eredménytelensége esetén sajtó-helyreigazítási pert indított.
1. Olyan hamis látszatot keltettek, hogy Dr. L. Cs. pénzügyminiszterként helyettes államtitkárokat menesztett volna. A valóságban a kormányváltást követően négy helyettes államtitkár közül összesen egy távozott ő az ESzCsM közigazgatási államtitkára lett.
2. Azt a valós tényt, hogy L. Cs. Az A. Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatósági tagja, illetve vezérigazgató-helyettese volt, és a vezető tisztviselőknek van általános felelőssége egy pénzintézet, illetőleg egy gazdasági társaság működéséért, abban a hamis színben tüntették fel, hogy őt közvetlen felelősség terhelné a K&H Equities Rt.-nél elkövetett mulasztásokért.
3. Valótlanul állították, hogy L. Cs. a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. azon területét közvetlenül irányította volna, ahol a sikkasztás történt.
4. Valótlanul állították, hogy L. Cs. Átvette volna D. T.-től az A. Equities felügyeletét.
5. Azt a valós tényt, hogy L. Cs. egyik felelőse a két bank összeolvadásának, abban a hamis színben tüntették fel, hogy ő humánpolitikai döntésekben vett volna részt, és többek között döntött volna K. A. alkalmazásáról.
6. Azt a valós tényt, hogy a PSzÁF határozatban kötelezte a K&H Equities Rt.-t bizonyos hiányosságok megszüntetésére annak elmaradásáért L. Cs. lett volna felelős. A valóságban ő a K&H Equities Rt.-t nem felügyelte, nem is irányította.
A felperes keresetét elutasította az elsőfokú bíróság, L. J. és Z. T. felelősségéről közöltek tekintetében.49
A M. N. fellebbezett az ügyben. A fellebbezés kapcsán az 1. és 6. pontok vonatkozásában megalapozatlannak tekintették, a helyreigazítási keresetét, a 2-5. pontok vonatkozásában helyreigazítást rendeltek el.
Ugyanis felperesnek miniszterként tett első intézkedése az volt, hogy kijelölte, hogy kiknek kell távozni.
A K&H Equities-ről a fenti 6. pontban közölt cikkrészlet tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az véleménynek minősül, ezért nincs sajtó-helyreigazításnak.
A PSzÁF határozat L. Cs. felelőssége vonatkozásában nem lehetett azt kétségbe vonni.
Megállapítható volt, hogy a sérelmezett szövegrész nem azt tartalmazta, hogy a PSzÁF-határozat megállapította felperes felelősségét, hanem a szerzőnek a határozat alapján a felperes által betöltött tisztségre tekintettel kinyilvánított álláspontját, amely a szövegrész szerint nem egyéni kizárólagos felelősségre utalt.
Mindezek alapján a 6. pontban foglaltak vonatkozásában a sajtó-helyreigazgatást a Fővárosi Ítélőtábla nem rendelte el.50
A sajtó-helyreigazításra azért került sor, mert az alperesi lap bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni a nyomozás alatt álló összekuszált szálú büntetőügyben.51
A 168 óra c. hetilap a "Barátok között a Nemzeti" c. cikkben azt írta, hogy az Új Színház felperes J. F. pénzügyi felelősségének fennállása idején fuccsolt be és hogy J. F.-et menesztették.
Az alperesi hetilap állításait nem tudta igazolni, ezért elsőfokon a PKKB52 sajtó-helyreigazítást rendelt el az alábbiak szerint.
A 168 óra c. lap 2002. június 6-án megjelent számában "Barátok közt a Nemzeti" c. cikkében valós tényt hamis színben tüntették fel azzal, hogy azt állítottuk, hogy az Új Színház felperes J. F. pénzügyi irányítása idején fuccsolt be.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Új Színház J. F. pénzügyi vezetése alatt nem fuccsolt be, a pénzügyi revízió felperesnek felróható problémát nem talált.
Valótlanul állították ugyanezen cikkben, hogy felperest, J. F.-et menesztették az Új Színházból. A valóság ezzel szemben az, hogy az Új Színház és a felperes közötti vállalkozási szerződést a felek közös megállapodással szüntették meg.53
Az ügyben az elsőfokú döntés ellen benyújtott fellebbezést elutasították.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pk. 14. sz. állásfoglalás,54 valamint a Pp. 164. § (1)55 bekezdése alapján kötelezte az alperest helyreigazítás közzétételére tekintettel arra, hogy alperesi szerkesztőség a felperes által igazolt tényállításokat nem bizonyította.
Az ügy speciális vonatkozása az volt, hogy felperes 125 000 Ft ügyvédi díj iránti költséget kívánt érvényesíteni, azonban javára első fokon 7000 Ft-ot, másodfokon 3000 Ft-ot ítélt meg.56 ■
JEGYZETEK:
1 Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. A sajtó-helyreigazítás. HVG-ORAC Budapest 237. old.
2 Ptk. 79. § (1) bekezdésének szó szerinti szövege.
4 Jogosult továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely közös név alatt jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, perben állhatnak és perelhetnek (pl. betéti társaság és társasház).
5 Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21. 199/1992. BH 1993/7. 422-es jogeset.
6 Murányi László: A tömeg tájékoztatása. Egyetemi jegyzet. PPKE-JÁK 2001.
7 Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. A sajtó-helyreigazítás. HVG-ORAC 2001. 280. old.
8 Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. A sajtó-helyreigazítás. HVG-ORAC Budapest, 2001. 251. old.
9 Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20. 548/87. BH 1998/4. 98-as jogeset. P. J. D. XI. 12.
10 A Pk. 12. sz. Állásfoglalás kimondja, hogy a sajtó-helyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Kérvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor.
11 Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21. 005/1992. BH 1993/I. 23. jogeset.
12 Pk. 15. sz. Állásfoglalás.
13 Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. A sajtó-helyreigazítás. HVG-ORAC Budapest, 2001. 186. old.
14 Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20. 221/1977. sz. ítélete.
15 BH 1999/9. 357. sz. jogeset.
16, 17, 18, 19 Mind a négy Pk. Állásfoglalás megtalálható a Ptk. Bővített kiadásában. Novotni Alapítvány. Miskolc, 2003. 24-25. old., továbbá: Fleck Zoltán: A véleménynyilvánítás határai a magyar bírói gyakorlatban. Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet. Budapest, 1996. 46-50. old. Indokolással.
20 A Sajtótörvény, az 1986. évi II. törvény 11. § (1) c) pontja értelmében a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel, és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni az újságíró, továbbá a tényeket, eseményeket a maguk teljességükben köteles ismertetni.
21 Legfelsőbb Bíróság Pfv. 22. 525/2000. sz. ítélete.
22 Sajtótörvény, az 1986. évi II. tv. Alapján a sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nélkül is - tájékoztatást adhat az állami szervek, gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek, valamint ezek bizottsága nyilvános üléseiről.
23 Megjelent a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2000/2.
24 L. Halmai Gábor: A bírói jogértelmezés elvett szabadsága. Fundamentum 2003/2-3. sz. Elsősorban a bizonyítási teher alkalmazását kifogásolja.
25 Sajó András: Sajtó-helyreigazítás és sajtójog. A Schmidt ítélet margójára. Jogtudományi Közlöny 2001/9. Sajó András úgy vélekedik, hogy a jogalkalmazás során kell megfelelő gyakorlatot kialakítani, a helyzet kulcsa nem a jogalkotónál van.
26 Fővárosi Bíróság 19. P. 632. 646/2003. sz. ítélete.
27 Főváros Ítélőtábla 2004. március 11-én kelt 2 Pf. 20. 345/2004/3. sz. ítélete.
28 PKKB 37. P. 86.770/2002. sz. ítélete.
30 Fővárosi Bíróság 19. P. 29. 762/2003. sz. ítélete.
31 A Sajtótörvény, vagyis az 1986. évi II. tv. 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.
32 Bírósági Határozatok 2002/432. sz. jogeset.
33 A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogai sérelmével.
34 Fővárosi Ítélőtábla 2Pf. 20.027/2004/2.
35 A közlés valóságtartalmát M. P. az Országgyűlésben elismerte azzal, hogy nem politikai informátor volt, hanem országa érdekeit védte a szovjet titkosszolgálattal, a KGB-vel szemben.
36 PKKB 29.P. 88735/2002.
37 PK 13. számú állásfoglalása értelmében: "Sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek személyére a sajtóközlemény (nevének megjelölésével vagy egyéb módon) utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető".
38 PK 14. számú állásfoglalása szerint: "A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valódiságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valódiságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven tükrözi más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét".
39 Lásd: Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatát.
40 PKKB 29. P. 91. 542/2001. sz. ítélete.
41 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48 Pf. 21. 906/2002. sz. ítélete.
42 A PKKB 20. P. 85. 224/2001. sz. ítélete.
43 A Pk. 13. sz. állásfoglalása szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akire a sajtóközlemény nevének megjelölésével, vagy egyéb módon utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető.
44 A Fővárosi Bíróság 48 Pf. 22. 904/2001. sz. ítélete.
45 PKKB 20 P. 90.193/2000.
46 Pk. 14. sz. Állásfoglalás 1. pont kimondja, hogy a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valódiságát a sajtószerv köteles bizonyítani.
47 Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48 Pf. 20. 120/2001. sz. ítélete.
48 Fővárosi Bíróság 19. P. 630. 020. sz. ítélete.
49 A Pk. 13. sz. állásfoglalás szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény nevének megjelölésével, vagy egyéb módon utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető.
50 Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20. 089/2004.
51 A büntetőeljárás adatai nem nyertek teljes nyilvánosságra hozatalt. Elsősorban arra kell hivatkozni, hogy nincs helye sajtó-helyreigazításnak ha sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról a nyilvános tárgyalásról vagy nem jogerős büntetőbírósági ítéletről.
52 A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2002. október 10-én kelt 48. Pf. 28. 487/2002/3. sz. ítélete.
53 A PKKB 2002. július 11. napján kelt 20. P. 88. 263/2003/3. sz. ítélete.
54 A Pk. 14. sz. állásfoglalása a bizonyítási terhet egyértelműen a sajtószerv kötelezettségévé teszi.
55 A Pp. 164. § (1) bekezdésében bizonyítani annak kell, akinek érdekében áll valamely tényállás valódiságának eltagadása.
56 Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 48. Pf. 28. 487/2002. sz. ítélete.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente egyetemi docens, PPKE-ÁJK
Visszaugrás
