Az elegáns kék borító vonzza a tekintetet, míg a fedőlapon látható, 1850-ből származó házassági vagyonjogi szerződés hűen szemlélteti a könyv témáját. "A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében" címet viselő monográfia nemcsak a jogtudomány iránt érdeklődők figyelmét keltheti fel. A szerző előszó helyett Gárdonyi Géza: Ida regénye c. művéből merít, mellyel a társadalomtörténeti szempontból érdeklődő nem jogász olvasókat igyekszik megnyerni. A kötet hátlapján olvasható rövid ismertető feltárja a szerző célkitűzését: a magyar házassági vagyonjog intézményeit és fejlődését a német jogfejlődéssel kívánja összehasonlítani. Érdekes és izgalmas témát vázol a szerző, melyben a házassági vagyonjog komplex rendszerének és elemeinek bemutatása mellett az adott kor mindennapi jogéletének ismertetésével is gyarapszik az olvasó.
Herger Csabáné 1995-től oktat a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékén. Kutatási tevékenysége elsősorban a modern családjog alapintézményeire, a polgári állam és az egyházak közötti kapcsolatra valamint a klasszikus szabadságjogok és a szabadelvű jogi kultúra kapcsolatára irányul. 2006-ban jelent meg kiemelkedő jelentőségű monográfiája "A Nővételtől az állami anyakönyvezetőig: A magyar házassági köteléki jog és az európai modellek" címmel, amely a jogtudományokban jártas és a téma iránt csupán érdeklődő olvasók számára is hasznos mű. A szerző 2011-ben habilitált. Kutatási eredményeit rendszeresen publikálja, többek között a JURA, a Jogtörténeti Szemle, a Jogtudományi Közlöny, a Journal on European History of Law, a Beiträge zur Rechtsgeschichte Österreichs és a Családi Jog hasábjain. 2016 szeptembere óta vezeti a Márkus Dezső Összehasonlító Jogtörténeti Kutatócsoportot, mely nemzetközi kutatói együttműködés keretében az európai jogfejlődés közös gyökereit és értékeit az összehasonlító jogtörténet kutatási módszerével tárja fel, és bemutatja, hogy mi az a közös alap, amelyre az európai jog alapulhat. A kutatócsoport minden évben tudományos ülést szervez, hazai és nemzetközi projektekben vesz részt, kiadványt jelentet meg.[2]
A szerző az Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíjával egy éven át végzett kutatói tevékenységet a göttingeni Georg August Egyetemen. Az alapítvány publikációs hozzájárulásával segítette abban, hogy kutatási eredményeit könyv formájában megjelentesse.
Monográfiája minden egyes lapja rendezettséget tükröz. A fejezetek szépen tagoltak, jól elkülönülnek egymástól, logikus gondolati láncot képeznek. A szerző törekszik arra, hogy a teljes releváns szakirodalmat feltárja, ahogy ezt a lábjegyzetek és a bibliográfia is tükrözi. A német nyelvű idézetek magyar fordítása, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára magyar és német nyelvű iratainak ismertetése szintén szorgalmas és precíz munkáját dicsérik.
A monográfia tárgya a házassági jog vagyonjogi része. A szerző az ágazati jogösszehasonlítás és a regionális jogösszehasonlítás módszerét alkalmazza, az utóbbit a polgári modernizáció korára szűkítve. Meghatározza, hogy kutatási témája szempontjából hol húzódnak ezeknek a módszereknek a határai, utalva a 18.-19. századi, magyar és külföldi magánjogtudomány képviselőinek munkásságára, különös tekintettel a történeti jogi iskola kiemelkedő jogtudósaira. Kifejti, hogy mik a német és a magyar házassági vagyonjog összehasonlításának indokai, és ennek kapcsán nevesíti az összehasonlító jogtörténet-tudomány hazai neves képviselőinek az összehasonlító módszer (ars combinatoria) alkalmazása szempontjából jelentős műveit, kiemelve munkásságuk jogtudományra gyakorolt hatását. A magyar és a német házassági vagyonjog összehasonlítására a szerzőt - többek között - az a felismerés késztette, hogy "a nem magyar szerző tollából született, európai jogtörténeti művekben, összehasonlító magánjogi monográfiákban és kézikönyvekben a 19. és 20. században is csak kivételesen, indokolatlanul keveset esett szó Magyarországról."[3] Arról, hogy kutatási eredményeit külföldön is megismerjék, a monográfia egyes fejezeteinek német nyelvű publikálásával gondoskodik, remélve, hogy ezzel is motiválja az
- 464/465 -
európai (történeti) jogösszehasonlítás kereteinek bővítését.
A mű érdemi részében először a német jogfejlődést mutatja be a szerző. Elemzi a kodifikáció kora előtti vagyonjogi rendszereket, majd a német magánjogi kodifikáció-történet természetjogi törvénykönyveinek (a Bajor Királyság polgári törvénykönyvének, a Porosz Királyságba integrált területek általános törvénykönyvének, a Habsburg örökös tartományok számára készített polgári törvénykönyvnek) a házassági vagyonjogi rendszereit tekinti át, amit a pandektista alapokon álló szász kódexnek valamint a birodalmi polgári törvénykönyvnek az elemzése követ a jogforrások és a német szakirodalom alapján.
A monográfia a hazai jog szempontjából az 1848 utáni jogfejlődést, az oktrojált osztrák jog magyarországi érvényesülését, az 1861 után a tradicionális szokásjogon alapuló bírói gyakorlatot és a német kodifikációs eredményekre figyelemmel lévő kodifikációs folyamatot mutatja be a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára 1848 és 1918 közötti időszakból rendelkezésre álló házassági vagyonjogi tartalmú iratainak (házassági szerződések, házassági vagyonjogi jogviták és hagyatéki jogviták iratanyaga), a releváns jogforrásoknak illetve a törvénykönyv-tervezeteknek és a korabeli illetve modern szakirodalmi megállapításoknak a felhasználásával. A recenzeált mű a törvényes alapú vagyoni kötelmek körében a nő-tartást, az özvegyi jogot, a közszerzeményt és a hitbért mutatja be fejlődésében, míg a házastársak között létesíthető vagyonjogi ügyletek körében a hozományt és a házassági szerződések típusait, jellemzőit és változásait elemzi.
Ahogy a német jogfejlődés tekintetében is a hatályos jogig terjed a kutatás időbeli íve, a magyar házassági vagyonjog tekintetében is külön fejezetet szentel a szerző a pártállami korszak családjogi törvénykönyvétől az új magyar Ptk. hatályba lépéséig tartó szakasznak, bemutatva az ún. szovjet típusú magyar házassági vagyonjogot, a bírói joggyakorlat szerepét a házassági vagyonjog fejlesztésében, valamint a polgári házassági vagyonjoghoz való visszatérés dilemmáit.
Ezek után a mű ötödik része a hatályos BGB és a hatályos magyar házassági vagyonjog szisztematikus összehasonlítását tartalmazza. A szerző az azonos, a hasonló és a különböző megoldásokat összevetve elemzi a két kódex vagyonelkülönítési rendszerét, vagyonközösségi rendszerét valamint szerzeményi közösségét. Bemutatja, hogy a házastárs védelmét a törvényes vagyonjogi rendszer esetében milyen jogügyleti korlátozások segítik, majd részletezi a német szerzeményi közösség szerzeményi kiegyenlítésének meghatározását szolgáló törvényi szabályokat és az azt kiegészítő bírói joggyakorlatot.
A Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója emlékének szentelt monográfia méltó helyet foglal el a magyar szakirodalomban. A szerző vizsgálati módszere, elemzési szempontjai egyedülállóak azzal, hogy a házassági jog vagyonjogi részét komplex módon mutatja be, a teljesség igényével. Arra az összegző fejezetben megfogalmazott szerzői kérdésre, hogy "van-e a jogtörténeti kutatásnak közvetlen hasznosulása"[4], a mű olvasása közben kétséget kizáróan választ találunk. A monográfia világossá teszi a kapcsolódási pontot a hatályos jogrend intézményei és azok történeti előzményei között, valamint a magyar házassági vagyonjog fejlődése és az európai jogi kultúra között, és mindez értékül szolgál korunk jogtudománya számára. ■
JEGYZETEK
[1] Herger Csabáné: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. Passau: Schenk Verlag, 2017. 472 o. A kötetet lektorálta: Homoki-Nagy Mária és Szeibert Orsolya, anyanyelvi lektor: Meleg Csilla.
[2] Ld. Eszter Cs. Herger - Markus Steppan: Die Gründung der Dezső-Márkus-Forschungsgruppe für Vergleichende Rechtsgeschichte in Pécs. Beweggründe - Motive - Visionen. Journal on European History of Law 2016. 2. sz. 180-184. o.
[3] Ld. 39. o.
[4] Ld. 436. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, gyámügyi szakügyintéző.
Visszaugrás
