A Családi Jog folyóirat "Mindennapi családjog" főcímet viselő konferenciasorozata jubileumához érkezett: a családjogász szakma képviselőinek éves találkozójára az idén tizedik alkalommal került sor. A "Fókuszban a gyermek" alcímet viselő idei ülés - a tavalyihoz hasonlóan - ősszel, "hibrid" módon került megrendezésre: 2021. november 4-én az érdeklődők a programot nemcsak személyesen, a szokásos helyszínnek számító Hotel Benczúr Budapest termében, hanem online is követhették.
A konferenciát megnyitó beszédében Szeibert Orsolya egyetemi tanár örömét fejezte ki, hogy a koronavírus-járvány immáron negyedik hulláma ellenére az idén is alkalom nyílt az eszmecserére, amelynek tárgyát ezúttal - az alcímből is kitűnően - a gyermekekkel kapcsolatos témák adják. Fájlalta ugyanakkor, hogy a gyermekjogi kérdések mégis kevéssé jelennek meg a programban, holott ennek aktualitást adna az a törvényjavaslat,[1] amely lehetőséget biztosítana a közös szülői felügyelet egyoldalú kérelemre történő elrendelésére. Rámutatott, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére irányuló perek jelenleg nem gyermek-, hanem szülőközpontúan, paternalisztikus megközelítés mentén zajlanak, amin kétségkívül változtatni kell; a megoldás azonban semmiképpen nem a külföldi trendekhez való kritika nélküli igazodásban rejlik. Reményét fejezte ki, hogy a megoldáskereséshez jelen konferencia is hozzájárul; ennek fényében az aktív részvételre, a kérdésfeltevésre biztatta a résztvevőket.
A délelőtti program levezető elnöke Grád András ügyvéd, pszichológus, t. egyetemi tanár volt. Az előadások összefoglalóját az alábbiakban közöljük.
Az örökbefogadás rendkívül sokoldalú jogintézmény: elsősorban család- és gyermekjogi kérdés, amely ugyanakkor számos jogon túli problémát is felvet. Ezek közül az előadás az örökbefogadás nemzetközi jogi alapvetéseit, a családformákra gyakorolt hatását, a partnerszülőség kérdését, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a családformák védelmével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, valamint a közelmúlt hazai jogszabályi változásait és azok értékelését mutatta be.
Az örökbefogadással kapcsolatos nemzetközi jogi alapvetéseket jelenleg három dokumentum - az Európa Tanács 1967-es, 2008-ban megújított strasbourgi Örökbefogadási Egyezménye,[2] a Gyermekjogi Egyezmény,[3] valamint a Hágai Örökbefogadási Egyezmény[4] - tartalmazza, amelyeken vezérfonalként húzódik végig három elv: a gyermek érdekének elsődlegessége, a nemzetközi örökbefogadás ultima ratio jellege, valamint a gyermek nemzeti, etnikai és kulturális identitáshoz fűződő jogának tiszteletben tartása. [Ez utóbbi, bár a Ptk. 4:120. § (3) bekezdésébe beépült, a hazai gyakorlatban csak igen kevéssé érvényesül, mivel a származással kapcsolatos adatok - szenzitív adatok lévén - nem gyűjthetők.] Egyes kérdésekben a nemzetközi egyezmények bizonyos szabadságot engednek a nemzeti jogalkotónak, így például az 1967-es egyezmény megújított szövege általánosságban megengedi a részes államoknak, hogy az örökbefogadott gyermek számára kedvezőbb feltételekkel tegyék lehetővé az örökbefogadást, továbbá a lehetséges örökbefogadók körének meghatározása kapcsán is tesz engedményeket: bár a 7. cikk előírja, hogy a házastársak és egyedülállók mellett a különnemű nyilvántartott élettársaknak is meg kell engedni az örökbefogadást, az államok választására bízza, hogy azt az azonos nemű partnerek, illetve a tartós élettársi kapcsolatban élők részére is lehetővé teszik-e. Igen nagy a szórás a nemzetközi örökbefogadások aránya tekintetében is: az uniós átlag 43%, ezzel szemben egyes uniós tagállamokban 5% alatti, míg másokban 80% feletti; Magyarországon 22%.
- 51/52 -
Az egyes államok szabályozása tehát, bár azonos elveken alapul, egymástól mégis nagymértékben eltér, így a partnerszülőség kérdésében is: a de facto élettársak közös örökbefogadása Magyarországon a hatályos szabályozás szerint eleve kizárt, ezzel szemben például Romániában szűk körben ugyan, de megengedett.
A családi struktúrát érintő társadalmi trendek között ma már nem jelent újdonságot sem a családformák pluralizációja - azaz a hagyományos, házasságon alapuló család mellett a komplexebb családformák: az élettársi kapcsolatok, egyszülős családok, gyermektelen családok, mozaikcsaládok, egyedülállók arányának növekedése -, sem pedig az egyes családformák közötti mobilitás növekedése. A hagyományos család kereteiben bekövetkezhet változás örökbefogadás útján is: az így létrejövő család olyan háromszöget alkot, amelynek egyik oldalán az örökbefogadott gyermek, másik oldalán az örökbefogadó szülők, harmadik oldalán (amely titkos örökbefogadásnál láthatatlanul van jelen) pedig a vér szerinti szülők helyezkednek el. Az örökbefogadás tehát egy sajátos, összetett rendszert hoz létre, amelynek sikeréhez - az őt ért veszteség feldolgozása által - mindhárom oldalnak hozzá kell járulnia.
A közelmúltban számos kisebb-nagyobb, az örökbefogadást érintő jogszabályi változás történt, amelyek elsődleges célja az örökbefogadás folyamatának felgyorsítása volt. A gyermek érdekét azonban nem feltétlenül a gyors, hanem a megalapozott eljárások szolgálják leginkább; az egymásra találást, a szülő-gyermek kapcsolat kialakítását nem lehet és nem is érdemes siettetni. Nem szerencsés az sem, hogy az állam kizárólag jogi eszközökkel igyekszik segíteni az örökbefogadást, hiszen ezek nem feltétlenül alkalmasak ennek a nem jogi tényezőket is bőven hordozó témakörnek a maga komplexitásában való kezelésére. Így például rendkívül fontos lenne az örökbefogadással kapcsolatos társadalmi előítéletek ismeretterjesztés, érzékenyítés útján történő lebontása.
A konkrét jogszabályi változások a lehetséges örökbefogadók körét, a felkészítést és az alkalmasság megállapításának folyamatát érintették. Jelentős korlátozást jelent, hogy jelenleg főszabályként csak házasságban élők fogadhatnak örökbe; egyedülálló általi örökbefogadás - az alkalmasság megállapítását követően - csak külön eljárásban beszerzett miniszteri jóváhagyással lehetséges. Elvileg az idősebb gyermekek örökbefogadásának elősegítését célozza az a rendelkezés, amely három év feletti gyermek esetén a közte és az örökbefogadó közti lehetséges korkülönbség maximumát - az általános 45 év helyett - 50 évben állapítja meg; félő ugyanakkor, hogy a gyakorlatban az idősebb örökbefogadók is kisebb gyermeket szeretnének majd, így a nagyobb gyermekek egyetlen esélye továbbra is a külföldi örökbefogadás marad. Ez utóbbi módosítás további negatívuma, hogy kedvez a nevelőszülő általi örökbefogadásnak, ami két okból is problematikus: egyrészt a családban nevelkedő - vér szerinti, örökbefogadott és nevelt - gyermekek eltérő státusából eredő egyenlőtlenségi helyzet miatt nem szerencsés, másrészt a nevelőszülő feladata mindössze az, hogy a gyermeket egy bizonyos életszakaszban gondozza, és nem élvezhet előnyt az általa nevelt gyermek örökbefogadására, a más személy általi örökbefogadást pedig nem akadályozhatja. Ugyancsak aggályos, hogy a 40 órás ingyenes felkészítő tanfolyam már nem kötelező, de szerencsére a tapasztalatok szerint azt a jelentkezők önként is szívesen elvégzik. Az örökbefogadhatónak nyilvánítás időtartamának legfeljebb hat évre történő felemelése várhatóan szintén nem a deklarált cél - a gyermek örökbefogadásra való esélye növekedésének - elérését, hanem csak a gyámhatóság adminisztratív terheinek csökkenését fogja eredményezni. De vannak egyértelműen pozitív változások is: így például az, hogy a gyermek testvérét korábban örökbefogadó szülő elsőbbséget élvez, valamint hogy a barátkozás szakaszában az örökbefogadónak tíz nap munkaidő-kedvezmény jár.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
