Baloghné dr. Kovács Judit: A fizetésképtelenség büntetőjogi jogkövetkezményei - számok tükrében (CH, 2006/12., 10-11. o.)

A '90-es évek elején - a rendszerváltást követően -Magyarországon megkezdődött a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása. Egyebek mellett következménye volt ez a nemzetközi helyzet változásának, a szocialista vállalatok eladósodásának, a privatizációnak.

Ami a korábbi évtizedek során a szocialista tervgazdálkodás keretei között elképzelhetetlen volt, azt a csődtörvény szabályozta. Az eladósodott, tönkrement vállalkozásokat szabályozottabb eszközökkel kellett kivezetni a piacról, mint amilyen eszközöket az Ftvr. nyújtott.

Az új szabályozás egyfajta biztosíték volt ahhoz, hogy megfelelő keretek között folytatódjon a fenti eljárás folyamata, hogy a gazdaság szereplői, a vállalkozások, tisztességesen vegyenek részt a gazdasági kapcsolatokban, ne tanúsítsanak olyan magatartást, amellyel megtévesztenek másokat, hamis adatokat szolgáltatnak, vagy egyéb olyan cselekményt követnek el, mellyel saját vagyoni helyzetüket gyarapítják, rosszhiszeműen, vagy egyéb tiltott magatartással mások kárára.

Általános érdekké vált, hogy a gazdasági életben részt vevők számíthassanak arra, hogy a piac résztvevői az általános erkölcsi normák és tisztesség alapján fognak eljárni. A gazdasági, jogi, erkölcsi elveken túl törvényalkotások, törvénymódosítások sora biztosította ezt - ami a gyakorlatban nem vált be.

Jelen körben a gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselőinek egyik felelősségi alakzatát - a büntetőjogi felelősséget - szeretném áttekinteni fizetésképtelenség esetén - a rendelkezésre álló statisztikai adatokkal szemléltetve, illetőleg értékelve azt.

(országos adatok)

A számok elgondolkodtatóak különösen akkor, ha ehhez lényeges, gazdasági szempontból el nem hanyagolható következmények fűződnek.

A fenti adatokból a laikus számára is megállapítható, hogy öt év alatt a felszámolási eljárások száma 57%-kal, az ekörben megindított büntetőeljárások száma 17%-kal emelkedett. Összességében a csődbűntett miatti feljelentések aránya a legjelentősebb.

Az, hogy vádemelést követően a bíróság részéről milyen büntetés kiszabására került sor, azt a jelenleg használt bírósági statisztikából megállapítani nem lehet. A KSH nyilvántartása szerint 1990 óta vezetett statisztika szerint a gazdasági bűncselekményeken belül a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és a számviteli fegyelem megsértése együtt szerepel összesítve.

A gazdasági bűncselekményeken belül az egyéb külön ki nem emelt gazdasági bűncselekmények megjelölés magában foglalja (a teljesség igénye nélkül) a csődbűntett, tartozás fedezetének elvonása, engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység, pénzmosás, pénzhamisítás, hamis pénz kiadása, bélyeghamisítás stb. bűncselekményeket.

A csődtörvény célja annak preambuluma szerint a hitelezői érdekek védelme.

A megindult felszámolási eljárásokban a fizetésképtelen helyzetbe került adós gazdálkodó szervezetek részére kijelölt felszámoló szakértői feladatokat lát el - a törvény céljának megfelelően: a hitelezői érdekek kielégítése érdekében.

A csődtörvény 31. § meghatározza az adós gazdálkodó szervezet feladatait - egyebek mellett -, amelyek jórészt számviteli, nyilvántartási jellegű iratok átadását tartalmazzák, és amely kiindulópontja a felszámoló eljárásának. A Cstv. szankcionálja, ha a volt adósi vezető a fentieknek nem tesz eleget.

Egyebekben a csődtörvény kimondja továbbá azt, [33. § (4) bek.] hogy a felszámoló a tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - köteles az eljárás lefolytatására illetékes hatóságnak írásban bejelenteni.

A csődtörvény a felszámoló kötelezettségévé emeli a feljelentési kötelezettséget, s ennek a csődtörvény hitelezői érdekvédelmet megalapozó célján túl oka a felszámoló szakértői jogosítványa, továbbá az a tény, hogy a felszámolói kijelölést bíróság teszi, az eljárás megfelelő szakmai színvonalon történő lebonyolítása érdekében.

Az elmúlt öt év adatait vizsgálva megállapítható, hogy a felszámolási eljárások számának növekedésével nem járt együtt a büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezésének számszerű emelkedése. Jelentheti ez azt, hogy a gazdasági élet olyan tiszta, hogy a fizetésképtelen helyzetbe került gazdálkodó szervezeteknél a fizetésképtelenség körében, az ahhoz vezető úton törvénysértések nem merültek fel. Sajnos azonban ez nem így van. A felszámolási eljárások mintegy 95%-a évek óta egyszerűsített módon fejeződik be, azaz az adós a felszámolási költségek fedezetére elegendő vagyonnal sem rendelkezik, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi feltétel esetén minden esetben fennáll a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Az előbbi feltétel vonatkozásában a felszámoló szakértelmére van szükség ahhoz, hogy a büntetőjogi felelősség kérdését szükséges-e vizsgálni.

Álláspontom szerint a felszámolók megfelelően felkészült szakemberek. Sok esetben - tisztelet a kivételnek - nem teszik meg mégsem a törvényben rájuk háruló feljelentéseket. Ennek oka a fentiek következtében csak a kényelmi okokra vezethető vissza. Arra ugyanis, hogy az egyébkénti "üres" cégek esetén csak baj van a feljelentés megírásával, a nyomozóhatósághoz tanúként kell járni a felszámolónak, ami költség-, és időigényes. A büntetőeljárás kezdeményezése olyan terhekkel jár a felszámoló részéről, ami nincs a csődtörvény díjtételeiben ellentételezve.

A felszámolási eljárás célja tehát a hitelezői érdekvédelem. Előfordult, hogy az adós ügyvezetője a feljelentést követően "visszatette az általa kivett pénzt", így az eljárás nem egyszerűsített módon fejeződött be, hiszen hitelezői kielégítésre sor kerülhetett. Az, hogy a felszámoló így kevesebb díjban részesült, mégsem olyan jelentős kérdés, hiszen feladata a hitelezők érdekvédelme.

A büntetőjog eszközeitől az várható el, hogy visszatartsa az elkövetőt a társadalomra veszélyes cselekményektől. Amennyiben nem történik meg a büntetőjogi felelősségrevonás, és nincs visszatartó erő, a bűncselekménnyel fizetésképtelen helyzetbe került cégek ügyvezetői stb. új cégeket alapítanak, és tesznek olyan jogügyleteket amelyeket sérelem nélkül korábban is megtettek. Új cégeket visznek felszámolásba, új hitelezőket károsítanak meg. A polgári jogi felelősség önmagában (amely akár a magánvagyon erejéig is kiterjed) nem tudja megakadályozni a jövőbeni ismételt jogsértések elkövetését. A felszámoló feladata a törvényi kötelezettségek teljesítése, amelynek szigorú betartása a felszámoló felelőssége a gazdasági élet tisztasága érdekében. ■