Az infokommunikációs eszközök elterjedése, a digitális folyamatok mára a munka világát is áthatják; a munkavégzés, és annak formái sok tekintetben átalakultak. Az információtechnikai fejlődés számos új munkakört hívott életre, emellett új, rugalmasabb munkavégzési formák is kialakultak. Ezek egyike a távmunkavégzés, melynek fokozatos elterjedése hazánkban is megfigyelhető.
Írásunk a távmunka jelenségét törekszik bemutatni, olyan munkáltató gyakorlati példáján keresztül, amelynél a munkavállalók igen jelentős része végzi munkáját ebben a formában. Jóllehet, a távmunkavégzést - annak relatív újdonsága miatt - napjainkban még sok bizonytalanság övezi, jogszabályi alapjai és technikai feltételei adottak. Saját munkáltatói tapasztalataink alapján a távmunka előnyeit és esetleges hátrányait, a távmunka bevezetésének munkaügyi gyakorlatát kívánjuk bemutatni, mégpedig a hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel.
1. A távmunka a digitális munkaügyi tendenciában
1.1. A modern és rugalmas munkavégzés lehetősége: otthonról (is) végezhető munka
1.2. Mérlegen a távmunka: előnyök és hátrányok
1.2.1. Előnyök és hátrányok a munkáltató szemével
1.2.2. A távmunka a munkavállalói érdekek szempontjából
2. A távmunkavégzés jogi keretei
2.1. Home office vagy (részleges) távmunka?
2.2. A távmunka a gyakorlatban: belső szabályozás és távmunka-megállapodás
2.2.1. A távmunkavégzés részletszabályai a munkáltatók belső szabályozási rendszerében
2.2.2. A felek egyedi megállapodása: munkaszerződés, távmunka-megállapodás
2.2.3. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése a távmunkavégzés során
3. Összegzés
A modern technológiák, a digitalizáció és az automatizáció alapjaiban változtatják meg a munka világát is.[1] A digitalizáció napjaink talán legmeghatározóbb tendenciája, amely gyökeresen alakította át életmódunkat és mindennapjainkat: a gyors és egyszerű, "kattintásra" működő eljárások egyre inkább teret nyernek a foglakoztatásban is. A munka világában is egyértelműen látható az az új irány, amelyet - közvetve vagy közvetlenül - az információtechnológiai eszközök hatása rajzol ki: a munkavállalók egyre szélesebb körétől elvárt és elvárható a kommunikációs eszközök, modern technikák használata.
Felgyorsult világunkban az információ pillanatok alatt eljut a címzetthez. A munkakörök és feladatok sok esetben nem igényelnek személyes jelenlétet, az elektronikus kommunikációs eszközök használatából eredően csaknem bárhonnan elvégezhető a feladatok egy része. Ennek köszönhetően a munkavégzés feltételei egyre kötetlenebbé válnak.
Az internethasználó magánszemélyek aránya az utóbbi években rohamosan növekedett, és hasonlóan alakult az internet elterjedése a cégek körében is, ami nyilvánvalóan kedvez a távoli munkavégzési formáknak. Ennek ellenére az otthoni munkavégzés aránya ehhez mérten kisebb arányban növekszik. Noha a munkáltatók vélhetően felismerik a távmunkában rejlő lehetőségeket és előnyöket, és egyre nagyobb az igény az új foglalkoztatási forma lehetőségeinek kiaknázására, ennek jogszerű és szabályszerű működtetése még számos kérdést vet fel.
Hazánkban érezhetően nő a távmunka alkalmazása a gyakorlatban, erről azonban publikus adatok nem állnak rendelkezésre. Tény, hogy a hazai munkáltatók eseti jelleggel vagy akár rendszeresen lehetővé teszik a távmunkát, ez azonban nem minden esetben ölt hivatalos formát: nem jelenik meg a munkaszerződésben, illetőleg belső szabályozásban, sok esetben csak a munkáltató és a munkavállaló szóbeli megállapodásán alapul. Emellett szintén növekszik azoknak a
- 40/41 -
munkáltatóknak a száma, amelyek távoli hozzáférést biztosítanak a belső IT-rendszereikhez, ezzel megteremtve a technikai lehetőségét a távoli munkavégzésnek.
Kétségtelen, hogy a digitális munkahely jövőképe a munkavállalók és a foglalkoztatók számára is új irányokat jelent. Szinte minden munkakörben felmerül a számítógép használatának szükségessége, de általánosan elterjedt munkaeszközök az okostelefonok és egyéb, például helymeghatározásra szolgáló készülékek is.
Ezzel összefüggésben a munkaköri teendők is egyre inkább feladatközpontúvá válnak, megfelelő feltételek mellett az ellátandó tevékenység már nem kötődik a munkahelyhez vagy munkaidőhöz. Egyre nagyobb teret hódít és lehetőségeket rejt a "home-office", valamint a - kifejezett megállapodáson alapuló - teljes vagy részleges távmunkavégzés. A jelenséget a nemzetközi kitekintés is igazolja: a távmunkában részt vevő alkalmazottak átlagos aránya évről évre növekszik. Kiemelkedő arányban alkalmazzák, egyre inkább jellemző a távmunka Dániában, a Benelux államokban, illetve a skandináv országokban is.[2] A tendencia természetesen már hazánkban is kirajzolódik, ám amint azt fentebb is említettük, kiforrott gyakorlata eddig még nem vált általánossá. A hazai bírói gyakorlatban is relatíve csekély számban keletkeztek máig jogviták, ami szintén a távmunka alacsony volumenét mutatja.[3] Ennek okai nyilván több tényezőben keresendők, melyek közül az egyik, hogy a távmunka feltételeinek kialakítása hosszabb időt vehet igénybe, melynek megalapozásához sok esetben az adott cégen belüli kultúraváltás is szükséges lehet. Hazánkban a távmunka lassú elterjedését és viszonylag alacsony szintjét magyarázhatja a munkáltatók és a munkavállalók óvatos - és gyakran nem is pozitív - hozzáállása is. Az atipikus foglalkoztatási formákat sokszor a stabilitás, biztonság hiányával azonosítják, amely alacsonyabb jövedelmet és nagyobb kiszolgáltatottságot jelenthet. A szabályozási környezet szintén olyan tényező, amely közvetlen hatást gyakorol a távmunkavégzés elterjedésére, e vonatkozásban a viszonylagos munkajogi és munkavédelmi szabályozatlanság az, amely gátló tényezőként hat.
Kétségtelen tény azonban, hogy a távmunkavégzés - hasonlóan a többi atipikus munkaviszonyhoz - kölcsönös előnyökkel is jár. Azokban a munkakörökben ugyanis, amelyekben a munkavégzés elsősorban nem annak időtartamával, hanem az eredményével mérhető, ott - megfelelő bizalom esetén - kellő rugalmasságot biztosíthat mindkét fél számára. Látható, hogy az éremnek ez esetben is két oldala van; a továbbiakban röviden a távmunka pozitív és lehetséges negatív hatásait tekintjük át.
Kiindulópontként érdemes rögzíteni, hogy a távmunka egyik legfontosabb pillére a munkatársakba vetett bizalom. A gyakorlati tapasztalat alapján a távmunka alkalmazásának egyik legfőbb gátját a vezetők aggályai jelenthetik: tartanak attól, hogy beosztottjaik kevesebb időt és energiát fognak a munkára fordítani, ha nem az irodában, "szem előtt" dolgoznak. A valóság azonban ennek az ellenkezőjét igazolja, hiszen a távmunka a munkavégzést hatékonyabbá is teheti. Hasonlóan a többi atipikus munkavégzési formához, rugalmasságából eredően, ennek az alakzatnak is számos, mindkét fél érdekeit szolgáló előnye lehet. Lényeges azonban, hogy ezek az előnyök elsősorban abban az esetben érvényesülnek, ha az atipikus foglalkoztatási forma alkalmazása egybeesik az e formában foglalkoztatott munkatársak igényeivel és elvárásaival is. Akár a jogi értelemben vett távmunkát, akár a - szintén távolról, jellemzően otthonról történő - "home office" munkavégzést vizsgáljuk, úgy azt is érdemes figyelembe venni, hogy annak a köznapi szóhasználatban inkább pozitív, semmint negatív üzenete van, vagyis inkább vált ki elismerést, mint sajnálkozást ez a munkavégzési forma.[4] A közvélekedés szerint tehát valószínűleg pozitívan ítéli meg a rugalmas, igényekhez alakítható megoldást. Mérlegelni azonban nyilván akkor lehet megfelelően, ha objektív képet látunk a lehetséges hatásokról, mindkét oldal érveit figyelembe véve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
