Az információ növekvő jelentősége és értéke miatt egyre több konfliktus alakul ki a sajtó és az államhatalom között a fejlett demokratikus országokban, így többek között Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban és Izraelben[1] is. 2021 nyarán a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból indított vizsgálatot egy, a sajtóban kiszivárgott üggyel kapcsolatban: "A sajtóban megjelent hírekkel összefüggésben, amelyek szerint »egy nemzetközi oknyomozás révén kiderült, hogy számos országban telepítették meghatározott célszemélyek telefonjára az izraeli NSO által kifejlesztett kémprogramot, a Pegasust«, a NAIH az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvények alapján indította meg a vizsgálatot."[2] Érdemes megvizsgálni hazai és nemzetközi kontextusban is, milyen esetekben merülhet fel az újságírók büntetőjogi felelőssége a minősített adatok nyilvánosságra hozatala kapcsán.
Magától értetődően vannak a magyar államnak is védendő titkai. Titokban szeretné tartani például azokat a módszereket és a forrásokat[3] is, amelyekkel ilyen információt szerez, legyen az humán forrás, vagy hazai fejlesztésű, illetve külföldről vásárolt "kémszoftver". Ezeket az elhárítással foglalkozó nemzetbiztonsági szolgálatok védik az első vonalban (Magyarországon az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat), a védelem egyik eszköze pedig a magyar büntetőjog, a visszaélés minősített adattal és a kémkedés különböző fajtáinak a tényállásain keresztül. Az állami szervek, valamint a közfeladatokat ellátó más szervek zavartalan munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges ugyanis az is, hogy a működésükkel kapcsolatos egyes adatok ne kerüljenek nyilvánosságra, vagy illetéktelen személyek tudomására. Ezek az adatok különböző jelentőségűek lehetnek, a büntetőjogi védelem biztosítása során erre figyelemmel kell lenni.[4]
Elit Nikolov szerint a titok birtoklója és a titokkutató két ellentétes pozíció. A titokkutató, vagyis a titok megismerésére törekvő személy vagy szervezet pozíciója a megismerő pozíció. Őt a határozatlanság két foka jellemzi: az első az, hogy létezik-e egyáltalán a titok (először ezt a feltételezést igyekszik igazolni vagy megcáfolni), a második pedig a titok tartamára vonatkozik. Ha a titokkutató túl van a határozatlanság első fokán, akkor az erőfeszítései azonnal a titoknak nevezett jelenség lehetőleg minél több ismérvének minél rövidebb időn belüli megismerésére irányulnak. Ha a titokkutató túl van a határozatlanság első fokán, vagyis tudomást szerez egy meghatározott titok létezéséről, akkor a titok birtoklója és a titokkutató közti játszma során mindkét fél a szó szoros értelmében ellenfélként lép fel egymással szemben. Innentől ők ugyanazon játszma szereplői, és a játszmához való képességüktől fog alakulni annak kimenetele.[5]
Nem minden titok "államtitok", vagyis minősített adat. A titok a legtágabb értelemben az emberi természetben rejlő, az emberré válás folyamatának egy adott minőségi fokán megjelenő kategória. Titok mindaz, amelyről kizárólag egy meghatározott számú ember tud, és amelynek meghatározott ideig történő titokban maradása - értéktartalmától függetlenül - egy vagy több ember vagy a társadalom érdekében áll, és a titokban tartás érdekében a titok birtokosa a megfelelő intézkedéseket megtette. Ha a jog által is védett titokkal kapcsolatos titoktartást egyfajta speciális jogviszonyként vizsgáljuk, akkor vele kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük:
- mindig emberek között fennálló,
- abszolút szerkezetű jogviszony (mindenki köteles tűrni, hogy a titokgazda csak azzal ossza meg a titkot, akivel szeretné),
- mindig meghatározott időkereten belül létezik,
- a tárgya valamilyen értéket magában rejtő informá-
- 695/696 -
ció, amely jogi védelmet is igényel és egyben érdemel, valamint
- ennek az információnak az elvesztése, megsemmisülése, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személy számára történő hozzáférhetővé tétele különböző jogágak által szabályozott jogkövetkezményeket von maga után.
Az államtitok a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint "az állam életét szorosan érintő és illetéktelenekkel szemben gondosan őrzött, nagy fontosságú adat, tény"[6]. A többi titokfajta, mint például a gazdasági titok elképzelhető személyes titokként is, az államtitok egyik megkülönböztető ismérve ezzel szemben az, hogy társadalmi jellegű, közvetve vagy közvetlenül az állam biztonságára van kihatással, emiatt kizárólag személyes titokként elképzelhetetlen. "Titok az, amit az érdekelt titokban akar tartani s amit a titoktartásra köteles vagy arra kész egyének zárt körén kívül még senki sem tud. Államtitok az állam fontos érdekeit érintő titok. Nem minden hivatali titok egyúttal államtitok. A titok tárgya lehet múlt, jelen vagy jövőbeli tény. Az elárult és nagyobb számú illetéktelen előtt már ismertté vált tény többé nem titok."[7]
Napjainkban a magyar jogi szabályozás és a fejlett nyugati jogrendszerek is az államtitok fogalma helyett már a "minősített adat" kategóriát használják. Minősített adat a legáltalánosabb megfogalmazás szerint minden olyan információ, amelyet egy adott állam vagy államoknak egy csoportja valamilyen szempontból érzékenynek tekint, és amelyhez emiatt titoktartási kötelezettség kapcsolódik a nemzeti, regionális vagy akár a nemzetközi biztonsági igények alapján is. A minősített adathoz történő hozzáférést törvény vagy más jogszabály korlátozza, a velük való visszaélés pedig gyakran büntetőjogi szankciót is maga után vonhat. A minősített adatok kezeléséhez, illetve a minősített adatokhoz való hozzáféréshez általában személyi biztonsági tanúsítvány szükséges, ez az adott személy nemzetbiztonsági ellenőrzése után állítható ki. A minősített adatoknak jellemzően több hierarchikus szintje van minden jogrendszerben, ezek megismeréséhez legtöbbször eltérő szintű biztonsági követelmények szükségesek. Az adatok minősítési szintjének a meghatározása a minősítési eljárás keretében történik.[8] Ezek a jellemzők általában valamennyi ország szabályozásában fellelhetők, de a konkrét gyakorlat és a terminológia természetesen országonként eltérő. Ahhoz, hogy napjainkban egy titokfajta minősített adatnak legyen minősíthető, kell:
- létezik legalább egy minősítéssel védhető közérdek, és az eljárás során a minősítő megbizonyosodott arról, hogy az adott adattal való visszaélés a minősítéssel védhető közérdeket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti,
- minősítésre jogosult személy által lefolytatott,
- formai követelményeknek mindenben megfelelő minősítési eljárás, amely meghatározott időtartamra minősíti az adatot.[9]
A minősített adatok megjelenési formái is különbözőek lehetnek a gyakorlatban:
- adathordozón rögzített, illetve továbbított minősített adat;
- írásos formában megjelenő információ, minősített adat;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
