A munkajogi szakirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban a nemlétező szerződések marginális jelentőségűnek tűnhetnek. Ugyanakkor, meglátásom szerint ez pusztán csak azért van így, mert a szerződés létrejöttét a jogtudomány és a joggyakorlat is sok esetben magától értetődőnek és eldöntöttnek véli, teret engedve az érvényesség-érvénytelenség dogmatikailag is kellően körüljárt kérdésköre vizsgálatának. A létre nem jött megállapodás megítélésem szerint azonban sajátos jogkövetkezményekkel bír, amelyek az anyagi jogi megfontolásokon túlmenően eljárásjogi szempontból sem tekinthetők mellékesnek. Éppen ezért foglalkozom jelen cikkben a nem létező szerződés fogalmával, esetköreivel, jogkövetkezményeivel, valamint a hatáskörrel rendelkező bíróság dilemmájával.
1. Bevezetés
2. A létre nem jött megállapodás fogalmi aspektusai
3. A munkajogi megállapodások létrehozása
3.1. A kötelező vagy lényeges tartalmi elemekben történő megállapodás dilemmája
3.2. A munkaszerződés létrejötte
3.2.1. Ha nincs alapbér, nincs munkaszerződés
3.2.2. A munkakörben történő megállapodás elmaradása
3.3. A munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodások létre nem jötte
4. A nemlétező szerződések jogkövetkezményei
4.1. Irányadó-e a polgári jogi joggyakorlat a munkaviszonyra nézve?
4.2. A nem létező szerződések potenciális munkajogi jogkövetkezményei
4.3. Az Mt. alkalmazhatóságának a kérdése a nemlétező munkajogi megállapodások tükrében
4.4. Kártérítési szabályok alkalmazása: bekövetkezett-e bármilyen kár?
4.5. A jogalap nélküli gazdagodás alkalmazhatósága
4.6. Felelősség a szerződés létre nem jöttéért
5. A munkaügyi perekben eljáró bíróság hatáskörének hiánya
6. Konklúzió
Jelen írásomban arra vállalkozom, hogy egyfelől megtörjem azt a munkajogi irodalmat jellemző csendet, amely a megállapodások létre nem jöttének dilemmáival függ össze, másfelől pedig olyan újszerű, több helyen vitaindító felvetést fogalmazzak meg, amely alkalmas lehet arra, hogy a jogirodalomban a jövőben ezt a problémakört még inkább górcső alá vegyék más szerzők is.
A terjedelmi korlátok miatt cikkemben kizárólag a nemlétező "munkajogi" megállapodások jogkövetkezményeinek kérdéskörével foglalkozom. Ugyanakkor ezt törekszem a lehető legtágabb határok közé szorítani, előhívva így nemcsak anyag jogi, de eljárásjogi jogintézményeket is. Mindemellett a témában folytatott kutatómunkám kiterjed a nemlétező megállapodások fogalmi aspektusaira, valamint a kötelező és/vagy lényeges tartalmi elemek eltérésének kérdéskörére és az ezeket övező jogdogmatikai problémákra is.
Elsőként szükséges rögzíteni azt, hogy a nemlétező szerződések témaköre alatt olyan magatartásokat értek, amelyek legalább megkísérelték a megállapodás létesítését, nem tagadva azt, hogy ilyen magatartások hiányában is nemlétező szerződéssel állunk szemben, mivel a szó szoros értelmében nincs a felek között "semmi". Az előbbi megfontolások miatt ezért célszerűbbnek vélem nemlétező helyett inkább létre nem jött megállapodásként utalni a mostani témára.
Előrebocsátom továbbá, hogy létre nem jött szerződés alatt kizárólag azt értem, hogy az adott jogügylet a munkajog kontraktuális terén belül nemlétező, ám nem tagadom, hogy ilyen esetben előfordulhat, hogy más jogág szerinti - különösen polgári jogi - szerződés jön létre.
A kutatómunkám során azt a tudományos hipotézist állítottam fel, hogy a létre nem jött megállapodásokat teljesen el kell határolni a létező, de adott esetben érvénytelen vagy hatálytalan megállapodásoktól, amely differenciálás komoly problémákat okozhat. Annak ellenére, hogy a jogalkotó egyik céljának azt kellene tekinteni, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) normáit a
- 4/5 -
legteljesebben körülírja, ezt nem látom teljesítettnek a létre nem jött megállapodásokra nézve. Másfelől viszont érthető ez a tartózkodó magatartás, hiszen jogdogmatikailag a létre nem jött kontraktus sajátossága éppen az, hogy a szabályozásának alapesetben nincs helye egy olyan kódexben, amely alapvetően egy kontraktuális jogügyletet és az ebből származó jogviszonyt, valamit az ehhez kapcsolódó járulékos kérdéseket rendezi.
Az viszont biztos, hogy a nemlétező és érvénytelen szerződéseknek merőben más jogkövetkezményei kell, hogy legyenek. Amíg a létre nem jött megállapodás kapcsán a végső konklúzió az, hogy e tekintetben semmilyen szerződéses kapcsolat nincs, addig az érvénytelen megállapodások esetén - az Mt. 29. §-a szerinti fikciót figyelembe véve - az adott megállapodást érvényesnek kell tekinteni. Mivel ez egy olyan jogkövetkezmény, amelyet a jogalkotó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénytől (a továbbiakban: Ptk.) elrugaszkodva kreált, így ez semmilyen más dogmatikai következtetés útján nem levezethető a létre nem jött megállapodásokra nézve.
Hipotézisem - bár erősen vitaindító megállapításnak tekinthető - az, hogy semmilyen jogdogmatikai magyarázata nincs annak, hogy miért ne lehetne alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás és az utaló magatartás a munkajoghoz kapcsolódó létre nem jött megállapodások tekintetében. Mindemellett felmerül az az eljárásjogi kérdés is, hogy a munkajoghoz kapcsolódó létre nem jött megállapodások esetén, az ebből származó igények elbírálására egyáltalán rendelkezik-e hatáskörrel a munkaügyi perekben jelenleg első fokon eljáró törvényszék. Ebből a szempontból a munkaügyi per fogalmának kapcsolódó aspektusait mutatom majd be.
Látható, hogy az írásomban több olyan dilemmát is feszegetek, amelyekkel kapcsolatban a szakirodalom és a bírói joggyakorlat eddig kevés álláspontot fejtett ki. Ugyanakkor éppen emiatt lehet a jelen téma újszerű, vitaindító és értékteremtő a tudományos és jogalkalmazói berkeken belül egyaránt.
Elvonatkoztatva a nemlétezőség jogfilozófiai megközelítéseitől, le kell szögezni, hogy a nemlétező szerződés csak a kontraktuális szférában nem nyer jogi értékelést. Ugyanakkor a szerződések körén kívül létezik, így komoly jelentőség tulajdonítható ennek.[2] Részben igazat adva azoknak, akik kételkednek a nemlétező szerződések jogi kategóriájában - egyetértve Siklósi Ivánnal[3] -, rögzítendő, hogy nemlétező jogügylet valóban nincsen, viszont az ilyenek vizsgálata azért fontos, mert maga az ügyletre vezető magatartás olyan mértékben hiányos, hogy az még a jogügylet érvényességének kérdése körében sem vizsgálható.
A nemlétező szerződés esetén valójában "nemlétező szerződéshez vezető cselekményről van szó",[4] amely megítélése éppen azért nehéz, mert nem alkalmazhatók az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei sem, hiszen azok már egy létező kontratust feltételeznek.
A munkajogban el kell határolni egymástól a szerződések - különösen a munkaszerződés - létrejöttét és a szerződés alapján létrejövő jogviszonyt. Habár a polgári jogban a differenciálásnak nincs nagy szerepe, hiszen a jogviszony külön meghatározása elhanyagolható, addig a munkajogban Román László szavaival élve[5] ez "természetellenes volna". Ugyanis a munkaszerződés a jogviszony tartalmának szabályozásában a magánjogi kontraktusoknál már csekélyebb szerepet tölt be. A munkajogviszony létrejöttének az általános feltétele nem a munkaszerződés létrejöttének, hanem sokkal inkább ennek érvényességének és hatályosságának nézőpontjából vizsgálandó.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
