https://doi.org/10.59851/jk.79.10.5
Vörös Imre jogtudósi munkásságában kiemelt jelentőségűek az európai jognak a magyar jogrendszerre gyakorolt hatásait vizsgáló kutatások. Az MTA Jogtudományi Intézetben Vörös irányításával folyó kutatások egyik területe a versenyjogot érintő új hatások vizsgálata volt. A 2006-ban lefolytatott kutatás aktualitását a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2005/29/EK irányelv transzpozíciójának előkészítése szolgálta, ami szükségessé tette a versenyjogi és fogyasztóvédelmi jogi alapkérdések megválaszolását. A kutatás eredménye nagyban segítette a teljes harmonizáció elvén alapuló, a fogyasztók gazdasági érdekeit védő, átfogó, horizontális jellegű irányelv magyar jogba való beillesztését. Erre is tekintettel e tanulmányban a versenyjog és a fogyasztóvédelem közös metszéspontját jelentő, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni szabályozás magyar sajátosságainak és ezzel összefüggésben a jogfejlődés legújabb fejleményeinek a rövid bemutatására vállalkozunk. Kitérünk továbbá egy speciális, Vörös Imre munkássága által szintén érintett terület, a közüzemi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos fogyasztóvédelmi kérdések tárgyalására is, ugyancsak az uniós jog és a hazai jog viszonyának vizsgálatát előtérbe helyezve.
Tárgyszavak: tisztességtelen verseny, UCP irányelv, közüzemi szolgáltatások, fogyasztóvédelem
The research of Imre Vörös on the impact of European law on the Hungarian legal system constitutes a significant part of his oeuvre. One of the research projects initiated under his guidance at the Institute of Legal Sciences of the Hungarian Academy of Sciences in 2006 examined then-recent developments in competition law. The relevance of this project was due to the necessity of transposing Directive 2005/29/EC prohibiting unfair commercial practices. The research findings have significantly contributed to the transposition of a comprehensive, horizontal directive based on the principle of full harmonisation and protecting consumers' economic interests into Hungarian law. In light of the above, this paper provides a concise overview of the specificities of Hungarian legislation pertaining to unfair commercial practices, including recent developments. Furthermore, it examines a particular aspect of consumer protection concerns related to the provision of utility services, an area also addressed by Imre Vörös's work.
Keywords: unfair commercial practices, UCP directive, utility services, consumer protection
A 2000-es évek elejére az uniós fogyasztóvédelmi célkitűzések hangsúlyos elemeként jelent meg a fogyasztók gazdasági érdekeinek hatékonyabb védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, melynek eléréséhez a tisztességtelen verseny elleni hagyományos versenyjogi fogyasztóvédelem kitágítása, egy célzott és átfogó fogyasztóvédelmet biztosító jogi rezsim kialakítása került napirendre.[1] A hosszas előkészítő folyamat 2005-ben eredménnyel zárult és 2005. május 11-én a Tanács és az Európai Parlament elfogadta a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2005/29/EK irányelvet[2] (UCP irányelvet), amely abból az aspektusból is mérföldkőnek számított az uniós fogyasztóvédelmi jogalkotásban, hogy ún. maximum-harmonizációs követelményt[3] írt elő a tagállamok számára. A teljes harmonizációs kötelezettség, valamint a tagállamok tisztességtelen verseny elleni szabályozásának inhomogén és széttartó jellege[4] következtében mind az irányelv elfogadása, mind a nemzeti jogba való átültetése "kemény dió" volt a tagállamok számára.
Az MTA Jogtudományi Intézetben Vörös Imre irányításával folyó kutatások egyik területe a versenyjogot érin-
- 470/471 -
tő új hatások, többek között az UCP irányelv átültetése várható következményeinek vizsgálata volt.[5] Vörös ezzel kapcsolatban a legfőbb dogmatikai és rendszertani problémát abban látta, hogy az irányelv a fogyasztók érdekeinek védelmére korlátozza hatályát, ugyanakkor szabályozási tárgyköre a hagyományos tisztességtelen verseny elleni joganyag gondolkodásmódján tartalmilag és terjedelmileg messze túlmutat.[6] A nemzeti jogok alapkoncepciója ugyanis ezidőtájt jellemzően a B2C[7] és a B2B[8] reláció egységes kezelése volt az üzleti tisztesség elvén alapúló zsinórmérték megfogalmazásával, amihez képest a fogyasztóvédelmi fókusz alapvetően a megtévesztő tájékoztatás tilalmára korlátozódik, adott esetben célcsoportokra specifikálva.[9] A továbbiakban a magyar jogalkotó megoldását tekintjük át, kitérve a későbbiekben arra is, hogy a B2C és a B2B relációkkal, illetve ezek egymáshoz való viszonyával összefüggésben melyek a legújabb szabályozási kihívások.[10]
Vörös Imre dogmatikai levezetése szerint a fenti koncepcionális problémából adódó alapvető kérdés az, hogy az irányelv rendelkezései hogyan illeszthetők be, illetve beilleszthetők-e egyáltalán a tagállami tisztességtelen verseny elleni szabályokba, vagy pedig a kiterjesztett fogyasztóvédelmi szabályozás versenyjogon kívülre helyezése jelentené-e a megfelelő alternatívát?[11] Vagy esetlegesen a joganyagnak csak egy része legyen szabályozva más területen (így például az irányelv ún. "feketelistája" a fogyasztóvédelmi törvény mellékleteként)?[12]
Hasonlóképpen, az irányelv magyar jogba történő transzpozícióját illetően is a dilemmát az jelentette, hogy a jogrendszer mely területére ültessék át az irányelvet. A szóba jöhető opciók között volt a versenytörvény,[13] a reklámtörvény[14] és a fogyasztóvédelmi törvény is. Mindegyik megoldás mellett és ellen számos érvet lehetett felhozni. Vörös a versenytörvény melletti érvként emelte ki azt, hogy a magyar versenyjogba először az 1984. évi IV. törvénnyel bevezetett, majd a 1990. évi LXXXVI. és 1996. évi LVII. törvényekben (Tptv.) továbbfejlesztve megőrzött - az európai jogfejlődés előtt járó[15] - versenyjogi fogyasztóvédelmi szabályok korszerű és hatékony védelmet biztosítottak a fogyasztók megtévesztése, illetőleg a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek ellen.[16]
A versenytörvény B2B és B2C viszonyokra lebontott tisztességtelen verseny elleni szabályrendszere kiegyensúlyozott védelmi hálóval biztosította a Vörös Imre által a versenyhez fűződő "hármas érdeknek"[17] nevezett jogpolitikai cél, a versenytársi, a fogyasztói és a közérdek védelmét. A versenytörvény említett jellemzői alapján reális, bár számos dogmatikai aggályt is felvető választás lett volna a német és az osztrák átültetési megoldás követése. A reklámtörvény mellett érvelők azt emelték ki, hogy megtévesztő és agresszív tisztességtelen tájékoztatási gyakorlatok átfogó és lehető legtágabb szabályozása a reklámtörvény tárgyi hatályának kiterjesztése útján történhet meg.[18] A fogyasztóvédelmi törvény mellett pedig az UCP irányelv fogyasztóvédelmi jellege szólt. A jogalkotó végül a negyedik utat választotta és az irányelvet külön jogszabályba, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvénybe (Fttv.) ültette át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
