Annak előrebocsátásával, hogy magam is tudatában vagyok a bíróságok érdemi határozatai teljes körű kötelező erejével; s mindenkor a lehető legnagyobb tiszteletet juttatom kifejezésre írás- és szóbeli nyilatkozataimban, rendhagyó módon mégsem tudom véka alá rejteni jogi csalódottságom motiválta véleményemet egy, a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2008/3. számában 60. számon szerkesztetten közzétett eseti döntésben kifejtettekkel kapcsolatban.
A hivatkozott eseti döntés bevezető- "rendelkező" része szerint "A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén kikötött hallgatási díjnak bérpótló funkciója lehet, erre az időszakra felvett táppénz jogalap nélkül kifizetett ellátásnak minősül".
Az idézett rész önmagában érzékelteti a jogviszonybeli, egyszersmind jogintézménybeli megkülönböztetés problematikáját, mondhatni hiányát, legalábbis a magam olvasatában.
1. A jogviszonybeli megkülönböztetés szüksége és alapja, avagy munka-, társadalombiztosítási-, vagy polgári jogviszony állapítható-e meg?
Miután az 1992: XXII. tv. (Mt.)-nek sem az üzleti titok megőrzésének kötelezettségéről szóló 103. §-ának (3) bekezdése, sem a munkáltató jogos gazdasági érdekeit óvó 3. §-ának (5) bekezdése, mint a versenytilalom aktív alakzata nem tesz említést "hallgatási díj"-ról, ezért a figyelem szükségszerűen a versenytilalom pasz-szív alakzatáról szóló Mt. 3. §-ának (6) bekezdésében írtakra kell irányuljon, amely díj gyanánt "megfelelő ellenérték" -et jelöl meg. Mégpedig arra az esetre, amikor a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól való tartózkodás kötelezettsége a munkaviszony megszűnését követően a munkavállalót "csak ilyen tartalmú megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján és legfeljebb három évig terhelheti. E megállapodásra a polgári jog szabályai az irányadók."; amely ekként a kontraktuális felelősség egyik Mt.-beli alakzata. Ezt erősítette meg az 559. sz. EBH., amely szerint "A munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás fennmarad, ha a felek kizárólag a munkaviszony megszüntetéséről állapodtak meg." Ez pedig világos megkülönböztetés a megszűnt munkaviszony és a megállapodás/klausula alapján "tovább élő" polgári jogviszony között. Tehát minden ilyen esetben versenytilalmi helyzetben álló- vagy az alá vonandó munkavállalókról van szó, akiknek egyetlen kötelezettsége a volt munkáltatóik jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól való tartózkodás. Mégpedig azon jogalkotói szándékra és célra figyelemmel, amely a közösségi szabályozással egyezően nagy súlyt helyez a munkáltatók, mint gazdálkodó szervezetek - és ezen keresztül a tisztességes piaci verseny - érdekének a fenntartására. De hogyan képezi le mindezt a társadalombiztosítás joga?
Az 1997: LXXX. tv. (Tbj.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint "A biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn."
A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában rendeltekből következően a munkaviszony létesítése ex lege biztosítotti jogviszonyt keletkeztet.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a következő álláspontját alakította ki a társadalombiztosítási jogviszony fogalmát illetően: "A társadalombiztosítási jogviszony másodlagos jogviszony, amely a törvény erejénél fogva létrejön, ha valaki munkaviszonyba lép, szövetkezeti tagként a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik, ha egyéni vállalkozó vagy egyéb más, a társadalombiztosítás által meghatározott jogviszonyban munkatevékenységet végez. (426/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 658., 659.)"
A Tbj. 4. §-ának a) pontja szerint "E törvény alkalmazásában: a) Foglalkoztató: 1. bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat,..."
A Tbj. 4. §-ának i) pontja szerint pedig a "foglalkoztatott" fogalmilag azt a személyt jelöli, "aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja." Minthogy azonban a Mt. idézett törvényhelye [3. § (6) bek.] szerint kategorikusan munkaviszony megszűnése utáni időpontról van szó és a megállapodás tisztán polgári jogi jogviszonyt alapoz meg, illetve tart fenn a munkaviszony volt alanyai között. A versenytilalom passzív alakzatát képező Mt. 3. § (6) bekezdése tehát ex lege a munkaviszony megszűnése utáni időszakra vonatkoztatható, ami viszont konkrétan azt jelenti, hogy a versenytilalmi megállapodás (klauzula) alanyai "pusztán" polgári jogviszony alanyai (minthogy a Mt. ezen törvényhelye a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli a megállapodásra), így munkatevékenység végzése hiányában nincs se foglalkoztató, sem foglalkoztatott, de -ami különös jogi jelentőséggel bír - nincs biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony sem!! Így nem valósul meg a Tbj. 2. §-ának (5) és (6) bekezdése szerinti alapelv, sem a 7. § (1) bekezdésebeli biztosítás, sem pedig a 20. §-a szerinti társadalombiztosítási járulék alapja!
2. Jogintézménybeli elhatárolás, avagy a "megfelelő ellenérték" azonos fogalom-e a "hallgatási díjjal" és a "bérpótló funkciót" betöltő jövedelemmel?
A Mt. 3. §-ának (6) bekezdésében megjelölt, a versenytilalmi megállapodás (klauzula) mellőzhetetlen tartalmi kellékét képező "megfelelő ellenérték" az előbb kifejtett jogi tényekből következően a munkaviszony, mint biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszüntetése utáni időpontra szóló polgárjogi megállapodás alapján - a BH 2001/2. számában 84. számon közzétett eseti döntés szerint, ha a felek kedvezőbb mértékben nem állapodnak meg, az éves bruttó átlagkereset felének alapulvételével éves, vagy havi összegben meghatározhatóan - járó juttatás.
Egy konkrétan meghatározott polgári jogi kötelezettség ellentételezése, amelynek jogi célja, illetve célzott joghatása nem a volt munkavállaló megélhetésének a biztosítása, hanem csak és kizárólag a volt munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme. Ehhez képest hogyan képezhetné bér vagy bérpótló juttatás tárgyát, továbbá társadalombiztosítási járulék, egyben ellátás alapját egy tisztán polgári jogi megállapodáson alapuló magatartástól tartózkodás fejében kapott ellentételezés?!?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
