A szervezet normál működése során kötelező gazdálkodási elv, hogy a jogi személy érdekét köteles az ügyvezetés szem előtt tartani. A felelősségáttörés központi tényállási eleme ezzel szemben az az anyagi jogi elvárás, miszerint a vezetők a fenyegető fizetésképtelenséget követően a hitelezők érdekeit figyelembe véve járjanak el.
- A Gt. ezt korábban pozitív elvárásként, ügyvezetési kötelezettségként úgy fogalmazta meg, miszerint "a fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni".
- A Ptk. negatívba fordította a tényállást, miszerint akkor áll fenn a hitelezők perlési lehetősége, "ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe".
- A Csődtv. és a Ctv. az anyagi jogi szabályt megismételve rögzíti, hogy a felelősség akkor állapítható meg, ha "a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el".
Egy árnyalatnyi eltérést tapasztalhatunk a Gt. és az azt felváltó Ptk. szabálya között: míg a Gt. a hitelezői érdekek elsődlegességét írja elő (ami így háttérbe szorítja a jogi személy érdekeit), addig a Ptk. a hitelezői érdekek figyelembevételét írja elő (a jogi személy érdeke mellett). A gazdasági társaságtól egzisztenciálisan függő vezető tisztségviselővel szemben a hitelezői érdek teljes priorizálását elvárni nem volt észszerű, ezért finomították a törvényi előírást.[1]
Ezt kiegészíti az a szabály, hogy a vezető tisztségviselő egyébként, fenyegető fizetésképtelenség nélküli helyzetben a jogi személy érdekének megfelelően köteles ellátni a Ptk. 3:21. § (2) bekezdése szerint. Tehát a fenyegető fizetésképtelenség egy fordulópont, ami előtt a jogi személy (a szervezet, a cég) érdeke, boldogulása, bevétele, fennmaradása az elsődleges, ez után azonban elvárás, hogy a hitelezők érdeke kerüljön előtérbe.
Feltehetjük a kérdést, hogy vajon eszerint a hitelezői érdekek egyáltalán nem veendők figyelembe a normál működés során? A Ptk. alapelveinek (tisztességes eljárás, joggal való visszaélés tilalma, károkozás tilalma) alkalmazása meglátásom szerint arra az eredményre kell vezessen, hogy a vezető tisztségviselő magatartása a jogi személy működése során általában sem irányulhat harmadik személyek megtévesztésére, megkárosítására, akkor sem, ha az ő érdekeik a normál működés során nem kapnak prioritást.
Ezzel együtt a felelősségáttörés idézett Csődtv./Ctv.-beli szabályai nem teszik elszámoltathatóvá a vezetőket a fenyegető fizetésképtelenséget megelőzően kifejtett, hitelezői megkárosításra vezető ügyvezetői magatartásukért. A Gt. (Ptk.) nem a fizetésképtelenség megelőzésére koncentrál, nem is ez a célja, legfeljebb a törzstőke biztosítását tűzhetik ki célul, azonban Fónagy szerint ez a törvényi szándék hitelezővédelmi szempontból látszat csupán, hiszen ezt a vagyont a társaság nem köteles letétként kezelni (azt gazdasági tevékenysége keretében felhasználhatja). Ezt tetézték a 2006-os szabályok az eltúlzott liberalizációval a tő-
- 9/10 -
keminimum leszállításával.[2] Bár jelenleg magasabb a tőkeminimum a 2006-os mértéknél, azonban a jegyzett tőke megőrzése, letétben tartása változatlanul nem elvárás, és a társaságok vagyona felszámolás esetén általában meg sem közelíti a felhalmozott tartozás összegét, ami azt mutatja, hogy a normál működés során a gazdasági társaságok a jegyzett tőkéjük sokszorosát kitevő vagyont forgatnak és kockáztatnak, és ez a jogszabályok által jóváhagyott állapot.
A valós tőke nélkül működő társaságok önmagukban folyamatos rizikót hordoznak, ami a gazdaság, a piac törékenységét okozza, hiszen viszonylag rövid idő alatt, a piaci környezet kisebb mértékű változásra beállhat a fenyegető, vagy akár a végleges fizetésképtelenség. A hitelezők a normál működés során legfeljebb szerződéses biztosítékok útján tudják mindezt ellensúlyozni, ha erre megfelelő alkupozícióban vannak. A hazai gazdasági társaságok labilitásra épülő működési modellje magában hordozza, hogy a társaság megszűnését követően kielégítetlen hitelezői követelések fognak fennmaradni, ugyanakkor nem teszi automatikussá az ezért fennálló tagi, ügyvezetői felelősséget. Ezért nevezi Fónagy kifejezetten képmutatónak a Gt. (ugyanígy a jelenlegi Ptk.) hitelezővédelmi előírásait.
Az alábbi bírói döntések szó szerint értelmezték a Csődtv./Ctv. felelősségáttörésre vonatkozó szabályait, és a perekben nem vizsgálták a hitelezők érdekeit figyelembe nem vevő eljárást a fenyegető fizetésképtelenség beállta előtt:
- ...az ügyvezető nem a fizetésképtelenséggel bekövetkező helyzet bekövetkezéséért, illetve az azt előidéző rossz gazdasági döntésért felel, így nincs jelentősége annak, hogy ez a helyzet miért következett be, jelentőséggel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontja, és az ezt követően tanúsított ügyvezetői magatartás bír."[3]
- "A II. r. alperes azonban már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt névleges ügyvezetőnek tekintette magát, semmilyen ügyvezetői tevékenységet nem végzett, nem érdekelte a cég vagyoni-pénzügyi helyzete. Ezt az eljárást pedig csak úgy lehet értékelni, hogy a II. r. alperes nem az ügyvezetői tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal járt el, felróható módon megszegte ügyvezetői kötelezettségeit. Ez a magatartás mindaddig, amíg az M. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe nem került, nem alapozta meg a II. r. alperes Cstv. 33/A. §-a szerinti kártérítési felelősségét. A Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség akkortól áll, állhat fenn, amikor az érintett gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került."[4]
Gábor Zsolt úgy véli, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő nem megfelelő ügyvezetői döntéssel, avagy a szükséges ügyvezetői döntés meghozatalának elmulasztásával maga idézi elő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet, s ezáltal a gazdasági társaság vagyonvesztése következik be, úgy a vezető tisztségviselő a gazdasági társasággal szemben tartozik felelősséggel a Ptk. 3:21. § (2) bekezdésében és a Ptk. 3:24. §-ban írt szabályok szerint.[5] Dogmatikailag valóban helyén van a szabály, gyakorlati haszna azonban elenyésző. A felszámolás vagy kényszertörlés alá került jogi személy ugyanis már nem indít igényérvényesítést a neki kárt okozó vezető tisztségviselővel szemben, mert nincsen olyan személy, aki érdekelt lenne az ilyen per megindításában.[6]
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet előidézésének körülményei, tehát azok a gazdaságilag hibás, könnyelmű döntések, vagy kifejezetten károkozásra alkalmas vezetői magatartások, amik ezt a helyzetet előidézték, egyik idézett törvényhely szerint sem relevánsak tehát a felelősségáttörés szempontjából, és ezt a szűkre szabottságot a joggyakorlat sem feszegeti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
