Az EU (a Lisszaboni Szerződéssel, mint az Európai Közösségek jogutódja) egy a nemzetek felett álló szervezet rendszer (nemzetek feletti politikai rendszer), amely jogilag összeköti a tagállamokat. A tagállamok önként lemondanak a szuverenitásuk egy részéről és ezt átruházzák a nemzetek feletti EU intézményeire. A legtöbb nemzetek feletti norma kötelező és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben.[1]
Az EK - kezdeti - 1957-68-as éveiben a gazdasági integráció (belső piac) kiépítése volt az elsődleges feladat[2], a társadalmi kérdések ekkor még nem élveztek elsőbbséget. A '70-es évektől a társadalmi kérdések megválaszolására irányuló követelések fokozódtak. Az egységes piacot biztosító négy alapvető szabadság[3] mellett a szubszidiaritás elve érvényesült: az EK/EU jogszabályok meghozatalára csak akkor kerülhet sor, ha a kitűzött célok közösségi/uniós normákkal hatékonyabban megvalósíthatók, mint a nemzeti jogszabályok szintjén. Ezek a politikai és hatékonysági kritériumok a közösségi/uniós kontroll folyamatos felülvizsgálatát követelik meg, amely leszűkíti az EU kompetenciáját és megakadályozza az aktív és széles körű közösségi/uniós - tagállamok feletti - szociálpolitika megvalósítását.
Gazdasági értelemben az EU-nak két nagy integrációs kerete van: 1. az egységes belső piac (minden uniós tagállam részese)[4] és a 2. gazdasági unió vagy más néven "euro zóna" (18 tagállam részese)[5]. Ez a kettősség, a versenyképesség tekintetében megmutatkozó hátrányok[6] és az egyéb okok, amelyek az EU tagállamok gazdasági és társadalmi haladását lelassították vagy akár megállították (pl. globalizáció, éghajlatváltozás, népesség elöregedése,a 2008-as pénzügyi válság stb.) sajnos komoly problémát jelentenek a folyamatos gazdasági növekedés és az ezzel párhuzamosan megvalósítható szociális biztonság színvonalának növelése, mint kitűzött cél elérése tekintetében.
Az EU szociálpolitikájának legfőbb célja a fenntartható fejlődés biztosítása, ezen belül főként az életszínvonal növelése, a kiszámíthatóság összhangjának megteremtése a folyamatosan bővülő belső piaci adottságokból eredő kihívásokkal. Ez alapján a független tagállamokkal rendelkező EU gazdasági, politikai és társadalmi preferenciái közösek. László Andor[7] szerint: "Egy hatékony szociális jóléti hálót kell teremtenünk Európában mindenki számára, egy jól működő gazdasági, társadalmi és területi koherencia segítségével."[8]
Az Unió, a szociálpolitika terén segíti a tagállamok közötti együttműködést a tapasztalatcsere, információ-megosztás, a bevált gyakorlatok cseréjét támogató kezdeményezésekkel. Az uniós kezdeményezések kiterjedhetnek a munkakörnyezet javítására és a munkavállalók biztonságának, egészségének védelmére; a munkafeltételek javítására; a munkavállalók szociális biztonságára; a munkaadók és munkavállalók érdekeinek képviseletére és kollektív védelmére; az egyenlő munkahelyi bánásmódra férfiak és nők tekintetében és számos más szociális és foglalkoztatási területre. A tagállami együttműködés elősegítése érdekében a Bizottság tanulmányokat készít, konferenciákat szervez e jogterületeken. Az EU elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet is.[9]
Mit tesznek az EU intézményei annak érdekében, hogy ezeket a célkitűzéseket elérjék? Létezik-e Európai Szociális Háló Európában? Vajon a koordináció nyílt mechanizmusa - mellyel az EU biztosítja az általános célkitűzéseket és a kormányok meghatározhatják a hozzá igazodó tevékenységi terveket - elegendő a jóléti EU megvalósításához? Milyen eszközökkel lehet az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök (szociálpolitika; gazdasági, társadalmi és területi kohézió; szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség; gazdaság- és foglalkoztatás politikák összehangolása) tekintetében a hatékonyságot növelni? Melyek a fenntart-
- 277/278 -
ható fejlődéshez nélkülözhetetlen intézkedések? Mi jellemzi a 28 tagállam uniós integrációját? Hogyan csökkentette vagy növelte az integráció a szociális igazságtalanságot az egyes tagállamok között? Mekkora befolyást gyakorolt a globalizáció az EU szociálpolitikájára?
E tanulmány az EK-t alapító Római Szerződéstől (1957) egészen az Európa 2020-ig (az EU növekedési stratégiájáig)[10] bezárólag keres válaszokat a fenti kérdésekre.
Kulcsszavak: EU, szociálpolitika, foglalkoztatás politika, szociális háló, gazdaságpolitika, migráns válság, multikulturális társadalom.
Az 1957-ben a célul tűzött négy szabadság megvalósítása érdekében a szerződő államok elegendőnek tartották, ha közös szociálpolitikájukat a munkaerő szabad mozgását lehetővé tevő intézkedésekre korlátozzák.[11] Az integráció közel 60 éve alatt fokozatosan alakultak ki a közösségi szociálpolitikát alkotó szakpolitikák: a szociális biztonsági rendszerek koordinációja; az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség megteremtése; a nyitott koordinációs mechanizmus alkalmazása a szociális védelem területén; a társadalmi kihívások kezelésére megalkotott programok (elöregedő társadalom kihívásai, szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem); a vállalatok társadalmi felelősségvállalása; az európai szociális párbeszéd; a személyek szabad mozgása; a közösségi munkajog és a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem.
Míg 1957-ben a szociálpolitikai kérdéseket egyáltalán nem kezelték, addig napjainkra a szociális feszültségek[12] és a foglalkoztatási problémák megoldása az egyik első számú uniós feladattá vált. Ma már a közvélemény körében nagyon erős az igazságosság, szolidaritás, újraelosztás iránti igény, ami azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés eredményeiből a hátrányos helyzetű régióknak és társadalmi csoportoknak is részesülniük kell(ene).
Az Európai Tanács 2000. március 23-24-én tartott ülése fordulópontot jelent a közösségi szociálpolitika történetében, mert innen datálható az ún. lisszaboni folyamat elindulása, ami a szociálpolitikát egyenrangúsította más politikákkal és megtette az első lépést a koordináció nyitott módszerének bevezetése felé. A Csúcs záródokumentuma egységes keretben vizsgálta az Unió előtt álló gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi kihívásokat és azokra az elkövetkezendő évtizedre szóló új stratégiai cél kijelölésével válaszolt. E szerint mindent meg kell tenni azért, hogy az Unió a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasággá váljon, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió mellett. Ezt a célt - többek között - az emberi erőforrások kiaknázásával és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem hatékonyabb eszközeinek feltárásával kell megvalósítani.
Az EU-n belüli szociális jogharmonizáció[13] három területre terjed ki: egyenlő bánásmód biztosítása, munkavállalók jogainak védelme és a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem. Ez a foglalkoztatáspolitikát, a szociális védelmet és a társadalmi befogadás kérdését (pl. munkaerőpiac reformja, szegénység visszaszorítása, hátrányos helyzetű emberek munkaerő piaci beilleszkedésének támogatása, nyugdíjreform) fogja át és e körében a nyitott koordinációs mechanizmus[14] érvényesül, melynek két
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
