A gyermekek védelmének kérdése 2022-ben Magyarországon a szokásosnál nagyobb figyelmet kapott a közbeszédben, köszönhetően annak, hogy a tavaszi parlamenti választásokkal együtt tartották meg a politikai kommunikációs térben is erőteljesen megjelenő "gyermekvédelmi népszavazást". Jelen tanulmány azt igyekszik - egyfajta problématérképet rajzolva - megvilágítani, hogy a gyermekek jogainak védelme területén milyen alkotmányos és nemzetközi jogi védelmi kötelezettségei vannak hazánknak, s ebben a vonatkozásban az alapjogvédő intézmények milyen megállapításokat tettek, s a szűkebb, speciális értelemben vett gyermekvédelem nemzetközi gyermekjogi szempontból milyen kihívásokkal küzd.
Kulcsszavak: gyermekvédelem, gyermekjogok, Alkotmánybíróság, ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye, ombudsman, Alaptörvény
Jelen tanulmány megírásának apropóját az adta, hogy a gyermekek védelmének össztársadalmi relevanciája mellett a 2022. évi parlamenti választási kampány egyik fő témája a "gyermekek védelme" volt: a kormányzat ún. gyermekvédelmi népszavazást[1] kezdeményezett, amelyet a parlamenti választásokkal egy időben tartottak, s így a téma központi kérdéssé vált a politikai közbeszédben is.
Mindenekelőtt szükséges tisztázni, hogy mit is értünk gyermekvédelem terminus alatt. A gyermekvédelem mára - tudományterületektől (pl. jogtudomány, szociológia, szociális munka) függetlenül - elfogadottnak tekinthető felosztásában, amely a tágabb, általános és szűkebb, speciális értelmezésre osztható, az általános gyermekvédelem fogalmába sorolható intézmények (család, önkormányzat, iskola stb.) a gyermek szociális, fizikai és mentális fejlődésének feltételeit teremtik meg és segítik elő. A speciális gyermekvédelem pedig azt az intézményrendszert jelenti, amelynek feladata a gyermek fejlődésének folyamatában bekövetkezett problémák kezelése, ily módon megfelel tehát a gyermekvédelmi gondoskodás (volt állami gondoskodás) rendszerének, amikor olyan - elsősorban állami - intervencióra kerül sor, amely valamilyen módon a szülői felügyeleti jogokat (pl. családból való kiemelés) is érinti.[2] A gyermekvédelmi rendszer egy adott állam gyermekvédelmének leírására szolgáló kategória, amely magában foglalja a gyermekvédelem funkcióit, intézményeit, szolgáltatásait, kapcsolódó intézkedéseit. A gyermekvédelem szó fenti értelmezéséből következően, számos gyermekjogi-gyermekvédelmi szervezet (köztük hazánk gyermekjogi civil, szakmai hálózata, a Gyermekvédelmi Civil Koalíció is[3]) a gyermekvédelmit idézőjelbe téve, illetve ún. előtaggal hivatkozott a népszavazásra, egyben arra is utalva, hogy a népszavazás kérdései nem elsősorban a gyermekvédelem intézményeihez, szolgáltatásaihoz kapcsolódtak, s nem voltak ebben a keretrendszerben értelmezhetők.
Alábbiakban áttekintem röviden a hazai gyermekvédelem történetét, a gyermekjogok védelmére vonatkozó alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeket, utalva néhány olyan kihívásra, amelyeket a jogalkotónak a hatékonyabb gyermekjogvédelem szempontjából kiemelten kellene kezelni, elsősorban az alapjogvédő intézmények gyakorlatán nyugodva, nem kitérve az egyéb, gyermekjogokat érintő (pl. bírósági) joggyakorlatra. A tanulmány keretei annak bemutatását tették lehetővé, egyfajta problématérképet nyújtva, hogy a gyermekvédelem - annak szűkebb fogalmára, mint a családjukból kikerült gyermekek szakellátásának terrénumára koncentrálva, amely 2021-ben közel 21 000 gyermekről gondoskodott - milyen kihívásokkal küzd nemzetközi gyermekjogi szempontból, s milyen nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeknek kellene megfelelni.
- 15/16 -
Hazánkban a gyermekekről való állami gondoskodás a XIX. század első felében jelent meg, akkor elsősorban és szinte kizárólag az elhagyott, "lelencgyermekek" ellátása, vagy a kisgyermekek óvodai nevelésének intézményesülése vonatkozásában.[4] "A czivilizáczió legnagyobb vívmányának tekinthetjük, hogy az emberi lelkekben a mások iránt táplált érzelmek önzetlenül mutatkoznak. Ott, a hol legkevésbbé van alkalma a jótékonyságnak arra, hogy a hála érzetével a tett jót recompenzálva lássa, ott nyilatkozik meg leginkább a kultúrával párhuzamosan fejlődő altruizmus. A jótékonyságnak ily önzetlen megnyilatkozása a lelenczek, árva és elhagyatott gyermekekről való gondoskodás."[5] A gyermekek speciális jogi védelmének igénye - ahogyan nemzetközi szinten is a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1919-es és 1921-es egyezményeiben[6] - elsőként a gyermekmunkára vonatkozó szabályok tekintetében jelent meg, ezért megemlítendő a gyárak jogviszonyairól szóló 1840:XVII. törvénycikk, amely mások mellett kimondta, hogy a 12. életévüket be nem töltött gyermekeket csak olyan gyári munkára lehetett alkalmazni, amely egészségükre nem ártalmas, testi fejlődésüket nem akadályozza. Az 1884:XVII. törvénycikk pedig azt mondta ki, hogy 10 év alatti gyermek egyáltalán nem, 10-12 év közötti csak az iparhatóság engedélyével volt alkalmazható gyárban, ha munkája mellett az iskolát is tudta látogatni. Differenciálódtak a napi munkaóra, a pihenőidő és az éjjeli munka szabályai is a fiatalok védelmében.
Párizs, Bordeaux, Firenze után, 1898-ban Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszust,[7] amelyen a résztvevők az orvosi, a jogi, a pedagógiai, a jótékonysági és az 'emberbaráti' szakosztályok keretében a gyermekvédelem irányelveit igyekeztek tisztázni. Az állam feladatául jelölték a gyermekvédelmi törvény megteremtését, a megfelelő intézményrendszer kiépítését (a jótékony egyesületek segítségével).[8] A gyermekek ügyének nagyban kedvezett, hogy 1899 februárjában Széll Kálmán foglalta el a belügyminiszteri és miniszterelnöki széket, s valóban komoly áttörést hozott az állami szerepvállalásban a gyermekek ügyét, "szent ügynek" nevező Széll által jegyzett, Ruffy szerint "szociális törvényhozásunk legelső és alapvető alkotásának tartott" 1901. évi VIII. törvénycikk, szinte a jelenleg hatályos gyermekvédelmi törvényig az egyetlen gyermekvédelem szempontjából meghatározó jogszabály volt.
Az I. világháborúig kiépült az anya- és gyermekvédelem intézményrendszere. A II. világháború újabb óriási pusztítása nyomán a jelentős számú elárvult gyermek megmentése volt a legfontosabb cél (Európa egészében), többségüket az állam vette gondozásba. A szűkös források miatt azonban új otthont nyújtó intézmények építése helyett a gyermekek elhelyezését régi kúriákból, kastélyokból kialakítva oldották meg (amelyek férőhelyeinek kiváltása jelenleg is kihívást jelent), illetve az állami gondozásba vett gyermekek többségét nevelőszülőknél helyezték el. Az ötvenes évek ideológiájában a szocializmus építése során minden deviáns viselkedés megszűnik, ami miatt a későbbiekben a gyermekvédelem is feleslegessé válik. Ennek értelmében a nevelőszülői hálózatot majdnem teljesen megszüntették. Helyét elsődlegesen a gyermekotthonokban zajló gondoskodás vette át. A házasságról, családról, gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), egyebek mellett bevezette az "állami gondozott" fogalmát, valamint kiterjesztették az állami gondoskodást 18 éves korig.[9] Ez az intézmény- és ellátórendszer döntően a mai fogalmaink szerinti szakellátásra koncentrált, semmint az alapellátásra (ideértve a megelőzést is).[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
