A bírák és a bírósági hivatalnokok felelősségéről hazánkban viszonylag átfogó módon először az 1871:VIII. törvénycikk rendelkezett. Később több módosító törvény született, a törvénycikk fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályait a teljesség igényével a kir. ítélőbíróknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és a kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről szóló 1936:III. törvénycikk (a továbbiakban együtt: Tc.) egészítette ki.
A Tc. a fegyelmi felelősség alá eső személyekről szólóan először a különböző bírósági szintek ítélőbíráit sorolja fel. Rendelkezése szerint az ítélőbírákkal azonos megítélés alá esnek "… az önálló működési körrel felruházott bírósági titkárok és az ily hatáskörrel felruházott bírósági jegyzők…" is.
Önálló címben foglalkozik a Tc. a kir. bírósági tisztviselők fegyelmi felelősségével. Megfogalmazása szerint e körbe a kir. bíróságoknál alkalmazott fogalmazó, segéd- és kezelőszemélyzet tartozik. Fegyelmi ügyeikben az elsőfokú hatáskör gyakorlója, munkavégzésük helyétől függően
- a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa,
- a kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa,
- a kir. törvényszék fegyelmi tanácsa.
A törvényszék fegyelmi tanácsa jár el a járásbíróságoknál alkalmazott tisztviselők ügyeiben is.
A Tc. kimondja, hogy az ítélőbírákra irányuló szabályokat kell megfelelően alkalmazni a tisztviselőkkel szembeni fegyelmi bíráskodásban is. Ebből következően az a tisztviselő követ el fegyelmi vétséget,
- aki hivatali kötelezettségét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi,
- aki életmódjával vagy magaviseletével állásának (alkalmazásának) tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti vagy veszélyezteti.
A fegyelmi vétség büntetése a feddés, a pénzbírság és a hivatalvesztés. Fellebbezéssel a fellebbviteli fegyelmi bírósághoz lehet fordulni.
A fellebbviteli fegyelmi bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és a szükséghez képest az elsőfokú fegyelmi bíróságot újabb tárgyalás tartására és új határozat hozatalára utasíthatja.
A Tc. kimondja, hogy a fellebbviteli fegyelmi bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
A fél évszázadon belül egy-egy időszakban hatályos jogszabályok visszamenőleges feltárása nem volt könnyű feladat. A nehézség két irányban is megmutatkozott. Egyrészt abban, hogy a fél évszázad első harmadában a korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezése gyakran nélkülözte a jogbiztonságot szolgáló alapvető kodifikációs normákat. A zárórendelkezések sorában nem ritkán olvashatjuk, hogy "… az e jogszabályban foglaltakkal ellentétes vagy eltérő szabályok a jövőben nem alkalmazhatók…," illetve, hogy "…ezzel hatályukat vesztik a felszabadulás előtt kibocsátott törvények és rendeletek".
Gondot okozott a terminológiai szakszerűség vagy a kellő egyediesítés hiánya is. A törvények egy része például kimondta, hogy rendelkezéseit minden munkaviszonyt érintően alkalmazni kell, ugyanakkor a csak hosszú idő után megalkotott végrehajtási jellegű szabály sorolta fel a kivételeket, ráadásul esetenként hiányosan és túl általánosan. A bírákat érintő eltérő hivatkozások viszonylag többször szerepeltek, a bírósági alkalmazottakra történő utalás azonban alig fordult elő. Összegezésként az bizonyosan állítható, hogy a vizsgált időszakban a bírósági alkalmazottak általában is a jogi szabályozás "mostohagyerekei" voltak.
Mindezekre figyelemmel törekszünk képet alkotni arról, hogy mely időszakban, mely jogszabály alapján kellett vagy kellett volna a bírósági alkalmazottakkal szemben a fegyelmi eljárást lefolytatni, és a döntést meghozni.
1. Tény, hogy az I. részben ismertetett Tc. 1945 után is hatályban maradt. Ezt több körülmény is igazolja.
A Magyar Közlöny 1945. augusztus 22-én megjelent 107. számában került kihirdetésre a 6.760/1945. ME számú rendelet a legfőbb fegyelmi bíróság szervezetének módosítása tárgyában. A rendelet 1. §-a módosította az 1936:III. Tc. 19. §-ában szabályozott legfőbb fegyelmi bíróság összetételét, eljárását, a 2. §-a pedig kimondta, hogy a rendelet hatályba lépésétől a Tc. 23. §-a nem alkalmazható. (E szakasz írta elő, hogy a bíróság elnöke az országgyűlés felsőházának elnöke, tagja a Kúria elnökén kívül a Kúria és a Közigazgatási Bíróság rangban legidősebb tizenkét-tizenkét tanácselnöke, illetve bírója, továbbá az országgyűlés felsőháza által választott tizenkét, lehetőleg jogvégzett tagja.)
A fenti rendelkezésen túl a Tc. hatályban maradását tanúsítja az is, hogy a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvény a vegyes rendelkezései körében mondja ki, hogy 1954. február 1. napjától hatályát veszti - egyebek mellett - a bírák és a bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871:VIII. törvény, továbbá a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló 1936:III. törvény.
Az igazságügyi szervezettel kapcsolatos hatásköri és eljárási szabályok módosításáról szóló 1950. évi 46.
-583/584-
számú törvényerejű rendelet - a felsőbíróságok megszűnését kimondó 1950. évi IV. törvény végrehajtásaként - 14. §-ában is hivatkozik az 1936. évi III. törvényre, rendelkezése szerint a megyei bíróság fegyelmi tanácsát úgy kell megalakítani, ahogy azt a Tc. a felsőbíróság fegyelmi tanácsa tekintetében előírta. Végül hivatkozunk a 107/1950. (IV. 15.) MT számú rendeletre, amely a Tc. egyes, a fegyelmi alá vont személynek állásából való felfüggesztésének előírásait módosítja.
E néhány, a Tc. lényegét nem érintő jogszabály általi említés ellenére az a véleményünk, hogy a törvénycikk az 1945 utáni fegyelmi eljárások gyakorlatában igen csekély szerepet töltött be, hatályban való fenntartása inkább csak formális jogi ténynek tekinthető.
2. A közszolgálati alkalmazottak első fegyelmi szabályzatát a 159/1950. (VI. 14.) MT számú rendelet tartalmazza.
A rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint közszolgálati alkalmazott az, akit az államhatalom vagy államigazgatás országos vagy helyi szervei közfeladatok ellátására illetménnyel egybekötött állásra megválasztanak, kineveznek, vagy egyébként alkalmaznak.
A rendelet 3. §-a kifejezetten kimondja, hogy az ítélőtáblák nem tartoznak a szabályzat hatálya alá. Az igazságügyi alkalmazottakról nincs szó, a jogalkotó bizonyára közszolgálati alkalmazottaknak tekinti őket, bár az öt pontban részletesen felsorolt fegyelmi hatóságok között igazságügyi vezetők nem szerepelnek.
3. A Munka Törvénykönyvéről szóló, 1951. február 1-jén hatályba lépett 1951. évi 7. számú törvényerejű rendelet (tvr.) 151. §-ának (1) bekezdésében lehetővé teszi, hogy a közszolgálat dolgozóinak munkaviszonyát a Minisztertanács, tekintettel e munkaviszony sajátosságaira, a Munka Törvénykönyvétől eltérően szabályozza. E felhatalmazás alapján került kiadásra a 31/1951. (I. 31.) MT számú rendelet, amelynek hatálya "... kiterjed valamennyi tényleges szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottra".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
