"...micsoda végletek között folyik az én életem, egyrészt városi élet, hivatali és tudományos foglalkozás, másrészt falusi élet és mezei gazdálkodás."[1]
A jelen könyvismertetés rendhagyó. Szokatlan, egyrészt azért, mert egyszerre két kiadvány ismertetését tűzi ki célul, másrészt, mert a szó hagyományos értelmében nem igazi recenzió. Az egyik Polner Ödön: Emlékeim[2] című műve, a másik pedig a Tudományos előadóülés Polner Ödön egyetemi tanárrá történt kinevezésének 85. évfordulóján.[3] A Szegedi Egyetem és a jogtudós családja 2008. október 10-én, Polner Ödön szegedi egyetemi tanárrá történő kinevezésének 85. évfordulójára, emléktáblát állított Szegeden a Klauzál tér 5. számú háznak[4] a falán. Ezen emlékünnep alkalmával tudományos ülést is rendeztek a tiszteletére. A jubileum alkalmából látott napvilágot Havass Miklós (ő Polner Ödön unokája) szerkesztésében a kis példányszámban megjelent, eredetileg házi használatra[5] szánt kéziratból született élettörténet.[6] Írásomban Polner Ödön életének azon szeletét kívánom bemutatni a fent említett két művet alapul véve, amely hivatali életét és tudományos munkásságát tükrözi.
Polner Ödön a magyar közjog meghatározó tudós alakja, kinek nézetei nemcsak saját korában bírtak alakító erővel a jogalkotás terén, hanem értékes gondolatai ma is jogi hivatkozások alapjául szolgálnak. 1865. március 15-én született a Békéscsabához tartozó Fürjesen.[7] Nemesi családból származott, édesapja Polner[8] Lajos, édesanyja Bókay (Bock) Zsuzsanna. 1873-tól id. Bókay János gyermekgyógyásznál töltötte iskolás- és ifjúkorát Budapesten. A Deák téri evangélikus iskola 3. osztályát már itt kezdte, majd 1875-től itt, a Deák téri evangélikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnáziumi évek alatt főképp a mennyiségtan és az azzal kapcsolatos kérdések érdekelték, így egyértelműnek tűnt, hogy mérnöki pályán tanul tovább. 1881 tavasza mérföldkőnek számított Polner életében, hiszen ekkor elkezdte érdekelni a politikai élet. Kezébe került a Budapesti Szemle egyik 1850-ben megjelent cikke, mely az angol alkotmányos viszonyokat ismertette 1760 és 1860 között. Ez a tanulmány felkeltette érdeklődését a parlamenti életben való részvétel iránt. Az 1881/1882. tanév újabb érveket szolgáltatott a jogi pálya irányába. Bátyja, Aladár akkor első éves jogász volt a budapesti egyetemen, akinek Hajnik Imre Egyetemes európai jogtörténet című munkájának megértése vagy értelmezése nehézséget okozott.
"Aladár bátyátok panaszkodott, hogy micsoda nehezen érthető könyv az. Fogom a könyvet, lapozgatok benn, s látom, hogy részletesen fejtegeti benne Európában az u.n. hűbériség kifejlődését. »Te, hisz ez nagyon szép« - mondom neki - »szinte kedvet kapok, hogy ezzel foglalkozzam«. Ekkor fogamzott meg bennem a gondolat, hogy egyetemi tanárnak készüljek a jogi pályán."[9] 1883/1884 szeptemberében mégis a Budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karára jelentkezik. Egy félévig hallgatta itt az előadásokat. 1884. január havától a budapesti egyetem jogi karán tanult. Professzorai, tanárai között említhetjük többek között Vécsey Tamást, aki a római jogot tanította, Hajnik Imrét, aki a jogtörténetet adta elő, Lechner Ágostont, akinek közjogi előadásait hallgatta, Pulszky Ágost jogbölcsészetet, Plósz Sándor pedig perjogot oktatott a karon. 1889-ben szerezte meg a doktori címet.
1889. október 28-án díjtalan joggyakornokká nevezte ki a törvényszéki bíróság elnöke. Szolgálattételre a VII. kerületi járásbírósághoz osztották be. Egy hónappal később a IV. kerületi járásbírósághoz került, majd újabb egy hónap elteltével visszakerült a VII. kerületi bírósághoz. Itt egy évig volt jegyző, ezt követően pedig egészen 1891. augusztus 25-ig az V. kerületi járásbíróságon dolgozott. 1890-ben jelent meg első munkája Magyarország és Ausztria közjogi viszonyai
- 108/109 -
címmel,[10] melyet a budapesti egyetem által meghirdetett pályamunkaként készített el. Jelmondata a Hungaria sit regnum liberum stb. (Magyarország szabad állam legyen stb.) volt. Ezen munkája kapcsán a szakma korán felfigyelt rá. Concha Győző kolozsvári tanár elsőként méltatta a művet a Magyar Igazságügy hasábjain:[11] "A munka címe kezdőre[12] vall, tartalmát azonban bármely kész író magáénak vallhatná. Örömmel adunk hírt a fentebbi munkáról. Gondos tanulmány, a nagy kérdés minden oldalú kifejtése, erős boncoló ész, jogászi gondolkodás, s amire nagy súlyt fektetünk, a már-már kivesző magyar közjogi érzék jellemzik annak minden részét." 1891-től[13] az Igazságügyminisztérium alkalmazottjaként folytatta hivatali pályáját. 1892. március 5-én segédfogalmazó, 1893. március 31-én fogalmazóvá nevezték ki. Lechner Ágoston javaslatára készítette el második könyvét, mely 1893-ban A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányjogban címmel[14] látott napvilágot. Ez a tanulmánya a Jogi Szemlében jelent meg folytatásosokban, és az egész állami hatalom gyakorlásának és szervezetének új szempontok szerinti elméleti felépítését foglalta magában. 1895 áprilisában egyetemi magántanári képesítést szerzett - többek között a fent említett két munkája alapján. A budapesti egyetemen heti két vagy három órában speciálkollégiumot tartott Magyarország és Ausztria közjogi viszonya és Horvát-Szlavónország közjogi állása tárgykörben. Tagja volt a II. alapvizsga bizottságnak. 1896-97-ben nemzetközi magánjogi értekezleteken (Hágai Konferencia I., II.) vett részt a minisztérium megbízásából. 1896-ban a Magyar Jogi Lexikon szerkesztősége címszavak elkészítésére kérte fel[15] Polner Ödönt. A "K" betűs kötet csak 1901-ben készült el, melyben a közös ügyek címszó alatt 170 oldalnyi, különlenyomatban is megjelent munkát adott ki a kezéből.[16] 1897-ben segédtitkári, majd 1900. május 30-án miniszteri titkári kinevezését kapta meg. 1902-ben tartották a párizsi nemzetközi konferenciát, melynek témája a nemzetközi leánykereskedés elnyomása volt. A konferencia munkálataiban, valamint a IV. Hágai Értekezlet kérdésében, a jogsegély egyezmény megszövegezésében is tevékenyen részt vett. Minisztériumi tevékenysége révén szerepet kapott a gazdasági kiegyezés előkészítésében,[17] illetve a vám- és kereskedelmi értekezlet[18] tárgyalásain is. Belügyminiszteri törvényjavaslatok megalkotásában is jelentős szerepet játszott; többek között ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminisztersége idején az általános választójog törvényi szintű szabályozásában. 1908-ban az MTA levelező tagja lett; székfoglaló értekezésében Magyarország és Ausztria viszonyának jogi kérdéseivel foglalkozott. 1910. június 11-én miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki, ezzel együtt egy X. ügyosztályt is felállítottak, melynek ő lett a vezetője. Az ügyosztály tisztán közjogi osztály lett, melyhez még a nemzetközi szerződések megkötését[19] is hozzácsatolták. A véderő törvények[20] megalkotásánál is aktívan jelen volt, majd 1913-ban, amikor az újabb választójogi törvényjavaslat kidolgozását Tisza István irányította, a törvényjavaslatok tárgyalásában jelentős szerepet játszott. A szabályozandó kérdések között szerepelt a választások érvénytelensége, illetve az eljárási szabályok megalkotása.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
