Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Gaál János: ZAJ(lik) az élet a birtokvédelemben - 1. rész (Jegyző, 2022/3., 12-13. o.)

Számos tudományos kutatás támasztja alá, hogy a nemkívánatos hangjelenségek az azonnali hatásokon (alvás minőségi és mennyiségi romlása, növekvő ingerültség, stressz, figyelemzavar, hallás átmeneti változása) túl, a hosszú távú következményeken (magas vérnyomás, csökkent koncentrációs képesség, hormonzavarok) keresztül, végeredményben komoly egészségügyi kockázatokat (szívbetegségek, állandó halláskárosodás) hordoznak. Az egyes hatások közötti átmenetek egyénfüggően alakulnak. Személyes toleranciaküszöbünk határozza meg már azt is, hogy mikor kezd zavarni valami: hogy mi a hanghatásnak az az erőssége, ami számunkra nem elfogadható, illetve hogy mennyi időn keresztül tudunk vagy vagyunk hajlandóak az adott hanghatást elviselni. Az egyéni vérmérsékletünkből adódó tűrőképességünk azonban nem feltétlenül van szinkronban szervezetünk toleranciaküszöbével. A zaj káros élettani hatásai akkor is valós egészségügyi kockázatot jelentenek, ha képesek vagyunk türelmet tanúsítani magával a hangjelenséggel és annak okozójával szemben. A zaj tehát rövid távon zavar, míg hosszú távon megbetegít.

Milyen jogvédelem áll rendelkezésre a nyugalmat megzavaró zajokkal szemben?

A jog mondhatni komplett védelmi rendszert biztosít, ráadásul kellően stabil alapokkal. Már az Alaptörvény deklarálja az otthon nyugalmát[1], a testi és lelki egészséghez[2], az egészséges környezethez[3] való alapjogokat.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen az élet, a testi épség és az egészség, valamint a magánlakás megsértése is[4].

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) a csendháborítást[5] szabálysértésként azonosítja.

Tudjuk jól, hogy az ügyfelek egy része a jegyző előtt is hivatkozási alapnak tekinti a fenti kategóriákat, és alapjogokra, valamint személyiségi jogokra hivatkozással keres jogvédelmet nálunk. Ezek a hivatkozások azonban nem esnek a jegyzői fókuszba, hatáskörünk, mozgásterünk nincs ezeken a területeken.

A zajforrásokat eredetük szerint a magam részéről az alábbiak szerint csoportosítom:

a) Üzemi - szabadidős - építkezés/kivitelezés

b) Vállalkozási tevékenységből adódó, azzal együtt járó zajok

c) Ember által okozott zajok

d) Kedvtelésből tartott háziállatok által keltett zajok

A zajforrás azonosításával lehetséges utak, eljárások körvonalazódnak. Fenti csoportosításból ebben a cikkben csak az első kettővel foglalkozom.

Az üzemi, szabadidős zajforrások és a vállalkozások által keltett zajok esetében elsődleges az irányadó határértékek és a zajvédelmi eljárások szerepe. Ezekre a mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak, érdemi megoldásokat kínál a hatályos jogi szabályozás[6]. Ezek a megoldások olyan műszaki, szervezési módszerek a gyakorlatban, amelyek alkalmazásai konkrét választ adnak egy számszerűen kimutatható (határérték) zajra. Akár jegyzői, akár kormányhivatali hatáskörben, de mérhető eredményességű az eljárás: a hanghatás a jogszabályban[7] előírt határértékek közé szorul. Egy objektíven megmért problémára tehát egy szintén ellenőrizhető végeredményt (adatot) kapunk. A zajvédelmi eljárásokban jellemzően a zajszakértő javaslatai bizonyulnak sor- és eredményre vezetőnek. Ebben az esetben az eredmény az, hogy a zaj a meghatározott határérték alá csökkent.

A zajvédelmi hatáskörben itt nyugvópontra értünk, de mi a helyzet azzal a bizonyos egyéni toleranciaküszöbbel? A zajhatárértéknek való megfelelés automatikusan a zavarás megszűnését is magával hozza?

Alapvetés a birtokvédelmi ügyintézők körében, hogy a határértékek között mozgó zaj és rezgés is lehet zavaró. Valóban.

Felmerül további kérdésként:

Ha egy speciális jogág már bizonyos határértékek között "megengedettnek" tekinti az adott zajt, akkor eltérhet-e a személyes igényem ettől az értékküszöbtől?

Mondhatom-e azt, hogy igen, tisztában vagyok az objektív valósággal (azzal, hogy a zaj az előírt határértéket nem lépi túl), ám én ennél többet - pontosabban esetünkben kevesebbet, halkabbat - akarok?

Kérhetek-e birtokvédelmet erre a határérték alatt maradó üzemi zajra?

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére