A Bvktv. 45. §-ának (1) bekezdése a) pontja szerint a vagyonkezelőnek tartózkodnia kell az olyan jognyilatkozattól, amelynek következtében a vagyon növekedésének esélye nem haladja meg jelentősen csökkenésének, illetve károsodásának kockázatát: ez óvatos hasznosításnak minősül, ami a lehetőségek számbavételét és összehasonlítását kívánja meg a körülmények figyelembevételével. Az eredmény természetesen nem látható előre, de a megfontolás csökkentheti a károsodás veszélyét. A kockázattal foglalkozik a bekezdés c) pontja is: a vagyonkezelő "köteles a kezelt vagyon hasznosítása érdekében tett jognyilatkozattal összefüggésben felmerülő vagyonvesztés, károsodás kockázatát elosztani". Kérdés, hogy a kockázat micsodák
- 5/6 -
vagy kicsodák között osztható el? Talán akkor, ha a vagyonkezelő a vagyon hasznosítása végett több, különböző jognyilatkozatot tesz: például több különféle szerződést köt egymástól eltérő eredménnyel. Ilyenkor azonban az összehasonlításnak van értelme, nem az elosztásnak. Inkább a kollektív hasznosítás esetén lehetséges és indokolt a kockázat elosztása. A kollektív hasznosítás oly módon lehetséges, hogy a vagyonkezelő a saját vagyonába és az általa kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyak közös hasznosításáról köt szerződést, és ezáltal olyan kötelem keletkezik, amelynek hasznát több jogosult élvezheti, de megfelelő arányban kell viselniük a veszteséget is. Hasonló több alanyú kötelmet hozhat létre a vagyonkezelő, ha több elkülönített vagyont kezel (lásd később az önszerződést és kettős megbízást).
A Bvktv. 45. §-ának (1) bekezdés b) pontja a vagyonkezelő vállalkozást kötelezi az általa létrehozott jogviszonyok figyelemmel kísérésére, azok fenntartása; megváltoztatása vagy megszüntetése végett (persze akkor, ha lehetséges és célszerű).
A Bvktv. 44. §-a és 45. §-ának (2) bekezdése a külső személyek közreműködésének igénybevételét szabályozza.
Ennek egyik módja a kiszervezés. Ezt a 44. § (1) bekezdése csupán harmadik személy igénybevételének minősíti, amelynek célja a vagyon hatékonyabb kezelése.
A kiszervezés lényege az előbbieken felül abban van, hogy a vagyon kezelésének egyes folyamatait - szintén díjazás ellenében - a harmadik személy önállóan végzi el (tipikus példa erre: ingatlan kezelése esetén a karbantartás vagy őrzés kiszervezése).
A Bvktv. 44. §-ának (5) bekezdése megkülönbözteti a kiszervezéstől a tanácsadást, valamint egyéb megbízási jogviszony keretében végzett tevékenységet, sőt a 45. §-ának (1) bekezdés d) pontja kötelezővé teszi a tanácsadó igénybevételét, ha a vagyonkezelőnek nincsenek meg egyes kérdésekben tapasztalatai, a vagyonhasznosításhoz szükséges ismeretei stb.
Külön kell foglalkoznunk a vagyonkezelő rendelkezési jogának feltételeivel és korlátaival.
A szakmai vagyonrendelő és a vagyonkezelő vállalkozás viszonyában a vagyonkezelő rendelkezési jogát - a Ptk. 6:318. §-ának (2) bekezdése szerint - az általuk megkötött szerződésben lehet korlátozni vagy annak alkalmazását feltételekhez kötni.
b) Külön megfontolást igényel az önszerződés és a kettős megbízás lehetőségének kérdése. Ezek fogalmát eredetileg a Bvktv. 43. §-a határozta meg.
Az önszerződés esetén a bizalmi vagyonkezelő által kezelt - elkülönített - vagyonba tartozó vagyontárgy magának a vagyonkezelőnek "személyes vagyonába" kerül.
Az önszerződés lehetősége azon alapul, hogy a vagyonkelező az elkülönített vagyonba tartozó vagyontárgy átruházására vagy megszerzésére irányuló jognyilatkozatot a Ptk. 6:318. §-ának (1) bekezdésén alapuló rendelkezési joga alapján, a saját vagyontárgyaira vonatkozó jognyilatkozatokat pedig a Ptk. és egyéb törvények jogszabályain alapuló rendelkezési joga alapján teheti meg.
A "kettős megbízás" azt jelenti, hogy a vagyonkezelőt több vagyonrendelővel kötött szerződés folytán több elkülönített vagyon felett illeti meg a rendelkezés joga, és ezekre vonatkozóan tehet két olyan jognyilatkozatot, amelyek egyes vagyontárgyak átruházásáról szóló kétoldalú szerződést hoznak létre.
E fogalmak meghatározása után a Bvktv. arról rendelkezett, hogy a vagyonkezelő vállalkozás lakossági ügyféllel kötött szerződés alapján csak akkor tehet önszerződés és kettős megbízási szerződés létrehozására irányuló jognyilatkozatot, ha az ügyfél arra előzetesen felhatalmazta.
A Mód.tv. a Bvktv.-nek ezeket a rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Ezzel azonban nyilván nem kívánta kizárni sem az önszerződés, sem a kettős megbízás megkötésének lehetőségét, hanem csak azt a korlátozást, amely a lakossági ügyfélre vonatkozott.
A jogalkalmazás gyakorlására tartozik annak a problémának a megoldása, hogy ezeknek a jogviszonyoknak létrehozásához a vagyonrendelő hozzájárulására van-e szükség (esetleg attól függően, hogy a vagyonkezelés üzletszerű, vagy nem).
c) Végül, a Ptk. 6:324. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonrendelő több vagyonkezelőt "nevezhet ki", helyesebben: többel köthet szerződést és ezáltal az elkülönítetten kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyak a vagyonkezelők közös tulajdonába kerülnek, és a kötelmekben nyilván egyetemlegesen lesznek jogosultak és kötelezettek.
Úgy vélem, ha a vagyonkezelők egyike vállalkozás, míg a másik nem üzletszerűen vállalja a vagyonkezelést, a szerződést a vállalkozásra vonatkozó szabályok szerint kell megkötni és tevékenységet is ugyanígy kell lefolytatni.
A törvény rendelkezése szerint a vagyonkezelőknek együttesen kell eljárniuk és dönteniük.
A dolgokról a vagyonkezelők csak közös jognyilatkozattal rendelkezhetnek, akár hasznosításról, akár elidegenítésről van szó. Egyikük egyoldalúan a Ptk. 5:76. §-a alapján az állag megóvásáról dönthet, illetve az 5:82. § alapján léphet fel a tulajdon védelmében.
A megegyezés hiánya akadályozza a vagyonkezelők hasznosítási kötelezettségét. Az ebből eredő károk viselésének megítélése nem lesz egyszerű abban, hogy a vagyonrendelővel szemben külön-külön vagy egyetemlegesen tartoznak-e felelősséggel.
A vagyonkezelési szerződés megkötésénél fontos lenne erre is gondolni. Például a 6:318. § (3) bekezdése alapján a vagyonrendelő magának tarthatná fenn a választás jogát a vagyonkezelők javaslatai közül.
d) Továbbá a vagyonkezelő kötelezettségei közé tartozik a titoktartás, tájékoztatás és számadás. Ezekről a Ptk. 6:317. és a 6:320. §-ai rendelkeznek. Ezek egyértelműek és nincs szükség kommentálásukra.
5. A vagyonkezelők felelősségének kérdése sem látszik egyszerűnek. Ez több vonatkozásban is felmerül.
Az egyik a Ptk. 6:318. §-ának (3) bekezdésén alapul. Ha a vagyonrendelő a vagyonkezelési szerződésben korlátozta vagy feltételekhez kötötte a vagyonkezelő rendelkezési jogának gyakorlását, és a vagyonkezelő
- 6/7 -
ezek megsértésével ruházott át vagyontárgyat harmadik személyre, a vagyonrendelő és (vagy) a kedvezményezett követelheti annak a kezelt vagyonba való visszahelyezését, de csak akkor, ha a harmadik személy a vagyontárgyat nem jóhiszeműen vagy nem visszterhesen szerezte meg.
A rosszhiszeműség csak szűk körben bizonyítható. Minthogy a rendelkezési jog korlátozása nyilvántartásba nem jegyezhető be, a harmadik személy csak akkor rosszhiszemű, ha a szerződés megkötésekor a vagyonkezelő rendelkezési jogának korlátait vagy feltételeit ismerte. Például a vagyonrendelő tudomást szerzett a vagyontárgy átruházásának szándékáról és a vagyonkezelési szerződést megmutatta a harmadik személynek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
