Az állam mint tulajdonos mindig is jelen volt a piacgazdaság különböző szegmenseiben. A liberalizáció korszakában ez a körülmény kevesebb figyelmet kapott, hiszen a cél inkább az állam leépítése volt. A korábbi pénzügyi válság idején viszont a beavatkozás tulajdonosi formája inkább szembeötlő lett, hiszen fontos volt az elszabadult kumulációs hatások megfékezése. A koronavírus következtében kialakuló újabb krízis vállalatgazdasági eszköztára e mindig is volt sajátosságra ráépülhet. A most szokatlanként feltűnő állapotnak az okszerűsége azonban annak árnyékát vetíti előre, hogy sok minden könnyen változatlanul marad a válság múltával is.
1. Az állami tulajdonú vállalat kérdéseit jelen tanulmány közjogi oldalról rendszerezi. Tárgyát a közfeladat-ellátás megoldási módjaként tekinti és a globális piacgazdaság korában a kormányzati szerepvállalás alakjaként vizsgálja. Állami vállalat alatt piacgazdaságban kormányzati tulajdonban lévő társaságot értünk akkor, ha a részesedés teljes (100%-os), többségi, illetve nem többségi arány mellett is befolyásoló erejű.
Országonként eltérő kiterjedése van a vállalati kormányzati tulajdonosi pozíció egészének, ami időben is változó. A bruttó hazai termék (GDP) arányában ez 1-2%-tól (Spanyolország) 40% fölötti arányig (Finnország) terjedhet.[1] Az érték 15% alatti Magyarországon. Ha pedig az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva vesszük az állami vállalatoknál alkalmazottak arányát, akkor az a spanyol és holland 1% alatti értéktől a franciaországi csaknem 10%-ig szóródik,[2] míg Magyarország esetében ez az arány kb. 4%-os.
Az Európai Unióban (EU) a régi és az "új" tagállamok között egyébként nincs szignifikáns különbség, az eltéréseknek nem ez a csoportképzési mód a meghatározó oka, illetve magyarázó változója. Az állami tulajdonosi szerep alakulását egyéb okok mellett a kormányzati politikák határozzák meg. Új jelenség, hogy a piacgazdaságban ennek eszközrendszere a jóléti államok időszakához képest eltérő megjelenésű és hatásában más természetű is.
2. A tanulmány a kormányzati társasági tulajdonnal való rendelkezést a közfeladat-ellátás megoldási lehetőségeinek alakulása tükrében vizsgálja. Állami alatt a továbbiakban kormányzatot is értünk, ami magában foglalja a központi és a helyi-regionális szinteket. Az állam vállalati tulajdonosi rendelkezési szerepe eszerint három mozgásformán keresztül közelíthető meg a piacgazdaság viszonyai közepette. Egyrészt az uniós terminológia szerinti kizárólagos és különleges jogok mentén, nagyrészt a közszolgáltatások ellátásával összefüggésben. Másrészt a gazdaság széles körére kivetülően, az állam vállalati szerepe ekkor a társasági tulajdon körében kormányzati részesedések révén valósul meg. Harmadrészt, értelmezés szerint, a befolyás más további tulajdonosokon keresztül, portfólió és részesedés nélkül is, legalább hallgatólago-
- 349/350 -
san, csak megegyezés útján jut kifejezésre. Kormányzatinak tételezünk olyan szakágazati politikát alakító közvetlen rendelkezésű eszközöket, amelyeknek jelen esetben vizsgált formája a tulajdonnal kapcsolatos stratégiai döntési jogok mértékadó része fölötti rendelkezés.
A kormányzati közvetlen rendelkezésű eszközök alkalmazását egyrészről megalapozó külön jogok (az uniós jogi terminológia szerinti kizárólagos és különleges jogok - "exclusive and special rights" - alatt azt értjük, hogy a piacgazdaság működéséhez elengedhetetlen feltételek biztosítása érdekében a kormányzatnak az éppen elégséges mértékig be kell avatkoznia (pl. a hulladékelhelyezés biztosítása érdekében), ami bizonyos, a versenyszektorra egyébként nem jellemző eszközök alkalmazását jelenti, és ami ezért a tisztán piaci viszonyokhoz képest sajátos jogosítványok adásán alapul.
A kormányzati közvetlen rendelkezésű eszközök alkalmazása másrészről a tisztán társasági tulajdon körében kormányzati részesedések révén érvényesül, ami alatt pedig azt értjük, hogy a kormányzat csakis tulajdoni hányada, esetleg ahhoz kapcsolódó többletjogai révén meghatározó, döntő vagy akár kizárólagos tulajdonosi jogkörgyakorlóként tud megjelenni. Lehetséges ebben a körben is külön feljogosítás a befolyás kiterjeszthetőségére, azonban ez (például az aranyrészvény) jellemzően nem piaci elégtelenségek ellensúlyaként funkcionál.
A hallgatólagos megegyezésen alapuló kormányzati befolyásszerzés mechanizmusáról keveset tudunk. Intézményes megoldások mindenesetre kibontakoznak. Következtetéseink megfogalmazásához mégis fontos ez a tulajdoni rendelkezési típus.
A tanulmány állítása az, hogy a kormányzati vállalati tulajdonosi rendelkezés formái mindig is megvoltak a piacgazdaságban, habár eltérő terjedelemben alkalmazva. E jelenség szerepének és perspektívájának megítélése ugyanakkor különböző korszakokban szélsőségesen eltérő volt. A jelenleg kialakult egészségügyi válság következtében például az egyéb beavatkozási formák mellett a kormányzati tulajdonosi intervenció döntései nyilvánvalóan kiterjedt szerepet kapnak. A jelenség krízistől független, elemzendő "alapjárata" azonban azt mutatja, hogy beavatkozási trenddel a már létező jelenségek ismerete nyomán eleve számolni lehetett, miből is a tartósság, azaz a beépülés iránti várakozás sok tekintetben megalapozottnak látszik, habár az országonként és gazdasági térségenként eltérő mélységű és intenzitású is lehet.
3. Az elemzés kvalitatív összehasonlító kutatás[3] alapján készült, mely a tárgyban született 19 tematikus országleírást tartalmaz az állam mint tulajdonos ilyen vagy olyan rendelkezése alatt álló vállalatok jogi környezetéről. Jelen tanulmány így elsősorban az Európai Unió országainak tapasztalataira és azokból levonható általánosítható következtetésekre épít. A probléma analitikus hátterét a hasonló témát szűkebb körben tárgyaló, összehasonlító kötet[4] jelentette. A tanulmányban az állami tulajdonlás szinonimájaként használatos a kormányzati jelző, az utóbbit közjogilag pontosabbnak tételezve. Az OECD témába vágó ajánlásának[5] terminológiáját azonban nem követjük, mivel a cél inkább az ott vizsgált jelenségkör mélyebb értelmezése.
A jogi alakzatok a vállalatszervezés utóbbi négy évtizedben megfigyelhető fő változási tendenciái tükrében kerülnek csoportosításra. Ilyen módon ugyanis jobban lehet összehasonlító megállapításokat tenni, mint egy formális tipizálás útján. A vállalatgazdálkodási menedzsment kategóriai alapján rendezett jogi rendszereket ehhez képest jelen tanulmány elsősorban közjogi oldalról vizsgálja. Figyelemmel van egyúttal az üzleti menedzsment és a közmenedzsment megközelítésben megnyilvánuló hasonlóságára, amit mint szemléletet jogértelmezésben, a kormányzati szerepek és eszközalkalmazások folyamatszerű változásának megértéséhez igen jól lehet hasznosítani.
1. Az Európai Unióban a gazdálkodó szervezeteket különböző okokból megillető külön jogoknak a piacgazdasággal való összeegyeztetését nagy szabályozási területek igyekeznek biztosítani. Oly módon, hogy a vonatkozó normák és azok alkalmazási joggyakorlatának változása követi[6] a tagállami és közösségi gazdaságpolitikák alakulását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
