Jelen tanulmányban végigvesszük azon alkotmányos alapjogokat, amelyek sérülhetnek a zajkibocsátás következtében, iránytűt adunk környezeti zaj- vagy rezgésforrás létesítése esetén a környezeti zajvédelmi határértékek és hatásterület megállapítására vonatkozó közigazgatási eljárás lefolytatásához, valamint a közigazgatási szankciók kiszabásához. Áttekintjük, hogy az előző eljárásokhoz képest mennyiben kínál más lehetőségeket a birtokvédelmi, a szabálysértési és a mediációs eljárás. Különleges gyakorlati példaként vizsgáljuk zajvédelmi szempontból az állatkertek helyzetét.
A tanulmány első részében ismertettük a zajszennyezéssel érintett alkotmányos jogokat, az állatkert működésével kapcsolatosan eljáró hatóságokat és hatásköröket, bemutattuk az állatkertet mint környezeti zajforrást és megkezdtük a zajvédelmi eljárás lefolytatásának kifejtését. A tanulmány második részében továbbvesszük a zajvédelmi eljárást, és körbejárjuk a zaj okozta panaszok birtokvédelmi és szabálysértési eljárás útján történő orvoslásának lehetőségeit.
A hatóság a határértékek betartását ellenőrizheti hivatalból megtartott hatósági ellenőrzés keretében.[1] A hatósági ellenőrzést gyakran lakossági bejelentés előzi meg, amelyet a gyakorlatban a hatóságok közérdekű bejelentésnek minősítenek.[2] A bejelentő tehát nem minősül ügyfélnek, a bejelentés nem minősül bizonyítéknak. A bejelentést hatósági ellenőrzés követi, ekkor bizonyosodik meg a hatóság a bejelentés valódiságáról vagy valótlanságáról. Amennyiben a hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, szakértőt rendel ki.[3]
- 26/27 -
Amennyiben tehát bebizonyosodik a határérték túllépése, a hatóság az üzemeltetőt intézkedési terv benyújtására kötelezi. Az intézkedési tervnek tartalmaznia kell:
"a) a zajkibocsátás csökkentésére tervezett intézkedéseket,
b) a tervezett intézkedések várható eredményét,
c) az intézkedések műszaki és adminisztratív megvalósításához, valamint a hatósági engedélyek beszerzéséhez szükséges időtartamot és annak indoklását, valamint
d) a zajkibocsátási határértékre nem csökkenthető zajkibocsátású közüzemi létesítmények esetén annak részlétes indoklását, hogy a zajkibocsátás további csökkentése miért nem valósítható meg".[4]
Az intézkedési tervet a hatóság abban az esetben hagyja jóvá, ha az üzemeltető bemutatja, hogy az általa tervezett intézkedések biztosítják a zajkibocsátás határértékre való csökkentését.[5] Ez esetben a hatóság az üzemeltetőt határidő kitűzésével a benne szereplő intézkedések megvalósítására kötelezi.[6]
A Rendelet 18. §-a alapján "ha az üzemeltető az intézkedési tervet kijelölt határidőre nem vagy csak részben hajtja végre, illetve a zaj az intézkedések ellenére is túllépi az előírt határértéket - a közüzemi létesítmények, valamint a közlekedési vonalas létesítmények kivételével - a hatóság a tevékenységet:
a) 1-6 dB túllépés között korlátozza,
b) 7-10 dB túllépés között felfüggeszti,
c) 10 dB túllépés felett megtiltja".
A hatóságnak nincs mérlegelési lehetősége a fenti döntések meghozatalában, és nem tekinthet el a közigazgatási szankció kiszabásától sem.[7] A hatóság a következő közigazgatási szankciókat szabhatja ki:
1. közigazgatási bírság,
2. tevékenység végzésétől történő eltiltás.[8]
Amennyiben a környezeti zajforrás a hatóság által megállapított teljesítési határidő letelte után bocsát ki határértéket meghaladó zajt, a hatóságnak köteleznie kell az üzemeltetőt zajbírság fizetésére.[9] "A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól."[10]
A bírság összegének meghatározásával kapcsolatosan a Szankciótörvény 10. § (1) bekezdés írja elő a mérlegelés követelményét, és e körben felsorolja a különösen jelentős mérlegelendő körülményeket.[11] Az (1a) bekezdés szerint ugyanakkor "az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet a bírság összegére vonatkozóan mérlegelést nem tesz lehetővé". A Rendelet 26. § aa) pontja szerint a hatóság az üzemi vagy szabadidős zajforrás által okozott zajkibocsátási határérték túllépése esetén a bírság összegét a védendő terület jellegétől függően, a 3. számú melléklet 1.1 alpontja vagy 1.2 alpontja alapján, illetve a 30. § (1) bekezdése alapján ezer Ft-ra kerekítve állapítja meg. Ezt a hatóság a 30. § (3) bekezdése szerint - a zaj csökkentése érdekében tett intézkedések mérlegelésével - 0,8-tól 1,2-ig terjedő szorzók alkalmazásával módosíthatja. A bírság kiszabása során tehát csak a Rendelet 30. § (3) bekezdése ad lehetőséget a mérlegelésre. Kérdés, hogy e körben csak a Rendeletben meghatározott, a zaj csökkentése érdekében tett intézkedések mérlegelését kell lefolytatni, vagy figyelembe vehetőek-e a Szankciótörvény 10. § (1) bekezdésében felsorolt szempontok. A Szankciótörvény tartalmazza a bírság legmagasabb és legalacsonyabb összegét "törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában",[12] figyelemmel azonban arra, hogy a Rendelet számítást ad a bírságösszeg meghatározásához, ugyanaz a kérdés merül fel, mint az állatvédelmi bírság kiszámításánál: ha a törvény, illetve rendelet csak a számítás módját tartalmazza, ezt a Szankciótörvénytől eltérő rendelkezésként kell-e értékelni.[13]
A bírság az intézkedési terv végrehajtásának ideje alatt nem szabható ki.[14]
A bírság kiszabásának elévülésével kapcsolatosan a Rendelet meghosszabbítja a Szankciótörvényben megszabott elévülési időt (amely ezt a jogsértő magatartásnak a szankció alkalmazására jogosult hatóság tudomására jutásától számított hat hónapban, de legfeljebb az elkövetéstől számított három évben határozza meg),[15] és a bírságolandó magatartásról való tudomásszerzéstől számított egy éven túl, illetve a bírságolandó magatartás tanúsításától számított öt éven túl tilalmazza a bírság kiszabását.[16]
A Ktv. 91/F. § alapján "a környezetvédelmi bírságot kiszabó határozatot megtámadó keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van".
A bírságkiszabás mellett a hatóság élhet a tevékenységtől történő eltiltás közigazgatási szankció kiszabásával is. A Szankciótörvény 13. § (1) bekezdése alapján "tevékenység végzésétől történő eltiltásnak kell tekinteni minden olyan közigazgatási szankciót, amellyel a hatóság az ügyfél valamilyen jogosultsága gyakorlását meghatározott időre vagy jogszabályban meghatározott feltétel bekövetkezéséig megvonja vagy korlátozza".
A Ktv. 107/B. §-a alapján "hatósági ügyekben a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényben meghatározott eltiltásként a tevékenység korlátozása, felfüggesztése, megtiltása, a határozat szankciós visszavonása, valamint a nyilvántartásból való törlés a szabályszerű tevékenység visszaállítása érdekében szükséges kötelezettségek teljesítéséig terjedő időtartamra rendelhető el". A Rendelet e tekintetben nem tartalmaz szabályozást.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
