A munkajog egyik kiemelt célja, hogy az erős hierarchián és a munkáltató utasítási jogán alapuló munkaviszony alanyai, nevezetesen a munkáltató és a munkavállaló, illetőleg a munkavállalók közössége közötti erőviszonyokat kiegyenlítse, és a munkavállalói kollektívát a munkáltató túlhatalmával szemben védelemben részesítse. A demokratikus elvek megjelenítése a munkahelyen e védelem egyik fontos eszköze, és számtalan formában jelenhet meg, mind az individuális, mind a kollektív munkajog területén. Utóbbi vonatkozásában kiemelt jelentőséggel bír a munkavállalói részvétel, amely történeti előzményei ellenére továbbra is sokat vitatott intézmény, elsősorban az egységes fogalmi keret hiánya, és ebből fakadóan az intézményhez társítandó jogosultságok pontos körének bizonytalansága miatt, amely problémák a hazai üzemi tanácsi modell kapcsán kifejezetten megmutatkoznak. A jelen tanulmány ezért kísérletet tesz a munkavállalói részvétel kapcsán használatos definíciók bemutatására annak reményében, hogy e fogalmak elhatárolása a jövőben megfelelő kiindulási alapot nyújthat a hazai munkavállalói participáció esetleges újragondolásához.
1. Bevezető gondolatok
2. Demokrácia a munkahelyen
3. Ipari demokrácia és gazdasági demokrácia
4. A munkavállalói részvétel (participáció)
5. A munkavállalói participáció megjelenési formája - Üzemi alkotmányjog, üzemi tanács és együttdöntési jog
6. Konklúzió
A munkavállalói részvétel, illetőleg participáció definiálása rendkívül nehéz, a jelenleg létező fogalmak között rendet tenni pedig szinte lehetetlen, hiszen - Szamuely László szavaival élve - már a szóhasználatnál kezdődnek a bonyodalmak. Sokan ugyanis - ideértve a szakirodalmat is - szinonim fogalmakként használnak olyan kifejezéseket, mint a participáció, a részvétel, a munkahelyi (üzemi) demokrácia, üzemi tanács, együttdöntés stb.[2] Az angol szakirodalom esetében még látványosabban előjön ez a probléma, ahol hasonló, de mégis eltérő jelenségeket takaró fogalmakat használnak felváltva, úgymint workers' (employee) participation, employee involvement, workplace democracy, industrial democracy, economic democracy, works council és co-determination, de a sor még folytatható. Ráadásul az egyes, hagyományostól eltérő participációs formák - ideértve a pénzügyi részvételt vagy éppen a gazdasági társaság felügyelőbizottságában történő munkavállalói részvételt - definiálása és rendszerbe illesztése tovább bonyolítja a definiálási kísérleteket, ahogy a közös uniós megoldásnak szánt, kompromisszum eredményeként született európai üzemi tanács is.
Az eltérő jelentésű fogalmak egymás szinonimájaként történő alkalmazása mellett az is megnehezíti a jogintézmény letisztult, tipikus formájának körülírását és definiálását, hogy a szerzők eltérő tudományterületekről érkeznek, ezért tipikusan más-más megközelítést alkalmaznak, amelyet befolyásol az is, hogy milyen szerepet szánnak magának a munkavállalói részvételnek, milyen célt kívánnak elérni a jogintézmény révén. A kitűzött célok pedig a technika és a jog folytonos, organikus fejlődésének, valamint az ennek folytán jelentősen átalakuló társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyoknak köszönhetően maguk is állandóan változnak. Ehhez jön hozzá, hogy még ha a jogalkotó figyelembe is veszi a jogtudomány által kidolgozott fogalmakat és elveket, a jogalkotás során sokrétű problémaként szükséges kezelni az egyes intézményeket, hiszen azoknak jellemzően nemcsak munkajogi, de gazdasági, adójogi, társasági jogi, társadalmi és egyéb következményei is vannak, így ezeket mérlegelni szükséges az adott társadalmi-gazdasági helyzet fényében.
Minderre tekintettel álláspontunk szerint szükséges a már említett fogalmak egymástól történő elhatárolása annak érdekében, hogy világossá váljon, mit is jelent a munkavállalói részvétel, és hogyan kapcsolódik a demokrácia fogalmához. Ennek az elemzésnek gyakorlati jelentősége is van a hazai munkajog vonatkozásában, hiszen az üzemi tanács mint
- 22/23 -
klasszikus részvételi forma hazai szabályozásában tetten érhető hiányosságok és ellentmondások nagy száma részben a definíciós hiátusra vezethető vissza, amennyiben nem kerül érdemben definiálásra, mi az üzemi tanács, ebből fakadóan pedig sem a jogintézmény célja, sem státusza, sem pedig jogosítványai nincsenek ténylegesen és világosan meghatározva, azok részben átfedést mutatnak a szakszervezetre alkalmazandó szabályanyaggal. Annak ellenére ugyanis, hogy a rendszerváltást követően megalkotott 1992. évi Munka Törvénykönyve tervezetének elkészítése során fő célként a jól működő, erős jogosítványokkal bíró német participációs modell átvétele fogalmazódott meg, a szakszervezetek nyomására végül egy jóval gyengébb, érdemi részvételi jogosítványokkal nem bíró, így az eredetire csak nyomokban hasonlító forma került létrehozásra.[3] Azóta számtalan módosításon esett át a jogintézmény, valamint újraszabályozásra került a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben, és mindezek a változások oly mértékben "torzították" az eredetileg átemelt német modellt, hogy a hazai üzemi tanács vonatkozásában már egyáltalán nem állapítható meg, milyen funkciót szán neki a jogalkotó, milyen célt kíván megvalósítani az üzemi tanácson mint legfőbb participációs intézményen keresztül, és miért éppen az adott jogosítványokat biztosítja számára.[4] Az üzemi tanács és a szakszervezet egyaránt a munkavállalói érdekeket védi, jogosítványaik és feladataik pedig továbbra is jelentős mértékű átfedést mutatnak a magyar jogban, és ma már bizonyos helyzetekben az üzemi tanács a szakszervezet egyfajta "helyettesítőjévé" léphet elő a normatív hatályú üzemi megállapodás jelenlegi szabályozása alapján.[5] E megállapodási forma bevezetése is azt mutatja, hogy a jogalkotó tovább távolodott az eredeti koncepciótól, ezért dogmatikailag mind a participáció, mind az ahhoz rendelt egyes jogintézmények mindenképpen tisztázásra szorulnak.[6] Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a jogalkotó maga határozza meg e két jogintézmény közötti határvonalat, a megfelelő dogmatikai alapokon állva tegye egyértelművé a szabályozáson keresztül, milyen funkciót szán a szakszervezetnek, és milyen célt szolgál az üzemi tanács, amelyhez elengedhetetlen ezen jogintézmények pontos körülhatárolása. Csak ezt követően kerülhet sor a megfelelő jogosítványok jogintézményhez rendelésére, amelyek a funkció, cél megvalósításának eszközei. Mindehhez azonban először mindenképpen meg kell határozni kiindulópontként a fogalmi kereteket, illetőleg definiálni szükséges, mit takar a munkavállalói részvétel és az üzemi tanács. Ezért a jelen tanulmányban a munkavállalói participáció kapcsán használatos leggyakoribb definíciókat mutatjuk be, és mivel ezeket gyakran tévesen egymás szinonimájaként használják, ami a jogintézmény tartalmának meghatározását megnehezíti, megkíséreljük e leggyakrabban használt definíciókat egymástól elhatárolni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
