Őszintén hiszem, hogy a konferenciák ad hoc keretet biztosítanak a tudományos "műhelyvitákra", olyan teret és időt adnak, mely friss információk, régi problémák megújult kérdései, vagy teljesen új jogi problémák bemutatására, a kutatási eredmények összegzésére szolgál. Természetesen lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a tudományos élet leendő résztvevői személyesen is megismerkedjenek egymással. Szekciónk előadói kiváló vitatémákat hoztak magukkal.
- 313/314 -
A hagyományteremtésnek egy szálát is felfedezni véltem a témavezetők személyén keresztül. Sokunk csak hallott más egyetemek tanárairól, cikkeiket olvasta, de a személyes találkozásra csak konferenciákon adódik lehetőség. Csoportomban tavaly Kengyel Miklós, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető professzora volt a moderátor, idén Wopera Zsuzsa, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese, a Polgári Eljárásjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
Korcsoport szempontjából ismét a mi szekciónk mutatta a legváltozatosabb képet, hiszen frissen végzettek, pályájuk elején lévők és majdnem középkorúak egyaránt akadtak közöttünk. Csak ismétlésbe tudok bocsátkozni: a tudományos képzés színtere a jogelméletnek, mint a joggyakorlatnak, e két elem szükségszerűen feltételezi egymást, amelyet az bizonyít, hogy ügyvédeken és jelölteken, oktatókon és közigazgatásban tisztséget viselőkön kívül ismét három bíró tartott előadást. (Igaz, ugyanazok, akik tavaly is.)
Elsőként Pákozdi Zita (doktoranda, SZTE ÁJK) a csoportos perlés és jogerő kapcsolatáról beszélt. Izgalmas volt annak végiggondolása, hogy félnek tekintendő-e az a személy, akinek érdekében indítja meg a pert az ügyész. Bár eljárásjogilag nem, mert az eljárásban nem vesz részt, a perbe vitt anyagi jog szempontjából feltétlenül fél lesz belőle, hiszen az egyedi ügyben hozott döntés jogereje kiterjed rá. Ha az egyszerű kötőerő nem is érvényesül, az anyagi jogerő mindenképpen. Az előadó a 'class action' esetleges interpretációján is végigvezette, bemutatta a csoportos perlés nehezen alkalmazható szabályait.
Lugosi József (doktorandusz, ELTE ÁJK) jogtörténeti előadással készült. Az államalapítástól napjainkig vette végig egyes jogtörténeti korszakok felállítása mellett, a bírósági eljárás szabályainak változásait. Nem volt könnyű a feladata, hiszen a XI-XII. századból kevés írásos emlék maradt fenn. Egy perrendtartás megalkotása küszöbén figyelem felkeltő volt a perbebocsátkozás és a pergátló kifogás intézményének felelevenítése, vagy a Tripartitum azon szabályainak újra megismerése, hogy a nemesi ügyekben ez a szabálygyűjtemény vezette be a fellebbezést.
Deák Beáta (doktoranda, SZE ÁJK) témaválasztása azt igazolta, hogy napjaink 'slágertémája' az eljárásjogi alapelvek és a magyar perjogra gyakorolt hatásuk vizsgálata. Nem csupán a 60 év alatti több, mint 70 módosítás céljából és a nemzetközi tendenciákból vonta le az előadó az új eljárási kódex szükségességét, hanem abból is, hogy részletesebb szabályozást kívánó kérdések sorozata ad lehetőséget a kutatásra: a tisztességes eljárás értelmezése, a gyermekek és a sajtó részvétele az eljárásban, a zárt tárgyalás elrendelhetőségének szabályváltozásai, és egy másik alapelv, az anyanyelv használatának alapvető joga átalakulása nemzetiségi nyelvhasználattá.
Szigeti Krisztina (doktoranda, PPKE JÁK) a kutatási részeredményeiről,a tisztességes eljáráshoz való jog összetettségéről, többarcúságáról adott számot. Bemutatta, hogyan őrizte meg alapvető emberi jogi sajátosságait az eljárásjog egyik speciális alapelve. Vizsgálta a Pp. kódex-jellegéből adódó hatályát mind a peres, mind a nemperes eljárások tekintetében, vagyis jogelméleti megközelítésben. Ugyanakkor a bírósági döntések, melyek a Pp. 2. § (3) bekezdésére alapított jogvédelmi eljárásokban születtek, a jogtudományi álláspont részbeni érvényesülését mutatják.
Virág Csaba (doktorandusz, SZE ÁJK) a tájékoztatási kötelezettség és a jogcímhez kötöttség kontextusában azt vizsgálta kvalitatív és kvantitatív módszerekkel,
- 314/315 -
hogy a társadalom egyes személyei és a bírák álláspontja között van-e jelentős és kimutatható különbség. A tájékoztatási kötelezettség körében a hivatásos és nem hivatásos csoport tagjai úgy vélték, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró felet a bíróság oktassa ki alaposan az eljárási jogairól, a személyállapoti és tulajdoni peres esetében akár a hivatalbóliságot is megengedhetőnek találta mindkét csoport, azonban szignifikáns eltérés mutatkozott a jogcím, azaz a megjelölt tárgyi jog, mint jogcímhez kötöttsége tekintetében. A hivatásrend megkérdezett tagjai 80 %-os mértékben vélték úgy, hogy a tárgyi joghoz való kötöttség az anyagi jogerő kérdésében is tisztább, azonosításra alkalmasabb helyzetet teremtene, míg a másik csoport tagja nem látták jelentősnek a kérdést. Az ítélkezési szinten elfoglalt hely erőteljesen alakította ebben a tárgyban való állásfoglalást.
Tavaly a szekcióm nemzetközivé vált jellegéről tudósítottam az olvasóközönséget, idén is hasonló helyzet alakult ki, ugyanis Székely János (doktorandusz, DE ÁJK) az éppen hatályba lépett romániai eljárásjogi törvény újdonságairól beszélt. Logikus volt a koncepció, vélelmeket állított fel a jogalkotás, melyeket bizonyítási eszköznek tekint, mint például azt, hogy a bíróság hivatalból ismerni köteles a hivatalos közlöny agyagát. A bíróság ugyancsak hivatalból veheti tudomásul a külföldi jog tartalmát, de a fél hivatkozhat a helyi szokásra, speciális gyakorlatra is. A román jogalkotás a bizonyítás módja tekintetében taxatív felsorolást alkalmaz.
Miczán Péter (doktorandusz, ELTE ÁJK) a kötelező egyeztetés témájában elsőként az angol CPR szabályait ismertette, majd rendszerezve ismerhettük meg az önkéntes közvetítés, a választottbírósági szerződésben kikötött alávetés és a törvényen alapuló mediáció előnyeit és hátrányait. Az előadó alaposságát mutatta, hogy a magyarországi egyeztetés történetét is átfogta az előadás. A mediáció működőképes lenne a családjogi kapcsolatokban, valamint a gazdálkodó szervezetek közötti perekben, ráadásul alkalmas a per elhárítására is. Az ötletszerű szabályozás, a politikai kompromisszumok megléte mellett az előadó kiemelte azokat az angol szabályozásbeli döntési pontokat, melyek alkalmazhatóak lennének a hazai jogban is.
Czoboly Gergely (doktorandusz, PTE ÁJK) az ügyvédi magatartást vizsgálta, összekapcsolva a per tartamának kérdésével. A The Oxford Study 40 országban végzett vizsgálatot, hogy a jogi képviselők tarifa-kialakítását milyen szempontok befolyásolják és milyen csoportosítások alakíthatóak ki. Az eljárási lehetőségek és a felek szándékos perelhúzó magatartásán túl, az elhúzódáshoz hozzájárul a szakmai lojalitás, a szakmai felelősség és a munkadíj tétele is. Az nem kétséges, hogy a hosszabb eljárás nagyobb költséget jelent. A díjszámítás módszereinek megismerése mellett felettébb hasznos információkat adott a statisztikai adatok grafikonos közlése, melyek meggyőztek arról, hogy a tarifa kialakítás egyes módjai ösztönzik a per mielőbbi befejezését.
Polgár Miklós (doktorandusz, PTE ÁJK) egy konkrét jogeset kapcsán azt vizsgálta, hat-e és hogyan a felülvizsgálat és a jogegységi eljárás a polgári per kimenetelése. Bírósági ügyben hozott és külön közzétett eseti döntést főszabályként az alsóbb bíróságoknak alkalmaznia kell, ellenkező esetben jogegységi eljárást kell kezdeményezni. A Kúriához és az Alkotmánybírósághoz azonban nem lehet minden üggyel odafordulni, jelenleg három millió forint az értékhatár. Ezzel a szabályozással azonban az valósul meg, hogy kisebb perértékű, de jogi problémájában nem kevésbé jelentős
- 315/316 -
ügyekben a bíróságok szabadon eltérhetnek; egységes jogi ítélkezés kialakulása - a törvényszéki szintet meghaladóan - nem várható, mert a Kúria szintjét el sem éri.
Végezetül, de nem utolsó sorban Varga Imre (doktorandusz, SZTE ÁJK) egy kis számolásra invitált minket. 2011. január 1.napjától a vállalkozások közötti perekben kötelező lenne a jogi képviselet, sőt 2013. január 1. napjától már egyéb perekben is. A hatálybaléptetés azonban ismételten elhalasztásra került. Mi lehet ennek az oka? Nem tetszett költőinek az a felvetés, hogy anyagi okai vannak. Az elektronikus ügyintézéshez a bírósági oldalon fogadó képességre van szükség: ügyfélkapu, elektronikus levelezés, e-akták létrehozása, kezelő szoftverek és hordozható hardverek. Mind-mind olyan tétel, mely jelentős kiadást, költséget okozna. A beruházás pénzügyi háttere jelenleg nem áll rendelkezésre.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktoranda (PPKE JÁK)
Visszaugrás
