Az Európai Tanulmányi Központ és a Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának, 2000. október 26-27-én konferenciát szervezett a "Válaszúton az Európai Unió - Intézményi reformok és csatlakozás"
1. A konferencia első előadásában Lőrincné Istvánffy Hajna összegezte az Európai Monetáris Unió működési tapasztalatait. Megállapította, hogy a maastrichti cél - a belső árstabilitás biztosítása - szempontjából az EMU sikeresnek tekinthető, mivel az abban részt vevő 11 tagállam inflációs rátája 2000-ben 2% körül lesz. Kiemelte, hogy ezt a sikert még értékesebbé teszi az a tény, hogy az európai monetáris politikának, illetve a tagállami monetáris politikáknak új közegben, a hagyományos eszközök újszerű alkalmazásával és új intézményrendszerrel kellett érvényesülnie. Az előadó megállapította, hogy a monetáris politika transzmissziója sikeres volt. Csúfos kudarcot vallott ezzel szemben az euró, a maga több, mint 26%-os nominális leértékelődésével, szemben a várt erőteljes emelkedéssel. Erre a presztízsveszteséggel és a nemzetközi bizalom csökkenésével járó jelenségre igazi, egyértelmű magyarázatot a közgazdaságtudomány nem tudott adni.
Egyes tényezők felsorolására az előadások utáni vitában Rácz Margit tett kísérletet. Elmondta, hogy a nemzetközi tőkepiacokon az euró. mint új valuta egy 200 éves, jól működő, elismert és elfogadott valutával, az amerikai dollárral vette fel a versenyt. Az előadást megerősítve kifejtette, hogy az európai monetáris politika elsődleges célja az infláció féken tartása, nem pedig az euró árfolyamának emelése vagy akár csak szinten tartása. Az árfolyam tartós befolyásolására nem tartja hatékony eszköznek a jegybanki intervenciót, annak szükségessége csak az olajáremelkedés gerjesztette inflációs hatások korrigálása miatt merült fel. Érdekességként kiemelte, hogy a közelmúltban erre a beavatkozásra az amerikai és a japán jegybankkal szorosan együttműködve került sor.
Az euró és a magyar gazdaságpolitika című előadása bevezetésében Palánkai Tibor az EMU-hoz való csatlakozás szakaszait mutatta be. Eszerint az euró magyarországi bevezetéséhez a csúszó leértékelés megszüntetése, az árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás, az egységes piac megteremtése, majd a konvergencia-kritériumok teljesítése szükséges. Mindez az előadó szerint mintegy 10-15 évet vesz igénybe. A csatlakozás elsődleges feltétele, hogy a magyar gazdaság struktúrájában legyen alkalmas a konvergencia-kritériumok teljesítésére. Ennek kapcsán Palánkai Tibor előadásából kiderült, hogy jelentős eltérések vannak az egyes szektorok között, a tényezőpiacok állapota pedig ellentmondásos. Ilyen például a munkaerő-piac, ahol a munkaerő-mobilitás terén rossz, ugyanakkor a bérrugalmasság terén jó helyzetet találunk. Kiemelte még, hogy fel kell készülnie Magyarországnak arra, hogy az árfolyam- és kamatláb-politika érdemben megszűnik, és a költségvetési politika szerepe és lehetőségei is jelentősen szűkülni fognak. Az előadás végén megfogalmazódott, hogy a magyar gazdaságnak a modernizációs feladatok megoldása mellett tartósan - az EU-hoz képest -, minimum évi 2%-os növekedési szufficitet kell produkálnia ahhoz, hogy belátható időn belül sikerüljön a felzárkózás.
Az előadást követő vitában Lőrincné Istvánffy Hajna felvetette a rugalmas munkaerőpiac fogalmának, tartalmának kérdését. Kifejtette, hogy a régiók közötti rugalmasság értelmezése nem okoz gondot, de a kvóták, korlátozások és azokkal hasonló hatású szabályozások csökkentése, eltörlése még komoly feladat. Az Unióban a szerződési formák rugalmassága is a munkaerő-rugalmasság kérdéskörébe tartozik, ami szociálpolitikai problémákat vet fel. Az állami szerepvállalás ezekben az esetekben legtöbbször látszatmegoldásokat kínál. Az előadó visszatért az euró amerikai dollárral való összevetésére, aminek kapcsán elmondta, hogy négyszer annyi dollárt használnak az Egyesült Államokon kívül a pénzügyi- és kereskedelmi tranzakciók során, mint az Államokon belül.
Várnay Ernő hozzászólásában megkérdőjelezte, hogy az euró bevezetésére és a Monetáris Unió létrehozatalára valóban a leginkább kedvező időpontban, a legjobbkor került sor. Egyetértett az előadókkal abban, hogy a jövőben az önálló monetáris politika érdemben megszűnik és a költségvetési politika lehetőségei is jelentősen beszűkülnek. Ez utóbbit véleménye szerint ellensúlyozni tudják az Unió közös alapjaiból származó támogatások, támogatási rendszerek. Az euró árfolyamának csökkenése kapcsán megjegyezte, hogy a monetáris politika intézményi függetlenségét tökéletesen megoldották, azt nem csak, hogy szupranacionális szintre emelték, hanem - ahogy kifejezte magát az előadó - "egyfajta nihilbe katapultálták".
- 109/110 -
Balázs Péter hozzászólásában elmondta, hogy egyelőre elsősorban nem a közös monetáris politika, hanem a német árstabilitás és a márka az, ami alátámasztja a Monetáris Unióban megfigyelhető árstabilitást. A munkaerőpiac rugalmassága kapcsán megjegyezte, hogy a szektorok közti rugalmasság Magyarországon látványos, a gond a regionális rugalmatlanság, ami egy esetleges uniós csatlakozás után - elsősorban a nyugatmagyarországi régióban - gondokat okozhat, mivel a velünk együtt belépő tagállamok állampolgárainak vonzó lehet egy magyarországi munkavállalás. Érdekességként jegyezte meg - és ezt adatokkal is alátámasztotta -, hogy alighanem több német dolgozik Magyarországon, mint ahány magyar Németországban. Az ellentmondást tovább sarkítja, ha a munkavállalók összetételét is vizsgáljuk, mivel a hazánkban dolgozó németek alapvetően értelmiségi, menedzseri vagy mérnöki állásokat töltenek be, míg a Németországban dolgozó magyarok többsége szakmunkás.
2. Izikné Hedry Gabriella az EU intézményi reformja kapcsán tartott előadását négy kérdés köré csoportosította. Elsőként elemezte a minőségi döntéshozatal kérdését, melyből kiderült, hogy bár a többségi döntéshozatal kiterjesztése újabb területekre általában elfogadott, annak terjedelme még kérdéses. A második kérdéskör, a szavazatok megoszlása kapcsán az előadó az államok, személyek egyenlősége, egyenlőtlensége problémájára hívta fel a figyelmet, részletesen elemezve a tagállamok népességét, gazdasági potenciálját és szavazati súlyukat a döntéshozatal során. A harmadik és a negyedik - talán legfontosabb - kérdés, a Bizottsági tagok száma és a döntési mechanizmusok rugalmassága kapcsán kifejtette, hogy a nizzai csúcsértekezletnek kell megfogalmaznia a válaszokat, de mivel egyelőre még a tárgyalások eredményessége is kérdéses, az Unió esetleges intézményi reformjának tartalma sem kiszámítható.
Az intézményi reformok és az Európai Parlament című előadásának bevezetőjében Laczkóné Tuka Agnes leszögezte, hogy az EU intézményei körében a legjelentősebb fejlődésen a Parlament ment keresztül, amely mára már kitöltötte, sőt egyes területeken feszegeti saját kereteit. A Néppárt álláspontja szerint az intézményi reformok célja csak az Unió bővítési lehetőségének megteremtése. Véleményük szerint csak olyan reformokat szabad végrehajtani, amelyek eredményeképpen az Unió működése demokratikusabbá, hatékonyabbá, nyitottabbá és átláthatóbbá válik. Kiemelik a méltányos képviselet szükségességét, valamint a szavazati arányok kacsán megfogalmazták, hogy a döntéshozatalban az államok és nem a népesség többségét kellene figyelembe venni. A szocialista álláspont szerint szükség lenne arra is, hogy a Bizottság elnökét az Európai Parlament adja. A liberálisok egy decentralizált föderáció megvalósítását tartják kívánatosnak. Az előadás végén Laczkóné Tuka Ágnes kifejtette, hogy véleménye szerint a Parlament az intézményi reformok kapcsán felmerülő lehetőségeket túlértékelte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
