Az alábbiakban olvasható észrevételek, gondolatkísérletek az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Harmadik Részévé váló társasági jogi joganyag részvényjogi szabályaira, pontosabban annak a Sárközy Tamás irányításával kidolgozott tervezetére vonatkoznak. Az elsősorban Sándor Tamás által készített szövegtervezetet a Ptk. munkáját koordináló Vékás Lajos vezette ún. operatív bizottság 2011. május 31-én vitatta meg. Valószínű, hogy a kormányhoz - várhatóan még ebben az évben - benyújtásra kerülő előterjesztés több ponton is eltér majd az itt tárgyalt munkától. Bízom abban, hogy fölvetéseim további elemzések írására és ezáltal vitára ösztönzik majd az olvasókat.
A javaslatok készítése során a következő megfontolásokat tartottam szem előtt:
- Eltérést nem engedő, tiltó vagy kötelező szabályok előírására csak abban az esetben kerüljön sor, ha azt a közérdek, a hitelezők érdeke vagy a befektetők védelme feltétlenül szükségessé teszi.
- Az előző pontból következik, érdemes megvizsgálni - elsősorban, de nem kizárólag a zártkörűen működő részvénytársaságnál -, hogy a Gt. hatályos rendelkezéseihez képest van-e lehetőség a tulajdonosi-részvényesi döntési autonómia erősítésére, a jelenleginél rugalmasabb szabályozás kialakítására. A Ptk.-t jellemző diszpozitív jogalkotói megközelítés a társasági szerződés (alapszabály) tartalmának szabályozása során is megfontolandó.
- Miközben a közösségi jogi kötelező előírások átültetésének (a korábbi implementáció fenntartásának) szükségessége nem vonható kétségbe, hasznos lehet élni az irányelvektől való eltérés lehetőségével (különösen a meglehetősen elavult 2. számú tőkevédelmi irányelv tekintetében) ott, ahol erre mód nyílik.
- Nem érdemes változtatni azokon a rendelkezéseken, amelyek annak ellenére, hogy nem hibátlanok, nem okoztak az évek során problémát. Fokozottan igaz ez azokban az esetekben, amikor egy korábbi, vitatható szabály megváltoztatása (kijavítása) ma már több gondot, költséget okozna, mint amibe az előírása változatlanul hagyása kerül.
- Vannak azonban a hatályos Gt.-ben olyan elvi és gyakorlati problémák, amelyek valószínűsíthetően megoldást igényelnek. Ekkor nem elegendő érv arra hivatkoznunk, hogy a szabály szükségességét a "jogi hagyomány" igazolta.
A Tervezet támogatható döntése, hogy fenntartaná a részvénytársasági formán belül a zártkörűen működő és a szabályozott tőkepiacra bevezetett részvényekkel rendelkező részvénytársaságok közötti különbségtételt, és ehhez fontos tartalmi, szabályozási következményeket fűz. (Nem térnék ki e helyütt arra, hogy véleményem szerint ma már - ezt egyébként a Tervezet rendelkezései is igazolják - több rokon vonás mutatható ki egy kft. és egy zrt. között, mint ami egy nyilvánosan működő részvénytársaság és egy zártkörűen működő részvénytársaság összevetése nyomán megállapítható). Bárhogy értékeljük is ugyanis ezeket a hasonlóságokat és különbségeket, gyakorlati megfontolások indokolttá tennék, hogy a Tervezet részvénytársaságokra irányadó részén belül az "Általános rendelkezések" című fejezetben egyértelművé tegye, hogy az egységes részvénytársaság kategóriáján belül két altípust kell megkülönböztetni: a zártkörűen működő részvénytársaságot és azt a részvénytársaságot, amelynek részvényei (legalább egy részvénysorozat erejéig) a szabályozott piacra bevezetésre kerültek. (Ez utóbbit nevezné a törvény nyilvánosan működő részvénytársaságnak). Arra vonatkozóan, hogy mi értendő a "szabályozott piac" fogalmán, a 2007/36 EK irányelv ad eligazítást. Következésképpen a részvényekkel a tőzsdei és a tőzsdén kívüli szabályozott piacokon történő kereskedés vagy annak hiánya az a jogi tény, amely a társaság működési módját meghatározza. Fontos, hogy a törvényhozó egyértelművé tegye: harmadik részvénytársasági altípus nem létezik, az a részvénytársaság, amely nem zártkörűen működik, csak nyilvánosan működő részvénytársaság lehet.
A Tervezet 3:184. §-a a nem pénzbeli hozzájárulás értékelése kapcsán fenntartja a Gt. 209. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat. Az alapítás során az alapszabályhoz "mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli hozzájárulás értékelését. A könyvvizsgálónak a jelentésben nyilatkoznia kell arról, hogy a nem pénzbeli szolgáltatásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke egyensúlyban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével". Kivételt képez az értékelési kötelezettség alól, ha a részvényes az apport szolgáltatásának időpontjához képest három hónapnál nem régebbi olyan számviteli beszámolóval rendelkezik, amely a hozzájárulás értékét tartalmazza.
Az apport értékelésének az ismertetett módon történő ellenőrzésének kötelezettsége a kettes sorszámú, ún. hitelezővédelmi irányelvre (77/91/EGK irányelv) vezethető vissza. Az abban foglaltak alkalmazása azonban - az irányelv 2006-ban történt módosítása óta - csak a Gt. szerinti nyilvánosan működő részvénytársaságokra kötelező (lásd a 2006/68/EK irányelv 1. cikkét). A zártkörűen működő részvénytársaságok esetében ezáltal a tagállami jogalkotó mérlegelésén múlik, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás jellemzően költséges értékelését előírja-e. Úgy gondolom, hogy a kis tőkeerejű társaságok részére szolgáltatott, viszonylag alacsony értékű apport esetén a független, külső szakember szolgáltatásának igénybevétele esetenként többe kerülhet, mint a munkája tárgyát képező apport értéke. Javaslatom ezért arra irányul, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságnál a Tervezet - kiindulva a tipikusnak tekinthető esetből, vagyis, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás értéke csupán néhány millió forintra tehető -, a független szakértő igénybevételéről ne a törvény rendelkezzen, hanem a részvényesek az alapszabályban dönthessenek. Kivételt képezhet a köztulajdonban álló társaságok esete, ott külön törvény továbbra is eltérést nem engedő szabállyal írja elő az apport értékelését.
A Tervezet - csakúgy, mint a Gt. - nem ad módot arra, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság tagja, vagyis a részvényes vagyoni értékű szolgáltatást apportálhasson, és a szolgáltatás vállalása ellenében kaphasson részvényt. A már hivatkozott 2. számú társasági jogi irányelv 7. cikke ezt kétségkívül tiltja, de az is tény, hogy a zrt.-re az irányelv elavultnak ható előírása már nem vonatkozik. Megfontolandó ezért, hogy a vagyoni értékkel rendelkező tevékenység teljesítésének vállalása - akár alapításkor, akár alaptőke emelése során - részvényre "váltható" legyen. Azoknál a zártkörűen működő társaságoknál, ahol a részvényesek gyakran maguk is közvetlenül részt vesznek a cég tevékenységében, a tiltó előírás eltörlése hasznos lehet. Megjegyzem, az angol private company-ra vonatkozó törvényi szabályok nem tiltják meg a szolgáltatás apportját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
