E tanulmány célja, hogy áttekintse a felelős társaságirányítás szabályozási rendszerét az Európai Unióban.[1] Ennek során ismertetésre kerül a fogalomkör általános fejlődése, majd a tanulmány második felében több specifikus - a felelős társaságirányítással kapcsolatos - kulcskérdés kerül áttekintésre. A témakör jelentőségét fokozza, hogy a társaságok versenyképessége nagyban függ az átlátható működéstől, ezért szükséges, hogy uniós szinten kerüljenek megfogalmazásra azok a szabályok, amelyek elősegítik felelős társaságirányítási elvek gyakorlati érvényesülését.
A felelős társaságirányítás célirányos szabályozása az EU-ban közismerten a Highlevel Group of Company Law Experts felállításával kezdődött 2001 szeptemberében. Ez egy hét szakemberből álló munkacsoport megalakítását jelentette, amelyet a holland Jaap Winter professzor vezetett, és amelynek fő feladata a későbbiekben az lett, hogy javaslatokat tegyen az európai társasági jog szabályozásának alapvető irányaira - ha úgy tetszik: "keretszabályaira" (regulatory framework).[2] E szakértői bizottság 2002. január 10-én közölt első Jelentése[3]mégsem a társasági jog strukturális keretszabályainak tárgyában született, hanem az EU Parlament előtt 2001-ben elbukott Takeover Irányelv összefüggésében[4] felmerült koncepcionális kérdésekkel[5] foglalkozott.[6]
A második Jelentés[7], 2002. november 4-én[8] már általánosabb társaságirányítási megközelítést tükrözött, a címe pedig A Modern Regulatory Framework for Company Law in Europe volt. A Highlevel Group második jelentésének alapvető kiindulópontja az volt, hogy az EU-ban el kell kerülni a felelős társaságirányítás egységes szabályozását, így egy esetleges központi corporate governance kódex megalkotását és mérsékelni az irányelvek szerepét e területen. Ehelyett a tagállamok közös tapasztalatcseréjének fontosságát hangsúlyozták a testület szakemberei. Jelentésük nagymértékben támaszkodott a munkacsoport által korábban közölt konzultatív dokumentumra, mely A Modern Regulatory Framework for Company Law in Europe: A Consultative Document of the High Level Group of Company Law Experts címen vált ismertté, és melyben a végleges jelentés tematikai előkérdései kerültek tárgyalásra.[9]
A munkacsoport szakemberei helyesen mérték fel, hogy az EU tagállamaiban hiányzik a kellő felkészültség és a kellő hajlandóság egy egységes corporate governance szabályanyag kialakításához.[10] Ugyanez a megállapítás volt igaz volt az üzleti szféra szereplőire és a vállalatokra is.[11] A második jelentés tartalma emiatt inkább széles kört ölel át, nem a szűkebb értelemben vett felelős társaságirányítást. A legérdekesebbnek ezek közül a szabályalkotás technikájára és a corporate governance szabályokra vonatkozó javaslatok tűnhetnek.
A Highlevel Group Jelentésében szereplő javaslat a kötelező szabályalkotás tekintetében elutasító volt, mind az egységes, mind a központi szabályozási koncepcióval szemben. Ehelyett inkább a tagállamokat biztatta arra, hogy megalkossák saját felelős társaságirányítási ajánlásaikat,[12] amelyek a comply or explain modellt követik, melynek lényege, hogy a társaságoknak vagy be kell tartaniuk az ajánlásokat, vagy nyilatkozniuk kell arról, hogy miért követnek eltérő irányítási gyakorlatot.[13] A Highlevel Group úgy ítélte meg, hogy az irányelvek nem a legjobb eszközök a felelős társaságirányítás szabályozására. E megfontolás mögött már ott állhattak a társasági jogi harmonizáció ellentmondásos tapasztalatai.[14] A kapcsolódó irányelvek száma már akkor húsz fölé rúgott, ami önmagában is sokat elárult a nehézségekről. Ez a - nagyobb részben társasági jog - szabályanyag még kézzelfoghatónak tűnt a karakteresen társaságirányítási normákhoz képest. Elgondolható tehát, milyen nehézségekbe ütközött volna egy kísérlet, amely a felelős társaságirányítás szerteágazó intézményeinek harmonizációjára tett volna kísérletet.
Mindezek figyelembevételével a Highlevel Group javaslatát egyértelmű állásfoglalásnak tekinthető a piaci önszabályozás és az önkéntesség elve mellett. Bizonyos szempontból kézenfekvőnek tűnt ez a megközelítés, hiszen számos tagállamban már korábban is hatályban voltak hasonló ajánlások.
Emellett a társasági jog harmonizációja is csak perspektivikusan volt elképzelhető, sőt ebben a tekintetben a helyzet a mai napig változatlan maradt. Emiatt a High-
- 28/29 -
level Group - egy a záró jelentését megelőző konzultatív dokumentumban - úgy foglalt állást, hogy "a corporate governance harmonizációja a társasági jog érintetlenül hagyásával olyan lenne, mintha a szekeret fognánk a ló elé".[15] Ez a gondolat jelent meg később a munkacsoport záró jelentésében is. Kétségtelenül helytálló érv a jelentésben, hogy egy központi corporate governence kódex, csak meglehetősen tág aspektusokat tudna átfogni, tartalma túlzottan általános lenne.
Összefoglalásként tehát azt mondhatjuk, hogy a Highlevel Group Jelentésében megpróbált körülhatárolni egy olyan szabályozási koncepciót, melynek alapján az EU-nak szerepet kell vállalnia a felelős társaságirányítás harmonizációjában, figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat. Ugyanakkor a kötelező erejű irányelvek kizárólagos alkalmazását ugyanúgy nem tartotta célravezetőnek ezen a területen, mint egységes ajánlások kidolgozását. Ehelyett a társaságirányítási ajánlások kialakítását a piaci szereplők feladatának tekintette, arra hivatkozva, hogy ők tudják a legjobban megítélni a szabályok helyes tartalmát.[16]
Azóta is érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy meg lehet-e nyitni a teret a piaci önszabályozásnak és az önkéntességnek akkor, amikor a piac bizonyos szereplőinek nem áll szándékában betartania a szabályokat? Egy esetleges eltérő megközelítés azonban teljes fordulatot jelentene azon az úton, amelyen az EU közel tizenöt éve halad. Ennek ellenére gyakorlati tapasztalatok egész sora látszik igazolni azt az álláspontot, mely szerint "a vállalatok önszabályozásának teret engedni olyan, mint farkast állítani őrnek a tyúkól ajtajába."[17]
A Jelentés kifejezetten a közzététel, a részvényesi jogok, az igazgatóság (igazgatótanács) és a könyvvizsgálat témaköreire fókuszált. Iránymutatásai alapvetően átfogóak voltak, jellemzően széles témaköröket és alapvető kérdéseket érintettek, keveset árultak el arról, hogy a jövőbeni szabályoknak milyen tartalommal és terjedelemmel kell majd megszületniük.
A Highlevel Group 2002-es Jelentése felvázolta a felelős társaságirányítás és a társasági jog kapcsolatait és fejlesztésének jövőbeni koncepcióit. Ezeket az eredményeket az EU a 2003-as Társasági Jogi Akcióterv[18] (a továbbiakban Akcióterv) megalkotása során hasznosította, amelynek elnevezése Modernizing Company Law and Enhancing Corporate Governance - A Plan to Move Forward volt. [19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
