Hazánk néhány esztendő belül az Európai Unió tagjává válik, ezért fontos, hogy a magyar bírák is felkészüljenek a belépést követő feladatokra. Komoly jelentősége van annak is, hogy a magyar bírósági rendszer képes legyen betölteni valódi hivatását és a magyar bírák a tagság elnyerését követően valóban közösségi bírákká válhassanak.
Időszerű tehát a kérdés, hogy két-három esztendővel a csatlakozást megelőzően a magyar bírói kar felkészült-e a teljes jogú tagság elnyerését követő feladatokra. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, meg kell vizsgálni a magyar igazságszolgáltatás aktuális állapotát, a személyi és tárgyi feltételeket és fel kell vázolni azokat a feladatokat, amelyet a belépésig rendelkezésre álló időben a magyar bírákra várnak.
A rendszerváltást követően olyan társadalmi és szakmai hatások érték a magyar igazságszolgáltatást, amelyre nem lehetett felkészülve. A mennyiségi változásokat jól érzékelteti, hogy míg a 80-as években csupán néhány százezer ügy, addig a 90-es évek derekán már több mint másfél millió akta érkezett a bíróságokra. A mennyiségi mellett minőségi változások is bekövetkeztek. A bíráknak olyan új területekkel kellett megismerkedniük, mint a közigazgatási ügyek, csőd- és felszámolási ügyek. A polgári és a büntető ügyek jellege is megváltozott, megszűntek az ún. "alibi perek", megsokasodtak a bonyolult megítélésű, nagy perértékű és kiélezett polgári jogviták, továbbá a társadalmi változások következtében új bűncselekményfajták jelentek meg, lényegesen nehezebbé vált a tényállás felderítése és a jogi minősítés (pénzmosás, piramisjáték szervezése, számítógépes csalás stb.).
A társadalmi és a jogi környezet átalakulása mellett gondot okozott az is, hogy a rendszerváltást megelőzően nem kezelték fontosságának megfelelően az igazságszolgáltatást, így nem alakulhatott ki az Európai Unió tagállamaihoz hasonlóan stabil bírói kar. A fiatal bírák többsége a nagy munkateher, az alacsony szakmai presztízs és a méltatlan fizetések miatt két-három év után elhagyták a pályát és az ítélkező tevékenység helyett más jogi területeken próbáltak szerencsét. Ennek következtében a bírói hivatás esetén döntő jelentőségű szakismeret átadása lehetetlenné vált és az a sajnálatos helyzet alakult ki, hogy a bírói kar mintegy 70 százaléka még öt éves ítélkezési gyakorlattal sem rendelkezett.
A magyar bíráknak a rendszerváltást követően olyan feladatokkal kellett szembe nézniük, amelyeket nyugat-európai társaik még elképzelni is csak nehezen tudnak. A társadalmi és a jogi környezet változása mellett nehezítette a bírák dolgát az ítélkezés tárgyi feltételeinek részbeni hiánya is. Az ítélkezés színvonalát napjainkig befolyásolja, hogy nem építettek ki olyan országos számítógépes hálózatot, amely a folyamatosan változó joganyag és az ítélkezési gyakorlat naprakész ismeretét biztosítaná. A bírósági épületek többsége nem felel meg a 21. század követelményeinek, a rossz műszaki állapot mellett gond az is, hogy a tárgyalótermek döntő többsége biztonsági szempontból alkalmatlan a feladat ellátására.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magyar bíráknak a rendszerváltozást követően rendkívüli erőfeszítéseket kellett és kell tenniük annak érdekében, hogy hivatásukat színvonalasan elláthassák. A napi gondok megoldása mellett kell felkészülni a teljes jogú tagság elnyerését követő feladatokra. Vegyük szemügyre azt a kérdést, hogy hol tart a magyar bírói kar felkészítése a teljes jogú tagság elnyerését követő feladatokra.
Őszintén el kell ismerni, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar jogászképzésben nem kapott megfelelő hangsúlyt a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog oktatása. A jogvégzettek közül is csak kevesen választották ezeket a területeket és az ország relatív bezártsága miatt a nyelvismeret jelentősége is csupán viszonylagos volt. A magyar bíráknak tehát nem volt szüksége arra, hogy a környező országok, illetve az Európai Unió joganyagát megismerjék, hiszen a külföldi jog tartalmáról az igazságügy-minisztertől, illetőleg az igazságügy-miniszter útján a külföldi hatóságoktól tájékoztatást kaphattak. Sajnálatosan jellemző adat az is, hogy a bírói kar tagjainak alig több mint tíz százaléka beszél megfelelő szinten idegen nyelvet és jelenleg ez az arány a fogalmazók tekintetében is csupán 40 százalék körül mozog.
Tényként rögzíthetjük tehát, hogy a bírák többsége az elmúlt években nem ismerkedett meg a közösségi joggal és az Európai Unió intézményrendszerével, de az információhiány és a nyelvi nehézségek miatt nincs remény arra sem, hogy a joganyagot önképzés keretében elsajátíthassa.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács irányításával PHARE segély felhasználásával 1999 októberében megkezdődött a bírák európai közösségi jogi képzése. Az egyhetes általános oktatáson a Legfelsőbb Bíróság 44 bírája, valamint a megyei és városi bíróságok 644 bírája vett részt. A képzés célja a közösségi jog forrásainak, az Európai Unió intézményrendszerének, az Európai Közösségi Bíróság, valamint a nemzeti bíróságok feladatainak és együttműködésének bemutatása volt. Az oktatás az elméleti bevezetést követően a tagállami bíró tapasztalatainak átadására, és a jogesetek megoldására épült.
Az országos pályázat útján kiválasztott 46 nemzeti trénernek speciális képzést tartottak. Az oktatás célja a jogesetek feldolgozásához szükséges képességek és jártasságok kialakítása volt tréningek és egyéni tanulás útján. A nemzeti trénerek nagy segítségek nyújthatnak a bírói kar felkészítésében.
A tervek szerint a teljes jogú tagság elnyeréséig valamennyi bíró részt vesz a tanfolyamon, így az alapok elsajátítására sor kerülhet. Figyelembe kell persze azt is venni, hogy az oktatás az alapoknál kezdődik és az elmélyült ismeretek megszerzéséhez nélkülözhetetlen, hogy a közösségi jogi ismeretek magyar nyelven hozzáférhetővé váljanak. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jóvoltából a bírák Interneten hozzáférhetnek az Európai Unió joganyagához angol és francia nyelven. Az Európai Közösségek Bíróságának mintegy 150 ítéletét magyar nyelvre lefordították és egy két köteles műben közzétették. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is gondoskodott az ítéletek egy részének lefordításáról.
A magyar bírák tehát a legfontosabb ismeretekhez hozzájuthatnak, de őszintén el kell ismernünk, hogy a belépésig hátralévő időben komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a bírói kar valóban felkészüljön a csatlakozást követően megváltozó helyzetre.
Álláspontom szerint a csatlakozásig hátralévő viszonylag rövid időben számos intézkedést kell tenni annak érdekében, hogy a magyar bírák képesek legyenek alkalmazni a hazai jog mellett a közösségi jogot is, és a személyi, tárgyi, valamint jogszabályi feltételek rendelkezésre álljanak.
A magyar bírák körében tudatosítani kell, hogy a csatlakozást követően közösségi bíróként fognak tevékenykedni. Az Európai Közösségek Bírósága az ún. Simmenthal ügyben kimondta, hogy a közösségi jogot a nemzeti jogot megelőzve kell alkalmazni. A közösségi jog és a belső jog kollíziója esetén előzetes véleményt kell kérni az Európai Közösségek Bíróságától, tehát az esetleges ellentmondást nem oldhatja fel a magyar Alkotmánybíróság. Annak érdekében, hogy a közösségi jog és a magyar jog közötti esetleges ellentmondást felismerje a bíró, meg kell ismerkednie a közösségi jog alapelveivel és a legfontosabb rendelkezésekkel.
Az EK-szerződés értelmében a tagállamok bármely bírósága kérheti az Európai Közösségek Bíróságát, hogy értelmezze a közösségi jog rendelkezését akár az elsődleges, akár a másodlagos jogalkotás körébe tartozó szabályról legyen is szó. Azon bíróságok, amelyek döntései ellen a nemzeti jog szerint nincs helye jogorvoslatnak, kötelesek az értelmezést kérni, kivéve, ha az Európai Közösségek Bírósága az adott kérdésben már állást foglalt, vagy ha a közösségi jog adott rendelkezéseinek megfelelő értelmezése egyértelmű. Az esetleges ellentmondás feloldása tehát az Európai Bíróság feladata, de a Luxemburgban székelő bíróságnak nincs hatásköre egyébként a nemzeti jog értelmezésére vagy érvényességének megállapítására. Az adott nemzeti bíróság feladata tehát, hogy az illető közösségi jogi szabályt az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazza. A magyar jog régi-új intézménye a jogegységi eljárás, amely jogi természetét illetően a belépést követően számos érdekes kérdést vethet fel.
A magyar bírónak is ügyelnie kell arra, hogy az előzetes eljárás kezdeményezése esetén az előtte folyamatban lévő tárgyalást fel kell függesztenie az Európai Közösségek Bírósága döntésének meghozataláig. Megkönnyíti a bíró dolgát, hogy az indítványt magyarul is megfogalmazhatja, de a tagállamok tapasztalatait figyelembe véve lényeges, hogy az előzetes eljárás kapcsán feltett kérdés megfelelően legyen megfogalmazva. Az erre vonatkozó tapasztalatok átvétele rendkívül fontos a magyar bírák számára is.
Az aktuális helyzet vázolásakor utaltam arra, hogy a magyar bírák többsége nem beszél megfelelő szinten idegen nyelvet. Erre figyelemmel a közösségi joganyag legfontosabb rendelkezéseit le kell fordítani magyarra. Míg az idegen nyelvet jól beszélő jogászok esetében sem célszerű, ha maguk vállalkoznak egy-egy jogi rendelkezés lefordítására, mivel ez rendkívül bonyolult feladat. Az Európai Közösségek Bíróságán ún. jogásznyelvészeket alkalmaznak, akik az anyanyelvükön kívül két tagállami nyelvet beszélnek és magas szintű jogi ismeretek birtokában fordítják le az anyagokat. Egy-egy jogi szakkifejezés átültetése sokszor rendkívül nehéz feladat, hiszen ahhoz ismerni kell a közösségi jogi rendelkezéseket és sok esetben a tagállamok joganyagát is. Szeretnék utalni arra, hogy az Európai Bíróság bíráinak munkáját segítő jogi szakértőt a magyar szakirodalomban főügyészként fordítják. A szószerinti fordítás a jogi szakkifejezés tartalmát nem adja vissza, hiszen a magyar ügyész szerepe jelentősen eltér az Európai Bíróságon tevékenykedő jogászok feladataitól. Jól érzékelhető tehát, hogy egy-egy jogi terminus technikus magyarítása sem könnyű feladat.
A jogi rendelkezésekhez hasonlóan le kell fordítani az Európai Közösségek Bíróságának legfontosabb ítéleteit is. A közelmúltban az Európai Unióhoz csatlakozott tagállamok az Európai Bíróság mintegy 4-500 ítéletét fordították le annak ellenére, hogy az adott országokban a jogászok többsége az anyanyelvén kívül legalább egy idegen nyelvet beszél. Ismereteim szerint Magyarországon ez idáig csupán 150 döntés lefordítására került sor, és ez megítélésem szerint nem elégséges.
Elengedhetetlen, hogy a magyar nyelvre lefordított jogi rendelkezéseket és az Európai Közösségek Bíróságának legfontosabb döntéseit számítógépes hálózat útján hozzáférhetővé tegyék a bírói kar számára, hiszen a belépést követően a rendelkezéseket alkalmazni, a jogelveket pedig ismerni kell. Folytatni szükséges azt a képzési programot, amelyet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács irányít, de a szervezett képzés mellett önképzésre is szükség van, ezért a Legfelsőbb Bíróság lapjában és más kiadványokban is lehetőséget kell biztosítani olyan tanulmányok megjelentetésére, amelyek segítik a közösségi jogi ismeretek elsajátítását. Ez a most megjelenő folyóirat fontos szerepet vállalhat e munkában és segítheti a felkészítést az is, hogy az Európai Bíróság ítéle- teinek egy része a folyóiratban magyar nyelven olvasható lesz.
A bírósági épületeket esztétikai és biztonságtechnikai szempontból is a 21. század követelményeihez kell igazítani, mivel a bíróság tekintélye szempontjából a külsőségeknek is komoly jelentősége van.
Elengedhetetlenül fontos, hogy a Legfelsőbb Bíróság a belépést követően alkotmányos feladatainak ellátására koncentrálhasson, ezért fel kell állítani az ítélőtáblákat. Tarthatatlan ugyanis az az állapot, hogy a Legfelsőbb Bíróság ügyeinek közel 60 százalékát a fellebbezések teszik ki, és ezért a jogalkalmazás egységének biztosítására nincs elegendő energia.
A szervezeti és eljárási reform felgyorsítása, az infrastruktúra fejlesztése szoros összefüggésben van a bírói kar közösségi jogi felkészítésével, hiszen az Európai Unió jogának elsajátítása embert próbáló feladat, és a terhek csökkentése nélkül nincs remény arra, hogy a magyar bírák belátható időn belül a szükséges ismereteket birtokba vehessék. Az egyszerűsítés és ésszerűsítés következtében felszabaduló időt a bírói kar közösségi jogi önképzésre fordíthatja. A bírák túlterheltségét az országjelentések is szóvá tették, ezért ügyelni kell arra, hogy az eljárási jogszabályok az indokolatlan pereskedést visszaszorítsák.
A belépésig hátralévő időben tehát olyan intézkedésekre van szükség, amely lehetővé teszi a bírák számára a közösségi joganyag befogadását és megteremtik a színvonalas jogalkalmazás feltételeit. Ahhoz, hogy a magyar bírák a csatlakozást követően közösségi bíróként megfelelően betölthessék hivatásukat, jelentős szellemi és anyagi befektetésre van még szükség, amelyet önmagában a bírói hatalmi ág nem tud előteremteni, hiszen az intézkedéseknek jelentős költségvetési kihatása is van. Erre tekintettel fontos, hogy az Európai Unió országjelentésében szereplő észrevételeket elemezve a végrehajtó és a törvényhozó hatalom a szükséges döntéseket meghozza és a feltételeket biztosítsa. ■
JEGYZETEK
* Az European Law Students Association 2000. november 30. napján tartott konferenciáján elhangzott előadás átdolgozott szövege
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Lomnici Zoltán, Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke
Visszaugrás
