A végrehajtási eljárásban a gyors és hatékony végrehajtói intézkedés elengedhetetlen, hiszen a hátralék beszedése érdekében foganatosítható cselekmények késedelme megnehezítheti a tartozás fedezetére szolgáló vagyonelemek felkutatását, amely végső soron az eljárás eredményességét veszélyezteti. Sokak előtt nem ismert, hogy az adóvégrehajtás során az egyes végrehajtói intézkedések alkalmazásakor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) vonatkozó szabályai szerint nincs kötelező sorrendiség. Ugyanakkor igaz az is, hogy a végrehajtási eljárás alatt figyelemmel kell lenni a Vht. 7. § (1)-(2) bekezdésére, vagyis a végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből - valamint hivatkozott törvényhelyben felsorolt ilyen jellegű járandóságából - kell behajtani. Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. A hivatkozott Vht. passzus szerinti arányosság és fokozatosság elve azonban a vagyon értékesítésére vonatkozik, nem pedig a lefoglalására, vagyis a gépjárműfoglalás akár már egy hatósági beszedési megbízást (inkasszó), vagy jövedelemletiltást megelőzően is foganatosítható. A végrehajtónak azt kell mérlegelnie, hogy a követelés a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetve viszonylag rövidebb idő alatt megtérül-e: nemleges megállapítás esetében lehet elkezdeni a már előzőleg lefoglalt vagyontárgyak árverés útján történő értékesítését. A Vht. szóhasználata szerint "viszonylag rövidebb idő" alatt kell behajtani a követelést, ennek eldöntése a követelés összegszerűsége, illetve az adós vagyoni (jövedelmi) helyzetének ismeretében a végrehajtó - ügyenként egyedi mérlegelést igénylő - feladata, hiszen a végrehajtói intézkedések időszükséglete az adós anyagi körülményeinek ismeretében határozható meg.
Mivel a gépjármű a gyakorlati tapasztalatok alapján könnyen értékesíthető vagyonelem, ebből kifolyólag a fedezeti szerepe is kiemelkedő. A lefoglalása esetén a törvény ugyanakkor két körben is állít korlátot: egyrészt mint a természetes személy adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen eszköz, másrészt mint a mozgásában korlátozott adós gépjárműve vonatkozásában.
A Vht. 86. § (1) bekezdése szerint lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van. Az Art. 154. § (1)-(2) bekezdései rögzítik, hogy a gépjármű lefoglalása a gépjármű törzskönyvének lefoglalásával történik. A Vht. 103. § (1) bekezdése értelmében gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. Ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a forgalmi engedély, illetve a törzskönyv lefoglalásának meghiúsulását és ennek okát a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A (2) bekezdés kimondja, hogy a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi az illetékes - a gépjármű tulajdonosának lakóhelye, illetve székhelye szerinti - közlekedési igazgatási hatóságnak, ha pedig ez nem állapítható meg, a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével egyidejűleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból, a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. Fontos megjegyezni, hogy mivel a jogszabály erre nem ad lehetőséget, a közlekedési hatóság nem vizsgálhatja a foglalás törvényességét, illetve a foglalási jegyzőkönyv tartalma is köti, a foglalás ténye - illetve a végrehajtó hivatalos megkeresése - megalapozza a hatóság eljárását (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.070/2005. számú eseti döntése).
A gépjármű lefoglalásakor meghatározó jelentősége van a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (7) bekezdésének, mely szerint a közúti közlekedési nyilvántartás részét képező járműnyilvántartás - a természetes személyazonosító, valamint a lakcím-azonosító adatok kivételével - közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül, emiatt a benne foglalt adatok valóságtartalmát közokirati minőségben tanúsítja.
Mivel a végrehajtási eljárásban kiemelt szempont a gyorsaság, ezért gépjárművek esetén az adóhatóság ritkán él a helyszíni foglalás lehetőségével, azt a hivatali helyiségében foganatosítja. Ezen foglalási forma jogszabályszerűségét a Vht. 103. §-a igazolja. Hivatkozott jogszabályhely (3) bekezdése értelmében a végrehajtó a gépjárművet a nyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve; a közlekedési igazgatási hatóság a végrehajtó megkeresése alapján ilyenkor is a (2) bekezdés szerint jár el. A törvényhely (5) bekezdése alapján a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor - a zár alá vétel alkalmazásának kivételével - csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak, ha pedig ez nem állapítható meg, a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak; az adós a gépjármű értékesítéséig - a zár alá vétel esetét kivéve - a gépjárművet használhatja [Ezt támasztja alá a Vht. 104. § (1) bekezdése is, amely
19/20
kimondja, hogy a lefoglalt ingóságot - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - az adós őrizetében kell hagyni. Hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdése értelmében az adós a lefoglalt ingóságot - az elhasználható dolog kivételével - használhatja, de csak rendeltetésének megfelelően és az állag sérelme nélkül.] Ha az adós a végrehajtási eljárás tartama alatt a foglalkozásával felhagyott, vagy a foglalkozás végzéséhez szükséges engedélyét visszavonták, az (1)-(4) bekezdés szerint kell eljárni. Meg kell említeni, hogy az Art. 154. §-a szerint ha a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adós az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja. Az Art. szabályozása tehát - némileg eltérő előírás mellett - kvázi kiterjeszti a Vht. szerinti foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű további használatát lehetővé tévő szabályt a vállalkozók - vállalkozások - tevékenységéhez szükséges gépjárműre mint üzemi jellegű gépjárműre, legyen az adós egyéni vállalkozó, illetve ilyennel egy tekintet alá eső személy - tehát mint jelen cikk témája szempontjából érdekelt természetes személy -, vagy akár vállalkozási tevékenységet végző jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet. Ugyanakkor az Art. 154. § (2) bekezdése értelmében nyilvántartásból történő foglalás esetén a forgalomból történő kivonás iránt legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg kell intézkedni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
