Az Európai Parlament és a Tanács által a fogyasztási javak adásvétele és a fogyasztási javakért való jótállás meghatározott vonatkozásairól szóló 1999. május 25-én kibocsátott 99/44/EG. sz. Irányelv az eddig legfontosabb Ek-Irányelv. Átvétele jelentősen ki fog hatni a hazai polgári jogra, vagyis Németországban mindenekelőtt a BGB 459. és köv. §-aiban szabályozott adásvételi szavatossági jogra. Jelentős változásokat hozott ezenfelül a fogyasztói politika szempontjából az elsődleges jog területén az 1999. május 1-jén hatálybalépett Amszterdami Szerződés.
A Római Szerződések eredeti szövege nem tartalmazott jogi alapokat a fogyasztóvédelem vagy az európai fogyasztópolitika vonatkozásában. A Szerződés a "fogyasztó" fogalmát csupán három helyen említette: az Európai Közösségi Szerződés (EKSZ) jelenlegi 33., 34. és 81. cikkelyeiben.
A fogyasztóvédelem gondolatának felmerülésekor a hatvanas években (említésre méltó Kennedy elnöknek a kongresszushoz a fogyasztói jogok tárgyában benyújtott egyfajta chartája) ez a gondolat nem bizonyult reálisnak. A fogyasztóvédelem területén az első Irányelvet az EKSZ akkori 235. cikkelyében szabályozott "tartalék-hatáskör" alapján bocsátották ki; ez volt az árfeltüntetés kérdésében kiadott első irányelv. A Közös Piac létrehozásához jogi alapul később az EKSZ akkori 100. (a jelenlegi 94.) cikkelyét választották. Ennek alapján bocsátották ki a megtévesztő reklámról, a házalói ügyletekről és a fogyasztói hitelekről szőlő irányelveket.
A fogyasztóvédelem gondolatának bevezetése első ízben az Egységes Európai Okmánnyal és az EKSZ akkor 100a. (jelenlegi 95.) cikkelyével jutott kifejezésre. Ennek (3) bekezdése tartalmazta a "fogyasztóvédelem" fogalmának első megemlítését az EKSZ-ben. Ennek a rendelkezésnek az alapján alkották meg a jelenleg létező fogyasztói kodifikáció messze legnagyobb részét. A vonatkozó irányelvek alapjául kettős igyekezet szolgált: a Belső Piac előmozdítása határon túlnyúló fogyasztói ügyletekkel és egy fogyasztóvédelmi minimumszint bevezetése tisztára nemzeti síkon is.
A fogyasztópolitika tulajdonképpeni bevonása az EKSZ-be először azzal történt meg, hogy a Maastrichti Szerződés beiktatta az EKSZ-be az akkori 129a. cikkelyt. Ezt a rendelkezést még kétségtelenül tartózkodóan szövegezték meg, mivel ez a Közösségnek csupán azt a feladatot adta, hogy nyújtson "hozzájárulást egy magas fogyasztóvédelmi szint eléréséhez", és hogy "támogassa és egészítse ki a tagállami politikát". Ezek a megfogalmazások az EKSZ 5. cikkelyén alapuló szubszidiaritási elv különleges kifejeződései voltak. A jogi alapok tekintetében az EKSZ 129a. cikkelye utalást tartalmazott az EKSZ 100a. (most 95.) cikkelyére. A 129a. cikkely tulajdonképpeni, egyetlen önálló jogi alapja az (1) bekezdés b) pontjában volt található; erre nézve a (3) bekezdés együttes döntési eljárást irányzott elő. E jogi alap nyomán szavazhatott meg a Közösség "...a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelmére és a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében különleges akciókat". Ezen a jogi alapon egyetlen Irányelvet, éspedig az árak feltüntetésére vonatkozóan, bocsátottak ki. Az EKSZ 129a. cikkelyének (3) bekezdése szögezte le szintén az EKSZ-ben a már meglévő irányelvekből ismert legalacsonyabb mértéket, amelyhez igazodóan a tagállamok a mindenkori irányelveken túlmenő fogyasztóvédelmi intézkedéseket tehetnek.
Az EKSZ új, az Amszterdami Szerződéssel beiktatott 153. cikkelye az EKSZ 129a. cikkelyéhez képest három lényeges módosítást tartalmaz:
Az első lényeges módosítás mindjárt a fogyasztópolitikának a 153a. cikkelyben rögzített céljait érinti. Ezzel a módosítással az európai fogyasztópolitika elvesztette a tagállamok politikáját kiegészítő jellegét és vált önálló közösségi politikává. Az EK-Szerződés most már nem csupán hozzájárulás a tagállamok politikájához. Ehhez járul még, hogy kibővültek a fogyasztópolitika területei. A 153. cikkely (1) bekezdése említést tesz még "(a fogyasztó) tájékoztatásra, felvilágosításra és érdekeik védelmét szolgáló tömörülések alakítására vonatkozó jogának" támogatásáról. Ez a két utóbbi terület újonnan került a korábbiak mellé. Ez a három terület fel is értékelődött továbbá azzal, hogy ezeket "jogok"-ként jelölik meg. Ez az EKSZ-ben igen ritka.
Ez a "jog" nem vehető olyan alapjog értelmében, ami a Közösség ellen irányul. Érdekes viszont az a tétel, hogy az EKSZ 153. cikkelyében említett "jog a tájékoztatásra" a bíróságot arra indíthatná, hogy a "Farcini/Dori-" és az "El Corte Inglés"-ítéletekben kifejezésre jutó joggyakorlatával, ami szerint a fogyasztói irányelvekben szereplő egyes megállapítások horizontális direkthatása nem ismerhető el, szakítson.
Az EKSZ régebbi szövegezésű 129a. cikkelyéhez képest a második lényeges változás egy keresztmetszet-klauzula bevezetése az EKSZ 153. cikkelyének (2) bekezdésében. Eszerint "tekintettel kell lenni az egyéb Közösségi politikák és Közösségi intézkedések megszabásánál és végrehajtásánál a fogyasztóvédelem követelményeire".
A "Közösségi politikák" és "Közösségi intézkedések" szóhasználat azt jelenti, hogy a keresztmetszet-klauzula követelményeivel mind a jogalkotó, mind az egyéb EK-tevékenységnél számolni kell. Vonatkozik a keresztmetszet-klauzula ezenfelül a "végrehajtás"-ra is. Címzettjei ezért e klauzulának a tagállamok is a Közösségi jog átvételénél, tehát nem csupán a fogyasztói politika területén. Címzetteknek legfőképpen azonban a Közösség intézményei tekintendők, mindenekelőtt a Bizottság, főleg akkor, amikor kezdeményezési jogával él. Köteles az adott politikák területén felmerülő célkitűzéseket összhangba hozni a fogyasztóvédelem követelményeivel. Ez nem jelent nyilvánvalóan elsőbbséget a fogyasztópolitika számára, de valamely konfliktust az érintett politikai célkitűzések közötti egyensúly megteremtése útján kell megoldani.
Nem lenne szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az itt kifejtettek - Közösségi törvényhozói szerepükben - vonatkoznak természetszerűen a Tanácsra és az Európai Parlamentre is. Különös követelmény támasztható a Tanáccsal szemben olyankor, amikor minisztertanácsok és meghatározott politikákra nézve illetékes munkacsoportok szerepkörében jár el. Versengések vagy szembenállások elkerülése érdekében kívánatos volna itt a fogyasztópolitika integrációjának megjavítása. A keresztmetszet-klauzula figyelemmel kísérése, ami egyébként az EKSZ-ben nemcsak a fogyasztópolitikára terjed ki, hanem az EK-politikák egész sorára, átterelhető volna az Állandó Képviselők Bizottságának síkjára, mivel itt futnak össze - a mindenkori minisztertanácsok előkészítése céljára - a Tanács munkacsoportjainak eredményei. Gondolni lehetne itt egy attasé-szintű munkacsoportra, amely általánosságban gondot visel azért, hogy a Tanács munkálatai tekintettel legyenek az EKSZ keresztmetszet-klauzuláira.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
