https://doi.org/10.59851/jk.80.12.5
Tercsák Tamás Üzleti titok és munkaviszony c. kismonográfiája 2024-ben jelent meg a Wolters Kluwer Kiadónál.[1] E munka váltotta ki a címben feltett, provokatívnak látszó, de amint az alábbi ismertetés megvilágítja, indokolt kérdést. A recenzensnek alkalma volt a kismonográfia egyes részeit azok készítésének folyamatában is megismerni, köszönhetően annak, hogy a szerző megtisztelte a recenzenst azzal, hogy a kötet legkényesebb, alapvetően szellemi tulajdonjogi/polgári jogi kérdéseiben konzultált vele. A bíráló lektora is volt a kötetnek, ilyenformán ismertnek tekinthető művet kell - nagy örömmel - bemutatnia.
Vegyes műfajú, hasznos, és hiánypótló munka Tercsák Tamás könyve. A vegyes műfajú minősítés azt jelenti, hogy egyszerre kommentárként, kézikönyvként, tananyagként és kismonográfiaként is olvasható és hasznosítható a kötet. A törvénynek a recenzens ismeretei szerint külön kommentárja még nem jelent meg. Tercsák munkája részkommentár annyiban, hogy az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény lényeges anyagi jogi rendelkezésein végighaladva azok logikai, nyelvtani, rendszertani értelmezését, magyarázatát kínálja, amihez az olvasó bírói gyakorlati alátámasztást is kap.
Kézikönyv is a kötet, hiszen mind a gyakorló jogász, mind a vállalatvezető eligazítást talál benne szinte minden, a gyakorlatában esetlegesen felvetődő, üzleti titokkal kapcsolatos magánjogi és munkajogi kérdésről. Tankönyvként/tananyagként azért lehet a művet olvasni, mert a mellékletei jól áttekinthető rendszerben tartalmazzák azt, amit az az üzleti titok jogi védelméről - történeti alapú rendszerbe foglalva - tudni kell és lehet. Az üzleti titok témakörének feldolgozási módszere azonban elsősorban monografikus jellegű. Ezt tanúsítja a bő és pontos történeti bevezetés, a gondolatok nemzetközi és uniós jogi háttér előtti kifejtése, az elfoglalt álláspontok szakirodalmi alátámasztása vagy éppen megvitatása. A monografikus szemlélet a döntő, és ezt cáfolhatatlanul bizonyítja, ahogy a szerző az üzleti titok magánjogi védelmének nyitott vagy eredetileg nem nyitottnak szánt, de mégis bizonyos fokig nyitottnak bizonyuló fogalmait a polgári jog általános fogalmai alá rendezi, vagy azokkal összeveti (például jóhiszeműség és tisztesség kontra üzleti tisztesség, lásd például az 1.4., 1.7.3., 1.7.4. számú szerkezeti egységekben). Az is sokkal inkább tudományos szakmunkára, nem pedig kommentárra jellemző, ahogy a szerző - kellő érzékenységgel és ebből adódó pontossággal - leírja azt az egyedülálló szabályozási/dogmatikai vándorutat, amelyet az üzleti titok és a védett ismeret (volt know-how) jogi szabályozása bejárt (lásd 1.3. alfejezet).
Immáron a helyénvalóságra rátérve: az üzleti titok eredetileg a Párizsi Uniós Egyezményben gyökerező versenyjogi jogintézmény, a tisztességtelen versenycselekmények szempontjából volt oltalmi tárgy. Később a Ptk.-ban szabályozott személyhez fűződő (ma: személyiségi) jogok körébe tartozó magántitok alfajaként védte a magánjog, miközben a versenyjogi védelem - a változó versenytörvények tükrében - megmaradt.
A történetből és jelen jogi valóságából a munka révén kitűnik, hogy noha a jogalkotó az üzletititok-irányelv[2] átültetésével - egyéb célok megvalósítása mellett - meg kívánta szüntetni az üzleti titok polgári jogi és versenyjogi szabályozásának kettősségét, nem észlelt - legalábbis az üzleti titok védelméről szóló törvény indokolásában erre nem utalt - egy fontos problémát. A sui generis üzleti titok szabályozásával, azaz nevesített szellemi tulajdonjogi oltalmi tárgy konstituálásával, a sajátos vagyoni jogok alá tartozó, jogsértőnek minősíthető magatartások és kivételek rendszerének bevezetésével megerősödik ugyanis egy
- 547/548 -
új, nehezen kezelhető kettősség: a polgári jogi és munkajogi szabályozás párhuzamossága. A munkajog az üzleti titokkal egy tekintet alatt szabályozza azt, hogy a munkavállaló a külön törvényben szabályozott üzleti titok megtartásán "túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat".[3] Ezeknek az adatoknak nem kell rendelkezniük az üzleti titok törvényi fogalmának kellékeivel.
A munka egyik legnagyobb érdeme, hogy magas színvonalon értékelve tárgyalja a hol párhuzamosan futó, hol egymástól eltérő szabályozási és jogalkalmazási utakat, amelyek világos elválasztását - ahogy ezt a munka is jelzi - sajnos a Kúria megközelítése[4] (13.2. alfejezet) sem segíti, sőt, a kettősséget zavart okozóan elmélyíti. Az üzleti titok jogi védelme ugyanis tisztán magánjogi védelem.[5] Azaz az üzleti titok jogosultját az abszolút szerkezetű, erősen legyengített kizárólagosságú magánjog sui generis magánjogi szankciórendszerrel védi az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének minősülő magatartásokkal szemben.
Azt a jogalkotó az üzleti titok védelméről szóló törvény megalkotásakor még nem tudhatta, hogy még egy - több szempontból zavaró - kettősség is létrejön a jogi szabályozásban, ezt pedig a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény (bejelentővédelmi törvény) váltja ki. A szerző nem riad vissza a feladattól, és - noha egyáltalán nem volt könnyű dolga - összeveti az üzleti titok jogi védelmét és a bejelentővédelem releváns jogintézményeit (15.4. alfejezet).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
