"A hites könyvvizsgáló nem az ügyész és nem a vizsgálóbíró szerepét kell, hogy játssza a gazdasági életben, hanem inkább az orvosét, aki diagnózist állapít meg és prevenciót alkalmaz s akit erre a gazdasági életben összegyűjtött tapasztalatok és szakismeret s az intakt erkölcsi alap nyújtotta függetlenség képesít."
(Dr. Kuncz Ödön)
A könyvvizsgálat már több mint egy évszázada működő intézmény Magyarországon, ennek ellenére csak az elmúlt időszakban, a Postabank körüli botrány és az amerikai Enron-ügy kapcsán került a figyelem középpontjába. Hazánkban jelenleg a könyvvizsgálói jogviszony mibenlétére egyetlen jogszabály sem tesz utalást. Nincs tehát jogforrás arra vonatkozóan, hogy a könyvvizsgáló és vállalkozás között milyen jogviszony jön létre. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a jogászok egy részének sem teljesen világos, hogy vajon vállalkozási vagy megbízási jogviszony jön-e létre a szerződő felek között. Szemléletes példa erre a BH 1998. 35.1, amelyben a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy ez a jogviszony vállalkozási szerződés. Indokolása szerint a könyvvizsgáló eredmény szolgáltatására vállalkozott, azaz a gazdálkodó szervezet számvitelének és könyvelésének helyes voltáért is felelősséget vállalt. Vizsgálódásom középpontja a jogviszony tartalmán alapszik, és alátámasztom azon álláspontomat, miszerint a könyvvizsgáló és vállalkozás között megbízási jogviszony jön létre. Szeretném megjegyezni, hogy egy jogász sem foglalkozott még a könyvvizsgálói megbízással, ami jelentősen megnehezítette a munkámat. Persze a könyvvizsgálók is idegenkednek a jog "útvesztőitől". Bátran állíthatom, hogy a szakma nagy része nem tudja, hogy a megbízási jogviszonyukból eredően milyen kötelezettségeik és jogaik vannak. Vajon van-e titoktartási kötelezettsége a polgári és büntetőeljárás során? Hogyan köteles biztosítani a könyvvizsgáló saját szakmai függetlenségét? Feladatomnak tekintettem ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását, illetve annak alátámasztását, hogy a könyvvizsgálat nem eredmény, hanem gondossági kötelem.
A piacgazdaság viszonyai között a gazdaság szereplői igényt tartanak a vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozó megbízható, tárgyszerű információk közzétételére. Az információk hitelességét a független könyvvizsgáló véleménye alapozza meg. A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, összevont éves beszámoló a számviteli törvény előírásai szerint készült-e és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad-e a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről.2 A könyvvizsgáló véleménye biztosítékot jelent a gazdasági élet szereplői számára arra, hogy az auditált beszámoló a társaság tényleges pénzügyi helyzetét tükrözi, és ennek megfelelően hozhatják meg üzleti döntéseiket.
Nem kell elfogultság annak megállapításához, hogy a könyvvizsgálat a tisztességes és eredményes gazdálkodás garanciarendszerének egyik legfontosabb eleme. Ezért a könyvvizsgálónak úgy kell kialakítania állásfoglalását a vezetés által készített beszámolóról, hogy ezen vélemény kialakításában a menedzsment őt ne befolyásolja. A bizalmi viszonyból eredő etikai követelményeknek csak a független könyvvizsgáló képes megfelelni. A könyvvizsgálói függetlenség a biztosítéka annak, hogy az auditált beszámolót a piac szereplői valósnak és megbízhatónak fogadhatják el. A függetlenség tehát a leglényegesebb szakmai kritérium - nemcsak hazánkban, hanem külföldön is - amely az objektív vélemény kialakításának előfeltétele, és közvetve a vállalkozás hitelezőinek érdekeit szolgálja.
A magyar szabályok szerint a könyvvizsgáló a véleményét könyvvizsgálói záradék formájában fejezi ki. A könyvvizsgálónak úgy kell a munkáját végeznie, hogy a könyvvizsgálat befejezésére határozott álláspontja legyen arra vonatkozóan, hogy a beszámoló a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, vagy ha nem, akkor miért nem.3 A magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok szerint a könyvvizsgálónak elegendő és megfelelő bizonyítékokat kell szereznie ahhoz, hogy olyan elfogadható következtetéseket tudjon levonni, amelyre a könyvvizsgálói záradékát alapozni tudja.4 Ha a könyvvizsgáló nem tud elfogadó záradékot adni - mert az éves beszámoló nem felel meg a jogszabályi előírásoknak -, akkor két lehetősége van: korlátozott vagy elutasító záradékot ad, illetve - ha nem kapott megfelelő könyvvizsgálói bizonyítékot - megtagadhatja a záradék adását is.
Hitelkérelem esetén például a hitelintézetek előírják, hogy a kérelem mellé a vállalkozás csatolja az előző éves beszámolót, amit a könyvvizsgáló záradékkal látott el. Egy elutasító záradékkal ellátott beszámolónál feltételezhető, hogy a hitelintézet nem fogja felvállalni azt a kockázatot, hogy a vállalkozásnak hitelt folyósítson.
A vállalkozások tulajdonosai vagy leendő befektetői számára rendkívül fontos az, hogy az éves beszámolóban kimutatott vagyon (eszközök, források) a valóságnak megfelelő módon kerüljön bemutatásra, hiszen döntéseiket e számok ismeretében hozzák meg. Egy nem megalapozott könyvvizsgálói vélemény tükrében a tulajdonosok, befektetők téves döntést hozhatnak. A fenti példákból is látható, hogy a gazdasági élet szereplői jogos igényt támasztanak a könyvvizsgáló megalapozott szakmai véleményére, és a könyvvizsgáló által nyújtott szolgáltatásokra.
A könyvvizsgáló és ügyfele között létrejövő jogviszonyról törvény nem rendelkezik. A magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standard szerint a könyvvizsgálónak a vállalkozással megbízási szerződést kell kötnie.
Említésre méltó, hogy az ügyvédekről szóló törvény rendelkezik az ügyvédi működés jogi keretéről. Önálló fejezetben foglalkozik a törvény azzal, hogy milyen módon jön létre és szűnik meg a megbízási szerződés a felek között.5
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény azonban nem nevesíti a szerződést, és jelenleg még utalás sincs a törvényben arra nézve, hogy a könyvvizsgálók a standardban előírt megbízási szerződést kötelesek megkötni.
Ennek a szabályozatlanságnak az eredménye az a bírósági határozat, amelyben a másodfokon eljáró bíróság kimondta, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felek (gazdasági társaság és könyvvizsgáló) jogviszonyát a Ptk. 474. §-a szerinti megbízásnak minősítette. A másodfokú bíróság véleménye szerint a könyvvizsgáló nemcsak az ügy ellátására vállalkozott, hanem eredmény szolgáltatására, azaz a gazdálkodó szervezet számvitelének és könyvelésének helyes voltáért is felelősséget vállalt, ezért a vele kötött megállapodás vállalkozási szerződés megkötésére irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor a másodfokú bíróság ezen álláspontját helybenhagyta (BH 1998. 35.). Ez az ítélet nézetem szerint nem helytálló, ugyanis három lényeges kérdésben is tévedett a bíróság.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
