Hazánk rendszerváltás utáni privatizációs politikája nagyfokú érdeklődést fejtett ki a nyugat-európai befektetők körében, ami napjainkban - az Európai Unióhoz történő csatlakozás után - abban nyilvánul meg, hogy külföldi cégek, vállalatok élénkítik, gazdagítják a magyar piacot.
A külföldi befektetők körében fontos kérdésként merül fel az adott ország munkajogi szabályozása. Az érdeklődés középpontjában áll például, hogy:
- milyen jogokkal rendelkeznek a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek,
- hogyan alakul a kollektív szerződések szabályozása,
- tulajdonosváltozás esetén milyen lehetőségek vannak a munkavállalók lecserélésére,
- milyen szabályozás vonatkozik a munkaidőre, pihenőidőre, túlórára, túlmunka- és teljesítménybérezésre stb.
Fokozott figyelmet és elismerést érdemel a téma megközelítésének a módja. A szerző a különböző országok munkajogi szabályozásának - objektív - összehasonlító és kritikai elemző értékelését végzi el, amelynek középpontjában a magyar munkajogi kodifikáció áll.
A magyar olvasó ezáltal széles látókörű képet kap az európai országok munkajogi szabályairól a felhasznált nemzetközi irodalmon keresztül.
A szerző nyugati, valamint a közép-kelet-európai munkajog összehasonlításaiból arra a következtetésre jut, hogy a nyugat-európai országok még mindig sokkal jobban védik a munkavállaló érdekeit, mint a közép-kelet-európai országok szabályozása.
Megállapítható, hogy az évek során a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) és a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) is formailag átvette a nyugat-európai szabályozást, azonban ennek során a munkáltatói oldal és az államkincstár érdekeit tartotta következetesen szem előtt.
A szerző az új magyar munkajogi kodifikációs törekvések összegző értékelése során pontokra lebontva jól be is mutatja azon szabályokat, amelyek - néhol indokolatlanul - a munkáltatók érdekeit szolgálják.
Ez a rendszer természetesen vonzó a külföldi befektetőknek és a gazdaságnak is előnyös, azonban hosszútávon veszélyeket rejt magában, ugyanis ha ez a helyzet állandósul, akkor e térség munkavállalói sokkal kedvezőtlenebb körülmények között fognak dolgozni, mint nyugat-európai társaik.
Tekintettel ezekre a körülményekre fontos, hogy a magyar, illetve a közép-kelet-európai munkajogi szabályozás összhangba kerüljön a nyugat-európai munkajoggal.
A szerző a nyugati munkajogot 4 nagy csoportba osztja. Az első csoport a német-osztrák-dánibériai, amelyet az olasz munkajog is követ. Ez a csoport tekinthető a legfejlettebbnek, a munkavállalók széles vállalatvezetési részvételi joggal rendelkeznek, a koalíciós tárgyalásokon való részvételi és tarifaszerződéskötési jog ebben a csoportban kerül a legliberálisabban szabályozásra. A második csoportba a skandináv munkajog tartozik, amely igen közel áll az első csoportban vázolt rendszerhez.
A harmadik nagy csoportba a francia, Benelux, és a svájci, valamint jelenleg még az olasz normarendszer tartozik. A francia és az olasz jog mintájára Magyarország is az egységes Mt.-szabályozás fenntartása mellett határozott, amelyhez hasonló törekvés tapasztalható német és osztrák részről is.
A negyedik csoportot pedig az Európán kívüli angolszász rendszer alkotja, amelyre erőteljesen hat az Egyesült Államok munkajoga.
A magyar munkajog reformját - a szerző szerint - a germán-latin-skandináv jogrendszer, mindenekelőtt azonban a legprecízebb és legdemokratikusabb módon szabályozott német jog mintájára volna helyes megvalósítani.
A könyv jog-összehasonlító részeiben ezért is veszi mindig előre a német munkajog szabályozását, amely - a Rudolf Jehring-i érdekösszemérésből kiindulva - a lehető legigazságosabb módon szabályozza mindazokat az érdekeket, amelyek a munkavállalót és a munkáltatót, valamint érdekvédelmi szervezeteiket egyaránt a civilizált emberi társadalom törvényszerűségeit tükröző természetjogi elvek szerint megilletik.
A könyv értékét növeli, hogy a szerző számos konkrét javaslatot is megfogalmaz a nemzetközi tapasztalatok alapján az esetleges magyar munkajogi kodifikáció kapcsán.
A könyv 5 részből áll, amelyek a könnyebb áttekinthetőség kedvéért további fejezetekre tagolódnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
