Különös, zavarbaejtő, személyességében megragadó és elgondolkoztató könyvvel jelentkezett a hazai jogirodalomban Morvai Krisztina. A hangvételében is tárgyilagosságra törekvő, elvont jogfilozófiai elméleteket száraz nyelven taglaló művekhez szokott olvasó minden bizonnyal tanácstalanul forgatja kezei között a könyvet. Nem szokott ugyanis hozzá, hogy egy szerző az önmagában is mélyen megérintő témát bevallottan nem szenvtelenül, hanem involválódva és a közfelfogással ellentétes módon nemcsak a könyvben szereplő bűncselekmények áldozataival közösséget vállalva dolgozzon fel.
A szerző ebben a művében nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a feldolgozott eseteken és azoknak elemzésén keresztül jogszociológiai módszerek alkalmazása révén bemutassa, hogy bizonyos bűncselekménytípusokban az elkövetési magatartások bűncselekménnyé nyilvánítása, a cselekmény felderítésére és a büntetés kiszabására irányuló eljárás, a döntések meghozatalára feljogosított személyek szemlélete az uralkodó közfelfogás mechanikus visszatükrözése révén sokszor igazságtalan és méltánytalan bírói ítéletekben, emberi sorsok igazságtalan alakításában nyilvánulhat csak meg.
Abból az előfeltevésből kiindulva, hogy a társadalom intézményrendszerei mereven alkalmazkodnak a társadalmi szerepekkel kapcsolatos mindenkor uralkodó közfelfogáshoz és az abban rejlő esetleges előítéletekhez, a szerző a társadalmi szerepelvárásokkal, a magatartásmintákkal szemben legérzékenyebb területen bizonyítja be, hogy a társadalmi intézményrendszer és az annak alapját képező uralkodó közfelfogás is átalakításra és megváltoztatásra szorul. Nem megfelelő ugyanis az az intézményrendszer és az a közfelfogás, amely egy hosszú, konfliktusokkal terhelt, a magánéletnek a külvilág számára átláthatatlan részében végbemenő folyamatot (a családon belüli erőszakot) csak abban az állapotában és olyan terminológiát (büntetőjogi kategóriákat) alkalmazva fogalmazhat meg, amelynek révén csak a jóvátehetetlen és megváltoztathatatlan eredményt képes érzékelni, továbbmélyítve ezzel a társadalom jog szerint egyenlő, ténylegesen azonban különböző tagjai között meglévő szakadékokat, tartósítva a társadalom különböző csoportjait megosztó előítéleteket.
A könyvet azonban csak hangvételében és nem módszertanában jellemzi a személyesség, amely így azon túlmenően, hogy összességében tárgyilagosként jellemezhető, azzal, hogy az elvont problémákat gyakorlati példákon keresztül és a büntetőjogi szankciórendszert a társadalmi normarendszerekkel összefüggésben elemzi, a laikus olvasó élvezetes olvasmányává is válhat. Részvét és szenvedély jellemzi ezt a tárgya és megírása alapján is felkavaró könyvet, amely azt vallja, hogy bizonyos esetekben a bűncselekmény elkövetője is lehet áldozat. Az előítéletektől terhelt, a tényleges társadalmi helyzetet figyelmen kívül hagyó uralkodó közfelfogás, és az annak normáit fenntartások nélkül elfogadó intézményrendszer áldozata. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
