Az immár ötödik alkalommal megrendezésre került Magyarországi és Határontúli Magyar Római Jogászok V. Országos Konferenciája jó apropót ad arra, hogy áttekintsük a hazánkban működő, római joggal foglalkozó tudományos műhelyek szakmai tevékenységét, a jogtudomány ezen szegmentumának jelenlegi állását. A Budapesten, 2009. február 20-án megrendezésre került rendezvényen csaknem a teljes magyar anyanyelvű romanisztika képviseltette magát, így a szép számban megjelent érdeklődők teljes képet kaphattak a hazánkban folyó tudományos munkáról.
Király Miklós, az ELTE-ÁJK dékánja megnyitó beszédében a hazai római jog művelőinek tudományos elkötelezettségét és összetartását méltatta. Az alábbiakból kiderül, hogy szakmai szempontból is számos hasonlóság és felfogásbeli egyezés mutatható ki az ország különböző területeiről érkező jogtudósok között. A célszerűség kedvéért az egyes tudományos műhelyekhez, azaz egyetemi tanszékekhez kötődő tudósokat együtt mutatjuk be a következőkben, megbontva ezzel a konferencia egyébként szakmailag példamutató módon felépített szerkezetét.
1. Az előadásokból jól kitapinthatóan Budapesten az antik, latin nyelvű, főképp a Digestából vett forrásszövegek dogmatikai elemzése áll az érdeklődés középpontjában. Földi András, egyetemi tanár hitet tett az ilyen jellegű kutatómunka mellett és megidézte a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Diósdi György emlékét, aki ezen irányzatnak nemzetközileg is elismert képviselője volt. Az ő felfogását képviseli Siklósi Iván egyetemi tanársegéd is, aki a custodia-felelősség és a damnum iniuria datum kapcsolatáról beszélt a klasszikus római jogban. Előadásában meggyőző módon azt bizonyította, hogy a damnum ab alio iniuria datumért való felelősség nagy valószínűség szerint nem (objektív) custodia-, hanem (szubjektív) culpáért való felelősség volt a klasszikus jogban is. Az ELTE tanszékének két másik képviselője, Sándor István egyetemi docens és Boóc Adám egyetemi adjunktus előadásai már inkább egyfajta történeti megközelítés irányába mutattak, így közelítve a tanszékvezető egyetemi tanár, Hamza Gábor professzor által képviselt irányvonalhoz. Sándor István nagy ívű, deskriptív jellegű körképének tárgyául a társasági jogban fellelhető felelősségi alakzatok szolgáltak, míg Boóc Ádám adjunktus az arbiterről tett gazdag ókori és középkori forrásanyagra támaszkodó, a gyakorlati jogász látásmódjával gazdagított megállapításokat. Szakterületéből adódóan tisztán történeti megközelítést képviselt Kelemen Miklós adjunktus, aki Anastasios császár kormányzati reformjairól beszélt.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Római Jogi Tanszékén inkább közjogi jellegű témákkal foglalkoznak, és dicséretes módon jogbölcseleti, pontosabban természetjogi aspektusokból is közelítenek a matériához. Nadja El-Beheiri tanszékvezető asszony Theodor Mommsen és Wolfgang Kunkel római közjogra, különösen a szokásjog szerepére vonatkozó álláspontját ütköztette, és tisztázta a Mommsen által használt "Herkommen" kifejezés pontos értelmét, megállapítva, hogy az rokon az ókori, auctoritas-szal kiegészült mos maiorum fogalmával. Tanítványa Erdődy János egyetemi tanársegéd újszerű forrásfeldolgozáson alapuló előadásában azt vizsgálta, lehet-e párhuzamot találni a római jogászok által hivatkozott rerum natura és a modern jogban ismert jogi tények kategóriái között. Végkövetkeztetésként kijelentette, hogy a római jogászok hasonló esetekben hivatkoztak a rerum naturale, mégis a fogalom elsősorban a konkrét eset sajátosságainak kiemelésére szolgált. A harmadik fővárosi műhelyt, a református egyetem római jogi tanszékét Nótári Tamás egyetemi docens képviselte, akitől a már megszokott, a klasszikus filológia kívánalmainak megfelelő előadást, valóságos szónoklatot hallhattunk. Gondolatmenetéből kiderült, hogy Cicero a Pro Sestióban megrajzolt ideális államférfi alakjával mutatott példát Róma elitjének a res publica stabilitásának megőrzésére, a klasszikus értékek újradefiniálására.
2. Pécsről hárman érkeztek. Bessenyő András egyetemi docens "Civilisztika és romanisztika" című előadásával tulajdonképpen a dogmatikus irányzathoz csatlakozott, de azt átértelmezve kimutatta azt a minőségi különbséget, amely a római remek jogászok esetről esetre építkező, mondhatni művészi teljesítménye és az elvont sémákban gondolkozó dogmatikus civilisztika munkamódszere között fennáll. Szintén a dogmatikus irány képviselőjének tarthatjuk Pókecz Kovács Attila egyetemi docenst is, aki gazdag forrásanyag alapos elemzése révén a condictio ex paenitentia kevésbé ismert intézményének bemutatására vállalkozott. Tanítványa, Jusztinger János egyetemi adjunktus szintén a dogmatikus módszernél maradva a vételár megállapításának és szolgáltatásának jogkövetkezményeiről értekezett. E vonaltól kissé eltérve, Benke József adjunktus "Újgörög pandektisztika?" címmel tör-
- 394/395 -
téneti jellegű előadást tartott, ráirányítva a figyelmet arra a tényre, hogy a 19. sz. középső évtizedeiben a kezdeti sikerek után hogyan került át a jogtudomány fejlesztésének katalizációs funkciója Görögországban a germanisztikától a német pandektisztikához.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
