Molnár Tamásnak "Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban" című PhD értekezéséből készült könyve a Közjegyzői Akadémia Kiadó gondozásában 2019-ben jelent meg. A szerző szakmai - mind kutatói, mind gyakorlati - pályafutásának kiteljesedését megtestesítő munkájában egyaránt kifejezésre jutnak PhD hallgatóként a disszertáció elkészítésével töltött többéves kutatómunkájának eredményei, valamint közjegyzőjelöltként, majd közjegyzőhelyettesként szerzett széleskörű gyakorlati tapasztalatainak következtetései.
Az "Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban" című monográfia hiánypótló mű a 'közjegyzői jog' hazai jogirodalma körében, s egyben méltó folytatása a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által megjelentetett kiadványoknak.
A cím olvasását követően a recenzensben elsőként fogalmazódik meg a kérdés: Indokolt-e egyáltalán alapelveket vizsgálni a nemperes eljárásokban? A kötet bevezető gondolatai körében világos és egyértelmű válasz olvasható Molnár Tamás tollából, aki jogtörténeti elemzésen keresztül támasztja alá a közjegyzői eljárásokban jelentkező jogértelmezési és jogalkalmazási kihívásokban sorvezetőként felhívható eljárásjogi alapelvek szükségességét és nélkülözhetetlen szerepét.
A műben a közjegyzőségre vonatkozó eljárásjogi normák elemző értékelése speciális alapelveken keresztül valósul meg, melyben a szerző az alapelvek jogszabályokban történő tényleges (egzakt) meghatározásának fontossága mellett érvel.
Az értekezésben a kutatási módszerek több fajtájának együttes alkalmazása rajzolódik ki: a jogszabályok számbavétele során a normatív és a dogmatikai módszer, az alapelvek vizsgálatában a történeti és a fogalomelemző módszer, a joggyakorlat összegyűjtése és értékelése körében az induktív módszertan jelenik meg. A közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárások közül a kutatásban vizsgálat alá vett eljárások, illetve jogintézmények választásában a funkcionális módszertan eszközeinek alkalmazása köszön vissza.
A kutatási feladat meghatározása során a szerző három hipotézist állít fel, mely hipotézisek köré építi a monográfia egyes szerkezeti elemeit.
Az értekezés kiinduló feltevése az alapelveknek a közjegyzői nemperes eljárásokban való érvényesülésének részleges és relatív hatása. A monográfia első szerkezeti egysége a polgári eljárásjog alapelveit veszi górcső alá, melyben a szerző az egyes jogdogmatikai
- 108/109 -
megközelítések ismertetésén túlmenően az alapelvek örökérvényűségének és normativitásának kérdésére is egy-egy alfejezetet szentel.
A második hipotézis szerint a közjegyzői nemperes eljárásokban az alapelvek érvényesülésének hatóköre az adott közjegyzői eljárás hatósági jellegétől függ. E tézis bizonyítására a disszertáns a fizetési meghagyásos eljárásban, a hagyatéki eljárásban, az okiratszerkesztési eljárásban, a bizonyítás körébe tartozó közjegyzői nemperes eljárásokban, a közjegyző előtti egyezségi eljárásban, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárásban alkotmányjogi megközelítéssel konkrét jogalkalmazási kérdésekre keresi a választ. Noha a szerző bevezetőjében kutatási feladata vizsgálatának tárgyából kizárja az elektronizáció közjegyzői eljárásokra gyakorolt hatásának elemzését, mégis a második rész záró alfejezetében hacsak említés szintjén is, de száma veszi az egyes közjegyzői nyilvántartási és regisztrációs eljárásokat.
Az értekezés harmadik hipotézise a közjegyzői nemperes eljárások önálló, sui generis alapelveinek igazolhatósága. A recenzens álláspontja szerint a monográfia legértékesebb részét a harmadik egységben kidolgozott kutatási eredmények képezik. Molnár Tamás megfelelő kritikai éllel találja meg az összhangot a közjegyzői alapelvek érvényesülését segítő vagy esetlegesen gátló szabályok bemutatása során.
A kutatás eredményeinek összefoglalását taglaló záró fejezetben a következtetések, de lege feranda javaslatok közül e recenzió íróját elgondolkodásra készteti a közhitelesség kiterjesztésének felvetése, melyet a szerző angolszász módszertani megközelítéssel, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartás és a zálogjogi nyilvántartás közötti hasonlóságok figyelembe vételével támaszt alá.
Az értekezés igazolt következtetésein túlmenően a kutatói munka valódi értékének tanúbizonyossága abban ragadható meg, hogy e PhD értekezés monográfia formájában történő megjelenéséhez köthető a közjegyzői eljárások sui generis alapelveinek nemcsak tudományos nézetként történő megalapozottsága, hanem a közjegyzői hivatásrend általi elismerése is. ■
Lábjegyzetek:
[1] Adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Ka
Visszaugrás
