"Azok az értékek, amelyeket az Európa Tanács szolgálni hivatott, a legtöbb európai országban az ügyészség révén jutnak gyakorlati érvényre. Az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia valamilyen szempontból az ügyészség működési körébe esik. Ezért tulajdonít az Európa Tanács jelentőséget mindennek, ami az ügyészség javára lehet; így annak a Konferenciának is, amelyet 2000. május 22-24-én Strassbourgban szervez" - olvasható az Európa Tanács Jogi Ügyek Igazgatósága vezetőjének, Guy de Vei úrnak a legfőbb ügyészhez címzett meghívólevele mellékletében. A levélben Guy de Vei rámutat: "Ezt a konferenciát ama fontos fejlemények kapcsán szervezzük, amelyek előtt az ügyészség Európa-szerte áll. Alkalmat fog nyújtani arra, hogy folytassuk azt az elmélkedést, amelyet már több éve kezdtünk részint az e kérdésekkel foglalkozó tanácskozások keretében, részint annak a Szakértői Bizottságnak a révén, amely nemrég készített el egy "Ajánlás"-t ezen a területen. Lehetőség nyílik arra is, hogy megvizsgáljuk az ügyészség egyre növekvő szerepét a nemzetközi bűnügyi együttműködésben."
A tanácskozásra a Demokratikus Stabilitás Fejlesztésére és Megerősítésére Irányuló Tevékenységi Program1 keretében, az Európa Tanács és a francia Ecole Nationale de la Magistrature közös szervezésében "Milyen legyen az ügyészség a XXI. századi Európában?" címmel került sor; 43 ország küldöttei vettek rajta részt.
A küldöttek soraiban volt 22 legfőbb ügyész - köztük dr. Polt Péter - és 9 legfőbb ügyész helyettes.2
A tanácskozást Walter Schwimmer úr, az Európa Tanács főtitkára nyitotta meg. Beszédében röviden elemezte az ügyészség szerepkörét, feladatait - köztük azt, hogy gondozza a végrehajtó- és a bírói hatalom közötti, gyakran kényes egyensúlyt, miközben saját helyzete is gyakran kényes egyensúlyt tükröz ez idő szerint a végrehajtó hatalom alá rendeltség és az attól való függetlenség között. Hangsúlyozta: az Európa Tanács e kérdésben hosszabb idő után, részben a közép- és kelet-európai országokban lezajlott politikai változások, részben számos más országban (pl. Olaszország, Hollandia, Franciaország) bevezetett reformok hatására ismerte fel a feladatát. "Most azonban - mondotta -biztosíthatom Önöket, hogy prioritásaink egyike és az is marad".
Áttekintette, mit tett e téren eddig az Európa Tanács. Ezen belül, mint jelentős rendezvényre, utalt az 1994. szeptember 27-29-i budapesti konferenciára,3 valamint fontos eseménynek minősítette, hogy az 1996-ban létrehívott szakértői bizottság4 elkészítette "A vádhatóság szerepe a büntető igazságszolgáltatási rendszerben" c. ajánlás tervezetét, amelynek megvitatására is módot nyújt ez a tanácskozás. Hangsúlyozta: az Európa Tanács célja - mind mindenütt - e téren is nem az, hogy ráerőltessen, vagy megkíséreljen ráerőltetni a tagországokra valamiféle egyöntetűséget. Tiszteletben tartják minden állam egyediségét. "A demokrácia és a pluralizmus kéz a kézben járnak" - mondotta; "A mi dolgunk nagyrészt az, hogy a különbözőségeket összeilleszthetővé tegyük; egymással is, de mindenképpen összeilleszthetővé a mi elveinkkel és értékeinkkel."
Bár szokás az európai jogrendszereket két eltérő kultúrához sorolni, melyek között az ügyészséget tekintve három különböző szempontból is eltérések vannak, valójában ez az osztályozás már nem annyira egyértelmű. Az országok sok mindent átvettek egymástól; az eredmény egyfajta "de facto" harmonizáció. Ebben a szellemben nyitotta meg a konferenciát, amelynek sok sikert kívánt.
A napirenden négy munkaülés szerepelt.
Az első munkaülés levezető elnöke J. N. Cunha Rodriguez úr, Portugália legfőbb ügyésze volt, tárgya pedig: "Az ügyész szerepe és jogállása: az Európa Tanács "aquis"-ja (az ügyészségre vonatkozó utalások az Európa Tanácstól származó szövegekben - az Emberi Jogok Európai Konvenciójának követelményei)".
Ennek keretében két előadás hangzott el.
A nápolyi II. sz. egyetem büntetőjog professzora, Mariavaleria del Tufa asszony "Ügyészség - az Európa Tanács eredményei" címmel arról szólt, hogy e probléma Európa tanácsi vizsgálatának két körülmény a mozgatórugója: egyfelől az ügyészségek sokfélesége, másrészt azok az új bűnözési jelenségek, amelyek a nyugati és a keleti országoknak egyaránt gondot okoznak. A feladat: az ügyészi szerepkört a jogállamiság tiszteletével összhangban újraértelmezni. A továbbiakban a professzor asszony az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is figyelembe véve megállapította: a bírósági eljárási formák Európában az alapvető egyéni jogokra épülnek; a résztvevők - bíró, jogi tanácsadók, közvádló, vádlott stb. - szerepe és tevékenységük korlátozása pedig értelemszerű. Az ügyészi (vádlói) és a bírói szerepkör elkülönül; "bírói hatóság"-nak az Európai Konvenció 5. cikkely (3) bekezdése értelmében csak az tekinthető, amely mind a végrehajtó hatalomtól, mind az ügyben szereplő "felek"-től független. Abszolúte kizárt, hogy ugyanazon ügyben ugyanazon személy gyakorolja az ügyészi és a bírói szerepkört.
A "tisztességes eljárás" követelményei mind az inquisitorius, mind az ügyféli per (és eljárás) keretei között kielégíthetőek. Ennek biztosítása az államnak, gyakorlati síkon, az egyes ügyek szintjén a bírónak és az ügyésznek a kötelessége - folytatta. E kötelesség teljesítésének első lépése, amire az államoknak különös gondot kell fordítania, azoknak az ismereteknek, annak a kultúrának a terjesztése, olyan kiképzés biztosítása, amely a tisztességes eljárás lényegét alkotó jogok védelmét szolgálja.
Az alapvető jogok kielégítését szolgáló és legalább részben az ügyészt terhelő kötelezettségek között megemlítette az eljárás szükségtelen késlekedés nélküli folytatását, a "fegyveregyenlőség" követelményének kielégítését, s ezen belül a megfelelő információk feltárását az eljárás részvevői előtt; a bizonyítás törvényességét, a kétoldalú meghallgatás elvét "ami - mondotta - az ügyész számára különösen azt jelenti, hogy köteles a gyanúsítottat az ellene folyó eljárásról tájékoztatni, nem folytathat olyan titkos nyomozásokat és nem alkalmazhat olyan bizonyítékokat, amelyek ellenőrzésére a védelemnek nem volt módja és röviden, hogy a terheltnek nyújtson lehetőséget ügye olyan körülmények között történő ismertetésére, amelyek nem hozzák őt eleve hátrányos helyzetbe"; végül az ártatlanság vélelmét abban az értelemben is, hogy ne indítson az ügyész eljárást, ha a bizonyíték alaptalan és a kapott bejelentéseket kezelje bizalmasan.
Az előadó rámutatott arra is, hogy az Európai Konvenció egyéb jogokat is elismer, s az ügyészi munka során ezeket is tiszteletben kell tartani; pl. magánélethez való jogot, amikor a telefonlehallgatás és levelezés titkos ellenőrzésének, vagy a nyomozási iratok feltárása mellőzésének jogszerűségét kell elbírálni. "Ha szükségesnek véljük, úgy annak elbírálásánál, hogy történt-e törvénysértés - különösen a terrorizmus fenyegetésére és egyéb bűnügyi vészhelyzetekre való hivatkozásnál - figyelembe kell venni az ügy körülményeit és az alkalmazott nyomozási módszer gyakorlati természetét. Világosan láthatjuk, hogy milyen fontos az ügyésznek a magánélet sérthetetlenség iránti érzékenysége; az, miként képes mérlegelni a kockán forgó különféle érdekeket".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
