Magyarországon a Civilek a Békéért (CaB) mozgalom a legjelentősebb, mintegy százhúsz civil szervezetet tömörítő olyan társadalmi mozgalom, amely tiltakozott az iraki háború ellen. A háború előtt megalakult és formálisan utána is létező CaB nem a semmiből lett, létrejöttének megvannak a nemzetközi és magyar ideológiai, mozgalmi és politikai előzményei, Ilyenek a globalizációkririkai mozgalmak ("Seattle népe"), a szociális fórumok és a nemzetközi szervezetek (ATTAC, humanista mozgalom, alternatív mozgalmak), valamint a háborúellenes koalíciók, míg magyar hátterét mindezek hazai megfelelői (Magyar Szociális Fórum, ATTAC-Magyarország, Humanista Mozgalom, Lehet más a világ! hálózat) és zöld, baloldali, béke-, valamint vallási mozgalmak alkotják. A firenzei Európai Szociális Fórumon megfogant mozgalom a háborút ellenzők gyűjtőszervezeteként indult Szervezett konferenciát és fórumokat, majd a világ eddigi legnagyobb béketüntetéséhez csatlakozva megrendezte a második világháború óra legnagyobb magyar háborúellenes tüntetést.
A februári demonstráció első útvonalának rendőrségi-politikai betiltása miatt hatalmas nyilvánosságot kapott. A nagy tüntetést azonban már egy megosztott CaB rendezte meg, mivel kivált belőle egy másik globalizaciókritikai és háborúellenes csoport, a humanisták vezette Békelánc csoportosulás, amely utóbb létrehozott egy másik magyar szociális fórumot, a Lehet más a világ! hálózatot. A Magyar Szociális Fórum (MSZF) részeként létrejövő CaB nem volt képes független és önálló identitással rendelkező, egytémájú háborúellenes, mozgalommá válni, mivel nem tudott túljutni a régiónkat jellemző ideológiai, politikai és kulturális törésvonalakon. Eredményei ellenére nem vált integratív, meghatározó és maradandó szereplőjévé a háborúról folytatott társadalmi diskurzusnak. A háborúpárti magyar politikai establishment - egy átmenetinek tekinthető zavar után - könnyedén érvényesíthette akaratát, így egy érdekfeszítő és tartalmas, ugyanakkor rövid mozgalmi dagály után a magyar békemozgalmi és háborúellenes civil mozgalmi szektor helye ismét betöltetlen.
A Civilek a Békéért antirasszista és háborúellenes mozgalom egyik legjelentősebb ideológiai, mozgalmi és politikai előzménye egyrészt a humanista mozga-
- 191/192 -
lom, másrész: az ATTAC-Magyarország szervezet, és a kettői kezdetben integrálni tudó Magyar Szociális Fórum.
A magyar Humanista Mozgalom (HM) 1989-ben jött létre. A magyar Humanista Párt (HP) 1993 és 1999 között bejegyzett párt volt Magyarországon, majd - mivel nem tudott két egymást követő országgyűlési választáson képviselőjelöltet állítani - a Fővárosi Bíróság törölte a pártok sorából (1999. január 14.). A magyar Humanista Mozgalom azonban szívós jogi és mozgalmi munkával, valamint anyaintézménye, a Humanista Internacionálé (HI) támogatásával elérte, hogy a Humanista Pártot 2003. január 14-én ismét bejegyezzék.[1] A HP ezzel továbbra is tagja maradt a ma hatvanöt éves argentin író, Silo (Mario Rodriguez Cobos) által alapított humanista mozgalomnak és a nemzetközi humanista pártszövetségnek.[2] Programja felöleli az ENSZ- és az európai emberi jogi kartákban megfogalmazott összes cél megvalósítását (politikai, gazdasági, egészségügyi, migrációs, környezetvédelmi, nevelési, antidiszkriminációs, demokratikus jogok stb.). A HI és a HP mindemellett nem EU-ellenes, viszont ellene van a "globális kapitalizmus" negatív következményeinek és a NATO-nak, ellenezte Magyarország NATO-csatlakozását, valamint a jugoszláviai bombázásokat.
A Magyarországon összesen száz-százhúsz főnyi tagsággal és ezer főnyi szimpatizánssal rendelkező, Budapesten és egy csoport erejéig Miskolcon működő HP-nak és HM-nek azonos a székhelye, a tagsága, valamint a vezetősége. A humanisták szerint a mozgalom az elsődleges, amely azután szervezeteket alkot, illetve szervezetekbe tagolódik. A három ilyen szervezete közül az egyik a humanista ideológiát pártpolitikai szinten megjeleníteni hivatott Humanista Párt. (A HP és a HM elvi és gyakorlati oldalról nézve egyaránt megkülönböztethetetlenek egymástól, ezért amikor a humanisták kifejezést használom, mindkettő értendő alatta.)
A HP Önbesorolása szerint "egyeden jelenlegi politikai erőhöz vagy párthoz sem köthető", egyaránt képviseli a jobb- és baloldali, valamint a liberális értékeket és programokat. Azonban a nemzetközi humanista mozgalom marxista-kommunista múltja, továbbá a párt tevékenysége, valamint koalícióalkotó gyakorlata alapján baloldali pártnak tekinthető. (A humanisták a Munkáspárttal és annak ifjúsági szervezetével, a Baloldali Fronttal,[3] továbbá a tőlük is balra eső civil szervezetekkel - Mars Károly Társaság, Május 1. Társaság - kötöttek és kötnek rendszeres "alkalmi" szövetséget.) A HP jellegét tekintve egyszerre akar réteg- és gyűjtőpárt lenni, hiszen egyaránt igyekszik megnyerni a kirekesztetteket és a lecsúszottakat, valamint a választók többségét. A párt politikai nézeteit a populista felfogás jellemzi, mivel a hatalmon kívüliek egyéni és társadalmi érdekeit a maga sokféleségében akarja képviselni a hatalmi szférában.
A humanisták jól és szellemesen ötvözik az egyházhoz nem kötődő vallásos (transzcendens) nézete-
- 192/193 -
ket, az emberi jogi tematikát, valamint az erőszakmentességet, a humanitárius és humánus elemeket, továbbá a globalizációkritikai felfogást. Az "új humanizmus" legfontosabb öt alapelve közül elsősorban az aktív erőszakmentességből és az új gazdasági modell megvalósításának képviseletéből eredt az iraki háború elutasítása, és egyben ez jelentette az elvi kapcsolódási alapot a háborút ellenző és globalizációkritikát megfogalmazó szervezetekkel, A magyarországi humanisták elsődleges célcsoportját a fiatalok jelentik, tagjaik e korosztály jól szituált képviselői, akik fluktuációja állandó dinamikus jelleget kölcsönöz a szervezetnek, miközben három-hat főnyi vezetőségük állandó.
A humanisták önmeghatározásában, fellépésében, belső és külső módszereiben ötvöződnek a vallási szekták ismérvei a politikai és kereskedelmi marketing eszközeivel. Pontosan kidolgozott módszereiket nemzetközi és nemzeti találkozókon, nyári táborokban rendezett tréningeken gyakorolják (például "önfelszabadítás", "ceremóniák", "egységes élet"), ügyesen és hatásosan, professzionális módon vannak jelen a mozgalmi küzdőtéren, az interneten, a közművelődési intézményekben és a médiában. Az egyének "mentális megváltoztatására" törekednek, "egyéni megváltásra", amely után közéleti és politikai aktivást fejthetnek ki családi, "szomszédsági", munkahelyi, érdekvédelmi, szabadidős, művelődési és sajtókapcsolataikban.[4]
A magyar humanisták céljaik elérése érdekében a "humanista akciófront" kiépítésének módszerét alkalmazzák a HI által közzétett módon. Ennek lényege az, hogy a radikálisan szélsőséges szervezeteket leszámítva bármelyik párttal és civil szervezettel hajlandók együttműködni, abban a formációban - akár pártként vagy mozgalomként -, amelyiket az adott esetben a leginkább célravezetőnek tartják. Ideológiai sokszínűségük tág tetet ad számukra politikai alkuk nélkül megtalálni politikai szövetségeseiket, és egyben nagy játékteret biztosít arra is, hogy az alkalmi koalíciókat bármikor felbonthassák. A humanisták politikai filozófiájukat maradéktalanul igyekeznek megvalósítani akkor is, amikor egy-egy koalícióban, akcióban, demonstrációban meghatározó módon (például a döntés-előkészítés folyamatában aktívan és a többiekhez képest arányosan nagyobb létszámban képviseltetik magukat, a tüntetéseken ötven-száz saját tagjuk mindig részt vesz) és látványosan (szervezettség, transzparensek saját jelmondataikkal, mindent beborító narancssárga szín), valamint dominanciára törekvően vannak jelen (sajtószóvivői pozíció, a sajtóval való kapcsolattartás). A gyenge mobilizációs képességgel rendelkező és szervezetlen civil, valamint mozgalmi szektorban mindezen tulajdonságaik miatt erős "civil" szervezetnek számítanak és a valóságosnál sokkal népesebbnek látszanak. Erejüket és ismertségüket a velük koalíciót alkotó szervezeteknek is köszönhetik (parazita módon épülnek be a koalíciós struktúrákba és kíméletlenül kihasználják az azok szervezetlenségéből és naivitásából eredő hiányosságokat).
A humanisták jelen voltak a firenzei I, Európai Szociális Fórumon és részt vesznek a globalizációkritikát megjelenítő úgynevezett Porto Alegre-i folya-
- 193/194 -
marban. A fentebb leírt módon szervezték az iraki háborút ellenző koalíciót (MSZF és GaB). Az MSZF és a CaB egyik legaktívabb szervezete volt egészen a Horn Gyula volt miniszterelnököt megszólaltató CaB békefórum szervezéséig (2003. január). A volt szocialista miniszterelnök meghívása miatt azonban éles vita bontakozott ki a CaB szervezetei között. Az egyik pólust a zöld szervezetek (Rügyecskék, Zöld Fiatalok, Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület), a Szolidaritás Ifjúsági Alternatíva, valamint a humanisták alkották (humanista pólus). A másik póluson a baloldali és radikális baloldali szervezetek foglaltak helyet, élükön az ATTAC-Magyarországgal (ATTAC pólus).
A mozgalommá alakulás nehéz kezdeti időszakában megoldhatatlan feladat elé került az MSZF-CaB, hiszen civil mozgalomként politikust akart meghívni, a hatalomból nem részesülő, hálózatban gondolkodó szervezetként egy volt kormányfőt, ma is aktív politikust invitált vitára; pártpolitikailag elvileg semleges mozgalomként a háborút támogató párt egyik reprezentánsát akarta megszólaltatni (aki a fórumon a háború mellett érvelt); elvileg szinte valamennyi párt felé nyitott mozgalomként nehezen, szembesült a pártprioritások mozgalmon belüli jelenlétével. A humanista pólus intenzíven képviselte a rendezvény civil jellegének elsődlegességét és pártpolitikai szempontból való kiegyensúlyozottságának fontosságát. Ezzel szemben az ATTAC pólus az elérhető sajtóvisszhang maximálását tartotta a romosabbnak, és nem állt szándékában a politikai kiegyensúlyozottság megvalósítása. Elképzelhető lett volna azonban, hogy a két pólus a személyes és a "megörökölt" ellentétek, valamint az elvi-ideológiai, továbbá generációs különbségek dacára egymásra találjon az ellentmondásokkal terhelt békefórum kérdésében. Ez azonban nem így történt, ami minden bizonnyal részben szocializációs különbségre, részben pedig a mozgalom strukturális kérdéseinek megoldatlanságára vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy 2003 januárjáig nem sikerült felépíteni a mozgalom vázát, nem sikerült megalkotni a működési szabályzatot, nem kristályosodott ki a döntési mechanizmus. A stiláris különbségként beállított vita valójában a demokratikus döntéshozatal mikéntjéről és a mozgalomépítésről folyt, az együttgondolkodásról alkotott kép eltérésétől. Ugyanakkor több is, más is elhangzott a vitában és lett oka a végleges szakításnak: mindkét pólus meghatározó csoportja azonos mozgalmi, ideológiai és szocializációs forrásvidékről származik, aminek szinte egyenes következménye az, hogy két, hívő módon elkötelezett baloldali (marxista-kommunista) szervezetről van szó; az ideológiai és generációs különbségek ellenére hasonló módon dominanciára szocializálódtak, továbbá a demokratikus megközelítést alárendelten kezelik a mindent felülíró nagy és közös cél, a béke elérése, másrészt saját ideológiai prioritásuk megtartása érdekében.
A humanisták, amikor megtapasztalták azt, hogy a döntési centrum végleg kikerült az általuk ellenőrizhető körből, és még náluk is dominánsabb mozgalmi riválisra akadtak az ATTAC-M mozgalomban, amikor egyértelművé vált számukra, hogy a CaB-ot nem tudják leszakítani az MSZF-ről, akkor a háborúellenes
- 194/195 -
mozgalom meglévő súlyos, valós hiányaira és hibáira hivatkozva kiléptek a CaB-ból (január 16.). A Horn Gyulával megtartott békefórumot (január 16.) követően, hasonló okokból követte őket a Zöld Fiatalok és a Szolidaritás Ifjúsági Alternatíva is (január 20.), míg a Rügyecskék mindvégig köztes (benn is, kinn is) státusba került. A kilépő három szervezet egyaránt hangsúlyozta, hogy nem kíván február 15-ére "ellenrendezvényt" szervezni, "ellenmozgalmat" elindítani, viszont ugyanerre az időpontra az összeurópai háborúellenes nap keretében párhuzamos rendezvény megtartását tervezte. A CaB eróziója ezzel kezdődött el, és utólag látható, hogy megfordíthatatlan folyamat vette kezdetét, melynek során a CaB-ból kiváltakból létrejött egy másik háborúellenes mozgalom, és a két mozgalom egymás riválisaként, sőt ellenfeleként, néha ellenségeként lépett fel az azonos politikai küzdőtéren, miközben mindkét mozgalomnak teljesen azonos céljai voltak.
Ennek egyenes következményeként létrejött a Békelánc mozgalom (Országos Békelánc Demonstráció; OBD), a zöld szervezetek és a humanisták az MSZF-et is elhagyták,[5] megalakult az MSZF rivális szervezete, a Lehet más a világ! hálózat (LMV).[6] A magyar globalizációkritikai mozgalom ezzel kettévált egy baloldali (MSZF), valamint egy zöld és humanista hálózatra, így egymással versengő, ellenmozgalmi viszonyrendszerbe került, miközben mindkét irányzat egységesen elutasítja a globalizációellenes (nacionalista, rasszista, antiszemita) csoportok közeledését, és ugyanazon Porto Alegre-i folyamat letéteményesének tekinti magát ugyanazon manifesztációval. A magyar globalizációkritikai mozgalmak megosztottsága messze túlmutat az iraki háborút elítélő mozgalmi időszakon és tematikán, s valószínűleg hosszú távon meghatározza a hazai globalizációkritikai szektor mozgását. Mindkét hálózat mozgalmi múltjában, illetve létrejöttében és identitásában hangsúlyosan van jelen a CaB-on belüli törés, amelynek nyomán az MSZF "igényt tart" a CaB-ra, míg az LMV az OBD-re, vagyis mindkettőnek megvan a saját háborúellenes előzménye, illetve szektora.
Adva van tehát a CaB (vezető ereje január 20. után egyértelműen az ATTAC-M és az MSZF), valamint az OBD (vezetői a humanisták), azaz két olyan, nemzetközi beágyazottsággal rendelkező gyűjtőszervezet, amely a szakítás után egymás céljaira, akcióformáira és szerveződéseire kölcsönösen reagált és egymással konfliktusos viszonyban állt.[7] A klasszikus mozgalom-ellenmozgalom vagy pro-mozgalom-kontramozgalom ellentétpároktól eltérő módon lettek egymás mozgalmi ellenfelei. A társadalmi konfliktus azonos politikai területén (háború-béke), azonos mozgalmi-politikai arénában, különböző civil és pártmobilizációk mentén küzdöttek egymással és a háborút támogató állammal, valamint pártokkal, továbbá egymás ellenében küzdöttek a sajtónyilvánosságért.
- 195/196 -
A CaB és az OBD a politikai tiltakozási lehetőségek közül általában a leginkább kollektív cselekvési formát, a nyilvános tiltakozó akciót, a tüntetést választotta. Tüntetéseik társadalmi-politikai célja azonos volt: egyrészt a háború kitörésének megakadályozása, és annak elérése, hogy a magyar politika releváns szereplői, valamint a közvélemény elutasítsa a háborút (proaktív cél), másrészt a háborúban való magyar részvétel meghiúsítása, a háború támogatásának visszavonatása, valamint további támogatásának megakadályozása (reaktív cél). Háborúellenes tüntetéseik címzettje közvetlenül az állami hatalom, a nyilvánosság, a civil társadalom és közvetve a nemzetközi közvélemény volt. Akcióformájuk kivétel nélkül legális, erőszakmentes, tömeges volt, egyszerre figyelemfelkeltő és nyomásgyakorló.
A CaB és az OBD politikai tiltakozásai között lényeges különbség mutatkozott a tiltakozó cselekmények típusait, jellegét és méreteit illetőn, A CaB sokkal többféle tiltakozó akciót, tiltakozási formát használt, hiszen élt a tiltakozási sorozat formációval (a miniszterelnöknek folyamatosan, egyenként feltett kérdések), jogi akciókat indított (gyülekezési jogának érvényesítése érdekében magyar és nemzetközi bíróságon fellebbezett, illetve pert indított; alkotmánybírósági beadványt készített), bojkottot kezdeményezett (az ESSO benzinkút ellen), aláírásgyűjtésbe kezdett (a békefelhívás aláírására) és gyakrabban alkalmazta a nyílt levél, az állásfoglalás formát, valamint sajtótájékoztatókat tartott. A CaB - még a humanistákkal - békekonferenciát és békefórurnokat rendezett, továbbá - már "önállóan" - békefelhívást tett közzé, és megkísérelte az országgyűlési képviselők, a parlamenti pártok, továbbá a miniszterelnök közvetett és közvetlen (személyes) befolyásolását.
A CaB és az OBD hasonló módon és hasonló külsőségek közepette alkalmazta a tüntetés és a felvonulás tiltakozási formáit. Mindkét formáció demonstrációiban hangsúlyosan voltak jelen a nemzetközi háborúellenes és globalizációkritikai mozgalmak által világszerte ismertté tett mozgalmi-tiltakozási kultúra elemei, amelyeket a szerveződések tagjai közösen is megéltek a firenzei szociális fórumon (performansz, színjátszás, szerepjátékok, zenélés, sípolás, gyertyák, fáklyák stb.). A tiltakozó cselekmény típusai között kell említést tenni a tiltakozó kampányról, amely a február közepi "nagy tüntetést" volt hivatva előkészíteni. A fotókiállításból, békefórumból, pódiumbeszélgetésből, filmvetítésből álló hatnapos (február 10-15.) cselekménysorozat, a "háborúellenes akcióhét" tetőpontja az OBD és a CaB február 15-i háborúellenes felvonulása volt, A tiltakozó kampány ötletgazdája és kivitelezője a firenzei szociális fórumon részt vevő, erős környezetvédelmi mozgalom, az Energia Klub (EK) volt.[8] A külföldi globalizációkritikai mozgalomtól származó pénzből finanszírozott tiltakozó kampányt koordináló EK szlogenje ("Ne az én nevemben!") és az általa használt szimbolika (olajtól szennyezett békegalamb, olajfúró torony) nyíltan kifejezi a nemzetközi háborúellenes mozgalomhoz való csatlakozást, egyértelmű vizuális magyarázatot ad a készülődő háború kitörésének vélt vagy valós okára, és teljesen szinkronban áll az EK filozófiájával és mozgalmi profiljával (energiafelhasználási politika).[9]
- 196/197 -
Talán az EK lehetett volna a két csoport között a katalizátor szerepét betölteni tudó "kiegyenlítő csoport", de életre is hívhatott volna egy újabb, a háborút önállóan ellenző mozgalmat is. Az EK végül az első szerepkört választotta, akárcsak a Rügyecskék, majd az OBD felé sodródott, és végül a Lehet más a világ! hálózat meghatározó tagja lett.[10]
A két csoportosulás hasonló helyekre szervezte tüntetéseit; főváros centrikus rendezvényeik azonos helyre koncentrálódtak, bár az OB D-nek volt egy szegedi tüntetése. Az OBD öt budapesti felvonulása közül négyet tartott a Kossuth téren, míg a CaB tüntetései közül három volt (vagy végződött) ugyanitt.
A két szerveződésnek egymástól eltérő viszont a szimbolikus manifesztációja. A CaB-ban - még a humanisták részvételével - élénk vita zajlott a névválasztás mellett a mozgalom jelvényéről (embléma, logó) is. A CaB a fehér galamb vagy az áthúzott bomba közül a nemzetközi háborúellenes mozgalom és szlogen (Stop the War - Around the World) mintájára az utóbbi egyik variációját választotta: szlogenként "A nevünkben NE!", a "Bűntett ez a háború!" és a Stop jelzéssel ellátott "Állítsuk meg a háborút!" és a "Nem akarunk háborút!" mondatokat használta a legtöbbször, amelyek megegyeznek a nemzetközi háborúellenes mozgalmak jelszavaival, és megjelenítésük is hasonló volt.[11] A CaB által alkalmazott mozgalmi szín elsősorban a piros és a fehér. Tüntetéseiken több száz méter arasznyi széles fehér szalagot osztottak szét, amelynek vége a háború kezdete után pirossá "változott". Az OBD a számára korábban is szimpatikusabb, zászlószerűen ábrázok fehér galamb motívumot választotta. Nagy tüntetésük szimbóluma a nemzetközi békejelvény és a híd lett. Tüntetései színvilágára elsődlegesen a nemzetközi humanista mozgalom narancssárgája jellemző, de feltűnnek a környezetvédő mozgalmak zöld és kék színei is, Mindkét mozgalom soraiban feltűnt a szivárványszínű, Pace feliratú nemzetközi (olasz) háborúellenes zászló is, amely gyakran értetlenségre és félreértésekre adott okot (Összetévesztették a melegek szimbólumával).
A két mozgalomra egyaránt igaz, hogy rendszerük kiterjedtsége, szervezetlenségük, anyagi erőforrásaik hiánya, valamint a közös háborúellenes mozgalmi identitás alacsony foka miatt nem alakult ki egységes arculatuk.[12] Az OBD rendezvényeit a kisebb méretek, de a humanisták, a Rügyecskék és a Zöld Fiatalok által képviselt közvetlenebb hangvétel, a tematika és a résztvevők emocionálisabb megközelítése jellemezte (fáklyagyújtás, "körbeállós kézfogás", könnyűzenei programok, a komoly és könnyed hangvétel vegyítése).
A CaB felvonulásai során húszezer (más becslések szerint ötvenezer) és ötezer embert tudott kivinni az utcákra, míg az OBD egyszeri felvonulása ötezer főt mozdított meg (a tüntetéseken, performanszokon a CaB-nál tíz-kétszáz fő, az OBD-nél száz-ezer fő vett részt). A CaB a felvonulások számában és nagyságában volt "erősebb", míg az OBD a tüntetések alkalmával tudott több ember mozgósítani.
A február 13-i felvonulás időszaka mindkét szerveződés számára mozgalomtörténeti csúcspontot jelentett, s egyben a két csoport közötti rivalizálás leghe-
- 197/198 -
vesebb időszakát is. amely leírható a politikai marketingben használatos negatív kampányként is. A CaB felvonulását kísérő, a rendőrségi betiltás keltette közfigyelmet a humanisták igyekeztek maximálisan kihasználni, illetve próbáltak abból minél nagyobb arányban részesedni. A rendőrség mindkét szerveződés első útvonalkérelmének engedélyezését - egymástól függetlenül - elutasította. Az OBD - a CaB-bal ellentétben - nem fordult jogorvoslatért a bírósághoz és nem kért segítséget a nyilvánosságtól, hanem azonnal más útvonalra adta be felvonulási kérelmét. A jogi út elutasítása egyrészt rávilágít a két csoport közötti fontos mentalitásbeli különbségre, másrészt tovább nehezítette az OBD számára, hogy közfigyelemben részesüljön, mivel a kiválásból eredő megkésettség miatt alig egy hónapja maradt a tüntetésszervezésre. Az OBD a saját felvonulását éppen ezért - a humanista marketingtechnikáknak megfelelően - ráépítette a CaB felvonulására. Ügyesen használták ki, hogy a sajtó nem tudott a szakításról, s hogy nevük a közös háborúellenes felhíváson együtt szerepelt a CaB tagszervezeteivel, hogy ugyannak a nemzetközi tiltakozási szerveződésnek voltak a ragjai és hogy ugyanazon a napon tartották a felvonulásukat. Az OBD a helyzetből adódó félreértések és egybemosások nyomán, illetve azokra tudatosan rájátszva saját mozgalmi mobilizációjára használta fel a CaB által generált, tüntetése betiltásának köszönhető sajtóvisszhangot (potyautas mechanizmus). Ez a rivalizáció, amely nemzetközi viszonylatban is szokatlan, és idegen a nemzetközi háborúellenes, valamint globalizációkritikai mozgalmak gyakorlatától, megosztotta a háborút ellenzőket és a háborút ellenző civil szervezeteket. Mindez a szétforgácsolódás és a háborúellenes mozgalmi potenciál elvesztésének irányába mutatott, amelynek vesztese mindkét szerveződés és maga a háborút ellenző társadalom volt, míg nyertese a háborúpárti sajtó és a háború barát politikai-állami hatalom.
A potyautas mechanizmusra február 15-i felvonulásokat követően felváltotta a szerveződések közötti ellenséges hangvétel, amely utólag is igazolni akarta a szakítás elkerülhetetlenségét, célja pedig a ragok átcsábítása lett volna. A CaB felvonulásának kudarca, az ott történt atrocitások sora elindította az OBD által is generált felosztást, amely szerint létezik az állammal nem perlekedő, a tüntetésbetiltás ellen nem tiltakozó, békésen tüntető háborúellenes "jó" mozgalom, és létezik a mindenkivel (rendőrség, bíróság, Alkotmánybíróság) hadakozó, a polgári körök tagjait molesztáló, transzparenseket vivőket "verő", azaz békétlenül tüntető "rossz" mozgalom,
Az ATTAC (Association for the Taxation of Financial Transactions for the Aid of Citizens, azaz Alakulat a tőketranzakciók adóztatásáért az állampolgárok céljára), avagy a Társadalmi Igazságosságot Mozgalom Franciaországban alakult meg (1998. június) a pénz-
- 198/199 -
piacok demokratizálása érdekében. Célja elsősorban: a spekulációs tőkemozgások megadóztatással való korlátozása, a fejlődő országok adósságának eltörlése, az adóparadicsomok megszüntetése és a társadalombiztosítási pénzalapok tőzsdei kockáztatásának megakadályozása.[13]
Az ATTAC mozgalom életre hívója, Ignacio Ramonet a baloldali Le Monde Diplomatique című folyóirat főszerkesztője volt, aki a délkelet-ázsiai válság (1997) hatására nagy hatású cikket jelentetett meg lapjában a spekulációs tőkemozgások káros hatásairól és James Tobin amerikai közgazdásznak a devizaműveletek egyszázalékos megadóztatásától szóló elméletéről, az úgynevezett Tobin-adóról, A magánszemélyek civil szervezetek és folyóiratok részvételével megalakult ATTAC 1998 decemberében terebélyesedett nemzetközi mozgalommá. Az ATTAC ma harminchárom országban működik és nyolcvanezer tagja van, de mobilizációs ereje ennél jóval nagyobb. Közép-Kelet-Európában Magyarországon, Lengyelországban, Oroszországban és Szerbia-Montenegróban van nemzeti csoportja,
A neoliberális pénzügyi globalizáció káros hatásait elítélő ATTAC nemzetközi mozgalom látszólag egyeden téma, a pénzügyi globalizáció köré szerveződik, valójában azonban számos témát érint (a pénzügyi globalizációból következő bármely tematika, például az iraki háború vagy a kizsákmányolás, a szegénység elítélése). Ez nemcsak multikulturálissá teszi a mozgalmat, de biztosítja a transzkontinentális szerveződést is. Az ATTAC tematikai struktúrája elsődlegesen a világrendnek a gazdaságon keresztül történő reformjára irányul (világrend tematika - globalizációkritika), amely ebből következően "másodlagosan" magában foglalja a harmadik világ, az emberi jogi és nemzetközi jogi tematikát, továbbá "harmadlagosan" a környezetvédelem és a béke témáját.[14] Az iraki háborút megelőzően és a háború időszaka alatt az általam a harmadlagos tematikai csoportba sorolt béke tematika megelőzi az összes többit, és mintegy hatnyolc hónapon keresztül (2002 novemberétől 2003 áprilisáig-júniusáig) domináns működési területté válik. Az ATTAC - akárcsak a humanista mozgalom - egyszerre a gazdag ("OECD") és a szegény ("global underdog") világ mozgalma, hiszen mindkettő támogatását élvezi, bár támogatottsága - a humanista mozgalommal szemben - a gazdag világból származik.
A globalizáció elvetésével és a globalizáció kritikájával foglalkozó társadalmi mozgalmak - köztük az előbbi kategóriába tartozó ATTAC és a Hl, valamint ezek nemzeti megfelelői - alkotják azt a globális társadalmi mozgalmi ágazatot (social movement industry; SMI), amelynek - átfedésekkel együtt - öt ideológiai irányzatát, hat platformját és hét, intenzitásuk alapján elkülöníthető típusát lehet megkülönböztetni,[15] Ebben a hármas tipológiában az ATTAC gazdasági kérdésekkel foglalkozó, keynesiánus-szociáldemokrata irányzatot képviselő tömegszervezetként definiálja önmagár, a HI - besorolásom szerint - leginkább marxista-fonadalmi vagy populista-romantikus, továbbá munkapárti (munkáspárti, kommunista kötődésű) tömegszervezetként tartható nyilván. Mivel az antiglobalizációs SMl-ban mindenki együttműködik és együtt tüntet mindenkivel, globális és nemzeti szin-
- 199/200 -
ten is a természetes vagy elsődleges szövetségesek a pacifisták, a környezetvédők, a vallási mozgalmak, a "polgári engedetlenek", továbbá a médiumok, a think-thankek, ad hoc akciók és kampányok (például háborút ellenzők) és a szakszervezetek. (Egyedül a "konzervatív-nacionalista" antiglobalista mozgalommal szemben fogalmaznak meg fenntartásokat)
A globális, a regionális és nemzeti "mozgalmi koncentráció" azonban még az iraki háborút jóval megelőző időszakban (2000. február-2002. november) érte el következő "integrációs fokozatát", a világ/európai/magyar, illetve tematikus és regionális szociális mozgalom formájában. A "mozgalmak mozgalmát", vagy ahogyan önmagukat nevezik, a "világ körüli szolidáris mozgalmat", a Szociális Világfórumot nyolc szervezet, köztük az ATTAC hívta életre (San Paolo, 2000. február). A brazíliai Porto Alegrében megtartott I. Szociális Világ-fórumon (World Social Forum; WSF/SZVF) magyar szervezet ugyan még nem képviseltette magát, de több ezer civil szervezet vett részt benne és foglalt állást az "új társadalmi rend" létrehozása mellett. Elkezdődött az úgynevezett Porto Alegre-i folyamat, amelyben a globalizációt ellenző és kritizáló neoliberális mozgalmakat egyesítő Szociális Világfórum nagy gyűjtőszervezetté kívánt válni. Működése éppen ezért szinte minden területre kiterjed (világrend, harmadik világ, emberi jog, nemzetközi jog, béke, környezetvédelem, nők jogai, etnikai csoportok, eszperantó[!]) és "mozgalmai" szinte a tematika teljes spektrumát lefedik.
Az SZVF tematikai sokszínűségéhez és a nemzed (így a magyar) szociális fórumokhoz hasonlítható - bár kisugárzását, súlyát, méreteit stb. tekintve természetesen nem - a Humanista Internacionálé és a magyar humanisták tematikai gazdagsága, pontosabban a működési területek sokszínűsége utáni vágyakozása. A tizenhárom magyar civil szervezet részvételével zajló II. SZVF (2001. január 31. - február 5.) felhívásában[16] a korábbiakhoz képest konkrétabban szólalt fel a békés, erőszakmentes konfliktusmegoldás érdekében, és elítélte nemcsak a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadást, de az Amerikai Egyesült Államoknak "a háború a terrorizmus ellen" jelszavával indított afganisztáni háborúját, amellyel megkezdődött "az USA és szövetségeseinek hatalmát bebetonozni hivatott permanens globális háború". Megfogalmazásra került az SZVF - meglátásom szerint az iraki háború ellenzésének okát megfejtő - kulcsmondata, miszerint "a háború a neoliberalizmus másik arca". Egyben a tematika időszakos dominanciaeltolódását is kifejezésre juttatta azzal, hogy a mozgalom középpontjába a háború elleni fellépést állította ("mozgalmunk szívügyének tekintjük a háború elleni küzdelmet"), miközben konkrétan szól egyebek mellett Kolumbiáról, Kubáról és a palesztin népről.
Az utóbbi eset kapcsán a palesztin erőszak említése nélkül "mozgósít" a palesztinok függetlensége érdekében, és a palesztinok "brutális megszállásáról" beszél. Az SZVF fogantatása, története, tömegtüntetései és deklarációi - közte az itt idézett felhívás is - egyértelműen és meghatározottan erőszakellenesek és antirasszisták, vagyis "a palesztin néppel való szolidaritás az antiglobalista mozgalom sajátja lett anélkül, hogy az antiszemitizmus akár csak megkörnyékezte volna".[17]
Ezen a ponton éles különbség mutatkozott a nyugat-európai (észak-atlanti) és kelet-európai (magyar) nemzeti szociális fórumok, illetve az általuk generált háborúellenes mozgalmak (Stop the War, illetve CaB) között. A Magyar Szociális Fórum és a CaB nemcsak hogy nem akarta témái közé felvenni a közel-keleti konfliktus- és problémarendszert, a zsidó-palesztin tematikát, de tevékenységének jelentős része arra irányul, hogy ezt a kérdést elkerülje, A CaB és az MSZF mozgalmi identitását, sorsát, mobilizációs erejét és politikai tiltakozásainak lefolyását alapvetően befolyásolta az ehhez a témakörhöz való viszonya. Az MSZF és a CaB történetében a háború és béke kérdésével megegyező, azt helyenként felülíró témaként került elő a zsidó-palesztin probléma elutasításából eredő antirasszista tematika, ami szerepet játszotta CaB-on belüli szakításban is A dominanciával rendelkezők (az ATTAC-M és baloldali partnerei) a közép- és kelet-európai társadalomfejlődésre tekintettel és e régió nemzeti ATTAC mozgalmai tapasztalatainak birtokában tabuként kezelték a zsidó-palesztin kérdés érintését.
Az iraki háború és a zsidó-palesztin tematika vonatkozásában adott egy érintettségi skála, amelynek léteznek különböző recepciói. Az érintettségi skála egyik oldalán ("elszenvedők"), geopolitikai helyzeténél fogva, problémaként, tematikaként általában ott van a Közel-Kelet, és konkrétan jelen van a zsidó-palesztin, a zsidó-arab és az Irak-Izrael konfliktus. A skála másik oldalán ("kezdeményezők") kap helyet Izrael legfőbb szövetségese, a háborút kezdeményező Egyesült Államok és a háború kitörésében fontos szerepet játszó, neokonzervatívnak mondott amerikai ideológiai-hatalmi csoport. Mindennek a recepciója legalább három törésvonal mentén tér el a nyugati (észak-atlanti) és a keleti világban (Közép- és Kelet-Európa), illetve Magyarországon. Az első törésvonalat elsődlegesen a politikai kultúra, determinálja: Magyarországon a jobb- és baloldal ideológiai megosztottsága erős, kulturális differenciáltságuk, politikai kultúrájuk nemcsak eltérő, de ellenséges viszonyban is állnak egymással (miközben a politikai konflik-
- 200/201 -
tuskezelési és megoldási mintáikra egyaránt az autoritativítás jellemző). Ehhez társul, hogy az uralkodó baloldali és liberális megközelítés szerint a jobboldal és a szélsőjobboldal egymásnak olyan politikai szövetségesei, amely szövetségben - eltérő mértékben, de hasonló módon - jelen van a nacionalizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus. Ebből eredően a balos dominanciájú MSZF, valamint CaB a tőle jobbra lévőkkel (legyenek azok civilek vagy párttagok) semmilyen szociális vagy béke-háború kérdésben nem akart együttműködni. Így nemcsak a nacionalista, antiszemita és rasszista "nemzeti radikális" MIÉP-tagok és -szimpatizánsok, a MIÉP mozgalma, a Magyar Út Körök (MÚK) antiglobalista "konzervatív-nacionalista" tagjai, de a nacionalista és antikommunista ("populista-romantikus") Kisgazdapárt tagjai, szimpatizánsai sem lehettek a háborúellenes koalíció tagjai, vagy a Fidesz-MPP- és az MDF-szimpatizánsok, valamint a polgári körök tagjai sem. Tovább színezi a képet, hogy háborúellenes volt az MDF-ből korábban kivált, skinhead-barát Király B. Izabella fémjelezte csoport és - a háború ellen is - ugyancsak február 15-én tüntető neofasiszta Vér és Becsület szervezet. Amíg az utóbbiakkal való együtt-tüntetést egyhangúan elutasították a CaB-on belül, addig a nem pártszínekben jelentkező MIÉP/MÚK és Fidesz/polgári körösöket eltávolították a CaB-ból, akik nemkívánatos csoportot alkottak a CaB tüntetésein;
A másik oldalon viszont nem merültek fel ilyen ellenvetések. A CaB politikai irányzatok szerint besorolhatatlan szervezetei (zöld szervezetek, Alba Kör, Bokor katolikus bázisközösség) nem támasztottak kifogást a baloldali és szélsőbaloldali szervezetek mozgalmon belüli jelenlétével szemben. Törésvonal azonban nemcsak a bal- és a jobboldal, hanem a rasszizmus-antirasszizmus kérdés mentén is húzódik, vagyis igent mondanak a nem antiszemita bal- és szélsőbaloldali szervezetekre, míg a kivétel nélkül antiszemitának beállított jobboldali és antiszemita szélső jobboldali civil vagy álcivil szervezeteket elutasítják, száműzik a szövetségesi rendszerből. Ennek ismét két mozgalmi következménye lett. A CaB és az MSZF ezáltal egységesen zárt a jobboldal felé, minek következtében a baloldali beállítottságú CaB-tagok egy része, a semlegesek (például az alternatív mozgalmak) egyoldalúnak, kettős mércével mérőnek és kizárólagosságra törekvő balos szervezetnek kezdték érezni a CaB-ot. Megállíthatatlanul elindult a mozgalom eróziója, és a CaB mozgalmi életciklusának negyedik szakaszát nem a kiterjedés és az identifikáció, a mozgalmi fejlődés jellemezte, hanem az izoláció és a gettósodás. Ez számos más "fejlődési rendellenességgel" együtt a CaB kudarcához és informális megszűnéséhez vezetett. A rasszizmus-antirasszizmus tematika másik következménye az lett, hogy egy magától értetődően és eredendően antirasszista, de tipikusan háborúellenes és egytémájú (single-issue) mozgalom, a CaB esetében az antirasszista jelleg került hangsúlyozásra. Miközben a semmivel sem kevésbé antirasszista szociális fórumok és háborúellenes mozgalmak valóban az iraki háború ellen tüntettek, addig a CaB túlkompenzált, és folyamatosan antirasszista és háborúellenes mozgalomként definiálva önmagát ezzel a kettős identitással és konkrét céllal hirdette meg tüntetéseit (2003. március 29.: "antirasszista béketüntetés"). E két jellemző egyenrangúsítása inadekvát, indokolatlan és hamis volt, ugyanakkor nem éne el a célját (jobboldaliak is eljöttek a tüntetésekre), és gyengítette a mozgalom mobilizációs erejét.
A jobb-és baloldali törésvonal kapcsán a politikai kultúra determinánsai közön kell számba venni a CaB-on belüli konfliktusmegoldási minták szerepét, a paternalisztikus megközelítést és a részvételre vonatkozó hagyományokat is. A CaB működési rendje és szervezeti tagolódása alacsony szinten maradt, írott vagy íratlan szervezeti működési szabályzat nem készült. Igyekezett ugyan demokratikusan működni, de döntéseit a hetente egyszer ülésező legfőbb döntéshozó fórumán ad hoc jelleggel és számban jelenlévők hozták meg, miközben folyamatosan létezett egy szűkebb és egy tágabb informális döntésbefolyásoló centrum.[18]
Az informális döntési körök létezése azon túlmenően, hogy a mozgalmat antidemokratikussá, átláthatatlanná és kiszámíthatatlanná tette, homályban hagyta az informális vezetés eredőjét. Tisztázatlan és tisztázhatatlan maradt, hogy az elsődleges informális kör mögött áll-e egy markáns baloldali csoport vagy párt (az MSZP vagy a Munkáspárt), esetleg MSZP pártplatform (Baloldali Tömörülés Platform; BTP).[19] A CaB és a BTP viszonya nem érthető meg a mozgalomtörténeti előzmények nélkül. A BTP ugyanis ideológiai és politikai jogutódja az 1988-ban alakult és a Nemzeti Kerékasztal harmadik, a civil társadalmat képviselő oldalán helyet foglaló Baloldali Alternatíva Egyesülésnek (BAL). Az "államszocializmust" "antietatista és antikapitalista irányban" meghaladni kívánó és "demokratikus szocialista társadalmi önigazgatást" elérni szándékozó BAL[20] egyszerre volt az MSZMP-n belüli reformirányzat képviselője és egy új párt, az MSZP megalakulásának támogatója,[21] valamint önmagát civil szervezetként definiáló, párttagokból és pártfunkcionáriusokból álló csoport. Az egyesülés "civil szervezetként" a társadalom és a párt
- 201/202 -
(MSZMP/MSZP) felé éppen úgy marxista-kommunista és új baloldali, környezetvédő, anarchista - alternatív mozgalmi - értékek felmutatója kívánt lenni, mint az "utód", a BTP a globalizációkritika vonatkozásában.[22]
A BAL és a BTP egyaránt úgy akar kívül maradni a hatalmon, hogy szervezetileg is benne van, úgy akar párton kívüli mozgalmakat generálni,[23] hogy maga is részese a pártnak. A két szervezet a párt és a mozgalmi szektorba is "belelóg", és mindegyikben a megfeleld identitását hangoztatja, de valójában közvetlen és szabad átjárást biztosít tagjainak mindkét irányba; beleszólást követel a párt elvi irányába és személyi-hatalmi kérdésekbe; személyi és anyagi "átjárás" van a két szektor között.[24]
A BAL és a BTP a radikális baloldal megszervezésére vállalkozik és szavazóbázist jelent a pártnak, amely cserébe szerény beleszólást enged mindennapjaiba és - szintén szerény - anyagi támogatást nyújt. A BTP az MSZP néppárttá és tömegpárttá alakításának jegyében "új pártépítő technika" alkalmazásával az MSZP "tagságának, társadalmi bázisának kiszélesítésén" és "az MSZP mögött álló tábor" létrehozásán fáradozik.[25] A BTP szerint a "civil szervezetek létrehozásával erősíthetnék a párt vidéki bázisát" és "tartalmilag és funkcionálisan is bővíteni kellene a párt kapcsolatait a szakszervezetekkel és civil szervezetekkel".[26] A BTP nép- és tömegpárt-, valamint mozgalomszervező koncepciójának egyik célja a polgári körök "utcai akcióinak" utcai szintű ellensúlyozása (harc az utca mint politikai színtér visszaszerzéséért), míg a másik a globalizáció jobboldali bírálatával szembeni baloldali alternatíva megalkotása (harc a szalonképes globalizációkritikai pozíció kisajátításáért).[27]
Mindezek nyomán a BPT a TÉT-en, az ATTAG-M-en, az MSZF-en keresztül gyakorol hatást a CaB-ra, és felveti a CaB függetlenségének, kvázi civil mozgalmi besorolhatóságának kérdését. A BPT-nek és kapcsolati-szervezeti hálózatának, valamint a CaB-nak az interakciója azonban kétirányú volt. Ennek tudható be, hogy a miniszterelnök találkozóra hívta meg a CaB vezetőit, amivel egyrészt alkudozási pozícióba hozta a CaB-ot, másrészt ezzel jelezte szövetségesi rendszerének ("a jobboldalnak"), hogy ilyen keretek között és ilyen keretek között tartott mozgalomtípusban lehet tiltakozni, valamint megkülönböztethetővé tette "a jó" és "a rossz" globalizációkritikai és háborúellenes mozgalmi szektort.
A második törésvonal a kormány-ellenzék ellentétpárban érhető tetten (aktuálpolitikai determinánsok). Azzal, hogy az iraki háborút a balliberális magyar kormánykoalíció maximálisan támogatta és a jobboldali ellenzék ellenezte (legalábbis formálisan), a balról jövő, tömegdemonstrációkban gondolkodó háborúellenes CaB és MSZF nehéz helyzetbe került. E szervezetek tagságának döntő többsége és vezetőik korábban mindent megtettek annak érdekében, hogy népfrontos jellegű, baloldali-liberális összefogással a "sorsdöntő" 2002-es választásokon vereséget szenvedjen a jobboldal, A CaB és az MSZF mozgalom formájában semmiképpen nem akart a kormánykoalíció külpolitikájával, így magával a koalícióval szembekerülni. Nem akart ellene mozgalmi érveket szolgáltatni, politikai koalíciót építeni, vagy akaratlanul a politikai gyutacs vagy katalizátor szerepébe kerülni. A CaB címzetti köre ezáltal nehezen meghatározhatóvá vált, hiszen a háborút és az abban való magyar részvételt 60-80 százalékban elutasító hazai közegben általában véve az iraki háború ellen tiltakozni elvi és mobilizációs kompromisszumot jelent; a magyar háborúpárti politika elleni tiltakozás feltételezi e politika egységességét (ami nem felel meg a valóságnak és nélkülözi a konkrétumokat), a szociálliberális kormány és a miniszterelnök személyes háborúpárti kiállása (például a nyolcak levele) ellen tiltakozni viszont egyet jelenthetett a kormánypolitika elleni, a jobb- és szélsőjobboldallal együtt történő tiltakozással, A CaB történetét a címzetti kör vonatkozásában éppen ezért állandó zavar jellemezte. Ebből a kormány-ellenzék törésvonalból eredt az országgyűlési választások előtt az MSZP-vel megállapodási szerződést kötött szakszervezeteknek a CaB szövetségesi rendszeréből (és egyáltalán a háborút ellenzők táborából) való kimaradása,[28] továbbá a miniszterelnöki meghívás, valamint a betiltott tüntetés kezelésének a dilemmája,
A harmadik törésvonal a párt és a civil szféra összekeveredése vagy eltérő értelmezése mentén alakult ki (párt versus hálózatok). A nyugati megközelítésben a globalizációkritikai mozgalom (SZVF) nem zárkózik el pártszerveződések hálózati jelenlététől. Az ATTAC-M, az MSZF és a CaB hasonlóképpen viselkedik, hiszen nem okozott semmilyen problémát, hogy a Munkáspártot és annak ifjúsági szervezetét, a Baloldali Frontot, a Humanista Párt és az MSZP tagjait és funkcionáriusait (mint szervezetet és egyéni tagokat) soraiba fogadja. Az MSZF és a CaB azonban a jobboldali pártok és álcivil szervezeteik (polgári körök, MÚK) felé zárt maradt (az utóbbiak esetében sokszor azért, mert párthoz kötődnek), nem volt haj-
- 202/203 -
landó nyíltan vállalni saját pártkötődéseit, sőt, nevében (Civilek a Békéért) és megnyilvánulásaiban hangsúlyozta a pártoktól való függetlenségét, tisztán civil mivoltát.
Mindezen törésvonalaknak a megfelelő aktuálpolitikai különbségekkel, de megvan az újabb mozgalomtörténeti hagyománya. Az ATTAC-M-en túl az 1999-es, jugoszláviai NATO-bombázások ellen alakult Balkán Békéjéért Mozgalom (BBM) esetében[29] is eltérő volt az érintettségi oldalalak megítélése, és a recepció hasonló törésvonalak mentén osztotta meg a mozgalmat. (A két háborúellenes mozgalom nagy hasonlóságot mutat strukturális és mobilizációs vonatkozásban, illetve az életciklus és a személyi összetétel tekintetében és különösen a kormány-ellenzék - akkor a jobboldal volt kormányon -, a jobb- és baloldal, párt és civil "törésvonalaik" megegyezők.[30])
A CaB mozgalmi életciklusának csúcspontja mindenképpen a február 15-i tüntetés megszervezésének és lebonyolításának időszaka. A politikai keretfeltételek ekkor voltak számára legkedvezőbbek (a nemzetközi háborúellenes mozgalmi konjunktúra, a magyar közvélemény-kutatási adatok). A CaB-nak az intézményes hatalommal (kormányhatalom és végrehajtó hatalom) való összeütközése, a tüntetés betiltása mint strukturális-politikai keretfeltétel tette lehetővé a politikai struktúrával való direkt, politikai és jogi összeütközést, és ezáltal a politikai konfliktus szerkezete is megváltozott, új és más minőségű elemekkel bővült. A strukturális politikai keretfeltétel megváltozása meghozta a médiához való hozzáférés lehetőségét, az új konfliktus mentén a mozgalom kiterjedése megnőtt, a mozgalom maga megerősödött, és lehetővé tette a pártállástól független elitek koalícióját (ritkán látható összhangban ítélte el mindenki a tüntetés betiltását) - ez voit a flexibilis politikai keretfeltétel.
A CaB tüntetésének betiltása és ennek nyilvánossá tétele által a CaB ügye a parlament elé, azaz a mozgalmi szférából a nagypolitika küzdőterébe került. A parlamenti felszólalásokban és a miniszterelnökkel való találkozás révén a CaB a nagypolitikában aktorként vett részt, rövid ideig ugyan, de tematizálta az irkai háborúról szóló beszédet, maga is alakította a politikai keretfeltételeket. Az akkor hatalmasnak gondolt mobilizációs ereje révén a CaB a háborúellenes mozgalmakat ritkán elérő szituációba "küzdötte fel magát": egy héten keresztül alkupozícióba került, ami mögött felderengett a háborút támogató pártok szavazati hatalmának megkérdőjelezése is (az MSZP-SZDSZ-szavazók többsége is ellenezte a háborút). Ennek a frekventált időszaknak nem a háborúpárti miniszterelnökkel való találkozás ténye, annak sajtója vagy ezáltal a mozgalom korrumpálódása vetett véget, hanem a február 15-i tüntetés. Kiderült ugyanis, hogy a CaB kivívta ugyan a tüntetés jogát és a közlekedés rendjének aránytalan megsértésével tüntetett, de sem mobilizációs ereje, sem integrációs lehetőségei, sem médiabefolyása, sem pedig ügyének eszmei és gyakorlati színvonalú "megjelenése" nem ad okot arra, hogy a hatalom komoly partnerként fogadja el, hogy tartson érdekérvényesítésétől, és hogy továbbra is alkupozíciót biztosítson számára. A mozgalom kezében nincs olyan eszköz, amely megzavarná a szavazóbázist, ezért elegendő ugyanúgy kezelni, mint bármelyik hasonló mozgalmat. A kormányerőknek nem kell attól tartaniuk, hogy akár a hatalmukat is veszélyeztető premozgalommal állnak szemben.
* * *
A "Civilek a Békéért" (továbbiakban: CaB) háborúellenes civil mozgalom képviseletében Artner Annamária [...] Báti Márk [...] és Csapody Tamás [...] (továbbiakban: indítványozók) panaszt kívánunk benyújtani a gyülekezési szabadsághoz fűződő jogaink megsértése miatt.
A gyülekezési jogaink megsértésének tárgyában magyar bírósághoz fordultunk, amely keresetünket elutasította és végzésében közölte velünk, hogy ügyünkben jogorvoslatnak helye nincsen. A rendelkezésünkre álló jogorvoslati lehetőséget tehát ezzel kimerítettük és ügyünk olyan befejezett ügy, amelynek befejezése, azaz a bíróság döntésének kézhezvétele óta hat hónap még nem telt el.
1. Az iraki háború ellen 2002 telén alakult meg az összesen mintegy 120 civil szervezetet tömörítő háborúellenes és antirasszista, pártoktól független civil szervezetünk, a Civilek a Békéért (CaB). A CaB már megalakulásakor elhatározta, hogy csatlakozik minden idők legnagyobb háborúellenes tiltakozó akcióihoz, az Irak katonai megtámadása, valamint az erőszak és kirekesztés minden formája elleni, összeurópai békenapi rendezvényekhez. A CaB a magyarországi (budapesti) béketüntetést értelemszerűen ugyanazon a napon kívánta megrendezni (2003. február 15., szombat), amelyen a világon mindenütt megrendezésre kerültek, és amelyet az Európai Szociális Fórum jelölt meg 2002 novemberében megtartott firenzei találkozóján.
2. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényben (továbbiakban: Gyt.) foglaltaknak megfelelően (Gyt. 5. §-7. §) a CaB képviseletében eljáró Báti Márk a nevezett budapesti béketüntetést 2003. január 24-én jelentette a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (1139 Budapest, Teve utca 6.; továbbiakban: BRFK.) (I. számú melléklet.) A bejelentés nyomán a CaB által nem kifogásoltan, annak jogalapját nem vitatva, a BRFK kérésére ún. egyeztető tárgyalásra került sor a BRFK épületében (2003. január 25.), (Az erről készült jegyzőkönyv száma: 122-21/22/2003; 2. számú melléklet,) A BRFK nem értett egyet a tüntetés útvonalával és a tüntetést egyetlenegy helyszínre, a Kossuth Lajos térre kívánta korlátozni. A CaB képviseltében eljáró Báti Márk és Lengyel Rita ezért visszavonta a bejelentést azzal, hogy a CaB vezetőségével való egyeztetés után újabb bejelentést fognak tenni.
3. A CaB úgy döntött, hogy nem kívánja megváltoztatni az eredetileg megjelölt tüntetési útvonalat, mert a nevezett útvonal igénybevételét semmilyen jogszabály nem tikja és a tüntetés céljait így látta a legjobban megvalósíthatónak. Az újabb rendőrségi bejelentést szintén Báti Márk tette meg 2003. január 28-án (3. számú melléklet). A formai és tartalmi követelményeknek ismét teljes egészében megfelelő beadványunkban leírtuk, hogy "szeretnénk leszögezni, hogy a rendezvény zavartalan lebonyolítása érdekében maximálisan együtt kívánunk működni a rendőrséggel és a lehető legkisebb mértékben kívánjuk korlátozni" az ominózus Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út forgalmát, de "ezen útvonal használatától való eltiltást "állampolgári jogaink korlátozásának, rendezvényünk demonstratív jellegének, csökkentésének, a céljainkkal szembeni politikai akarat megnyilvánulásnak kell tekintenünk". A BRFK kérésére - annak joglapját szintén nem vitatva - ismét ún. egyeztető tárgyalás megtartására került sor a Teve utcában (2003. január 30.). (Az erről készült jegyzőkönyv száma: 122-21/25/2003; 4. számú melléklet.) A BRFK képviselői egy alapvetően más gyülekezési helyszínre (Erzsébet tér) és vonulási útvonalra vagy az ereded útvonal inadekvát használatára (az Andrássy út mindkét oldali járdája) tettek javaslatot, mivel a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának (továbbiakban: BRFK KF) szakvéleménye szerint a rendezvényünknek a bejelentett útvonalon történő megvalósulása "a közlekedés aránytalan korlátozásával járna", A BRFK KF szakvéleménye a tárgyalás során ismertetésre került, de abba a CaB képviselői nem tekinthettek bele és azt nem kaphatták kézhez. A CaB képviselői kinyilvánították, hogy készek a gyülekezési helyszín (Liszt Ferenc tér) és az V. kerületben a vonulási útvonal megváltoztatására. Mindezek nyomán a jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy "az egyeztető tárgyaláson a felek kinyilvánították kompromisszumkészségüket, ennek ellenére a fend rendezvény útvonalában egyezségre nem jutottak".
4. L Az egyeztető tárgyalást követően a CaB béketüntetését a BRFK nevében a Gyt. 8. §-ának (1) bekezdése alapján dr. Lapid Lajos rendőr ezredes, rendőrségi főtanácsos, Budapest rendőrfőkapitányának közbiztonsági helyettese betiltotta (2003. január 30.). (Az erről szóló határozat száma: 124-2/36/2003; 5. számú melléklet.) A BRFK betiltásának egyetlen jogi indoka volt, nevezetesen az, hogy békés tüntetésünk "a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével" járna [Gyt. 8. § (1)]. Hangsúlyozni kell, hogy a hivatkozott Gyt. 8. § (1) bekezdésének nem minden része képezi a tüntetésünk betiltásának jogi alapját, hiszen rendezvényünk "népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését" semmilyen módon nem veszélyeztette és erre való BRFK - majd pedig bírósági - hivatkozás nem is történt. Ebből eredően minden olyan hivatkozás, amely ügyünkben a Gyt. 8. § (1) bekezdésre történik, az alatt kizárólag "a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével" szófordulatot kell érteni.
4. 2. A mintegy kétoldalas indokolásban rögzítésre került többek között az, hogy "a BKV Rt. járműforgalmát" a BRFK KF szakvéleményében leírt "tények alapján érzékenyen érintené a rendezvény által okozott fennakadás, mivel a szünetelések miatt megnövekedett utazási idő csökkentené az utazási komfortot, sértve ezáltal a cég üzleti érdekeit", továbbá hogy tekintettel "arra, hogy egy ekkora tömeg vonulásának forgalmat nem akadályozó koordinálása a bejelentett formában nem biztonságos, a rendezvény bejelentés szerinti megtartása a közlekedés sérelmével járna, ezért annak megtartásához" a BRFK KF "nem járul hozzá." Az indokolás még kitér a közlekedés rendjét meghatározó KRESZ szabályaira is, amely alapján nem tartotta megengedhetőnek a CaB által a tüntetésen mozgószínpadként szolgáló, egy darab 12 tonnás IFA teherautónak a használatát,
5. 1. A Gyt. 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a tüntetést betiltó határozattal szemben Jogorvoslati lehetőségünkkel élve, a Fővárosi Bíróságnál (1055 Budapest, Markó utca 27.; továbbiakban: FB) keresettel éltünk (2003. február 1.; 6. számú melléklet.) A CaB nevében, Báti Márk és Csapody Tamás által beterjesztett keresetben kifejtettük, hogy "a demonstrációnkon részt vevő, mintegy ötezer embernek a közterület részét képező úttesten való felvonulása, annak mintegy egy érán ár tartó igénybevétele - arányaira is tekintettel - legalább olyan fontos állampolgári, azaz egyéni és egyben kollektív érdek, mint a közlekedők érdeke." Nehezményeztük, hogy a BRFK a saját elutasító határozatát saját adataival támasztotta alá, miközben független szervezet által készített mérések nem állnak rendelkezésre. Jeleztük továbbá, hogy a nevezett nemzetközi kötöttségek miatt (a világon mindenütt ezen a szombati napon rendeznek tüntetést) eleve rögzített szombati napon belül a hétvége egyik, a közlekedés szempontjából legcsendesebb idősávját (délután 15-17 óra) választottuk ki a tüntetés megtartására. Érvelésünk szerint ,.amennyiben ebben a hétvégi, a lehető legcsendesebb időpontok egyikében a rendőrhatóság nem engedélyezi rendezvényünket, az egyben azt is jelenti, hogy ezen az útvonalon a Gyt. 8. § (1) bekezdésre való hivatkozással soha, semmikor nem lehet demonstrálni. Vagyis a nevezett útvonalon demonstráció megtartására vonatkozó általános tilalom van hatályban. Ezt azonban semmilyen hatályos jogszabállyal nem lehet indokolni, továbbá ennek ellentmond az Andrássy úton és a Bajcsy-Zsilinszky úton év közben megtartott rendezvények sokasága. Ezen a ponton is tetten érhető, hogy a rendőrhatóság negatív diszkriminációt alkalmaz szervezetünkkel szemben, a megmozdulás tartalmát, célját vizsgálja és ennek alapján utasítja el engedély kérésünket."
5. 2. Külön kitértünk a rnozgószínpadként használatos 12 tonnás IFA teherautó használatára is. Kifejtettük, hogy külön engedély birtokában a KRESZ lehetővé teszi, hogy IFA teherautónkat az általunk megnevezett útvonalon is használhassuk. Az engedélyt mindenképpen be kívánjuk szerezni, de addig erre nincsen jogi lehetőségünk, amíg a tüntetésünket a rendőrség nem engedélyezi.
5. 3. Keresetünkben úgy ítéltük meg, hogy a "Budapesti Rendőr-főkapitányság messze túllépte hatáskörét, jogellenesen járt el és formai követelmények vizsgálata helyett, illetőleg ürügyén tartalmi kérdésekbe szólt bele. A BRFK ezáltal megsértette az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében, valamint a Gyt. 1. § és 2. § (1) (2) bekezdéseiben rögzített gyülekezési jogot, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített politikai vélemény különbségtétel nélküli, szabad kinyilvánításának jogát."
6. 1. A Fővárosi Bíróság dr. Fábián Judit által elnökölt tanácsa nemperes eljárásban, népi ülnökök közreműködésével (népi ülnökök; Kraus Ferencné és Dér Sándorné) kérelmünket elutasította (2003. február 7.; ügyiratszám:
20.Kpk.45061/2003/4- 7. számú melléklet.) Az FB szerint "a bíróságnak jelen eljárás során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy megfelelő indokok alapján tiltotta-e meg a rendezvény megtartását a kérelmezett" a Gyt. 8. § (1) bekezdésére "való hivatkozással", Az FB elutasító végzésében leírásra került, hogy "a bíróság a jelen eljárás során aggálytalanul elfogadta a kérelmezett által beszerzett BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály szakvéleményében foglaltakat, és a felek által előtárt összes körülmény figyelembevételével megállapította, hogy a kérelmező által megjelölt helyszíneken a vonulás és a demonstráció megtartása a közlekedés aránytalan sérelmével járna". Rögzítésre került továbbá, hogy a bíróságnak "jelen ügy elbírálása során más szakvélemény" "rendelkezésére nem állt" és hogy a bíróság a "BRFK egyik főosztálya" által készített szakvéleményt "mindenféle szempontból elfogulatlannak" tartotta. Az FB minden további kérdésben a BRFK álláspontját osztotta és mivel - véleménye szerint - a BRFK "sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályt nem sértett", a kérelmünket elutasította.
6. 2. Az FB végzésében közölte, hogy végzése ellen a Gyt. 9. § (2) bekezdésére figyelemmel nincs helye jogorvoslatnak. Mivel az 1995.491. számú bírósági határozat kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatban hozott bírósági végzés ellen valóban nincs helye felülvizsgálati kérelemnek [Polgári perrendtartás 270. § (2) bekezdés, 271. § (1) bekezdés e) pontjai], számunkra semmilyen további jogorvoslati lehetőség nem maradt.
6. 3. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, hogy a gyülekezési jogunkat a BRFK, majd pedig az FB súlyosan korlátozta azzal, hogy a Gyt. 8. § (1) bekezdésének egyik fordulatára hivatkozva, tévesen jogi alapokon állva betiltotta békés, háborúellenes tüntetésünket.
7. 1. A CaB jogellenesnek tartotta a BRFK, majd pedig az FB tüntetést betiltó döntését, de ő maga ragaszkodott a tüntetés jogszerű megtartásához. A CaB magára nézve kötelezőnek tartotta a Gyt. 14. § (1) bekezdését és
úgy döntött, hogy jogtisztelő módon viszonyul a betiltáshoz, és "a tiltó határozat ellenére" a béketüntetést nem tartja meg a bejelentett útvonalon és nem teszi ki a tüntetésen résztvevőket annak, hogy a nevezett bekezdés alapján a rendőrség a rendezvényt feloszlassa. Ugyanakkor azt sem vállalhatta, hogy céljaival ellentétesen cselekszik és a hónapok óta szerveződő és nyilvánosan meghirdetett béketüntetést a nevezett nemzetközi napon nem tartja meg.
7. 2. Az FB végzésének kiadásakot már ismertté vált, hogy a BRFK engedélyezte a Vér és Becsület nevű, rasszista és neonáci szervezet részére demonstráció megtartását a Kossuth térre, 2003. február 15-én 10-14 óra között. A BRFK ezen döntése nyomán a CaB tüntetésének megtartására a Kossuth tér elfogadhatatlan helyszínné vált. Az antitasszista és háborúellenes CaB nyilvánvalóan nem tüntethetett egy rasszista és militáns szervezet után ugyanazon a helyszínen. Ez egyrészt a CaB elveivel nem fért össze, másrészt veszélyeztette a tüntetés békés jellegét
7. 3. Mindezek után a CaB képviseletében eljáró Báti Márk ugyancsak 2003. február 15-ére, de egy másik útvonalon és másik helyszínen tartandó béketüntetés megtartására tett bejelentést a BRFK-nál (2003. február 8. számú melléklet) A CaB a gyülekezés helyszínének megtartása mellett, a betiltott vonulási útvonal helyett egy teljesen más útvonalra (az Andrássy út másik iránya) és végcélra (Hősök tere) kért tüntetési engedélyt.
Mindeközben a magyar és a nemzetközi közvélemény széles körben szerzett tudomást tüntetésünk betiltásáról; és a tiltakozók politikai hovatartozásuktól függetlenül ítélték el gyülekezési jogunk súlyos megsértését.
7. 4. A BRFK a bejelentésünkről kiállította az igazolást vagyis tudomásul vette, azaz engedélyezte tüntetésünket. (Igazolás, kelt: 2003. február 8.; száma: 12-21/36/2003; 9. számú melléklet.) Vagyis a BRFK KF-fel nem készíttetett szakvéleményt az egyébként a közlekedés rendjét semmivel sem jobban akadályozó új útvonaligényünkkel kapcsolatban. (Az egyeztető tárgyalásról készült jegyzőkönyv, kelt: 2003. február 14.; száma: 122-21/57/2003; 10. számú melléklet.) A BRFK az új útvonallal kapcsolatban nem támasztott semmilyen akadályt és nem hivatkozott a Gyt. 8. § (1) bekezdésében foglaltakra, a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére, miközben addigra már látható volt, hogy az eredetinél sokkal több ezer ember "akadályozhatja" a közlekedés rendjét.
7. 5. A KRESZ szabályai alapján korábban sokat vitatott 12 tonnás IFA teherautó használatára a BRFK igazolása után - úgy, ahogyan azt az FB-hez címzett keresetünkben leírtuk - minden további nélkül megkaptuk az új, de továbbra is belvárosi területnek számító útvonalra a behajtási engedélyt,
7.6. Az új bejelentésünk nyomán a végül is mintegy 20.000 fős háborúellenes és antirasszista tüntetésünket 2003. február 15-én délurán az új útvonalon és a Hősök terén megtarthattuk. Ebből azonban nem következik az, hogy az itt előadott első esetben a BRFK és az FB ne járt volna el jogtalanul és hogy ne sértette volna meg súlyosan és visszafordíthatatlanul a gyülekezéshez fűződő jogainkat. Annál is inkább így van ez, mert mind a BRFK és a felettes belügyi tárca, mind pedig az FB mind a mai napig kitart tüntetésünket betiltó döntésük jogi megalapozottsága mellett.
Mindezek miatt fordulunk a T. Emberi Jogok Európai Bíróságához. Az 1950. évi Emberi jogok európai egyezményében és kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt jogok védelmére, azon belül pedig a 11. cikk 1. és 2. bekezdésére hivatkozva terjesztjük elő panaszunkat. Tekintettel arra, hogy "mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához" (11. cikk 1. bekezdés), továbbá mivel e jog gyakorlását "csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek" (11. cikk 2. bekezdés), a békés tüntetésünk betiltása a nevezett nemzetközi dokumentum szerint is törvénytelen volt, és gyülekezési jogunkat a magyar állam közhatalmi szervei súlyosan megsértették. Úgy véljük, hogy háborúellenes és antirasszista béketüntetésünk teljes egészében "a békés célú gyülekezési szabadság" kategóriájába esik, és a vonatkozó magyar és nemzetközi jogi normákban meghatározott korlátozások egyikébe sem ütköző módon akartunk élni gyülekezési jogunkkal.
Ezen panaszunkban előterjesztettek és a mellékelt dokumentumok alapján kérjük, hogy a T. Emberi Jogok Európai Bírósága mondja ki esetünkben a magyar közhatalmi szervek részéről történő gyülekezési jog megsértését.
Budapest, 2003. június 11.
Indítványozók;
Artner Annamária
Báti Márk
Csapody Tamás
Mellékletek:
1. A CaB BRFK-nak tett bejelentése (2003. január 24.)
2. Jegyzőkönyv (Száma: 122-21/22/2003.)
3. A CaB BRFK-nak tett bejelentése (2003. január 28.)
4. Jegyzőkönyv (Száma: 122-21/25/2003.)
5. A BRFK határozata (Száma: 124-2/36/2003.)
6. A CaB keresete (2003. február 1.)
7. A Fővárosi Bíróság végzése (Száma: 20. Kpk. 45061/2003/4.)
8. A CaB BRFK-nak tett bejelentése (2003. február 8.)
9. Igazolás (Száma: 122-21/37/2003.)
10. Jegyzőkönyv (Száma: 122-21/57/2003.) ■
JEGYZETEK
[2] Silo: Levelek barátaimnak, Budapest, Humanista Kiadványok Egyesülete, 1995.
[3] http://www.tar.hu/baloldalifront/alapsz.htm.
[4] A humanisták anyagi bevételei közelebbről meg nem nevezett (magyar vagy külföldi?) cégektől, magánszemélyek adományaiból és a tagdíjból származnak. (Utóbbi összege félévente 4700 forint; száz fizető taggal számolva ez közel egymillió forintot tesz ki évente.) Ebből tartják fenn a fizetett alkalmazottak nélküli, önkéntes munkára épülő mozgalmi és pártirodát, illetve struktúrát.
[5] Magyar Szociális Fórum szervezetei: ATTAC Magyarország, Baloldali Alternatíva Egyesülés, Baloldali Együttműködési Tanács, Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, Energia Klub, Értelmi sérültek és családjaik jogvédő egyesülete, Fejér megyei Polgárvédelmi Szövetség, Gaia Környezetvédő Egyesület, Humanista Társadalmi Egyetem, Humanista Társadalmi Egyetemért Egyesület, Létminimum alatt élők társasága, Magyar Cigányok Antifasiszta Szervezete, Magyar Pax Romana, Május 1. Társaság, MEASZ Salgótarján, Székesfehérvári Nemzetőrök Egyesülete, TÉT (több mint, száz civil szervezet képviseletében), Új Demokratikus Politizálásért Egyesület, Zöld Fiatalok Egyesülete, http://www.mszf.fw.hu.
[6] A Lehet más a világ! hálózat szervezetei: Energia Klub, Fauna Egyesület, Fegyver Helyett Kenyér, Humanista Mozgalom, Indymedia Magyarország, Levegő Munkacsoport, Magyar Természetvédők Szövetsége, Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány, Védegylet, Zöld Pók Alapítvány, http://www.lehetmasavilag.hu.
[7] Szabó Máté: Társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozás, Budapest, Villányi úti könyvek, 1998, 96-98.
[8] Az Ökorárs Alapítványtól az Energia Klub pályázati formában 724 ezer forintot kapott a firenzei szociális fó-
- 203/204 -
rumra, hozzájárulásként "magyar civil szervezetek részvételi költségeihez". A későbbiekben a szociális fórumok a közép- és kelet-európai országok globalizációkritikai mozgalmai részére létesített segélyalapból kaptak. támogatást rendezvényekre és utazásra.
[9] Az amerikai és olasz háborúellenes, elsősorban zöld mozgalmak használták a "Ne önts vért az olajért!" ("No blood for oil!") szlogent.
[10] http://www.energiaklub.hu.
[11] Az angol háborúellenes mozgalomnak nemzetközileg használt szlogenje: "Stop the War!" A Londonbari 2001. szeptember 21-én megalakult, a szakszervezeteket, vallási mozgalmakat, valamint ifjúsági szervezetüket integráló Stop the War Coalition (SWC) tagja a Call is, és Lengyelország mellett Magyarország volt az egyetlen közép-kelet-európai ország, amely képviselőt küldött az SWC Iondoni ülésére (2003. március 4.), http://www.stopwar.org.uk/groups.asp.
[12] Ugyanakkor egységesek voltak a nemzetközi szociális fórumok nyomán a globalizációkritikai mozgalmak által világszerte használt és a nemzetközi háborúellenes tüntetéseken is alkalmazott szlogenek fel használásában: "Lehet más a világ!" ("Another World is Possible!"), "A világ nem eladó!" ("Our World is not for Sale!").
[13] Artner Annamária: Globalizáció-kritika a világban, Budapest, 2003, 2003. június, kézirat.
[14] A Szabó Máté által idézett tematikastruktúra alapján, lásd Sz. M.: I. m., 133.
[15] Artner Annamária: I. m.; Andor László: Anti-globalizmusok, Eszmélet, 2002. ősz, 172-175; Seres Attila: Seattle népe globálissá lett, Népszabadság, 2002. november 9., 6.
[16] Társadalmi szervezetek és mozgalmak felhívása: Ellenállás a neoliberalizmussal, a háborúval és a militarizmussal szemben, a békéért és társadalmi igazságosságért, Budapest, Lehet más a világ! Baloldali Alternatíva Egyesülés kiadványa, 2003.
[17] Artner: I. m.
[18] Ennek az állandóan változó, egymással is vitatkozó informális körnek a legbefolyásosabb tagja Krausz Tamás volt. A szűk körhöz tartozott Artner Annamária, Simó Endre, Benyik Mátyás és Farkas Péter, míg a tágabb körhöz Szalai Erzsébet és Csapody Tamás.
[19] Kiss Peter szocialista kancelláriaminiszter vezeti az MSZP Baloldali Tömörülés Platformját, amelynek alelnöke Hámori Csaba, Simon Gábor, Nyári János, Márkus Imre, tiszteletbeli elnöke Balogh Sándor, és egyik alapítója, ideológusa, alelnöke és politikailag aktív tagja Krausz Tamás neomarxista történész. Portré Krausz Tamásról, HVG, 1996. január 20., 106.
[20] A Baloldali Alternatíva Egyesülés történelmi helyzetértékelése, 1996, A BAL kiadványa, 1996. május 1., 20-23.
[21] MSZMP-MSZP-kongresszus, 10 éve írtuk, HVG, 1999. október 16., 115.
[22] Az MSZP-n belül elméleti és politikai szinten egyaránt a BT képviseli a globalizációkritikát. Krausz Tamás: TGM és a badoldali kommunizmus, Eszmélet, 2002. ősz, 149.
[23] A BAL kezdeményezője: Munkástanácsok Országos Szövetsége (1989), Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (TÉT, 1991), a TÉT alapító tagja a Civil Kerékasztalnak és kezdeményezője a Civil Parlamentnek (1993). BAL: Társadalmi Önkormányzati Mozgalom, Szövetség a Társadalmi Demokráciáért, Balkán Békéjéért Mozgalom, CaB, BTP: Baloldali Együttműködési Tanács (BET, 1995).
[24] A Baloldali Tömörülés tiszteletbeli elnöke, Balogh Sándor "szívesen látná a párt országos listáján mások mellett a következőket: Kósáné Kovács Magda, Földes György, Kiss Péter, Kovács László, Szekeres Imre, Lendvai Ildikó, Vitányi Iván, Nagy Sándor, Kósa Ferenc, Szöllősi Istvánné, Filló Pál, Wiener György, Pál László, valamint Kapolyi László MSZDP-elnök." Krausz Tamás és Hámori Csaba nem vállalta a jelölést. Sz. Sz.: Baloldali Tömörülés Horn mellett, Magyar Hírlap, 1996. május 20., 5.
[25] Tömörülés: korai a kormányfőjelölés, Magyar Hírlap-MTI, 2000. október 28., 5.; Végre az emberekről szól a politika, MTI-MSZP Internetszerkesztőség, 2002. október 29., http://www.mszp.hu/newscikkp.php?ner=n&ni=14258.
[26] Platformok a párt szervezetéről. MTI-MSZP Internet-szerkesztőség, 2003, március 5" http://www.mszp.hu/newscikkp.php?ncr=n&ni=14949.
[27] Krausz Tamás: "A jelenlegi 30 ezres [MSZP] tagság nem elegendő a jobboldali polgári körök utcai akcióinak ellensúlyozására", továbbá "a jobboldal etnikai kérdést csinál a globalizáció bírálatából, lezüllve a mindennapi fasizmus színvonalára"'. Végre az emberekről szét a politika, MTI-MSZP Internetszerkesztőség, 2002. október 29., http://www.mszp.hu/newscikkp.php?ner=n&ni=14258. Krausz Tamás: "A fennálló viszonyok bírálatát nan lehet átengedni a szélsőjobboldalnak, mert az rasszizmushoz, fasizmushoz vezet. " Tömörülés: korai a kormányfőjelölés, Magyar Hírlap-MTI, 2000. október 28., 5.
[28] A vasas és a vasutas szakszervezet adott infrastrukturális segítséget, a vasas szakszervezet pedig anyagi támogatást nyújtott.
[29] Csapody Tamás: Atlanti tavasz és a madarak háborúja. A Balkán Békéjéért Mozgalom története, Politikatudományi Szemle, 2001/4., 121-152.
[30] A kormány-ellenzék és a párt-civil törésvonal bonyolultságára jellemző, hogy a 2002-es kormányváltást követően a BBM vezetői közül Lévai Katalin szociológusból miniszter. Vadász János szakszervezeti vezetőből, aki egyben az MSZP Baloldali Tömörülés Platform titkára, helyettes államtitkár lett, míg a BBM szónokai közül Újhelyi István, a Fiatal Baloldal elnöke MSZP-s országgyűlési képviselőként és médiapolitikusként tevékenykedik.
Visszaugrás
