A hivatalosság és teljesség igénye nélkül a használati minták fogalmi ismérveinek a megközelítésére az alábbiakban lehet vállalkozni: A használati minták az iparjog védelem körébe tartozó általában meghatározott térbeli kiterjedéssel rendelkező kisebb jelentőségű műszaki alkotások védelmét szolgáló, a szabadalmi oltalom alternatívájaként felmerülő oltalmi formát képeznek.
A használati mintaoltalom fokozatos térhódításának lehetünk tanúi az elmúlt másfél évtizedben.
1980-ban 7, 1984-ben 9, 1988-ban 13, 1996-ban 32 ország közölt statisztikai adatokat használati mintabejelentésekről és megadott használati mintákról a Szellemi Tulajdon Világszervezete számára.
A statisztikai adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a használati mintaoltalmi forma fokozatosan tért hódít, azonban nagyobb mennyiségű, azaz többezer mintabejelentésre csak 7 államban (Brazília, Dél-Korea, Japán, Kína, Orosz Föderáció, Spanyolország és Németország) lehet rendszeresen számítani.
A használati mintaoltalom gyakorlati térhódítását mutatja a jogi szabályozás bevezetésének felgyorsult üteme. Mexikóban 1991-ben, a még létező Csehszlovákiában, Szlovéniában, Bulgáriában, és 1993-ban Ukrajnában vezették be a használati mintaoltalmat. Japánban pedig 1994-ben újraszabályozták a használati minták jogi oltalmát.
Ami Magyarországot illeti, szinte teljesen ismeretlen volt a használati mintaoltalom, bár bevezetését már a II. világháború előtt tervezték. A használati mintákról az első lényeges szakmai tanulmány 1988-ban jelent meg. Az oltalom bevezetésére az 1991. évi XXXVIII. törvény alapján 1992. január 1-jétől került sor.
Az Európai Közösségben, anélkül hogy ennek elrendelése központilag megtörtént volna, jelentős jogalkotói tevékenység valósult meg a használati minták vonatkozásában. A jogi szabályozás az elmúlt másfél évtizedben jelentős fejlődésnek indult, ha figyelembe vesszük, hogy öt közösségi országban, így Belgiumban 1987-ben (rövid időtartamú szabadalom formájában), Görögországban 1987-ben, Finnországban 1991-ben, Írországban (rövid időtartamú szabadalom formájában) 1992-ben, Ausztriában pedig 1994-ben vezették be a kérdéses oltalmi formát.
A jogi szabályozás aktualizálását azok az államok is fontosnak érezték, amelyek már rendelkeztek a kérdéses oltalmi formával, így Spanyolország 1986-ban, Németország pedig 1986-ban és 1990-ben módosították a használati minta törvényüket.
A használati mintákra vonatkozó szabályozás szembetűnő eltéréseket mutat a Közösség országaiban. A használati mintákról azt tartják, hogy szignifiktív gyakorlati jelentőségük van a gyors és kevésbé költséges engedélyezésre tekintettel.
A használati mintaoltalom azonban - mihelyt a közösségi országok szabályozását egyenként vizsgáljuk - nagyon sok gyakorlati kérdést vet fel és a jogi szabályozás a jogközelítés lehetősége szempontjából teljes heterogenitást mutat.
Önmagában már az is problémát jelent, hogy az Európai Közösség három országában, így Nagy-Britanniában, Svédországban és Luxemburgban használati minták egyáltalán nem léteznek. Ezt a jelenséget is a közösségi használati mintajogi szabályozás jelentős akadályának tartják.
A használati minták alapvető rendeltetése valamennyi közösségi országban, hogy a műszaki-tudományos vívmányok oltalmat, a szabadalmakkal vagylagosan, vagy azok kiegészítéseként biztosítsák.
A használati mintákat a Közösség országaiban érvényesülő szabályozás szerint három csoportra oszthatjuk, mégpedig:
- rövid tartalmú szabadalmakra. Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában érvényesül ez az oltalmi forma;
- használati mintákra. A használati mintaoltalom Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, Finnországban és Olaszországban valósul meg;
- kis szabadalmakra. Kis szabadalmak Németországban, Ausztriában, Dániában és Írországban léteznek.
A közösségi szakkönyvekben jogszabály-magyarázatokban és az iparjogvédelmi kézikönyvekben szinte semmilyen hivatkozást sem találunk a használati mintaoltalom vonatkozásában, azonban a tudományos szakirodalom ezt az oltalmi formát is feltálja és napirenden tartja.
A közösségi elvárások a használati mintaoltalommal szemben két alapvető szemlélet szerint érvényesülnek.
Egyrészt a használati minták fontos - mint az ipari tulajdon többi tárgyai - versenyeszközök. Ezért az EK-Szerződés 30. szakaszában a versenyszabadság követelményeinek betartása és az importkorlátozások vonatkozásában kivételt engedélyez az ipari és kereskedelmi tulajdon vonatkozásában.
Az EK Szerződés 81. cikk (3) bekezdésébe foglalt lehetőség alapján a - versenyjogilag tiltott megállapodások tilalma alól is kivételt alkalmaznak az ún. csoportmentesítő rendeletek. Ezek közül legfontosabb a szabadalmi know-how és vegyes licencmegállapodások csoportmentesítő rendelete a 240/96. sz. Bizottsági rendelet, a szabadalmi és know-how licencek csoportmentesítéséről.
E rendelet a használati mintákat és a használati mintabejelentéseket és a francia jogban elfogadott hasznossági tanúsítványokat egyenlő elbírálás alá veszi a szabadalmakkal.
A versenyképesség szempontjából meghatározó az a követelmény, hogy az EK iparpolitikájának és K+F politikájának alapvető célkitűzése a Közösség versenyképességének növelése, valamint a kis- és középvállalatok versenyképességének fokozása.
Hogy ezen a téren van mit tenni, azt ékesszólóan bizonyítja azt, hogy Délkelet-Ázsia országaiban a használati minták többszörösét jelentik be az egyes európai országokhoz viszonyítva, ha figyelembe vesszük a nemzetközi iparjogvédelmi statisztikát. Eszerint 1996-ban Japánban 14 092, Kínában 49 604, a Koreai Köztársaságban 68 822 használati mintabejelentést tettek.
A használati minták egységes közösségi szabályozását az is aktuálissá teszi, hogy a nemzeti szinten megvalósított országonként teljes mértékben eltérő szabályozás a közösségi versenyszabadságok érvényesülésének akadályát jelentik. Ezeknek a különbségeknek, amelyek a használati minták jogi szabályozásában jelentkeznek, meg kell szűnniük.
Egyre inkább tudatossá válik az a felismerés, hogy a
Közösség szempontjából ki kell használni a használati mintaoltalomban rejlő előnyöket, amelyeket a kevésbé szigorú oltalomképességi feltételek, a kevesebb költség, valamint a szabadalom megadásáig - egy átmeneti oltalom biztosítása jelent.
A kis- és középvállalatok 99%-a úgy véli, hogy innovációs tevékenységüket jelentős mértékben növelni kell a kemény konkurenciaharcban.
Az európai országok iparvállalatai körében végzett közvéleménykutatás 70%-ban azt a tendenciát mutatta ki, hogy a kisléptékű előnyöket nyújtó tökéletesítő jellegű műszaki alkotások rövid idejű oltalmát jó eszköznek tartják és a használati mintaoltalmat erre alkalmasnak tartják.
Ezzel szemben az európai vállalatok képviselői között csupán 10%-os támogatottsága annak a nézetnek, hogy a jövőben ezeknek a kisléptékű előnyt nyújtó tökéletesítő alkotásoknak a száma csökkenni fog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
