A fiatalkorúak büntetőjogát Svájcban, az eddigiekben az 1937. évi és 1942. január 1-je óta hatályba lépett Btk. Általános Rész a "Gyermekek és fiatalkorúak" cím alatt szabályozta (Btk. 82-99. cikk). Csupán 1971-ben történt nagyobb revízió és a Btk.-beli rendelkezések alapvonásait tekintve lényegében beváltak.
1983-ban Hans Schultz emertius professzor kapott megbízatást a szövetségi igazságügyi és rendőrségi kormányzattól a Btk. általános részi rendelkezéseinek felülvizsgálatára. Két évvel később megbízást kapott a fiatalkorú büntetőjogot illetően Martin Stettler genfi professzor, aki a jelentését és az előtervezetét 1986 tavaszán terjesztette elő. Ezt követően szakértői bizottság dolgozta át az előtervezetet.[1] A szakértő bizottság munkájához kapcsolódóan 1993-’94-ben széles körben születtek állásfoglalások. A reakciók többsége alapvetően pozitív volt. Különösen az a javaslat talált széles körű egyetértésre, hogy a fiatalkorú büntetőjogot új külön törvényben szabályozzák. Sok részletkritika mellett kifogásolták a közbiztonság nem kellő mértékű figyelembevételét. Így részben kifogásolták azt is, hogy az új rendelkezések túlzottan csak a tettes érdekeit veszik figyelembe és ez egészében enyhébb szankciókhoz vezet(ne). A Szövetségi Tanács (kormány=Bundesrat) 1998-ban a Szövetségi Gyűlésnek (Bundesversammlung) előterjesztette a törvényjavaslat indokolását. A Szövetségi Gyűlés 2003. június 20-án fogadta el az új fiatalkorú büntető törvényt. Fakultatív referendum alá tartozott a törvény, amelynek eredeti hatályba lépése 2006. január 1-jén lett volna a Btk. átdolgozott Általános Részével együtt. Azonban ez egy évvel későbbi időpontra módosult (JStG 49. cikk).[2]
1. Tárgyi hatály. Mivel már a korábban hatályos Btk. fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezései alapvetően eltértek a felnőtt büntetőjogtól és az előírt intézkedések erősebben közelítettek a polgári joghoz, a törvényhozó önálló szabályozás mellett döntött. Miként már a cím kifejezi, az új fiatalkorú törvény esetében büntetőjogi rendszerről és nem fiatalkorú jóléti törvényről van szó. Ezáltal a törvényhozó világosan különbséget tett a büntetendő cselekmény és a veszélyeztetett fiatalkorúak más magatartásai között, amelyekre szükséges esetben polgári jogi intézkedések terjednek ki.
A tárgyi hatályt a JStG 1. cikkének (1) bekezdése rendezi. Eszerint a JStG azokat a büntetéseket és intézkedéseket szabályozza, amelyeket gyermekekre és fiatalkorúakra alkalmaznak, akik a Btk. vagy más szövetségi törvény szerint büntetéssel fenyegetett cselekményt követtek el. Az új törvény tartalmazza továbbá a fiatalkorúak büntetőeljárásának alapelveit. A (2) bekezdés a Btk. további azon rendelkezéseihez kapcsolódik, amelyek értelem szerint a fiatalkorú büntetőjogban is alkalmazásra találnak. A (3) bekezdés kiegészítőleg megállapítja, hogy a Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásakor a törvény alapelveit, valamint a fiatalkorú életkorát, fejlettségét - a javára - figyelembe kell venni.
2. Személyi hatály. A büntethetőségi életkort a hetedikről a tizedik életév betöltésére emelték fel. A felső korhatár a JStG alkalmazására változatlanul a 18. életév betöltése. Új, hogy az eddigi gyermek (7-14 év) és fiatalkorú (15-17 év) különbségtételt mellőzték; a JStG csak a fiatalkorú megjelölést alkalmazza. Ha a fiatalkorú büntetendő cselekményeket a 18. életév betöltése előtt és után követett el, úgy a JStG 3. cikk (2) bekezdése szerint a Btk. büntetései kerülnek alkalmazásra. Ez érvényes a halmazati büntetésnél a súlyosító büntetésre is az új Btk. 49. cikk (2) bekezdése szerint. Ha azonban a tettessel szemben intézkedés alkalmazása indokolt, úgy a Btk. vagy a JStG azon intézkedéseit kell elrendelni, amelyek a körülmények alapján szükségesek.
Ha a fiatalkorú büntetőjogi eljárása során olyan cselekmény válik ismertté, amelyet csak a 18. életév betöltése után követett el, úgy a fiatalkorú büntetőeljárást kell lefolytatni, más esetben a felnőttekkel szembeni eljárás kerül alkalmazásra. Ezáltal a fiatalkorú büntető igazságszolgáltatás hatóságainak meghatározott esetekben a 18. éven túli tettesekre a Btk.-t kell alkalmazniuk. Másrészt a felnőttek bírája szükséges esetben a fiatalkorú büntetőjog védelmi intézkedéseit kell, hogy elrendelje. A kantonoknak ezen háttérnek megfelelően kell kialakítaniuk a hatóságok (nyomozás és végrehajtás) számára az eljárást, illetve az illetékességüket.
Ha a cselekményt a 10. életév betöltése előtt követték el, úgy az illetékes hatóság a JStG 4. cikke szerint a gyermek törvényes képviselőjét kell, hogy értesítse, és intézkedési igény esetén a gyámhatóságot vagy a kantonális ifjúsággondozót (Fachstelle für Jugendhilfe) kell értesíteni.
3. Alapelvek. Útmutatóként a JStG alkalmazására a 2. cikk a fiatalkorú védelmét és nevelését nevezi meg. Ezen elveket, a korábban hatályos fiatalkorú büntetőjogban is meghatározott speciálprevenció gondolatát az új törvény megtartotta és megerősítette. A büntetőjogi szankciókkal a fiatalkorú személyes szükségletei szerinti intézkedéseket kell meghozni azért, hogy visszatartsák további deliktumok elkövetésétől. A svájci fiatalkorú büntetőjogot ezáltal a jövőben is elsősorban a nevelési gondolat határozza meg.[3]
1. Előzetes (ideiglenes) védelmi intézkedések és vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás)
Ha a fiatalkorú érdeke megköveteli, az illetékes hatóság a JStG 5. cikke szerint a nyomozás folyamán a 12-15. cikkek szerinti védelmi intézkedéseket ideiglenesen rendel(het) el. A JStG útmutató elvei (védelem és nevelés) ezáltal már a nyomozati eljárásban alkalmazásra jutnak. A JStG 6. cikkében szabályozott vizsgálati fogságot a törvényhozó akarata szerint csak akkor szabad elrendelni, ha a célja ideiglenesen elrendelt védelmi intézkedéssel nem érhető el. A vizsgálati fogság tehát csak ultima ratio-ként alkalmazandó. Gondolni kell azon esetekre, amelyekben az ideiglenes intézkedés nem kielégítő, mert a szökés, az összejátszás (kollúzió), vagy a bűnismétlés veszélyét nem szünteti meg, vagy a cselekmény súlyával nem megfelelő/arányos. A vizsgálati fogságnak oly rövid ideig kell tartani, ameddig az csak lehetséges.
Azért, hogy a fiatalkorút a vizsgálati fogságban a negatív hatásoktól védjék, a (2) bekezdés előírja, miszerint a fiatalkorút külön intézményben vagy a végrehajtási intézet külön részlegében a felnőtt fogvatartottaktól elkülönítve kell elhelyezni. Ezen túlmenően a JStG megfelelően alkalmas gondozást/ellátást kíván meg. Pedagógiailag vagy pszichológiailag képzett gondozóknak rendszeres beszélgetésekkel, különösen az izolációtól kell megóvni a fiatalkorút.
2. Az eljárás megszüntetése. A korábban hatályos fiatalkorú büntetőjog a Btk. 87. cikk (2) bekezdésében, a 88. és a 98. cikkeiben azt a lehetőséget írta elő, hogy a nyomozás befejezése után meghatározott előfeltételek mellett intézkedés vagy büntetés elrendelésétől el lehet tekinteni. Ezen eltekintés az ítélő hatóság révén történt, és a fiatalkorú bűnösség-nyilatkozatát feltételezte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
