Az optimális gazdasági forgalom, a tisztességes és az átlátható gazdasági élet, valamint a gazdasági szféra alanyaiba vetett bizalom megtartásához nem elegendő önmagában a piac szereplőinek jogkövető magatartása, ehhez szükség van minden időben egy segítő intézményre, a törvényességi felügyeleti eljárásra. Annak érdekében, hogy betekintést nyerjek a cégbíróság által foganatosított törvényességi felügyeleti eljárás de facto megvalósulásába, illetve választ kaphassak e témakör kapcsán bennem megfogalmazódott kérdésekre: a cégbíróságok részéről mennyiben kerül megtartásra a cégek törvényes működés helyreállítása szempontjából a lehető legalkalmasabb intézkedés kiválasztására vonatkozó elv, illetve az egyes cégbíróságok által kiépített eljárási gyakorlatok mennyiben mutatnak egymással egyezőséget, illetőleg különbséget több hónapos kutatómunkát folytattam a Szegedi (a továbbiakban: SZTC), a Kecskeméti (a továbbiakban: KTC), a Fővárosi (a továbbiakban: FTC), valamint a Budapest Környéki Törvényszék Cégbíróságán (a továbbiakban: BKTC).
A kutatás keretében nem pusztán összehasonlító-elemző vizsgálat tárgyává tettem a cégbíróságokon megismert, az ismeretlenné-elérhetetlenné vált cégek ellen, 2006-2011. közötti időszakban megindult általános törvényességi felügyeleti és a megszüntetési eljárást magukba foglaló cégaktákat, hanem egyidejűleg ütköztettem a hatályos jogszabályokkal és a közzétett eseti döntésekkel, valamint az e témát érintő elérhető jogirodalmi művekkel. Ennek eredményeként a következő megállapításokra jutottam: a lehető legalkalmasabb intézkedés kiválasztására vonatkozó elv álláspontom szerint nem kerül betartásra, ennek legnagyobb akadályát egyébként a korábban hatályos cégtörvények által megkövetelt fokozatosság elvének cégbírák általi megtartásában látom, jóllehet ezen elv sem teljes mértékben kerül megtartásra, különösen BKTC és FTC gyakorlatában. Meglátásom szerint a szankciók megválasztásánál irányadónak kellene tekinteni azt, hogy a céggel szembeni kapcsolatfelvétel szinte lehetetlen, ennek folytán olyan intézkedések kiszabása, melyek a cég oldaláról elérhetőséget igényelnek, mellőzendőek, mivel ezektől eleve nem várható eredmény.
Mindemellett szükséges kiemelni, hogy elsősorban a hitelezői igények kielégítésének kötelezettsége alól szabadulni vágyó fantomcégekkel (cég a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyén [telephelyén, fióktelepén] fellelhetetlen és a képviselőjével sem lehet kapcsolatot teremteni, mert a képviseletre jogosult lakóhelye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül; ideértve azt az esetet is, amikor a cég képviselőjének lakóhelye külföldön van és nincs cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja) szemben a cégbíróságok nem tudnak hatékonyan fellépni, ezt igazolja, hogy az elemzésbe vont összesen 201 cégügyből csupán 32 esetben került helyreállításra a törvénysértő működés, ami azt jelenti, hogy az érintett cégek csupán 16%-ánál volt eredményre vezető a cégbírósági eljárás, legyen szó akár megszüntetési, akár általános cégtörvényességi eljárásról. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a cégbírói eljárás teljesen eredménytelennek bizonyulna, mivel a fantomizálódott cégek cégnyilvántartásából való kivezetésével egyidejűleg a cégjegyzék közhitelessége fokozatosan helyreáll és ezzel mintegy fokozódik a cégjegyzék adataiba vetett bizalom is.
Jelen írás a továbbiakban kizárólag a cégtörvényességi eljárás során kibocsátott a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 80. § (1) bekezdés szerinti előzetes felhívó végzések elemző-komparatisztikus vizsgálatát nyújtja.
A cégbíróságnak a fantomcégek megszüntetésére irányuló kérelem megvizsgálása után - következő lépésként - bizonyosságot kell szereznie arról, hogy a cég és/vagy a képviseletére jogosult személyek fellelhetetlenek. Ez azon okból kifolyólag bír kiemelt jelentőséggel, mert ha mind a cég, mind a képviselő fellelhetetlensége megállapításra kerül, úgy a cég felszámolási és végelszámolási eljárást mellőző megszüntetési eljárás következtében kerül törlésre a cégjegyzékből, azaz a hitelezői igények kielégítése nélkül. A jogszabályban azonban semmilyen rendelkezés nem kerül megfogalmazásra arra nézve, hogy "meddig kell elmenni a cég felkutatásában"; azaz problémát jelent annak megítélése, hogy elegendő-e a cégtörvényességi eljárások feltételeinek megállapításához egyetlen bírósági irat "ismeretlen" postai jelzéssel való visszaérkezését igazoló vétív vagy a kézbesítést többször meg kell kísérelni.
A cégbíróságok ezt az anomáliát azáltal oldják fel, hogy minden alkalommal első lépésként a Belügyminisztérium Központi Hivatalához fordulnak lakcímfelkutatása érdekében.
Második lépésként a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás megindításáról intézkedésnek nem minősülő felhívó végzéssel határoz, melyet a "perbeli esélyegyenlőség, felek egyenjogúsága" alapelveknek megfelelően megküld a cégnyilvántartásban megjelölt székhelycímre (telephelyre, fióktelepre), illetve a képviseletre jogosult lakcímére, csatolva a cégbírósághoz beérkezett, eljárást megalapozó kérelmet. Ennek a végzésnek a kézbesítésével egyidejűleg biztosítja a "kérelmezett" cég számára azt, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem cégbírósághoz való benyújtásáról értesülést szerezzen és álláspontját még az érdemi döntés meghozatala előtt kifejthesse. Maga a felhívás nem minősül érdemi intézkedésnek, ezért fellebbezéssel sem támadható.
Generális jelleggel elmondható a végzések tartalmáról, hogy azokban a cégbíró nem egyszerűen az eljárás céggel szembeni lefolytatásának a lehetőségére hívja fel a cég képviselőjének figyelmét, hanem 30 napos határidő kitűzése mellett - ami egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható - egyúttal felhívja a céget arra, hogy nyilatkozzon a végzés tartalmával kapcsolatban, esetlegesen az abban foglaltaknak tegyen eleget és a törvénysértő állapotot szüntesse meg.
A cégbíróság ebben nem adhat konkrét utasítást a törvényes működés helyreállításra, de azt megteheti, hogy kilátásba helyezi azokat a jogkövetkezményeket, melyeket a végzésben foglaltak nem teljesítése esetén kíván alkalmazni. A jövőben alkalmazandó szankciók megnevezése kettős célt szolgál véleményem szerint: egyrészt ez biztosítja a törvényes működés helyreállítására vonatkozó felhívás számára a nyomatékot azáltal, hogy mintegy "megfélemlíti" a címzetteket, másrészt segítséget nyújthat az időhúzó magatartások kiküszöbölésében is. A gyakorlatban a felhívás eredménytelensége esetére megjelölt szankciók a következők - szinte azonos tényállások mellett:
a) BKTC: két megoldással találkoztam, egyrészt a Ctv. 81. § (1) bekezdése, egyes esetekben külön kiemelésre került emellett a pénzbírság, az ismételt felhívás a törvénysértő működés helyreállítására, valamint a felügyelőbiztos kirendelése, másrészt a Ctv. 81. §,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
