Az Európai Unió jogforrási rendszere a kontinentális jogrendszerekhez képest már kezdettől fogva speciálisan alakult. Ebben a jogforrási rendszerben ugyanis szerepet kaptak a hagyományosan normatív típusú és tartalmú jogforrásokon kívül (rendelet, irányelv) az egyedi, konkrét esetre vonatkozó, alapvetően nem normatív tartalmú, de precedens jelleggel bíró határozatok, ajánlások és vélemények, valamint az Európai Bíróság (továbbiakban: Bíróság) ítéletei és a Bíróság által az ítéletek indoklásaiban rögzített általános jogelvek is.[1] Ennek alapján nevezik többen a szakirodalomban az Európai Unió (EU) jogrendszerét a kontinentális és angolszász jogrendszer keverékének, vagy mutációjának.
A csatlakozásra váró országok, így Magyarország esetében is az Európai Unió jogrendszerének fent jelzett speciális vonása több problémát vet fel a csatlakozásig és azt követően egyaránt.
A csatlakozás egyik alapvető feltétele, hogy a csatlakozni kívánó ország jogrendszerének főbb elemei "harmonizáljanak" az Európai Uniós országok jogrendszerének már egységesített részeivel, elemeivel. Ezt utóbbiakhoz viszont az évtizedek folyamán már folyamatosan beépültek az egységesítést szolgáló határozatok, ajánlások és vélemények, valamint a bírói ítéletek és jogelvek. A jogharmonizáció ennek megfelelően nem csak a rendeletek és irányelvek alapul vételét jelenti, hanem azt is, hogy a precedens jellegű egyedi döntések is befolyásolhatják a csatlakozni kívánó ország jogrendszerének átalakítási folyamatát.
A csatlakozást követően a kontinentális jogrendszerrel rendelkező országokban a jogalkalmazó szervek részére egy további nehéz problémát fog jelenteni a kodifikált jog és az eseti jog egymás melletti alkalmazása. A precedensek nyilvántartásán és fordításán túl a legnagyobb problémát ezen a téren a kodifikált jog és a precedens jog adott esetben történő összeütközése jelentheti, amikor is a jogalkalmazónak esetleg félre kell tenni a kodifikált jogot és pl. a Bíróság korábbi ítéletét kell alkalmaznia azzal szemben.
Jelen tanulmányban a vázolt probléma egyik oldalát annyiban kívánjuk érinteni, hogy a precedens jogon belül is a Bíróság ítéleteiben rögzített legfontosabb jogelveket elemezzük tartalmuk szemszögéből.
Az általános jogelveknek (továbbiakban: jogelvek) a jogforrások közötti elismerése a hágai Nemzetközi Bíróság Statútumára vezethető vissza, mely szerint a nemzetek jogrendszerében meglévő általánosan elis-
- 313/314 -
mert jogelvek a nemzetközi jog másodlagos jogforrásait képezik.
Az Európai Unióban kialakult jogrendszer kifejezetten ugyan nem tartalmaz konkrét szabályt a jogelvek jogforrási jellegére vonatkozóan, azonban az Alapszerződés[2] két ponton közvetve, egy ponton belül pedig közvetlenül is utal a tagállamok jogának közös elveire. Mindhárom kitételt a Bíróság eljárásával összefüggésben említi az Alapszerződés, úgymint a szélesebb értelemben vett "jog"-ot, "jogszabály"-t, illetve "A tagállamok jogának közös elveit".
Az Alapszerződés 164. cikke (220. cikk) és 173. cikke (230. cikk)[3] a Bíróság feladatát határozza meg amikor kimondja, hogy "A Bíróság a jelen Szerződés értelmezése és alkalmazása során biztosítja a jog tiszteletben tartását", illetve "a Bíróság hatáskörébe tartozik olyan kereseteknek az ügyében való ítélkezés, amelynek alapja ... a jelen Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó jogszabály megsértése, illetve a hatalommal való visszaélés." Ezek a megfogalmazások a Bíróság értelmezésben a tagállamok jogának közös elveit is a "jog", és a "jogszabály" fogalomkörébe vonják. Erre utal, hogy a Bíróság ítéleteit több esetben ilyen közös jogelvekre alapozza. A Bíróság szerint ezek a jogelvek kétségtelenül a jog kategóriájába tartoznak és felette állnak a tagállamok, valamint a közösségi intézmények által alkotott jogszabályoknak. Az Alapszerződés 215. cikke ezt kifejezetten is kimondja, amikor előírja, hogy a Bíróság a szerződésen kívüli károkozás elbírálása során a tagállamok jogának közös elvei szerint dönt.
A "tagállamok jogának közös elve"-kitételből következik, hogy ezek a jogelvek a tagállamok jogrendszerében elismertek kell, hogy legyenek. Miután minden tagállam delegál bírót a Bíróságba, a jogelveket a bírói testület együttesen alakítja ki a tagállamok jogrendszerének ismeretében.
A Bíróság az ítéletekben szereplő jogelvekre általában kétféleképpen hivatkozik. Egyrészt konkrét döntések kapcsán egyes jogelvekre hivatkozással foglal állást, felülbírálva a közösségi jogot vagy a tagállami jogot, másrészt előzetes eljárás keretében a tagállam bíróság által feltett kérdésekre fejti ki adott esetben jogelvekre alapozva a véleményét. A jogelv tehát alkalmas arra, hogy - bár tartalma csak konkrét esetek kapcsán van rögzítve - az Alapszerződéssel azonos hierarchikus szintűnek tekintsük. Jogelvre alapozva a Bíróság kimondhatja bármely alacsonyabb hierarchia-szintű közösségi vagy bármely tagállami jogszabály közösségi joggal ellentétes voltát, melynek következtében az ilyen jogszabály a továbbiakban nem alkalmazható.
A jogelvek további jellegzetessége, hogy azok egy része az Alapszerződésben is rögzítést nyert, míg mások tartalma a Bíróság ítéleteiben nyert csak rögzítést. Több ponton is rögzítést nyert például az egyenlőség elve, vagy másképpen fogalmazva a diszkrimináció tilalmának elve, és az arányosság elve. Külön kategóriának tekinthető az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elve, amellyel egyre több dokumentum foglalkozik az utóbbi években. A jogbiztonság, jogos elvárás elve, valamint az eljárásjogi elvek viszont elsősorban a bírói ítéletek indoklásában nyertek rögzítést és részletesebb tartalmú kifejtést.
Az EU jogrendszerével foglalkozó szakirodalom általában az alábbi jogelveket említi meg, mint az EU jogforrásainak összetevőit:
- egyenlőség elve, a diszkrimináció tilalma,
- jogbiztonság elve,
- jogos elvárás elve,
- arányosság elve,
- alapvető jogok tiszteletben tartásának elve,
- eljárásjogi jogelvek.
A fenti jogelvek közül az egyenlőség elvét Walter Cairns a közösségi jog jellegéből következőnek, a jogbiztonság, a jogos elvárás és az arányosság elvét több tagállam jogrendjére is jellemző jogelvnek, míg az alapvető jogok tiszteletben tartásának elvét és az eljárási alapelveket ezektől különálló kategóriáknak tekinti.[4] Ez a felfogás vitatható, mivel az arányosság elvét a közösségi jog is tartalmazza, tartalmilag pedig az elsősorban a közösségi jogalkalmazásra vonatkozik. Ezt támasztja alá az Alapszerződés 3/B cikk (5. cikk) harmadik mondata, mely szerint a Közösség tevékenysége nem léphet túl azon, ami a Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Ugyanígy az arányosság elvére utal a 40. cikk (3) bek. (34. cikk (2) bek.), valamint az a körülmény is, hogy ezt az elvet a Bíróság általában a Közösség szervei által hozott intézkedésekkel szemben alkalmazza. A tipizálással szemben felhozható az az érv is, hogy az eljárásjogi elvek viszont általában megtalálhatók a tagállamok eljárásjogában. A közigazgatási eljárást a jelenlegi tagállamok többsége részletesen szabályozta, melyben az eljárásjogi elvek általában részletes szabályozást nyertek (pl. oszt-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
