Manapság, a migrációs hullám közepette kevés szó esik az állampolgársági kérelmek intézése kapcsán felmerülő problémákról.
Az utóbbi időben azonban mind gyakrabban előfordulnak nem minden tanulság nélküli esetek, s ezek ismertetése a jövőt illetően is fontos lehet.
Hét szerb állampolgár - két nő és öt férfi - különböző időpontokban, ugyanazon kormányhivatal több járási hivatalánál egyszerűsített honosítási kérelmet terjesztett elő.
Az ehhez szükséges formanyomtatvány Nyilatkozatok elnevezésű részében 1. szám alatt a kérelmezők büntetlen előéletükről nyilatkoztak, a 2. szám alatt szereplő rovatokban a magyar nyelvtudásukat illetően adtak választ.
Valamennyi szerb kérelmező a magyar nyelvismeretét illetően igenlően nyilatkozott, s az iratokból kitűnően a járási hivatal ügyintézője a kérelmezők nyelvtudását a 125/1993. (IX. 22.) Kormányrendelet 2. § (1) bekezdése alapján ellenőrizte is. Ennek megtörténtét, illetve a kérelmező aláírásának hitelességét a kérelmen aláírásával igazolta.[1]
A hét szerb állampolgárt utóbb - ismeretlen okból - a Belgrádi Magyar Nagykövetségre, illetve Szabadkai Magyar Főkonzulátusra hívatták be, magyar nyelvismeretük ellenőrzése céljából, ahol megállapították, hogy "magyar nyelvtudásuk nem megfelelő", amit egy "meghallgatási jegyzőkönyvben" rögzítettek.
A nagykövetség, illetve főkonzulátus formanyomtatványa azt is tartalmazta, hogy a kérelmezőtől a kérelemben szereplő adatokat és az önéletrajzot kérdezték, esetleg további kérdéseket is feltettek. Volt olyan nyomtatvány, ami azt is tartalmazta, hogy az illető bizonyos ideje tanul magyarul.
Némely esetben az is rögzítésre került pl., hogy a meghallgatott "a nyelvet nem érti és néhány kifejezésen kívül nem is beszéli."... "a testvérénél jobban ért és beszél, látszik, hogy alapszinten tanulja, de a megfelelő szintet ő sem éri el,"..."egyes betanult kifejezéseken kívül keveset tud, tudása nem üti meg a kívánt szintet,"..."állítása szerint kb. 1 éve tanul magyarul, de alapvető dolgokat nem ért és nehezen tud egyszerű mondatokat is megfogalmazni. További tanulás szükséges a feltételek teljesítéséhez." Szerepel az is, hogy az egyik személy esetében korábban "a kérelmében szereplő adatokat és az önéletrajzot kérdezték, beszélgetés nem volt,"
Az nem derült ki, hogy egyes esetekben miért szerb, más esetekben pedig miért magyar nyelvű meghallgatási jegyzőkönyv felvételére került sor. A meghallgatási jegyzőkönyveket a kérelmezők aláírták. Olyan eset is volt, hogy csupán a nagykövetség által küldött e-mail tartalmazta a nyelvellenőrzés során tapasztaltakat, a kérelmező a jegyzőkönyvet nem írta alá, és az nem is volt csatolva az ügyhöz.
Ezután a hét szerb állampolgár ellen - annak függvényében, hogy a kérelmet 2013. július 1. napja előtt vagy azt követően nyújtotta be - az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsége vagy a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt büntetőeljárás indult, és őket gyanúsítottként felelősségre is vonták.
A bűncselekmény gyanúját magam erősen aggályosnak tartom.
Ennek igazolására lássuk mindenekelőtt a jogi hátteret, először az egyszerűsített magyar állampolgárságra vonatkozó fontosabb szabályokat, az interneten megjelent tájékoztatókat, majd a magánokirat-hamisítás vétsége (régi Btk.), illetve a hamis magánokirat felhasználásának vétségét szabályozó hatályos büntető törvénykönyvi szabályozást és annak megvalósulási feltételeit.
Az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról (a továbbiakban: Ápt.) 4. § (1) bekezdése szerint kérelemre honosítható a nem magyar állampolgár, ha:
a) a kérelem előterjesztését megelőző 8 éven át folyamatosan Magyarországon lakott,
b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban,
c) megélhetése és lakhatása Magyarországon biztosított,
d) honosítása Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti,
e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett vagy ez alól a törvény alapján mentesül.[2]
Az Ápt. 4. § (3) bekezdése szerint az (1) bekezdés b) és d) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása esetén - kérelmére - kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyar származását és magyar nyelvtudását igazolja.[3]
Az Ápt. 4. § (3a) bekezdése a honosítás lehetőségét
- 722/723 -
kiterjesztette, ám e körben is előírja a magyar nyelv ismeretét.[4]
Az Ápt. 13. § (2) bekezdése szerint az állampolgársági kérelmet a jogszabályban meghatározott adattartalommal magyar nyelven kell benyújtani, és saját kezűleg alá kell írni. A kérelem benyújtásakor a kérelmező személyazonosságát ellenőrizni, továbbá a kérelem adatait a csatolt okmányok adataival egyeztetni kell.[5] Ezt részletezi a Vhr. 2. § (1) bekezdése is, mely szerint az állampolgársági kérelem átvételekor a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala vezetője, a konzuli tisztviselő, az integrált ügyfélszolgálati iroda vezetője, továbbá az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a kérelmező személyazonosságát az Ápt. 4. § (3) és (3a) bekezdésére alapozott honosítási kérelem esetében a magyar nyelvtudást ellenőrzi és ennek megtörténtét, illetve a kérelmező aláírásának hitelességét a kérelmen aláírásával igazolja.[6]
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztosa 2013 februárjában módszertani útmutatót adott ki a gyakran ismételt kérdések vonatkozásában az egyszerűsített honosítási eljáráshoz rendszeresített kérelmek átvételéhez.
E szerint "egyszerűsített, kedvezményes honosítást kérheti a Magyarországon élő (függetlenül az itt tartózkodás időtartamától, jogcímétől) és a szomszédos államokban élő mellett a nyugat-európai, tengeren túli kérelmező egyaránt, akinek az új rendelkezések értelmében nem kell igazolnia a lakhatását és megélhetését (az itt élőnek sem) alkotmányos ismeretekből sem kell vizsgát tennie, elegendő az igazolt magyar nyelvtudás."[7]
A Módszertani Útmutató előírása az, hogy a magyar nyelvtudás ellenőrzése és igazolása a kérelem nyomtatványon[8] a kérelem átvételekor történhet a nagykorú kérelmezővel, a magyar nyelven kitöltött nyomtatvánnyal a magyar nyelven saját kézzel írt önéletrajzzal kapcsolatban folytatott beszélgetés, illetve az ezekkel összefüggésben feltett kérdések alapján.
Nem szükséges külön vizsga vagy kérdés, ha a közepes szintű magyar nyelvismeret lemérhető az írásbeli és szóbeli megnyilatkozásokból, amelyet a kérelmet átvevő kézjegyével is igazol a kérelmen.
Vitás helyzetben - ha a magyar nyelvtudás nem igazolható - megoldást jelenthet, hogy e tényt a kérelmen két átvevő tanúsítja.
Előfordul, hogy a kérelmező a magyar nyelvet meglehetősen nehezen érti meg, és csekély mértékben beszéli, az ügyintéző által magyar nyelven feltett kérdéseket csak többszöri elmondás után érti meg, és azokra magyar nyelven kizárólag egy szavas válaszokat tud adni, folyékonyan nem tud magyarul beszélni. Mi a teendő ilyenkor?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
