I. A Magánjogot Oktató Fiatalok a tizenhatodik, a Magánjogot Oktatók Egyesülete ('MOE') pedig a tizennegyedik alkalommal tartotta meg éves rendes konferenciáját 2022. május 20-án Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az egész napos esemény egy délelőtti plenáris, és délutáni szekcióülésekből, valamint a résztvevők nagy megelégedésére e kettő közé iktatott közös ebédből, valamint a konferencia méltó lezárásául szolgáló kötetlen esti együttlétből állt. A délelőtti plenáris ülésen került sor a MOE Kiválósági Díj ünnepélyes átadására, a délutáni szekcióüléseken pedig általános magán- és kötelmi jogi, személyi, család- és öröklési jogi, kereskedelmi jogi, illetve polgári eljárás- és nemzetközi magánjogi előadások hangzottak el. Referátumaikat az előadók - a konferencia-kiírásnak megfelelően - a "Kiszámíthatóság v. rugalmasság a magánjogban" központi téma köré fűzték fel, amely téma napjaink jogalkotási trendjeinek, jogpolitikai tendenciáinak és jogalkalmazási anomáliáinak tükrében különösen aktuálisnak, sokat ígérőnek bizonyult.
II. A magánjogot, amióta csak létezik, kettős elvárások feszítik. A jogkereső közönség egyrészt elemi erővel követeli, hogy a jog legyen kiszámítható, a jogviták kimenetele előrelátható; miközben, ha ez megvalósulhatna, akkor soha nem kerülne sor polgári perre, hiszen annak kimenetelét mindenki előre tudná, s annak megfelelően egyezséget kötne, jelentős idő- és költségráfordítástól kímélve meg önmagát. Közhely, hogy a (magán)jog sohasem lehet teljesen kiszámítható. Ugyanakkor a (magán)jog kiszámíthatósága szoros összefüggést mutat az egyik legfontosabb jogállamisági kritériummal, a jogbiztonsággal. A jogkereső közönség kérdéseire és konfliktusaira adott válaszok esetlegessége és divergenciája (legalább is azonos vagy hasonló tényállás mellett) sértheti a jogbiztonság elvét, veszélyeztetheti a jogszabályok mögött meghúzódó jogpolitikai célok megvalósulását és ösztönzők működését.
A (magán)joggal szemben azonban egy másik elvárás is megfogalmazódik: az egyediesített igazságosságé, más megközelítésben: a rugalmasságé, amelyet a német jogban pl. az Einzelfallgerechtigkeit kifejezéssel írnak le. Eszerint a (magán)jog legyen rugalmas, reflektáljon gyorsan és a társadalom igazságérzetével összhangban a gazdasági és társadalmi változásokra, a jogkeresők igényeire. A bíró jogvitát lezáró döntése a legmesszemenőkig vegye figyelembe a konkrét eset konkrét sajátosságait a materiális igazságosság jegyében (bármit is jelentsen ez), akár azon az áron is, hogy az írott jogot contra legem, de legalább is praeter legem alkalmazza.
Szintén közhely, hogy a (magán)jog nem tud egyszerre megfelelni mindkét elvárásnak. E két kívánalom - ha ki nem is zárja egymást - de összefüggésük, viszonyuk zéró összegű játszmát mutat: az egyik erősítése szükségképpen a másik vezérelv gyengítését, viszonylagos háttérbe szorulását eredményezi. A jogalkotó és a jogalkalmazó folyamatosan e két végpont között kifeszített kötélen egyensúlyoz.
- 1/2 -
A konferenciát a MOE éppen e két elvárás "héja-násza" elemzésének szentelte, azt feltételezve, hogy a két alapelv (aktuális, pillanatnyi) egyensúlyát tekintve nem adható egységes válasz. Hogy a kötéltáncos (jogalkotó, jogalkalmazó) éppen melyik végponthoz húzódik közelebb, az térben és időben változik, s a (magán)jog jogterületeit, a felmerülő jogkérdéseket és az arra adott válaszokat tekintve sem feltétlenül egységes. Megfigyelhető, hogy a jogalkotói és jogalkalmazói magatartásminták egyfajta ingaszerű mozgást végeznek e két végpont között. Az egyik irányba történő kilengést kompenzáció, majd túlkompenzáció követi. E jogalkotói és jogalkalmazói mozgásminták a közvélemény nyomására és más metajurisztikus elemek hatására is eltérhetnek organikus pályájukról, feltéve, hogy léteznek egyáltalán a priori organikus fejlődési pályák a jogban, s a jog fejlődése nem torzulások összeadódó hatása csupán.
A dinamikus egyensúlyban a két kívánalom más és más köntösben jelenik meg. Tetten érhetőek pl. az írott jog és a bíró alkotta (?) jog dichotómiájában: az írott jog absztrakciós szintjétől és részletezettségétől függően milyen és mekkora jogalkalmazási és jogértelmezési mozgástere van a jogvitát eldöntő bírónak? De az írott jogon belül is vizsgálható: mennyire absztrakt (generálklauzulákkal operáló) avagy konkrét és részletes az írott jog. A főszabályhoz képest mennyiben enged kivételt és e kivételeket mennyire konkrétan rögzíti? Többször is előfordult egy-egy új kódex, jogszabály megalkotása során, hogy a jogalkotó túlzottan széles ecsetvonásokkal dolgozott, és így az új (írott) jog nem (volt) képes megfelelő megoldásokat adni a kivételes vagy előre nem látott helyzetekre. Ennek ellenére közel sem biztos, hogy a részletes és technicizált normaanyag jelenti az elérhető legnagyobb szintű kiszámíthatóságot. Elképzelhető lenne tehát, hogy bizonyos fokú rugalmasság a kiszámíthatóság velejárója és elengedhetetlen komponense? Ha igen, akkor már csak ennek arányát kell "belőni" és meghatározni azt a módszert, amellyel a rugalmasság - a gyakorlatban is alkalmazható módon - a kiszámíthatóságba "oltható".
1. Ami az anyagi magánjogot (polgári jogot) illeti, a konferencia lehetőséget nyújtott a fenti kérdések átfogó, áttekintő vizsgálatára; de arra is, hogy az előadók e két elvárás megfogalmazását és megvalósulását egy-egy szűkebb jogterületre (pl. dologi jog, kötelmi jog, családjog, stb. vagy akár még szűkebben, pl. zálogjog, kártérítési jog, házassági vagyonjog, stb.), avagy akár egy-egy konkrét jogintézményre, szabályra (s annak bírói gyakorlatára) vetítve vizsgálják; továbbá bemutathatták, hogy az uniós jogharmonizáció, illetve modernizációs törekvések éppen melyik irányba lökik az ingát, avagy ha így van, miért fékezik annak természetes kilengését. Kritikai elemzésnek vethették alá a már nem is annyira új Ptk. célkitűzéseit és eredményeit, gyakorlatát a kiszámíthatóság, valamint a rugalmasság szempontjából. Állást foglalhattak abban, hogy az általuk vizsgált területen a jogintézmény alkalmazása során stb. melyik kívánalomnak kellene elsőbbséget élveznie és miért, s vajon e tekintetben megfelel-e a sein a sollen-nek. Ide kapcsolódik többek között a kógencia - diszpozitivitás kérdése a kötelmi jogban. A kógens norma kétségkívül erősíti a magánjog kiszámíthatóságát, ugyanakkor szűkíti a magánjogi jogalanyok mozgásterét. A diszpozitív szabály a jogviszonyok egyediesítését, "testre szabását" teszi lehetővé, ekként a rugalmasság felé mozdítja az egyensúlyt.
2. A polgári eljárásjog is számos aspektusból érintett e dichotómia által. Talán nem túlzás munkahipotézisként rögzíteni, hogy az új Pp. határozottan a kiszámíthatóság felé történő elmozdulást hozott; olyannyira, hogy fontos rendelkezéseit nem sokkal a hatálybalépés után novelláris módosításnak kellett alávetni. A jogalkotó korrigált, mégis, talán még ma is a kiszámíthatóság elsődlegessége állapítható meg. A konferencia lehetőséget nyújt számos jól ismert (az alapdilemmát tükröző) jogintézmény, a teljesség igénye nélkül: a perkoncentráció és osztott perszerkezet; a jogcímhez kötöttség; a keresetváltoztatás szigorú korlátainak, stb. kritikai elemzésére, szintén a két egymással vívva-veszve együttélő, egymás határait kölcsönösen kijelölő alapelv tükrében. Ide kapcsolható az emblematikus ún. félprecedens rendszer vizsgálata is, amelynek bevezetése szintén a kiszámíthatóságot és ezáltal a jogbiztonságot volt hivatva erősíteni. Érzékeny kérdésekről van szó, hiszen a rugalmasság szűkítése a jogérvényesítés korlátjaként is felfogható, ekként nemcsak a kiszámíthatóság és a rugalmasság, hanem a mögöttük meghúzódó átfogó és alapjogi szempontból is releváns elvek, nevezetesen egyrészt a jogbiztonság, másrészt pedig a jogérvényesítés, bírósághoz fordulás joga is egymásnak feszül.
3. A konferencia kérdésfelvetései nem kevésbé relevánsak a nemzetközi magánjog szempontjából is.[1] A nemzetközi magánjog nemzeti, uniós vagy nemzetközi kodifikációjának időtlen kérdése ugyanis, hogy milyen mértékben konkretizáljuk a kapcsolószabályokat, azaz mennyire kössük meg a jogalkalmazó kezét a joghatósági vagy alkalmazandó jogi kérdés vizsgálatát tekintve. Milyen mértékben teszi majd az új jogszabály merevvé a jogot, akadályozza-e annak organikus fejlődését (egy konkrét időpontban megfagyasztva a norma tartalmát), és megakadályozza-e, hogy az igazodni tudjon a változó igényekhez. A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog uniós kodifikációja során például olyan álláspont is elhangzott, hogy elegendő lenne, ha a megalkotandó szabály mindösszesen annyit mondana ki: a bíróságnak a szerződésre a legmegfelelőbb jogot kell alkalmaznia. Megválaszolatlan a kérdés, hogy akkor tölti-e be a funkcióját a nemzetközi magánjogi szabály, ha egyértelműen, mintegy ellentmondást nem tűrően megparancsolja egy bizonyos jogrendszer alkalmazását, vagy éppen ellenkezőleg; akkor, ha tág teret enged a bíróság mérlegelésének és judíciumának, lehetővé téve az egyedi eset körülményei szerinti finom differenciálást. Csak egyetlen példát kiragadva: az új nemzetközi magánjogi törvényben a korábbiaknál jó-
- 2/3 -
val nagyobb szerepet kapott a szoros(abb) kapcsolat generálklauzulája. A hatálybalépése óta eltelt idő már lehetővé teszi a tapasztalatok értékelését is: beválnak-e a szoros, vagy legszorosabb kapcsolatra utaló rendelkezések, illetve hogyan alakul az ilyen klauzulák uniós gyakorlata?
III. Ebben a szellemben, e kérdések saját szakterületük, érdeklődésük vagy kutatási témájuk tükrében történő megtárgyalására, valamint lehetséges témák érintésére vállalkoztak a konferencia előadói, akiket - valamint az ő meghallgatásukra egybegyűlt érdeklődőket - Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék), az ELTE ÁJK-nak a konferencia idején hivatalban lévő tudományos dékánhelyettese, és Barta Judit tanszékvezető egyetemi tanár (ME ÁJK, Civilisztikai Tudományok Intézete, Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék), a MOE elnöke köszöntött. Ezt követően került sor a MOE Kiválósági Díj átadására, amelyet ebben az évben Lévayné Fazekas Judit egyetemi tanár (SZE ÁJK, Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék), a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának prodékánja kapott meg. A díjjal a magánjogot oktatók közössége professzor asszonynak a magánjog és az európai jog oktatása, kutatása terén végzett kimagasló munkáját, eredményes oktatásszervezői és vezetői tevékenységét ismerte el. A díjazott részére laudációt Harsányi Gyöngyi egyetemi docens (KRE ÁJK, Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék; ME ÁJK, Civilisztikai Tudományok Intézete, Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék) mondott.
A délelőtti plenáris ülés első előadója, Darázs Lénárd egyetemi tanár (ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék), az ELTE általános rektorhelyettese, ügyvéd "Privátautonómia-zavarok a disztribúciós rendszerek szerződési jogában" címmel tartotta meg referátumát. Ennek elméleti megalapozása gyanánt a privátautonómia jelentéstartalmának és értelmezésének fejlődéstörténetét mutatta be, a klasszikus természetjogi kodifikációktól kezdve a fogalom liberális megközelítésén át a szerződési szabadság értékabszolutizálásáig, mígnem megérkezett az állami beavatkozás szükségességét alátámasztó és legitimáló modernkori felfogásig (ide sorolandó pl. a verseny tisztaságának megőrzése, az államcélok megvalósítása, illetőleg a gyengébb fél védelme és az egyenlő bánásmód iránti igény, továbbá fogyasztóvédelmi és fenntarthatósági szempontok is). Ezután az Arisztotelész: Nikomakhoszi etika című művében megjelenő osztó és kiegyenlítő igazságosság attribútumain keresztül dogmatikai megoldást javasolt a privátautonómia egy 21. századi, lehetséges értelmezésére. Vázolta a jelenkor gazdaságában nagy jelentőséggel bíró disztribúciós szerződési kapcsolatok modelljét, majd e kapcsolatoknak a vállalkozás és fogyasztó közti relációjában megjelenő zavaraira hívta fel a figyelmet, ezek okaiként - egyebek mellett - az elállási jog szabályozásának hiányát, vagy a tájékoztatási kötelezettség átláthatatlanságát jelölve meg. Elemezte ezeket a problémákat Darázs Lénárd a vállalkozások egymás közti viszonyainak szempontjából is, záró gondolatként pedig megállapította, hogy ez utóbbi területen jelentős privátautonómia-zavar észlelhető. Ennek kezelésére a jogtudomány és a bírói gyakorlat együttes fejlesztő hatása révén látott lehetőséget.
A plenáris ülés második előadójaként Osztovits András tanszékvezető egyetemi tanár (KRE ÁJK, Magánjogi Tudományok Intézete, Európai Jogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék), kúriai bíró "A magyar polgári eljárásjog útkeresése - egy új szakmai konszenzus felé" címmel a magyar polgári eljárásjog jelenlegi helyzetének bemutatására vállalkozott. A jelen megértetése céljából a múltat idézte fel: hogyan próbálta a jogalkotó folyamatos módosításokkal a legújabb társadalmi viszonyokra szabni a régi Pp.-t, utalt a hatásköri szabályok kettéosztásának jogpolitikai indokaira, és az eljárásjogi szabályok hatékony érvényesülésének zálogaként a megfelelő intézményi keretek fontosságát hangsúlyozta. A szervezeti újítások közül kiemelte az ítélőtáblák felállítását, majd elhelyezte az új Pp.-t a magyar polgári eljárásjog idővonalán, és annak előrebocsátása mellett, hogy a törvény megalapozott, hiteles értékeléséhez nem telt még el elég idő, megkísérelte annak szükségképpen szubjektív kritikáját. Amint elmondta, az új Pp.-t alapvetően túlságosan zártnak, az ismert szabályoktól való eltérésekkel szemben tartózkodónak tartja, amely a konferencia témája szempontjából a kiszámíthatóságot helyezi előtérbe, rugalmatlanná téve ugyanakkor a per egyes szakaszait. Ezt követően jelezte, hogy az új Pp. szabályaival való ismerkedésbe új színt hozott a nem sokkal a hatályba lépését követően bevezetett korlátozott precedensrendszer, amely meggyőződése szerint több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol. Előadását Osztovits András a jogásztársadalomnak a felmerülő kérdések megválaszolásában játszott szerepe nyomatékosításával zárta.
A plenáris ülés zárásaként Nemessányi Zoltán egyetemi docens (BCE, Számviteli és Jogi Intézet, Gazdasági Jog Tanszék), ügyvéd "Áldás vagy átok a szorosabb kapcsolat elve a nemzetközi magánjogban?" című előadásában a kiszámíthatóság és a rugalmasság közötti feszültségi viszony eredőjét a nemzetközi magánjogban a kontinentális civiljogi és az egyesült államokbeli megközelítésmód különbségeiben jelölte meg. A XX. század első felében a kontinentális jogokban, mint kifejtette, az adott jogviszonyra alkalmazandó jogot a jogviszony földrajzi-joghatósági alapon megtalált "székhelye" határozta meg, a bíró mozgástere jelentős mértékben szűkült; a kapcsolószabály következésképpen érzéketlenné vált a felhívott anyagi jogi norma tartalmára nézve. Az Egyesült Államok nemzetközi magánjogából ezzel szemben teljességgel hiányoztak az írott kollíziós normák, a tengerentúli jogfelfogás szerint ugyanis a szabad mérlegelés szükségszerűen vezet a jobb, modernebb jog kereséséhez. A kontinentális és az egyesült államokbeli szemléletet egy skála két szélsőértékének tekintve Nemessányi Zoltán értékelte a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényt is, amely kapcsán a szoros, szorosabb és legszorosabb kapcsolatra mint az eljáró fórum által figyelembe vehető
- 3/4 -
körülményre vonatkozó rendelkezéseinek törvénybe iktatását egyértelműen a rugalmasság melletti jogalkotói állásfoglalásként könyvelte el. Ezt követően általánosságban is beszélt a nemzetközi magánjog rugalmasságot biztosító eszközeiről, így egyebek mellett a legszorosabb kapcsolat elvéről is, végül pedig nemzetközi és hazai példákon keresztül mutatta be az elv elméletben kétoldalú, szerinte az igazságosabb döntések lehetőségét is hordozó jellegét.
IV. A délelőtti plenáris ülést - ahogyan bevezetőnk elején említettük - közös ebéd, majd a délutáni szekcióülések követték.
1. Az anyagi magánjog általános és a kötelmi jog egyes kérdéseit tárgyaló előadásoknak keretet adó délutáni szekcióülést Kisfaludi András egyetemi tanár (ELTE ÁJK, Polgári Jogi tanszék) elnökölte.
Az előadók sorában első Bakos-Kovács Kitti egyetemi adjunktus (SZTE ÁJTK, Civilisztikai Tudományok Intézete) "Körkép a rugalmasságról - A magánjogra ható külső és belső erők" című előadásában azt vizsgálta, hogy milyen jelentéstartalommal bírhat a rugalmasság fogalma korunk szociális, kulturális és gazdasági összefüggéseinek rendszerében, valamint a jogtudomány társtudományainak kontextusában. Értelmezésében a jog mint a társadalmi együttélés és a gazdasági működés egyik szervezőelve, nem választható el a társadalom egyéb alrendszereitől. Jog és rugalmasság viszonyát ebből adódóan csak a jog környezetét jelentő életviszonyok kutatásán keresztül lehet kellő árnyaltsággal megközelíteni. Előadásában ennek megfelelően beszélt a magánjog anyagi jogi előírásokat is tartalmazó nemzetközi hátteréről, majd pedig - abból célból, hogy a magánjogra ható külső és belső erők feltérképezésével támpontokat nyújtson a jogászi hivatás képviselői számára - kitért a jogi szabályozás sajátosságaira, logikai, módszer- és rendszertani jellemzőire is.
Halász Csenge egyetemi tanársegéd (ME ÁJK, Civilisztikai Tudományok Intézete, Kereskedelmi Jogi Intézeti Tanszék) "A magánélethez való jog generálklazulájának rugalmassága a polgári jogban" címmel tartotta meg előadását. Mint elmondta, a magánélethez való jog védelmét biztosítani hivatott szabályozás és e jog tényleges érvényesülése, illetőleg érvényre juttatása eddig is számos kérdést vetett fel a polgári jog területén. A Ptk.-nak a magánéletet generálklauzulával - azaz bírói értelmezés útján tartalommal kitöltendő nyitott törvényi tényállással - oltalomban részesítő megoldása, valamint a 2018-ban hatályba lépett, a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény rendelkezéseinek egymás mellett éléséből azóta is következő értelmezési nehézségek sem a jogkeresők, sem a jogalkalmazók helyzetét nem könnyítették meg. E nehézségek illusztrálásaképpen előadásának második felében Halász Csenge a magánélethez való jog gyakorlatban történő érvényesülésének kereteit, valamint a 2018. évi LIII. törvény által generált szabályozási anomáliákat ismertette.
"A Ptk. tilos szerződési klauzulájának bírósági gyakorlata" című előadásában Auer Ádám egyetemi docens (NKE ÁNTK, Civilisztikai Tanszék) a Ptk.-nak a jogszabályba ütköző, illetőleg a jogszabály megkerülésével kötött szerződések semmisségét kimondó 6:95. §-ával kapcsolatosan kialakult ítélkezési tendenciákat járta körbe. Ennek keretében felelevenítette, hogy a jogszabályba ütköző szerződések semmiségének mikéntjét - hogy ugyanis a jogszabály megsértése minden esetben a szerződés érvénytelenségét eredményezze-e, avagy sem - a Ptk. a Curia egy XX. század első feléből származó jogegységi döntésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság ún. kontárszerződésekre vonatkozó gyakorlatára támaszkodva konstruálta meg. Tekintettel pedig arra, hogy a Ptk. hatálybalépése óta a 6:95. §-sal összefüggésben közzétett felsőbírósági döntések száma igen csekély, Auer Ádám az összes, jelenleg elérhető anonim határozat elemzésével vonta le következtetéseit a tilos szerződések semmisségét kimondó Ptk. rendelkezés alkalmazását illetően.
"A békéltető testületek joggyakorlata a szerződések hibás teljesítéséhez kapcsolódóan a bírói joggyakorlat tükrében" címmel adott elő Hajnal Zsolt habilitált egyetemi docens (DE ÁJK, Európa-jogi és Nemzetközi Jogi Tanszék). Kifejtette, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közötti jogviták - minthogy alacsony pertárgyértéküknél fogva a bírósági jogvitarendezés ingerküszöbét rendszerint nem ütik meg - jellemzően az alternatív vitarendezési fórumként működő békéltető testületek előtt zajlanak; piacalakító hatásuk a fogyasztók és a vállalkozások közötti mindennapos ügyletek relációjában csekély jelentőségű. A békéltető testületek és az ezek tevékenységét végső soron felülvizsgáló polgári bíróságok gyakorlata közötti konformitást a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény szakmaisági alapelvein, valamint az eljáró békéltető testületi tanács tagjainak személyes hozzáértésén túlmenően semmi sem garantálja. A békéltető testületek és a bíróságok gyakorlata közötti kölcsönhatásokat, súrlódásokat és ellentmondásokat Hajnal Zsolt a hibás teljesítés miatt kezdeményezett ügyeken keresztül mutatta be.
Barta Judit tanszékvezető egyetemi tanár, a MOE elnöke "Rugalmasság ellenben kiszámíthatatlanság a polgári jogban, a vadütközési ügyek konklúziói. A vad és gépjármű ütközések aktuális polgári jogi problémái rövid nemzetközi kitekintéssel" című előadásában először is a vadütközés következtében keletkező károkért való felelősség jogszabályi hátterét ismertette, majd a felróhatóság, valamint az adott üzemkörben felmerülő rendellenesség kérdéseit vizsgálva feltette a kérdést, hogy vajon veszélyes üzem-e a vad, illetőleg a vadgazdálkodás. E kérdésből kiindulva aztán bemutatott két, a tárgyban született és közzétett, egymásnak homlokegyenesen ellentmondó következtetésre jutó bírósági határozatot, valamint néhány - kimenetelüket tekintve - kivételes ügyet, amelyekben az eljárt bíróságok a gépjárművel ütközött vad normálistól eltérő viselkedését értékelték rendellenességként. Végezetül Barta Judit - néhány külföldi példa említését követően - a joggyakorlat kiszámíthatóságának és egységesítésének lehetőségével szembeni kételyeinek adott hangot.
- 4/5 -
Reines János doktorandusz (ELTE ÁJK, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola), ügyvéd "A látszólagos egyetemlegesség a gépjármű felelősségbiztosítási szerződés kapcsán" című előadásában komoly gyakorlati következményekkel járó kérdést vizsgált. Arra volt kíváncsi, hogy vajon van-e jogszabályi alapja a bíróságok által - mint azt az általa példaként hozott döntések elemzése révén igazolta: következetesen - alkalmazott gyakorlatnak, miszerint a károkozó gépjárművezető és annak felelősségbiztosítója az okozott kár vonatkozásában egyetemlegesen marasztalhatóak a kár megtérítésére, vagy a bíróságok valójában contra legem jogértelmezés útján jutottak erre a konklúzióra. A közzétett eseti döntések áttekintését, valamint a jogintézmény jogtörténeti gyökereinek feltárását követően bemutatta az egyetemlegesség főbb dogmatikai sajátosságait és az előadásának címében is helyet kapott látszólagos egyetemlegesség problematikáját, végül a legújabb jogirodalom reflexiói alapján levonta a maga, a károkozó és a biztosító egyetemlegességét megkérdőjelező következtetését is.
2. A személyi, család- és öröklési jogi tematikájú szekcióülés levezető elnöke Görög Márta tanszékvezető egyetemi tanár (SZTE ÁJTK, Civilisztikai Tudományok Intézete), a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja volt. A szekcióülés első előadója, Tőkey Balázs habilitált egyetemi docens (ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék) "A megtámadhatóság mint a rugalmas megoldások eszköze" című előadásában a megtámadhatóság jogintézményének sokszínűsége és alkalmazásának a jelenleg megszokottnál jóval szélesebb körű lehetőségei mellett érvelt. Meglátásait az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezménye (e bekezdésben az 'Egyezmény') kapcsán hozott példákkal támasztotta alá. A perui és a spanyol modellek ismertetésével szemléltette, hogy az Egyezményben részes, kontinentális jogot alkalmazó országok számára milyen komoly kihívást jelent a helyettes döntéshozatalnak a jogrendszerből történő kivezetése összhangban az Egyezményben vállalt kötelezettségeikkel. Álláspontja szerint az Egyezménnyel is konform, ugyanakkor forgalombiztonsági követelményeket is érvényre juttató megoldás volna, ha gondnok kirendelése helyett az érintett személy cselekvőképességének érintetlenül hagyása mellett e személy támogatója lehetőséget kapna a támogatott által tett, de rá nézve hátrányos jognyilatkozatok utólagos megtámadására.
Szeibert Orsolya egyetemi tanár (ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék) "De facto élettársak - új rendelkezések - új gyakorlat(?)" című előadásában a de facto élettársak jogi helyzetére irányadó, részben megtartott, a Ptk. hatályba lépésével ugyanakkor - bizonyos szabályai és jogkövetkezményei tekintetében - részben megújult, az ítélkezési gyakorlatban pedig azóta is többnyire ellentmondásokra vezető rendelkezéseket, valamint ezek implikációit és legújabb fejleményeit tárgyalta. A Ptk. újításai közül az élettársi jogviszony családjogi joghatással járó: az élettársi tartásra való jogosultságot megalapozó és az élettársak lakáshasználatát rendező szabályokat emelte ki, majd elmondta, hogy az ezekkel kapcsolatos érdekütközések megítélésénél a bíróságok - az életközösség tartalmának megállapításakor - mennyire központi jelentőséget tulajdonítanak a "gazdasági közösség" fogalmának; majd bemutatta, hogy e fogalom szűkítő, sarkos értelmezése végső soron milyen, adott esetben életidegen döntéseket tud eredményezni az élettársi tartásra vagy a lakáshasználatra való jogosultság szempontjából.
'Határozat vagy "sablon"? A kapcsolattartást szabályozó határozat tartalmával kapcsolatos észrevételek a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásban, különös tekintettel a Debreceni Járásbíróság veszélyhelyzet idején megjelenő gyakorlatára' című előadásában Gönczi Barbara doktorandusz (DE ÁJK, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola) a túlzott általánosságokat tartalmazó bírósági határozatok rugalmasságával és végrehajtásra való alkalmasságával kapcsolatos kétségeit fogalmazta meg. Megítélése szerint a COVID-19 vírus okozta járvány kirobbanása nyomán előállott körülmények ráerősítettek arra az egyébként is meglévő problémára, amit a bírósági határozatok nem kellő pontossággal történő szövegezése jelent. Az így meghozott ítéletek önkéntes végrehajtása ugyanis, mint elmondta, gyakran akadozik, és nem ritka az sem, hogy a kapcsolattartás szabályainak végrehajtását valamelyik félnek akár havi rendszereséggel kell kérnie a bíróságtól. A kapcsolattartás kereteit adó határozat tartalma és a határozat végrehajtása közötti logikai összefüggés tehát szoros.
Molnár Sarolta egyetemi adjunktus (PPKE JÁK, Polgári Jogi Tanszék) "Az emberi méltóság helye a családi jogban" című előadása során azt elemezte, hogy miképpen jelenik meg az emberi méltóság fogalma az Európai Emberi Jogi Bíróság családi jogi tárgyú gyakorlatában. Kifejtette, hogy a családi jog mind a rugalmasság, mind a kiszámíthatóság szempontjából különösen érzékeny terület, a jogalkalmazó pedig e követelményeknek párhuzamosan, azonos intenzitással kell, hogy megfeleljen, amennyiben az emberi méltóságból fakadó jogokat e területen is igazságosan kívánja biztosítani és érvényre juttatni. Beszélt az emberi méltóság fogalmának napjainkban - megítélése szerint - mozgó, elmosódó határairól, és ezzel kapcsolatosan idézte a francia származású katolikus filozófus, Jacques Maritain gondolatait is. Molnár Sarolta mindezeket követően tért rá az Európai Emberi Jogi Bíróság vonatkozó gyakorlatára, amelynek keretében először az emberi méltóság fogalmának a horizontális, majd pedig a vertikális családjogi ügyekben történő megjelenését tekintette át.
Strihó Krisztina egyetemi docens (NKE ÁNTK, Európai Köz- és Magánjogi Tanszék) a megbízási szerződés mint magánjogi jogviszonyt keletkeztető kötelem, valamint a gyámügyi igazgatás tárgykörébe tartozó jogintézmény, a hivatásos gondnoki tevékenység kapcsolódási pontjaira világított rá "A megbízási szerződés a hivatásos gondnoki tevékenység tükrében" című előadásában. Ennek során beszélt a hivatásos gondnokok jogállásáról, a személyükkel szemben megfogalmazott jogalkotói kívánalmakról és kizáró okokról, kirendelésének nemzetközi jogi és hazai szabályozási környezetéről, jogviszonyuknak ebbéli minő-
- 5/6 -
ségükben történő létrejöttéről és megszűnéséről, majd pedig arról, hogy voltaképpen mi is a feladata a hivatásos gondnoknak. Ez utóbbi körből különösen fontosnak tartotta kiemelni a gondnok jogát a gondokolt törvényes képviseletére, valamint vagyonának kezelésére. Végezetül Strihó Krisztina azt elemezte, hogy milyen gyakorlati problémák adódhatnak a megbízás diszpozitív rendelkezéseken nyugvó alapkaraktere és a hivatásos gondnok intézményének közjogi jellege közötti eltérésekből.
3. A kereskedelmi jogi tárgyú előadások Szikora Veronika tanszékvezető egyetemi tanár (DE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék), a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara dékánjának elnökletével lezajlott délutáni szekcióülésen hangzottak el.
"Szerződéses biztosítékok a szerződések flexibilitása szempontjából" című előadásában Bodzási Balázs közjegyző arról beszélt, hogy a kötelezettet a szerződés teljesítésére ösztönző, a jogosultat pedig a kötelezett fizetésképtelenné válásából adódó kockázatokkal szemben védő szerződéses biztosítékoknak a hosszútávú, tartós jogviszonyok esetében alkalmasnak kell lenniük azoknak az esetleges változásoknak, módosulásoknak a követésére, amelyek a jogviszonyban a felek akaratából, avagy külső körülmények hatására következhetnek be. Ez utóbbira az elmúlt évszázadok gazdaságtörténetéből példaként a hiperinflációval, a fokozódó volumenű állami beavatkozással, a gazdasági környezet radikális átalakulásával, illetőleg a szerződés teljesítésének lehetetlenülésével járó válságokat hozta fel. Bodzási Balázs úgy vélte, hogy a szerződéses biztosítékok jogi normák szintjén történő szabályozása önmagában nem elégséges eszköz a flexibilitás kívánatos szintjének elérésére, ezért arról a feleknek - a digitalizáció hatására egyre inkább felértékelődő szerződéses önszabályozás formájában - maguknak kell gondoskodniuk.
Sándor István egyetemi tanár (ELTE ÁJK, Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék), az MTA doktora, ügyvéd a magyar polgári jogban a Ptk. hatálybalépésével meghonosított bizalmi vagyonkezelési jogviszony bírói gyakorlatának lehetséges irányairól adott képet "A bírói mérlegelés szerepe a vagyonkezelési jogviszonyban külföldi példák alapján" című előadásában. Bemutatta a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben potenciálisan felmerülő érdekösszeütközéseket (egyebek mellett például azt az esetet, amikor a vagyonrendelő akaratának érvényre juttatása iránti, valamint a később megváltozott körülmények által generált igények kerülnek szembe egymással), majd külföldi példákat említett, többek között a tékozlás ellen, a magáncélra rendelt, vagy a kölcsönadó számára dologi jogi igényt keletkeztető ún. quistclose trustokról, amely példák önmagukban is érzékeltették, hogy milyen sokrétű, a hazai gyakorlatban egyelőre még felderítetlen lehetőségek rejlenek a jogintézményben.
"Közjogi kiszámíthatóság versus magánjogi rugalmatlanság? Magánjogi fenntartások a Kúria 1/2022 KPJE határozata kapcsán" című előadásában Papp Tekla tanszékvezető egyetemi tanár (NKE ÁNTK, Civilisztikai Tanszék) a Kúriának a közterület-használati jogviszony közjogi vagy magánjogi jellegének megítélésére, valamint az ilyen tárgyú perekben eljáró bíróságok meghatározására vonatkozó, az előadás címében is hivatkozott számú jogegységi határozattal rögzült ítélkezési gyakorlatát, majd pedig magát a kérdéses jogegységi határozatot elemezte. Ebben a Kúria rögzítette álláspontját abban az egyébként jelentős turbulenciákat okozó kérdésben, miszerint a közterület-használati jogviszonyok magánjogi, szerződéses kötelmi, avagy hatósági, közigazgatási/közjogi jellegűek-e; e jogviszonyokat pedig expressis verbis az utóbbiként minősítette a legfőbb bírói fórum. Magánjogi fókuszú, a magánjog eszköztárát is felvonultató előadásában Papp Tekla kétségbe vonta a Kúria következtetésének helyességét.
Farkas Csaba intézetvezető-helyettes egyetemi docens (SZTE ÁJTK, Civilisztikai Tudományok Intézete) előadásának címe, jelesül, hogy "Kiszámítható-e a cégbíró döntése?", egy gyakorló jogászokat, ügyvédjelölteket és ügyvédeket valószínűleg napi szinten érintő probléma tárgyalását vetítette előre. A gazdasági életben, bejegyzési és változásbejegyzési eljárások során gyakran tapasztalható a cégbírósági joggyakorlat egyenetlensége, kiszámíthatatlansága és következetlensége, így pl., hogy különböző cégbírók rendkívül hasonló gazdasági és élethelyzetben, csaknem teljesen azonos dokumentáció alapján adott esetben egymással ellentétes tartalmú határozatokat hoznak; Farkas Csaba mindezeket a tendenciákat a törvényességi felügyeleti eljárás tükrében elemezte. Előadásában azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a törvényességi felügyeleti eljárások során mikor, kivel szemben és milyen típusú szankció alkalmazására kerülhet sor, továbbá, hogy a cégbíróság milyen szempontok figyelembevételével dönt az adott szankció alkalmazásáról, illetőleg annak mellőzéséről.
Dúl János egyetemi adjunktus (NKE ÁNTK, Civilisztikai Tanszék) "A társasági jog és az öröklési jog kapcsolatáról - újólag" címmel adott elő a doktori értekezésének 2018-as megvédése óta eltelt időszakban észlelhető legújabb fejleményekről. Ezek közül elsősorban a Ptk. és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény közelmúltbeli módosítását emelte ki, amely jelentős mértékben újra szabta a gazdasági társaságban meglévő részesedés állam általi öröklésével kapcsolatos szabályokat. Ahogyan Dúl János kifejtette, ezekben az esetekben először is meg kell vizsgálni, hogy az állam lehet-e egyáltalán az adott társaság tagja; ennek eldöntését követően kerülhet csak sor a cégtörvény módosítása és az öröklés révén az államot megillető jogosultságok gyakorlására, így egyebek mellett arra, hogy az állam - a nevében eljáró tulajdonosi joggyakorló útján - az őt megillető tagi részesedés jogi helyzetének rendezése érdekében a legfőbb szerv összehívását kezdeményezze.
4. A polgári eljárásjogi és nemzetközi magánjogi szekcióülést a plenáris ülés előadója, Nemessányi Zoltán egyetemi docens, ügyvéd vezette le.
Gombos Katalin tanszékvezető egyetemi tanár (NKE ÁNTK, Európai Köz- és Magánjogi Tanszék), kúriai bíró "A koherencia elv és az autonóm értelmezés" címmel azokról az esetkörökről adott elő, amikor nemzetközi
- 6/7 -
magánjogi ügyekben a felek - a tényállások nemzetközi jellegéből adódóan - egyidejűleg több állam bírósága előtt indítanak eljárást, illetőleg különböző tagállamokban bár, de hasonló, vagy azonos nemzetközi magánjogi tényállások alapján érvényesítenek hasonló igényeket. Felhívta a figyelmet, hogy az azonos vagy összefüggő eljárásokat ezekben az esetekben az eljárások összefüggéseire vonatkozó elvek alapján, koherensen kell kezelni; ez pedig a joghatósági szabályok rugalmas értelmezése, valamint a perfüggőségi, illetve az összefüggő eljárások kezelésére vonatkozó eljárási szabályok megalkotása révén valósulhat meg. A koherenciaelv másik vetületeként, a kiszámíthatósággal összefüggésben kiemelte az EU nemzetközi magánjogi szabályainak egymásra tekintettel történő értelmezését; végül az EuB újabb gyakorlata tükrében ismertette a koherenciaelv működési mechanizmusait.
Vadász Vanda, az MTA TK Jogtudományi Intézetének kutatója "Úton a rugalmasság felé: a Kódex mint a kollíziós jog reagálóképességének mérőeszköze" című előadásában a Magyarországon 2018. január 1-jén hatályba lépett nemzetközi magánjogi törvényt (e bekezdésben a 'Kódex') értékelte. Ennek során először is a kollíziós norma célját (a tényálláshoz legerősebben kapcsolódó jogrendszer kijelölése) határozta meg, majd - a jelen beszámoló bevezető gondolataira rímelve - feltette a kérdést, hogy milyen is a "jó" kollíziós norma. Olyan, amely minden lehetséges kimenetelre vonatkozóan részletes szabályokat ad, vagy olyan, amely elengedi a jogalkalmazó kezét megkötő, rugalmatlan normák alkalmazásának kényszerét, és ezáltal megszünteti a nemzetközi magánjog gyakran kritizált "igazságdeficitjét"? Értékelése szerint a Kódex a felek autonómiájának kiterjesztésével, az alternatív és a lépcsőzetes kapcsolóelvek kifinomult rendszerének kiépítésével, egyértelműen az utóbbi megoldás felé hajolva perspektívaváltó, minőségi megújulást hozott a nemzetközi magánjog szabályozásának hazai történetében.
Bán Dániel tanszékvezető egyetemi docens (BCE, Számviteli és Jogi Intézet, Gazdasági Jog Tanszék), ügyvéd "A választottbírósági kikötés elkülönítése" című előadásában a szerződések létezésével és érvényességével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Mint kifejtette, a lehetőség is megvan rá, és a gazdasági életben is elterjedt megoldás, hogy a szerződésben részes felek esetleges jogvitájukat egy másik szerződés részeként utalják az állami helyett a választottbíróság elé, ilyenkor pedig a választottbírósági megállapodás létezése és érvényessége - az elkülönítési elv értelmében - a főszerződés létezésétől és érvényességétől független megítélés alá esik. Bán Dániel ezt követően sorra vett néhányat az elkülönítési elv által felvetett számos kérdés, valamint elméleti és gyakorlati probléma közül, majd mindezek és a konferencia témájának tükrében levonta következtetését, miszerint az elkülönítési elv funkcionális rugalmassága - akárcsak annyi más jogintézményé - lehetővé teszi azt, hogy alkalmazása révén egymással akár ellentétes előjelű jogpolitikai célok egyidejűleg is elérhetőek legyenek.
Tóth Barbara egyetemi tanársegéd (ME ÁJK, Európai és Nemzetközi Jogi Intézet, Polgári Eljárásjogi és Nemzetközi Jogi Intézeti Tanszék) "A kiskorú gyermek érdekének érvényesülése a polgári eljárásokban" című előadásában rávilágított arra, hogy mivel a gyermekek jogérvényesítési lehetőségei korlátozottak, jogaik védelmének hatékonyságáról kiemelten fontos eljárásjogi garanciák útján gondoskodni. E célt a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és érvényesítését biztosító "gyermekbarát igazságszolgáltatás" koncepciója mentén látja megvalósíthatónak, amely a gyermek életkorának megfelelően gyors, gondos, figyelemmel van továbbá a gyermekek jogaira, ideértve a tisztességes eljáráshoz való jogot, az eljárásban való részvétel és az eljárás megértésének jogát, valamint a családi élethez, a személyes integritáshoz és a méltóság tiszteletben tartásához fűződő jogot is. Tóth Barbara megítélése szerint a Pp.-ben alkalmazott megoldások, valamint a Pp. és a Ptk. 2021-22-ben hatályba lépő módosításai tükrözik ezeket a törekvéseket.
"Mi változott a szakértői bizonyítás szabályozásában a Pp. novella hatására?" című előadásában Móricz Alíz PhD hallgató (ME ÁJK, Európai és Nemzetközi Jogi Intézet, Polgári Eljárásjogi és Nemzetközi Jogi Intézeti Tanszék) a Pp. által alapjaiban megreformált szakértői bizonyítás szabályai mögött meghúzódó jogalkotói célkitűzéseket - úgymint egy átfogó, hatékonyságon alapuló szakértői bizonyítási rendszer és egységes bírói joggyakorlat megteremtése -, továbbá a Pp. e körben legmarkánsabb újításait - mint például egyebek mellett a magánszakértői bizonyítás törvényi rangra emelését - elemezte. Ezután a Pp. novelláris módosítását nem sokkal a törvény hatálybalépését követően máris szükségessé tévő körülményekre: a bírósági gyakorlatban jelentkező, valamint a jogalkotó célkitűzéseivel összhangban nem álló, ellentmondásos jogértelmezésekre és alkalmazási nehézségeke tért ki, végezetül pedig a szakértői bizonyítási rendszer Pp. novellával is érintett azon rendelkezéseit tette vizsgálat tárgyává, amelyek a magánszakértői bizonyítás személyi állapotot érintő perekben történő alkalmazhatóságát határozzák meg.
Varga Imre mesteroktató (SZTE ÁJTK, Civilisztikai Tudományok Intézete) "Az EU 2020/1828 irányelv hatása a hazai kollektív perekre" címmel tartotta meg előadását. Ennek során általánosságban azt vizsgálta, hogy milyen változásokat hozna a kollektív igényérvényesítés terén a hivatkozott EU irányelvnek a Pp. hatályos szabályaiba történő átültetése; ezt a kérdést elsősorban a felperesi legitimáció, a bíróság által hozható érdemi döntés, a jogerő és az elévülés tárgyköreit bemutatva járta körül. Az irányelv és a Pp. viszonyát, valamint az irányelv hazai jogba történő átültetése által lehetségesen indukált folyamatokat elemezve végül arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv implementációja vélhetően nem csupán a közérdekből indított kollektív, de a társult perek száma tekintetében is vélhetőleg ösztönzően hatna.
* * *
A konferencia szervezői, Fuglinszky Ádám és Tőkey Balázs ezúton is köszönik azon kollégák segítségét, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Így Reines János,
- 7/8 -
Szabó András és Török Soma doktoranduszoknak, Völcsey Balázs adjunktusnak, törvényszéki bírónak; Barta Juditnak, a MOE elnökének és Halász Csenge egyesületi titkárnak. Köszönik az ELTE ÁJK vezetésének, hogy otthont adott a tanácskozásnak és vállalta az ebéd költségeit. A MOE vezetősége és a konferencia szervezői köszönik továbbá a konferencia résztvevőinek a színvonalas, gondolatébresztő előadásokat, az élénk és gyümölcsöző vitát és a jelenlétet. A jelen beszámolóban is leírt előadások írásos változataiból néhányat a Magyar Jog külön számban jelentet meg; a MOE vezetősége ezért köszönetét fejezi ki a Magyar Jog szerkesztősége felé is azért, hogy a tanulmányok megjelenéséhez ebben a számban lehetőséget biztosított. ■
JEGYZETEK
[1] E bekezdés plenáris előadónk, Nemessányi Zoltán gondolatain alapul.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, ELTE ÁJK.
[2] A szerző PhD hallgató, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
