Az új Gt. V. fejezete a Gt. I., azaz általános részében két, egymással összefüggő szabályozási tárggyal foglalkozik. Az 52-54. §-ok a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályokat rögzítik, az 55-64. §-okban pedig az elismert és a tényleges vállalatcsoport jogintézménye kerül bevezetésre.
Az 1997. évi Gt. Harmadik Része rendelkezett a kapcsolódó vállalkozásokról. A XIII. fejezet az egyesülés szabályait állapította meg, a XIV. fejezet pedig a gazdasági társaságban történő befolyásszerzésről rendelkezett. Ehhez járultak a 2001. évi CXX. törvény, a tőkepiaci törvény (Tpt.) V. fejezetében foglalt vállalatfelvásárlási rendelkezések, amelyek a Gt. XIV. fejezetében foglalt "német típusú" konszernjogi rendelkezéseket a zártan működő rt.-kre és a kft.-kre szorították, és a nyilvánosan működő rt.-knél az angol-amerikai take over szabályozást vezették be.
Az új Gt. a konszernjogot az általános részbe helyezi el és a német jog nyomán a törvény elismeri a vállalatcsoport intézményét.
A befolyásszerzés szabályozásával összefüggésben mindenekelőtt arról kell a törvényhozónak állást foglalnia, hogy milyen jogi érdek védelme okán indokolt beavatkozása? Másként fogalmazva, megkerülhetetlen a kérdés, hogy van-e olyan gazdasági szereplő, akinek törvényes érdekeit a befolyásszerzés veszélyeztetheti vagy sértheti? Kétségtelen, hogy az állam (a törvényhozó) szabályozásra való késztetése könnyebben igazolható akkor, ha az ún. céltársaság a tőkepiacra bevezetett részvényeket bocsátott ki, ha a befolyásszerzésre nyilvánosan működő részvénytársaságban kerül sor. Ebben az esetben mind a felvásárló, mind az érintett részvénytársaság kisrészvényesei szempontjából szükség van olyan rendelkezésekre, amelyek korrekt, kiszámítható eljárássá alakítják a befolyásszerzés folyamatát.
Más a helyzet akkor, ha a befolyásszerzésre zártkörűen működő gazdasági társaságban kerül sor. A kft. vagy a zrt. jellemzően - az nyrt.-hez képest legalábbis - kevés tag (részvényes) irányítása mellett folytatja vállalkozási tevékenységét, a tulajdonosi és az ügyvezetői minőség sokszor nem válik el egymástól. Ezeknél, a jellegüket tekintve személyegyesítő társaságoknál a tagsági jogot megtestesítő üzletrész (részvény) likviditása alacsony fokú, átruházásukat a tulajdonosok a társasági szerződésben (alapszabályban) általában korlátozzák, feltételekhez kötik. A zártkörűen működő gazdasági társaságok vonatkozásában nem életszerű az a megközelítés, amely a tulajdonosi érdekek védelmét a külső, piaci kontroll lehetőségében látja. Ha a tagok (részvényesek) közvetlenül képesek irányító, ellenőrzési szerepkörben eljárni, nincs szükségük arra, hogy a menedzsmentet ügyvezetői feladataik jóhiszemű és hatékony ellátására az ellenséges felvásárlás kockázata is ösztönözze.
A befolyásszerzésre vonatkozó törvényi előírások rendeltetése az is, hogy a céltársaság kisebbségi helyzetben lévő tagjait (részvényeseit) megvédje egy - legalábbis általuk - kontrollálhatatlan módon kialakult veszélyhelyzetben, valamint hogy - a jogegyenlőség követelménye szerint - valamennyi részvényes számára biztosítsa a felvásárlás esetleges extraprofitjából a részesedés lehetőségét. Ezek a szempontok egy nyilvánosan működő részvénytársaságnál nem hagyhatók figyelmen kívül. A zártkörűen működő társaságoknál viszont a tagok (részvényesek) elővásárlási joguk vagy más, a társasági szerződésben (alapszabályban) rögzített eszközök segítségével ellenőrzésük alatt tarthatják a tulajdonosi struktúra változását, amely változás ráadásul jóval lassabban és kiszámíthatóbb módon megy végbe. Amíg egy nyrt.-ben történő 25%-os mértékű befolyásszerzés indokolttá tehet olyan törvényi előírást, amely alapján a befolyásszerző valamennyi részvényes számára köteles piaci értéken vételi ajánlatot tenni, addig egy 5 fős kft.-ben az egyik tag üzletrészének átvétele egy másik tag által, jellemzően nem indokolja a törvényhozónak a felek közti jogviszonyba történő beavatkozását.
A befolyásszerzés szabályozásának létjogosultsága vizsgálható hitelezővédelmi aspektusból is. A céltársaság, illetve ellenőrzött társaság hitelezője számára üzleti kockázatot az olyan mértékű befolyás jelent, amelynek birtokában a tulajdont szerző személy képessé válik a társaság tevékenységének irányítására, a stratégiai súlyú döntések meghozatalára. Az irányítási jog érvényesítésének lehetőségei, a szavazati jog releváns mértéke függ a céltársaság működési módjától. A kft. vagy a zrt. esetében, ahol a tulajdonosi jogok olyan mértékű elaprózottságáról nem lehet szó, mint egy tőzsdei részvénytársaságnál, kérdéses, hogy szükség van-e pl. az ún. blokkoló kisebbséget elérő befolyás tényéhez jogkövetkezményeket rendelni.
Az új Gt. 52. §-a a befolyásszerzésnek a Gt. hatálya alá tartozó esetkörét érdemben átalakította az 1997. évi Gt. XIV. fejezetében foglaltakhoz képest. A régi Gt. 288. §-a ellenőrzött társaságként a kft.-t és az rt.-t vonta hatálya alá, utóbbi esetében - a 295. § (2) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - nem volt jelentősége annak, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik-e. Az 52. §-ban foglaltak szerint a Gt. minősített befolyásszerzésre irányadó szabályainak hatálya az nyrt.-re egyáltalán nem terjed ki, a tőzsdei részvénytársaságokra a Tpt.-nek a nyilvános vételi ajánlattételre kötelezettséget megállapító szabályai vonatkoznak. A törvény ily módon megszüntette a Gt. és a Tpt. közötti, a jogalkalmazás számára esetenként zavart keltő "átfedést".
A régi Gt. a befolyásszerzésnek akkor tulajdonított jelentőséget, ha arra nem a társaság alapításakor, hanem már bejegyzett (működő) gazdasági társaság vonatkozásában kerül sor. Ezen a ponton az 52. § sem hoz változást, eltérést jelent ugyanakkor, hogy az új törvény nem tulajdonít jelentőséget annak, ha a befolyásszerző [az új vagy a részesedését növelő régi tag] (részvényes) részesedése adott esetben nem éri el az üzletrész (részvény) korábbi tulajdonosa befolyásának a mértékét. Relevanciája egyedül annak a körülménynek van, hogy a tag (részvényes) befolyása elérte-e az 52. § (2) bekezdése szerinti minősített befolyásnak számító mértéket.
Az 1997. évi Gt. 289-291. §-ai a befolyásolás mértéke szempontjából három fokozatot különböztettek meg, a jelentős, a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyást. Ezeket a kategóriákat a törvényhozó lényegében változatlanul vette át az 1988. évi VI. törvényből (lásd annak 322-328. §-ait). Az 1988. évi Gt. azonban a konszern fejezetben foglaltakat - a német részvénytársasági törvényhez hasonlóan - kizárólag a részvénytársaságok egymás közötti viszonylatában rendelte alkalmazni és a hagyományos (ún. nagy tőkeerejű, nyilvános) részvénytársaságot modellező első társasági törvény okkal tekintette már az ún. jelentős mértékű befolyást szabályozásra érdemesnek. Az 1997. évi Gt. viszont inkább csak a vállalkozók bürokratikus terheit növelte azáltal, hogy a XIV. fejezet irányadó pl. egy 3 millió Ft összegű jegyzett tőkével alapított, csupán néhány tagból álló, szerény éves forgalmat lebonyolító kft.-re is. Ezzel szemben az új Gt. jogi jelentőséget a jövőben csak a minősített befolyásszerzésnek tulajdonít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
