Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság kapcsolatában Magyarországon 2012. január 1-jével, az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) hatálybalépésével új fejezet kezdődött. A legfontosabb változtatást az alkotmányjogi panasz lehetőségének a bírósági döntésekre való kiterjesztése jelenti.
Mivel ezek már hatályba lépett rendelkezések, feleslegesnek tűnik azon elmélkedni, hogy milyen jogpolitikai megfontolás alapján született meg ez a módosítás, mik a céljai és azokhoz elegendőek-e a rendelkezésre bocsátott eszközök. Hiábavalónak tűnik az összehasonlító jogi elemzés is, így például a német Szövetségi Alkotmánybíróság közel azonos hatásköre, illetve annak hatása a rendes bíróságok gyakorlatára.[2] Proaktív módon csak a kialakult új szabályozást tekintjük át, és azt vizsgáljuk meg, milyen eljárásjogi kérdések, problémák merülhetnek fel az Alkotmánybíróság és a rendes, polgári perekben eljáró bíróságok kapcsolatában a közeljövőben. Ezek közül is egy konkrét kérdést kívánunk körbejárni: melyek azok a bírósági határozatok, amelyekkel szemben alkotmányjogi panaszt lehet előterjeszteni.
Az Abtv. 26-27. §-ai három különböző alkotmányjogi panaszt különböztetnek meg egymástól. Ezek közül a 26. § (1) bekezdésében megnevezett panasz a régi Abtv.-ben is szerepelt már: az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban Alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. (A továbbiakban ezt régi panaszként jelöljük.)
Az alkotmányjogi panasz másik formája az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott, kivételesen kezdeményezhető panasz, mellyel az érintett személy vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az Alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem. (A továbbiakban ezt közvetlen panaszként jelöljük.)
Az alkotmányjogi panasz harmadik formáját az Abtv. 27. §-a szabályozza, és bírói döntéssel szemben nyújtható be. Az érintett személy vagy szervezet akkor élhet ezzel, ha az ügy érdemében hozott bírói döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. (A továbbiakban ezt valódi panaszként jelöljük.)
A szabályozás érdekessége, hogy megteremti az átjárhatóságot a régi panasz és a valódi panasz között, azaz, az Alkotmánybíróság a bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát is lefolytathatja, illetve jogszabály vizsgálata során a bírói döntés alkotmányosságáról is dönthet. E két panaszban közös, hogy csak akkor lehet előterjeszteni őket, ha az arra feljogosított személy a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy mit kell a bírósági döntés kifejezés alatt érteni polgári perekben, illetve, hogy mit jelent a jogorvoslati lehetőségek kimerítése.
A polgári eljárásjog dogmatikája ezt a kifejezést nem ismeri. Polgári perekben a bíróságok határozatokat hoznak, amelyeknek három fajtára van: ítélet, végzés és meghagyás. A Pp. 212. § (1) bekezdése értelmében a per érdemében ítélettel dönt a bíróság, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz. Ez a meghatározás annyiban pontatlan, hogy a Pp. 136. § (2) bekezdése értelmében ha az első tárgyalást az alperes elmulasztja, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi.
A Pp. az ítéletnek két speciális fajtáját ismeri még és szabályozza: a részítéletet és a közbenső ítéletet. Az előbbi meghozatalára akkor kerülhet sor - a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján -, ha a bíróság egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől - mivel azok vonatkozásában további tárgyalásra nincs szükség - határoz. Ha pedig a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását közbenső ítélettel előzetesen is megállapíthatja [Pp. 213. § (3) bekezdés].
A végzéseket - a Pp. nem mindenben következetes szabályozása alapján - pervezető, illetve érdemi végzésekre (ami nem azonos az ügy érdemében hozott végzésekkel) oszthatjuk fel. Figyelemmel arra, hogy e kategóriákat a jogszabály ennél konkrétabban nem határozza meg, a bírói gyakorlatnak[3] - és a jogtudománynak[4] - kellett meghatároznia azt, hogy az egyes végzések miként minősülnek. E csoportosításnak a végzések esetében azért van jelentősége, mert a Pp.-ben nevesített perorvoslati eszközök - némileg leegyszerűsítve - főszabály szerint csak az érdemi (illetve az ügy érdemében hozott) végzésekkel szemben vehetők igénybe.
A valódi alkotmányjogi panasz szempontjából - ahol tehát az Abtv. a Pp. idézett szabályaihoz és dogmatikájához képest eltérő kifejezést használ - felmerül az a kérdés, hogy az úgynevezett pervezető végzésekkel szemben is igénybe lehet-e azt venni. Az Abtv. 27. §-a - sajátos szóhasználatával - a bírósági döntések két csoportját különbözteti meg: az ügy érdemében hozott döntés, illetve a bírósági eljárást befejező egyéb döntés. Az eljárásjogi terminológiának ez a megkettőzése azzal a következménnyel járhat, hogy az Alkotmánybíróság - a döntés fogalmát értelmezve - új jelentéstartalmat ad a határozatoknak is, ami viszont a bíróságok számára jelent majd jogértelmezési nehézséget. Itt kívánunk utalni a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatát érintő kritikákra, melyek legélesebben éppen az ilyen fogalmi megkettőződések gyakorlati használhatatlanságára mutatnak rá.[5]
Az Alkotmánybíróságnak természetesen nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a saját hatáskörét érintő szabályok értelmezése, ennek során azonban célszerű a bírói gyakorlatban és a jogtudományban már lerakott és megszilárdult terminológiai-dogmatikai alapokra való építkezés. A bírósági döntések-határozatok fogalmi meghatározása körében - meggyőződésünk szerint - nincs szükség új alapok lerakására.
Mindezt a Pp. idézett rendelkezéseivel egybevetve egyedül az tűnik logikusnak, hogy az ügy érdemében hozott döntés a bírósági ítéletnek (beleértve a részítéletet és a közbenső ítéletet is) felel meg[6], a bírósági eljárást befejező egyéb döntés kategóriájába pedig a bírósági meghagyás, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés, a permegszüntető végzés, az egyezséget jóváhagyó végzés tartozik.[7] Nem lehet tehát az úgynevezett pervezető végzéseket valódi alkotmányjogi panasszal megtámadni, így kimarad e jogorvoslati eszköz hatálya alól - többek között - a pénzbírságot kiszabó végzés, az eljárási költség megelőlegezéséről szóló végzés, de a keresetlevél áttételét, a tárgyalás elhalasztását, vagy éppen kitűzését elrendelő végzések is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
