Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2024. április 9. napján három ügyben is foglalkozott a klímavédelmi igények érvényesíthetőségével az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján. Az Európai Unió Bírósága korábban már ugyancsak állást foglalt abban a kérdésben, hogy az uniós jog adta kereteken belül milyen módon fordulhatnak a luxemburgi bírósághoz a klímaváltozás következményeivel sújtott magánszemélyek. Ugyan a magyar Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában (beleértve a jelen tanulmány kéziratának lezárásakor folyamatban lévő ügyeket is) mind ez ideig nem került sor arra, hogy a jövő nemzedékek jelenben élő képviselői személyesen nyújtsanak be alkotmányjogi panaszt, azonban az egyre növekvő számú nemzetközi példa alapján, az Alaptörvény rendszere és különösen P) cikke adta keretek között nem zárható ki, hogy akár már a közeljövőben megérkezik "az első fecske" az Alkotmánybíróság postaládájába. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a legújabb nemzetközi példák és a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata alapján melyek egy, a jövő nemzedékek jelenben élő generációi által indítandó magyarországi alkotmányjogi panasz eljárásjogi lehetőségei és akadályai. A tanulmány sem a jövő nemzedékek jogainak közvetett formában (ideértve nem csupán az utólagos normakontroll lehetőségét, hanem például egy, az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése nyomán a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét céljául tűző civil szervezet indítványozói jogán keresztül) történő igényérvényesítésével, sem pedig a jövő nemzedékek jogainak anyagi jogi értelemben vett megközelítésével nem foglalkozik.
Kulcsszavak: jövő nemzedékek, gyermekek, egészséges környezethez való jog, klímaper, Emberi Jogok Európai Bírósága, Európai Bíróság, Alkotmánybíróság
A jövő nemzedékek igényérvényesítési lehetőségeinek vizsgálata mind anyagi jogi,[2] mind eljárásjogi szempontból napjaink egyik rendkívül aktuális témája,[3] különös tekintettel az ún. klímaperekre:[4] a klímaváltozás hatásai, bár kétségtelenül súlyosan érintik már a jelen generáció tagjait is, az igazán pusztító jogkövetkezményekkel minden valószínűség szerint majd a jövő nemzedékek lesznek kénytelenek szembesülni. Jelen tanulmány keretei között kifejezetten a jövő nemzedékek igényérvényesítési lehetőségeit vizsgálom, amelynek tárgya egyszerre tágabb és szűkebb a "klímapereknél". Tágabb, hiszen a jövő nemzedékeket, például a public trust doktrína alapulvételével,[5] nem pusztán szűk értelemben vett klímavédelmi tárgyú igényérvényesítési lehetőségek illetik meg (hanem például a természeti erőforrások megóvásának kötelezettségét is számon kérhetik a jelen nemzedékeken),[6] és ugyanakkor szűkebb is, hiszen a "klímaperek" kategóriájának[7] csupán egy szűk szeletét képezik a jövő nemzedékek által vagy nevében indított eljárások, amelyen belül e tanulmány kifejezetten a magyar Alkotmánybíróság előtt indítható alkotmányjogi panaszok eljárásjogi sajátosságaira tekintettel tesz megálla-
- 32/33 -
pításokat. A tanulmány a kollektív igényérvényesítés lehetséges aspektusait[8] szándékosan nem érinti - az adott esetben egy újabb írás témájául szolgálhat majd. A tanulmány kifejezetten eljárásjogi szempontú megközelítést alkalmaz, ennek megfelelően fő kérdése nem az, hogy "milyen jogot" érvényesíthetnek a jövő nemzedékek, hanem az, hogy "kik" és "hogyan" lehetnek jogosultak arra, hogy a saját nevükben eljárva a jövő nemzedékeket megillető jogokat érvényesíthessenek. A tanulmány eljárásjogi szempontú megközelítése annak módszertanában és forráskezelésében is tetten érhető: az írás fő célja ugyanis kifejezetten a jövő nemzedékek jelenben történő igényérvényesítése eljárásjogi feltételeinek vizsgálata, ennek megfelelően az írás elsősorban a hazai és nemzetközi bírósági gyakorlat megállapításaiból indul ki.
A jövő nemzedékekkel kapcsolatos (jogtudományi, azon belül is különösen eljárásjogi) diskurzus szükségképpeni kiindulópontja a jövő nemzedékek fogalmának meghatározása - legalábbis akkor, ha feltételezzük azt, hogy a jövő nemzedékek adott esetben saját maguk is képesek lehetnek igényérvényesítésre.[9] A jövő nemzedékek fogalmának leggyakoribb meghatározása szerint jövő nemzedéknek tekinthetőek (i) a már ma is élő gyermekek és fiatalok; (ii) az elkövetkező évtizedekben élő, de ma még meg nem született emberek; (iii) az elkövetkező évszázadokban élő emberek; (iv) mindazon jövőben élő emberek, akiknek az életét napjaink döntései befolyásolják.[10]
Amíg anyagi jogi értelemben feltehetően a legtágabb értelmezés fedi le leginkább a jövő nemzedékek jogi kategóriájának valódi tartalmát, addig eljárásjogi értelemben (és ekként jelen tanulmány fókusza szempontjából) ezen (vagy adott esetben más, jogilag megfelelően indokolható) lehetőségek közül szükséges választanunk. A tanulmány megközelítésének szempontjából a kérdés "mindössze" az, hogy a jelenben élő generáció egyes tagjai tekinthetőek-e egyidejűleg a jövő nemzedék képviselőinek is, ami a fenti osztályozás alapulvételével fogalmilag csak a már ma is élő gyermekek és fiatalok kategóriáját jelentheti. Amennyiben pedig azt feltételezzük, hogy a jelen és a jövő nemzedék kategóriája egymástól jogi értelemben elkülönül (azaz a jogérvényesítés szempontjából nem minősülhet valaki egyidejűleg a jelen és a jövő nemzedék tagjának is),[11] akkor eljárásjogi megközelítésben jövő nemzedék alatt legalább azokat értjük, akik már megszülettek, ám még életkoruk miatt képtelenek arra, hogy az őket érintő döntéseket befolyásolják (például azért, mert nem rendelkeznek választójoggal),[12] illetőleg a hagyományos jogértelmezés keretei között képtelenek arra, hogy az őket ért jogsérelmekkel szemben közvetlenül és személyesen fellépjenek. A továbbiakban ezt a személyi kört tekintem a jövő nemzedékek jelenben élő képviselőinek.
A hagyományos jogértelmezés keretei tágíthatóak, és a jelenkor követelményeihez igazíthatók, amelyre a legjobb (ám korántsem az egyetlen)[13] példát az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) jogfejlesztő gyakorlata szolgáltatja. Az EJEB megközelítésében az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) olyan élő jognak (living instrument) tekinthető, amelyet mindenkor napjaink követelményeihez igazítva kell értelmezni.[14] E (egyébként nemzetközi jogi értelemben véve kiterjesztő) jogértelmezés dogmatikai alapjaként a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 31. cikk (2) bekezdés b) pontja szolgálhat. Ennek értelmében, bár a nemzetközi szerződést főszabály szerint "kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni",[15] azonban a szövegösszefüggés mellett figyelembe kell venni "a szerződés alkalmazása során utólag kialakult olyan gyakorlatot, amely a szerződés értelmezését illetően a részes felek megegyezését jelenti", annak az EJEE értelmezése során történő felhasználhatóságát
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
