Dr. Kardos Ferenc cikkében a mediáció szükségességéről, módjáról és a különélő szülő felelősségéről[1], Dr. Regász Mária a mediációs eljárások általa tapasztalt eredménytelenségéről, egyoldalúságáról és hibáiról fejtette ki a véleményét[2].
Mint 1971 óta, túlnyomó részben családjogi ügyekben gyakorlatot folytató ügyvéd, a saját tapasztalataimról az alábbiakban számolok be.
Amikor az ügyfél az ügyvédnél jelentkezik, jól érzékelhető a lelkiállapota, a bontóperhez való hozzáállása. Gyakorlott ügyvéd azonnal meg tudja állapítani, hogy meg lehet-e az ügyféllel értetni, hogy elsősorban a gyermeke, de az ő saját érdeke is a megegyezés. A megegyezésre hajló ügyfélnek elegendő ilyenkor felvázolni, hogy egy ún. tényfeltárásos bontóper milyen hosszú ideig tarthat, még akkor is, ha mindenki minden tárgyaláson megjelenik, és a szakértő is időben adja be szakvéleményét. Ez alatt a hosszú idő alatt a gyermek lelki sérülései folyamatosan nőnek, és a procedúra természetesen az ügyfelet magát is megviseli.
Abban a szerencsés esetben, ha mindkét fél olyan jogi képviselőhöz kerül, aki a megegyezés híve, és aki maga is látja, hogy van esély a bontóperben a járulékos kérdésekben egyezségkötésre, az eddigi gyakorlat szerint a felek leülnek jogi képviselőik jelenlétében tárgyalni.
Ezek az egyezségi tárgyalások azonban csak részben vezetnek sikerre.
Az ügyfelek ugyanis gyakran követik el azt a hibát, hogy az ellenérdekű fél ügyvédjét nemhogy ellenszenvvel nézik, de ellenségnek is tekintik. Az ügyvédek pedig sokszor hiszik azt, hogy közvetlenül az ellenfelet kell meggyőzniük ügyfelük álláspontjának helyességéről. Tekintettel arra, hogy a családjogi perekben a felek érzelmileg is érintettek, az ilyenfajta egyeztető tárgyalás eredménye kétséges.
Amikor először szereztem tudomást a mediáció lehetőségéről, és léptem kapcsolatba egy pszichológus mediátorral, még csak reménykedtem abban, hogy lesz eredménye a közvetítésnek. Azóta - mintegy két és fél, három éve - folyamatosan veszem igénybe mediátor segítségét, és ezzel a módszerrel mindössze egyetlen olyan alkalom volt, amikor nem sikerült létrehozni az egyezséget. A mediáció eredményességének kulcsát abban látom, hogy az ügyfél egyértelműen megtapasztalja a mediátor tényleges semlegességét és közvetítő szerepét, ellentétben az ügyvédek útján folytatott egyeztetésekkel.
Több ügyvéd kolléga véleményét ismerem, akik szerint, ha van jogi képviselő, felesleges a mediátor. Meggyőződésem és tapasztalatom szerint ez nem igaz, ugyanis a mediátor más pozícióból, más módszerekkel, a nyilván oldottabb és a peres eljárás feszültségét nélkülöző peren kívüli szakaszban nyújthat érdemi segítséget.
Vitatom azt a nézetet, hogy a kötelező mediáció az ügyvéd helyesen értelmezett szerepét csorbítja. Az ügyvéd a fél jogait képviseli, de ez nem lehet ellentétes a gyermekelhelyezési vagy kapcsolattartási perben leginkább érintett kiskorú gyermek "mindenekfelett álló" érdekével. Az ügyvéd súlyát és tekintélyét nem a "másik fél mindenáron való legyőzése", hanem a hitelessége biztosítja, ehhez pedig a mediátor szakszerű közreműködése adott ügyben döntő jelentőségű lehet.
Az ügyvédi munka a megbízás elvállalásával elkezdődik, ezt követően lehet tisztázni a peres felek igényeit, és azt keresetként vagy viszontkeresetként megfogalmazni.
Indokolt esetben tehát a tárgyalás kezdeti szakaszában helyes, ha a peres felek a jogi képviselők kezdeményezésére, vagy egyetértésével igénybe veszik a mediátort, majd a létrejött mediációs megállapodást az ügyvéd önti jogi formába. Ezt követően a felek a megegyezésüket bírói egyezségbe foglalhatják, és a pert saját maguk által létrehozott megállapodás alapján befejezhetik.
Megítélésem szerint ilyen eljárás esetén a perben a bíróság munkája jóval kevesebb, ugyanakkor érdemben lényegesen, a jövőre nézve is eredményesebb, és a felek számára is megnyugtatóbb, mint az egymást vádoló, gyakran megalázó állítások bizonyításának eredményeként létrejött jogi kényszer.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
