A tanulmány az igényérvényesítési határidő komplex kérdéskörét az alanyi jog és az időmúlás viszonyrendszerében tárgyalja a vonatkozó jogirodalom és bírói gyakorlat alapján. A magyar polgári jogirodalom alapvetően és elsődlegesen az elévülés kérdéskörére fókuszál, lényegesen kevesebb teret szentel azon alanyi jogok időbeli vetületére, amelyek egyáltalán nem szűnnek meg (nem évülnek el), valamint azon alanyi jogokra, amelyek bizonyos időtartam elteltével végérvényesen megszűnnek. Az alanyi jog és az időmúlás viszonyrendszerének szélesebb terjedelmű összefüggésben történő vizsgálata ugyanakkor árnyaltabbá és jobban átláthatóvá teszi ezt az összetett kérdéskört.
The study discusses the complex issue of the claim enforcement deadline in the context of subject law and the passage of time based on the relevant legal literature and judicial practice. The Hungarian civil law literature focuses primarily on the issue of limitation of actions, devoting significantly less space to the temporal aspect of subject rights that do not expire (do not lapse) and subject rights that expire after a certain period of time. However, an examination of the relationship between the subjective right and the passage of time in a broader context will make this complex issue more nuanced and transparent.
Ebben a tanulmányban az igényérvényesítési határidő problémakörét az alanyi jog és az időmúlás viszonyrendszerében vizsgálom meg. A magyar polgári jogirodalom alapvetően és elsődlegesen az elévülés kérdéskörére fókuszál, lényegesen kevesebb teret szentel azon alanyi jogok időbeli vetületére, amelyek egyáltalán nem szűnnek meg (nem évülnek el), valamint azon alanyi jogokra, amelyek bizonyos időtartam elteltével végérvényesen megszűnnek. Meglátásom szerint az alanyi jog és az időmúlás viszonyrendszerének szélesebb terjedelmű összefüggésben történő vizsgálata árnyaltabbá és jobban átláthatóvá teszi ezt a komplex kérdéskört. Ehhez elsőként az szükséges, hogy megvizsgáljuk az alanyi jog, az igény és az anyagi kereseti jog fogalmát, és ezen alapvető jogfogalmak tisztázását követően vizsgáljuk meg az időmúlásnak azokra gyakorolt hatását. Ezen látszólag tisztán jogelméleti kérdéseknek nagyon is sok gyakorlati jelentősége van a polgári anyagi jogi és a polgári eljárásjogi praxisban egyaránt.
A polgári anyagi jogi (magánjogi) jogviszony önálló jogalanyok közötti viszony, amely minden esetben meghatározott tárgyra irányul, és meghatározott alanyi jogot és azzal összefüggésben álló alanyi kötelezettséget hordoz. A magyar jogirodalom ekként a polgári anyagi jogi jogviszony jogdogmatikai szerkezetét tekintve a jogviszony alanyairól, tárgyáról és tartalmáról szól. A magyar jogirodalomban az alanyi jog definíciói rendkívül sokszínűek. Az egyik általánosan elfogadott álláspont szerint a polgári jog (magánjog) értelmében az alanyi jog fogalmának az a lényegi sajátszerűsége, hogy a jogosult valamilyen magatartást (tevés, nemtevés, tartózkodás valamitől, tűrés) elvárhat a kötelezett részéről.
A vonatkozó jogirodalomban nincs egységes álláspont abban a kérdésben, hogy az alanyi jog fogalmi elemét képezi-e annak bírói úton való kikényszeríthetősége vagy sem. Az egyik álláspont szerint az alanyi jog lényegi fogalmi eleme annak bírói úton való érvényesíthetősége, kikényszeríthetősége.[1] Lehetséges, hogy ezen álláspont képviselői figyelmét elkerüli az a kemény jogszociológiai tény, hogy az alanyi jogosultságokkal szemben álló alanyi kötelezettségek teljesítése a legtöbb magánjogi jogviszony esetében önkéntesen történik. Nincs szükség tehát arra, hogy az alanyi jog jogosultja fellépjen jogérvényesítés céljából a kötelezettel szemben, vagyis az alanyi jogok létezésének nem lényegi fogalmi eleme, ismérve a bírói úton való érvényesíthetőség, kikényszeríthetőség. Ez a jogszociológiai tény a peres ügyvédek számára vélhetően kedvezőtlen, mindazonáltal össztársadalmi, nemzetgazdasági szempontból mindenképpen hasznos, mivel számottevő költségmegtakarítással jár.
A másik álláspont szerint az alanyi jognak nem fogalmi eleme annak bírói úton való kikényszeríthetősége. Alanyi jogról beszélhetünk annak kikényszeríthetővé válását megelőzően (lejárat előtt), illetve annak megszűntét követően (elévült alanyi jog), továbbá az állami kényszereszközök, jogvédelem teljes hiánya esetében is.[2]
Az alanyi jogok nem képeznek homogén csoportot. A magyar jogirodalom szerint az alanyi jogoknak két csoportja van: az abszolút szerkezetű jogviszonyokból fakadó alanyi jogok, és a relatív szerkezetű jogviszonyokból származó alanyi jogok.
A relatív szerkezetű jogviszonyokból (kötelmi jogviszony, szervezeti jogi jogviszony) fakadó alanyi jogok esetén beszélhetünk az alanyi jogok létszakaszairól az érvényesíthetőség, kikényszeríthetőség szempontjából. Az ilyen alanyi jogoknak több létszakasza van. Az első létszakasz, amelyben még bírói úton nem érvényesíthető, ezt nevezhetjük inaktív (passzív) létszakasznak; a második létszakasz, amelyben már bírói úton érvé-
- 16/17 -
nyesíthető, ezt nevezhetjük aktív létszakasznak, vagy más szóval igénynek; és vannak olyan alanyi jogok, amelyeknek lehet harmadik létszakasza, ezt nevezhetjük posztaktív létszakasznak, amelyben az igény korlátozott módon érvényesíthető (az elévült követelés). Maga a Kódex is szabályozza az inaktív létszakaszban lévő kötelem idő előtti teljesítését.[3]
Példa a három létszakaszos kötelemre: az adásvételi jogviszonyban az eladó jogosult az adásvételi szerződés megkötésétől számított harmincadik napon megkapni a teljes vételárat a vevőtől. Ez azt jelenti, hogy a jogviszony első harminc napjában az eladó alanyi joga passzív létszakaszban van, nem jogosult azt érvényesíteni. A 31. naptól az eladó jogosult azt érvényesíteni az öt éves elévülési határidőn belül. Az öt éves elévülési határidő eltelte után az eladó igénye posztaktív létszakaszba kerül, vagyis azt már nem érvényesítheti, viszont bizonyos korlátozott, legyengült alanyi jogként még az tovább létezik. A relatív szerkezetű jogviszonyból eredő alanyi jogok közül is csak azok esetében beszélhetünk három létszakaszról, amelyekhez elévülési igényérvényesítési határidő kapcsolódik, amelyekhez azonban jogvesztő igényérvényesítési határidő fűződik, azok esetében a posztaktív létszakasz hiányzik.
Az abszolút szerkezetű jogviszonyokból - tulajdoni, öröklési, a szellemi tulajdoni, és házastársi vagyonjogi jogviszonyból - fakadó alanyi jogok esetén jogdogmatikai szempontból valójában nem beszélhetünk különböző létszakaszokról az érvényesíthetőség, kikényszeríthetőség szempontjából.
Jóllehet a magyar jogirodalomban van olyan megközelítés, amely szerint az abszolút szerkezetű jogviszonyból származó alanyi jog akkor válik igénnyé, amikor az egy konkrét jogsértővel szemben érvényesíthetővé válik. E megközelítés szerint ilyenkor egy másodlagos kötelmi jellegű jogviszony jön létre a jogosult és a jogsértő (kötelezett) között. E szerint tehát az abszolút szerkezetű jogviszonyból eredő alanyi jog nem azonos az igénnyel, az nem annak kikényszeríthető állapota.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
