A nemzetközi szakirodalom távolról sem egységes nem csupán az autoriter rendszer meghatározásának kritériumaiban, hanem abban sem, hogy létezik-e egyáltalán ilyen politikai rendszer. Háromféle állásponttal találkozunk: egyes munkák nem említik az autoriter rendszertípust (általában demokráciát és diktatúrát különböztetnek meg, vagy más csoportosítást alkalmaznak), mások említik, de vagy más elnevezéssel, vagy nem tekintik önálló rendszernek, csupán átmenetnek. Végül a számunkra ezúttal legfontosabb csoportba azok a szerzők tartoznak, akik az autoriter rendszert önálló rendszertípusként megkülönböztetik, legtöbb esetben a demokratikus és a totalitárius rendszerekhez viszonyítva, önálló, a másik kettővel "egyenrangú" ideáltípusként meghatározva. Utóbbiak véleménye is eltérhet abban a vonatkozásban, hogy a diktatúra egyik fajtájának tekintik-e vagy sem, ill., ami gyakoribb osztályozás: az autoriter politikai rendszer a modern nem demokratikus rendszerek összefoglaló elnevezése, melynek két fajtája a totalitárius és a nem totalitárius autoriter rendszer. (Ebben a gyakori csoportosításban a modern politikai rendszereknek alapvetően nem három, hanem két változatát különböztetik meg: a demokratikus és az autoriter rendszert.)
A további problémát az jelentheti, hogy a terminológia használata sem egységes, sem az autoriter jelző, sem pedig a jelzett szó vonatkozásában (utóbbin azt értem, hogy a szerzők hol politikai rendszert, hol szűkebb értelemben kormányzati rendszert említenek, hol az uralom formáját értik alatta). Az autoriter rendszer helyett pedig sokszor autokratikus uralmat, vagy egyszerűen autokráciát említenek és ezzel egy időtlen, az ókori terminológiához kötődő fogalommal a mindenkori önkényuralmi (egyeduralmi) rendszereket sorolják ide. Egyértelmű, hogy ebben az esetben más - mégis hasonló jelentésben használt -
- 99/100 -
fogalommal van dolgunk, mégis azokat a modern rendszereket is így nevezik, amelyeket az irodalom más része autoriter rendszerként tart számon. Ebből következően elsősorban azok a munkák nem tesznek említést a fenti értelemben autoriter rendszerről, amelyek a klasszikus ókori terminológiát tekintik kiindulópontnak, akik az ókori vagy montesquieu-i csoportosítást a XX. századi rendszerekre vonatkoztatják.
Az autoriter (autoritariánus) rendszer elnevezéssel hasonló értelemben használják esetenként a nemzetközi irodalomban az autoritarianizmust (authoritarianism) kormányzati rendszerként meghatározva és tágabb értelemben is. A fogalom "alfajai" közé sorolják a despotizmust, zsarnokságot, fasizmust, nácizmust.[1]
A rendszertípust meghatározott történeti időszakra vonatkoztattuk, ezért nem foglalkozunk olyan csoportosításokkal, amelyek időtlenítik a fogalmat. Az általunk vizsgált rendszer legfeljebb a XIX. század végétől és főként a XX. (és XXI.) században létezik.[2] (Az újabb osztályozások egy része nem a fenti kategóriákat használja, hanem a politológiai irodalomban talán leginkább elterjedt elnevezéssel versengő és nem versengő [esetenként "félig versengő" típus, ami meg is felelhet az autoriter rendszerek egyes fajtáinak] rendszereket különböztet meg.
Az autoriter rendszer fogalmának historiográfiája sem érdektelen és korabeli politikai aktualitásokkal is terhelt. (Bármennyire érdekes kérdés is ez, e helyütt nincs terünk bővebb elemzésére). A nemzetközi szakirodalomban az autoriter rendszer fogalmának aktualitását az 1960-as évek világa adta. Egyrészt a szocialista országok némelyikében enyhülő diktatúráknak és az Európán kívüli világ fejlődő államainak rendszerváltozataira született a fogalom. Másrészt viszont a totalitárius rendszer, ill. az attól ezen időtől kezdve szisztematikusabban megkülönböztetett jelenség (a "nem totális diktatúra") genezise korábbra, a XX. század első felére, a két világháború közötti időszakra tehető.[3] Ebben az időszakban mind saját koruk, mind a két világháború közötti időszak totalitariánus diktatúráitól megkülönböztetett rendszerváltozatra született az autoriter rendszer fogalma és kezdődött ezeknek a rendszereknek a vizsgálata. Itt említhetjük Jüan Linz immár klasszikussá vált elemzését a francoista Spanyolországról,[4] amelynek fennállása mindkét periódusra kiterjedt. (Magát a kifejezést
- 100/101 -
a francia Boulanger-mozgalomtól eredeztetik és egyes tipológiák korábbi [Bismarck, III. Napóleon] rendszereket is ide sorolnak. Tehát azt mondhatjuk, hogy a XIX. század második felénél korábbi időszakban ilyen típusú rendszerről nincs szó.)[5] A történelmi szituáció létrejötte, amelyben autoriter rendszer bevezetésére kerül sor, jórészt a korábbi történeti fejlődéssel magyarázható (Rokkan-féle törésvonalak), a demokrácia sokat elemzett "melegházi bevezetése" is emiatt vezethet kudarchoz. A cenzusos választójogot feladni kényszerülő rendszerek a választójog általánossá válásával előidézett helyzet ellenőrzésére folyamodnak a rendszer autoriter átalakításához. (Ebből is kitűnik, hogy a XIX. századra jellemző cenzusos parlamentarizmus nem sorolható az autoriter rendszerekhez.)
Az általunk vizsgált (a két világháború közötti) időszak történelmi szituációjánál maradva: az autoriter rendszerek bevezetésére vagy azért kerül sor az I. világháborút követően a demokrácia rövid diadalmenete után, mert az uralmon lévők ellenállnak a demokratikus kihívásoknak és autoriter rendszer bevezetésével védekeznek ellenük, vagy pedig a már bevezetett demokratikus vívmányokat visszaveszik, vagy fenntartják ugyan, de azokat eltérítik eredeti céljuktól. Utóbbi esetben mindenekelőtt a nem képviseleti demokrácia egyes intézményeit és legitimációs elvét használják fel (népszavazás, közvetlen elnökválasztás, nép előtti felelősség stb.).[6]
A következő problematikus kérdés az lehet, hogy a kortól, a politikai rendszerek jellegétől és az azokat kutató tudományos irányzatoktól függően milyen tényezőket vesznek számba a rendszerek tipologizálásánál, a politikai rendszerek egy, néhány vagy több és mely elemeit teszik az összehasonlító vizsgálat tárgyává, amelynek alapján azután rendszertípusokat állapítanak meg, vagy besorolnak egyes rendszereket a megalkotott kategóriákba.
A közelmúlt és még napjaink politikatudományára is jellemző a piaci elvek alkalmazása a politikai folyamatokra, de a klasszikus kritériumok mentén történő osztályozás éppúgy használatos: mennyien vesznek részt a döntéshozatalban, hogyan történik a vezetők kiválasztása, azok lecserélhetőek-e legális módon és az állampolgárok mely köre által, és az állampolgároknak csak a vezetők kiválasztásában vagy a döntések meghozatalában is lehet-e szerepük.[7]
A XIX. században és még a XX. század első felében fennállt rendszerek vizsgálatánál is elsődlegesen a kormányzati rendszer, a törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya (a fejedelmi hatalom csökkenése a növekvő képviseleten alapuló parlament javára és ennek szakaszai, az alkotmányos, majd a parlamentáris monarchia, ill. köztársaságok létrejöttének folyamata) szerepeltek el-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
