A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. Törvény 148. § (1) bekezdése az üzletrész értékesítésével kapcsolatos közjegyzői közreműködésről a következők szerint fogalmaz: "Az árverést közjegyző jelenlétében kell megtartani."
A szerencsejáték szervezéséről1, a kincstári vagyonnal való gazdálkodásról2, a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól3 és a közbeszerzésekről szóló4 jogszabályok hasonlóképpen tesznek említést a közjegyző "jelenlétéről", "részvételéről", "hitelesítő aláírásáról", illetve a közjegyző "előtt tett nyilatkozat"-ról. E példákból is látható, hogy a jogszabályok e közjegyzői közreműködést, igénylő feladatokat nem illesztik be az egyes közjegyzői eljárások közé, a jogalkalmazóra bízzák annak eldöntését, hogy a rendelkezésére álló eszköztár mely eleméhez nyúl. A közjegyző közreműködését kötelezően, vagy megállapodás alapján igénybe vevő szervezetek és személyek kevéssé igazodnak el, mit várhatnak a közjegyzőtől a jogszabályban említett fizikai jelenléten, részvételen, hitelesítő aláíráson kívül.
Közismert tétel, hogy a jogállam nem csak a jogsértések megtorlásáról és a reparációról, hanem azok megelőzéséről (megelőző jogvédelem, a német jogterületen az ún. "Vorsorgende Rechtspflege"5) és a bíróságok tehermentesítéséről is gondoskodik. A közokirat, mint egy eszköz elsősorban ebből az igényből fakad. Közokirat kiállítására - többek között - a közjegyző rendelkezik hatáskörrel. A közjegyző hatáskörébe tartozó egyes eljárásokat a Ktv. 1. § (2) és (3) bekezdése sorolja fel: közokirat kiállítása a jogügyletekről és jogilag jelentős tényekről, okirat, pénz, értéktárgy és értékpapír megőrzése, tanácsadás, végül a hagyatéki és más nemperes eljárás lefolytatása.
A következőkben egyrészről a jogügyletekről, másrészről a jogilag jelentős tényekről kiállított közokiratokkal, azaz a közjegyzői okirattal és a közjegyzői tanúsítvánnyal kívánok foglalkozni, bemutatva e két közokirat-forma közös és eltérő jellegzetességeit. Nem csak a jogalkotó, vagy e közokiratok felhasználói, hanem - amint látni fogjuk - a szakma képviselői számára is gondot okoz a gyakorlatban a közjegyzői jelenlét, részvétel, hitelesítő aláírás besorolása, a közjegyzői okirati forma és a jegyzőkönyvi tanúsítvány elhatárolása. Néhány gondolat felvetésével a tanulmány segíteni kívánja a jogalkalmazót a helyes eszköz kiválasztásában. Végül a tanulmány de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a jogi szabályozás pontosítására.
A közokirat fogalmának a Pp. 195. §-ában6 foglalt meghatározását a közjegyzői okiratra, illetve a közjegyzői tanúsítványra vetítve a táblázatban a következő eredményre jutunk.
| Kérdés | Közjegyzői okirat | Közjegyzői tanúsítvány |
| A közjegyző ügykörén belül állítja ki? | Igen, Ktv. 1. § (2) bek.: „jogügyletekről közokiratot állít ki”. | Igen, Ktv. 1. § (2) bek.: „jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki”. |
| „Megszabott alakban”, azaz kötött formában készül? | Igen Ktv. 114-119. § | Igen Ktv. 137-147. § |
| Tanúsítja-e az adatok és tények valódiságát? | Közjegyzői okirat bevezető része és záradéka, Ktv. 129. § a), b), c), e) f), g), 130. § | Igen, adott tanúsítvány teljes tartalmára kiterjed, Ktv. 137-147. § |
| Tanúsítja-e a nyilatkozat megtételét? | Igen Ktv. 129. § d) pontja | Nem, kivéve Ktv. 142. §, 143. §, 144. §, az ún. Affidavit”7 |
| Tanúsítja-e a nyilatkozattétel idejét és módját? | Igen Ktv. 129. § d) pontja | Ktv. 142.144. §-ai szerinti tanúsítványoknál igen, a tanúsítvány kiállításának idejét minden esetben. |
Ebből a sematikus összehasonlításból kitűnik, hogy az általános meghatározást a különösre, a közjegyzői okiratra vetítve közjegyzői okiratnak az a közokirat tekintendő, amelyet közjegyző, ügykörén belül a megszabott alakban állított ki és teljesen bizonyítja a közjegyzői okirat bevezető részében és záradékában rögzített tények és adatok, valamint a jogügyleti részben foglalt jognyilatkozat(ok) megtételének valódiságát, annak módját és idejét. Közjegyzői tanúsítványnak minősül evvel szemben az a közokirat, amelyet közjegyző, ügykörén belül a megszabott alakban állított ki és teljesen bizonyítja a benne foglalt tények és adatok (kivételesen nyilatkozat megtételének) valódiságát, annak módját, idejét.
Az eltérés tehát abban áll, hogy míg a közjegyzői okirat csak a bevezető és záró részben tanúsít adatokat és tényeket, addig általában a közjegyzői tanúsítvány egésze adatok és tények tanúsítására szolgál.
A közjegyzői okirati forma azoknak a jogügyleteknek és jognyilatkozatoknak a tanúsítására szolgál,
- melyek létrejöttéhez a törvény kötelező alakot rendel, vagy ennek hiányában
- melyhez a felek speciális bizonyító erőt kívánnak fűzni;
- végül ez a forma azt is lehetővé teszi, hogy polgári jogi igények a bíróság közreműködése nélkül végrehajtási jogcímet nyerjenek.
A közjegyzői tanúsítvány kiállítására akkor kerül sor, ha:
- jogszabály, a felek megállapodása, szervezeti szabály előírja a jogi jelentőséggel bíró tények tanúsítását (kötelező alak), vagy - múlandó tények későbbi bizonyítása válhat szükségessé (bizonyító erő), - végrehajtási jogcím igénye a tanúsítvány tárgyánál fogva nem merül fel.
Kötelező alakot a jogalkotó jogpolitikai cél elérésének szándékával rendel. A cél időről időre változhat. Ilyen jogpolitikai cél többek között a korlátozott képességű személyek támogatása, ezért a korlátozottan cselekvőképes személy, illetve írásban a vak, írástudatlan, olvasásra, vagy nevének aláírására képtelen állapotban lévő személy csak közokiratban végrendelkezhet.8 Jogpolitikai cél továbbá az ingó zálogjog alapításához közjegyzői okirati fonna előírása9 annak érdekében, hogy a zálogjog alapítása és annak a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzése egy eljárás keretében történjék. A közjegyzői tanúsítványi formát -jogpolitikai indokkal - kötelezően előírhatja a jogalkotó, illetve a felek azt - jogszabályi kötelezettség hiányában is - egymás közötti viszonyukban kötelezővé tehetik. Az aláírás közjegyzői hitelesítése a címpéldányon jogszabályi előírás, sorsoláson a közjegyző részvétele jogszabályi előírás, hasonlóan alakul a közbeszerzési eljárásban és értékpapírok fizikai megsemmisítése során, míg álláspályázathoz okiratok hiteles másolatban való csatolása, próbavásárlás tanúsítása stb. nem jogszabályon alapul.
A bizonyító erő kérdéséről a Pp. Kommentárja10 a következőket tartalmazza: "Az okirat a legmegbízhatóbb bizonyítási eszköz ".
A közjegyzői tanúsítvány a bizonyítási eljárásban mentesíti a bíróságot a tanúkkal történő bizonyítás nehézségeitől és megbízhatóbb bizonyítékot szolgáltat jogilag jelentős tények fennállása, vagy fenn nem állása tekintetében, mint amit a tanúk emlékezetétől várni lehet. A jelenlétből, részvételből, hitelesítő aláírásból akkor válik speciális bizonyító erővel rendelkező okirat, ha a közjegyző a jelenlétében történt tényeket közokiratba foglalja.
A végrehajtási jogcím a Ktv. 112. §-án alapul". Abban az esetben, ha a felek között a kötelezettség jogcíme, összege, a teljesítés módja és határideje nem vitás, éppen csak a teljesítés maradt el, a kötelezettségvállalás közjegyzői okiratba foglalása azt eredményezi, hogy a jogosult a teljesítést peres eljárás igénybevétele nélkül kényszerítheti ki. A közjegyzői okirat kiállítása iránti eljárás ilyenkor pert pótolhat.
A Ktv. 112. §-a kifejezetten a "közjegyzői okiratok" végrehajthatóságáról szól, csak a közjegyzői okiratba foglalt jogügylet, vagy egyes egyoldalú jognyilatkozatok esetén alkalmazható, a végrehajthatóság a közjegyzői tanúsítványokra nézve nem áll fenn. Az Európai Bíróság az ún. UNIBANK12 ügyben hozott döntése kifejezetten kiemeli, hogy a közokirati jellegnek az okirat egész tartalmára ki kell terjedni, tehát a névaláírás valódiságát tanúsító záradékkal ellátott magánokirat nem alkalmas a végrehajtásra.
A közhiteles tanúsítással a közjegyző olyan tényeket rögzít (pl. az aláírás valódi, a másolat az eredetivel megegyezik, egy meghatározott személy életben van, a közjegyző által felvett jegyzőkönyvben leírt események a közjegyző jelenlétében a jegyzőkönyvben foglaltak szerint történtek stb.), amelyek általában nem lehetnének közjegyzői okirat tárgyai. A jogszabályi előírás és a legbiztosabb út követelményének megtartásával sokszor a közjegyző dönt abban a kérdésben, hogy az adott tényállás mellett közjegyzői okiratot készít, vagy tanúsítványt állít ki.
Az eltérést jól tükrözi a Ktv.-nek az a rendelkezése, hogy a közjegyzői okirat kiállítói a felek, azt ők minden esetben aláírásukkal látják el, míg a tanúsítvány kiállítója a közjegyző, azon egyedül a közjegyző aláírása a kötelező elem. Ugyanerre az okra vezethető vissza, hogy a jegyzőkönyv, vagy záradék tartalmára nézve a félnek nincs befolyása és tanúsítványok kiállítása alkalmával a közjegyzőt a szigorú tájékoztatási kötelezettség sem terheli. A közjegyző a törvény által előírt formát választva készíti el az okiratot, kétség esetén azonban a közjegyzői okirati forma alkalmazása kevesebb kockázattal jár.
A Ktv. 111-119. §-ai a közjegyzői okiratok alaki kellékeit és ügyviteli rendelkezéseket, a 120-129. §-ai a közjegyzői okiratok elkészítése iránti eljárás szabályait foglalják össze. Az alaki kellékek közül a közjegyzői okiratokra vonatkozó 1131, 1151, 1161, 1171, 1181, 119. §-ai megfelelően - azaz az eljárás jellegének megfelelően - alkalmazandóak a közjegyzői tanúsítványok esetén is. Az eljárási szabályok közül az ügyfél valódi ügyleti akaratáról való meggyőződés, az aggályos körülmény esetén irányadó eljárás, az azonossági és ügyleti tanúk alkalmazása, a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos különös rendelkezések, a közjegyzői okirat minimális tartalmi követelményeinek felsorolása csak az akaratnyilvánítást kifejező jogügyletek, jognyilatkozatok közjegyzői okiratba foglalása során nyernek értelmet.
A közjegyzői okirat és a közjegyzői tanúsítvány joghatása - amint láttuk - nem azonos, nem keverendő össze, noha a gyakorlatban ez gyakran tapasztalható.
A fentiekben említésre került már két elhatárolási szempont, a tartalmi különbözőség és a joghatás kérdése. Ezen kívül a két közokiratfajta összevetése során a következő eltérések ragadhatók meg.
4.1. Jövő és múlt
A felek a jogügyletet tartalmazó közjegyzői okiratban belső, egymás közötti viszonyukat a jövőre nézve (ex ante) rendezik. Az okirat szövegezése félreértésekre, többféle értelmezésre okot nem adhat, az okiratszerkesztő előre látja az esetlegesen a jövőben előforduló "buktatókat", ezekre a feleket figyelmezteti, és megfelelő szabályozásra sarkallja. A közjegyzői okirat akkor felel meg rendeltetésének, ha nem csak a jogügylet létrejöttét tanúsítja, hanem segíti a feleket a jogügylet lebonyolítása során jogaik gyakorlásában és kötelezettségeik teljesítésében. Egyes jogügyletek közjegyzői okiratba foglalása permegelőző hatással járhat.
A közjegyzői tanúsítvány bizonyos tények fennállását, vagy ennek hiányát tanúsítja, tehát tanúsító okirat, amely múlt tényekről értesít. Abban az esetben, ha a tény megtörténtéhez, vagy elmaradásához jogi hatás fűződik, és evvel kapcsolatban jogvita keletkezhet, rögzítésére - a későbbi esetleges bizonyítás érdekében - módot kell adni. A tények rendszerint múlan-dóak, bizonyításukat nem lehet az emberi emlékezetre bízni.
4.2. Jogi tények osztályozása
Szladits13 a jogi tények körében elvont (jogszabályok elemei) és konkrét (életben előforduló) tényeket különböztet meg. Az elvont jogi tényeket megint két csoportra osztja: a jogellenes emberi magatartásokra és a megengedett magatartásokra. A megengedett cselekmények között, mint körülhatárolt egységet emeli ki Szladits a jognyilatkozatok, ill. jogügyletek azaz a jogi hatások előidézését célzó akaratnyilvánítások csoportját. Más megengedett emberi cselekmények abban különböznek a jognyilatkozatoktól, hogy ez utóbbi csoportban a cselekmény célzata nem szükségszerűen joghatás kiváltására irányul, a jog azonban egyesekhez mégis ilyet fűz. Ilyenek az akarat-, tudatvagy érzelemnyilvánítások, melyek jogügyletszem cselekmények. Ismét más megengedett emberi cselekmények nem öntudatos akarat-elhatározás eredményei, reálaktusok, melyekhez jogi hatás fűződik. Végül a jogi tényeknek vannak az emberi cselekvésen kívül eső fajtái, mint a nemleges körülmények, állapotok, helyzetek, események és az idő folyása.
A "Szladits-i" osztályozást figyelembe véve a jogi hatás előidézését célzó akaratnyilvánítások, azaz a jognyilatkozatok, illetve jogügyletek a közjegyzői okirati formát igénylik, míg valamennyi ide nem sorolható jogi tény (jogügyletszem cselekmény, reálaktus, emberi cselekvésen kívül eső jogi tények) rögzítése ténytanúsítás formájában jöhet létre. Elhatárolási problémát a jognyilatkozatok és a jogügyletszem cselekmények szétválasztása okozhat. Szladits az utóbbiakra példaként az adós felszólítását, a szolgáltatásnak a hitelező (jogosult) részére történő felajánlását, az engedményezésről, meghatalmazásról szóló értesítéseket sorolja fel.
4.3. Okiratok osztályozása
"Az okirat tartalma szerint lehet:
- tanúsító: valamely múltban történt tényt tanúsít (nyilatkozattétel);
- rendelkező: a kiállító jogviszonyt keletkeztető, módosító, vagy megszüntető rendelkezését bizonyítja (végrendelet);
- beismerő: kiállítója egy vele szemben fennálló követelést tanúsít (tartozáselismerő nyilatkozat) "14
A közjegyzői okirat tárgya lehet címzett (pl. ajánlat, elfogadás), vagy nem címzett, de közlésre szánt (végrendelet) jognyilatkozat, jognyilatkozat tanúsításának tárgya pedig legtöbbször nem címzett, de közlésre szánt jognyilatkozat.
A Pp. Kommentár osztályozásából kiindulva a rendelkező és beismerő okirat a közjegyzői okirati formát, míg a tanúsító okirat a tanúsítványi formát igényli.
4.4. Az egyes eljárások elnevezése, szerkezeti elhelyezkedése
A német jogi nyelv a közjegyzői okiratok elkészítésére és a tények tanúsítására egyaránt a "Beurkundung" kifejezést használja, bár a szakirodalom arra figyelmeztet, hogy "Beurkundung" alatt csak a tanúsító okiratok készítését kell érteni. A fogalmak keveredését a szerző a föderális államszerkezetből eredő történeti okokra vezeti vissza.15 Az osztrák közjegyzői törvény szóhasználata10 különbséget tesz a "közjegyzői okiratok felvétele" (Aufnahme von notarielle Urkunden) és az "írásbeli tanúsítás" (Beurkundung) között.
Míg a német és az osztrák közjegyzői törvény külön fejezetben, a német külön törvényben is, addig a magyar közjegyzői törvény az "Egyes közjegyzői okiratok" címet viselő X. fejezetben taglalja a tanúsítványokra vonatkozó szabályokat, ezért a közjegyzői gyakorlatban gyakran a fogalmak keveredése tapasztalható, különösen a jegyzőkönyvi tanúsítványok esetén feltűnő, ha a "közjegyzői okirat" megjelölést viselik. A Ktv. jogelődje, a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk a tanúsítványokról külön fejezetben (VIII. fejezet, 88-105. §) rendelkezik, míg a közjegyzői okiratok elkészítésével kapcsolatos részletes szabályokat "Okirat felvétele" cím alatt a VI. fejezet tartalmazza.
4.5. Konstitutív és deklaratív hatály
A közjegyzői okirat megtestesíti a jognyilatkozatot, jogügyletet, míg a tanúsítvány tudósít jogi jelentőségű tényekről17. A közjegyzői okirat hatálya konstitutív, a tanúsítványé deklaratív.
Más területről vett példával élve a bírósági ítélet is konstitutív hatályú, ez a hatály azonban csak a határozathoz, mint közokirathoz fűződik. A halotti anyakönyvi kivonat deklaratív hatályú tanúsító okirat.
A tanúsító okiratban, azaz tanúsítványban a közjegyző olyan kijelentéseket tesz, mint amilyet tanúként tenne, azaz a jelenlétében történt tényeket írja le. A tények lehetnek történések, események, de lehetnek nyilatkozatok is, amit a közjegyző jelenlétében tettek és azok szószerinti rögzítéséhez jogi érdek fűződik.
Jogügyletek és jognyilatkozatok közokiratba foglalására azért sem alkalmazható a tanúsítványi forma, mert a tanúsítvány készítése esetén nem áll fenn a közjegyző tájékoztatási kötelezettsége a jogügylet lényegéről és jogkövetkezményeiről. Ezt a véleményt képviseli Rudolf Welser a közjegyzői okirat és a jegyzőkönyv szembeállítása során.18 Ugyanez a kérdés fordítva is megjelenik: vajon alkalmazható-e és mikor a tanúsítványi forma nyilatkozatok rögzítésére? Két, a napi gyakorlatból vett példán vizsgáljuk meg e kérdést.
5.1. A tartozás-elismerés19
Mivel a tartozás-elismerés nemcsak szerződéses, hanem bármely kötelmi jogviszonyból eredő tartozás elismerése érdekében tehető, a felek gyakran élnek vele. Alkalmazzák - mintegy biztosítékként - bank és magánszemély által nyújtott kölcsönök esetén, vagy gazdálkodó szervezetek, illetve természetes személyek a már lejárt kötelezettség, tartozás peren kívüli rendezésére.
Tartozáselismerő nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető meg, mégpedig közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan. Az érvényes tartozáselismerés legfontosabb következménye, hogy megfordul a bizonyítás terhe, ezen kívül a követelés elévülését megszakítja. A közokirati formában tett tartozáselismerés ezen kívül - feltéve, hogy megfelel a Ktv. 112. §-ában, illetve a Vht. 21. §-ában foglaltaknak - az elismert tartozás bírósági peres eljárás igénybevétele nélküli végrehajthatóságát is biztosítja.
A jogszabály által megkívánt közokirati forma egyaránt lehetne közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozat, vagy jognyilatkozat megtételének (jegyzőkönyvi) tanúsítása. Mindkét közjegyzői eljárás alkalmas arra, hogy a bizonyítási teher megfordulásának, illetve az elévülés megszakadásának joghatását kiváltsa. Bírósági peres eljárás nélküli végrehajthatósághoz azonban csak a közjegyzői okirati forma ad kellő alapot.
Ha az előbbiekben részletezett szempontok szerint kívánnánk besorolni a tartozáselismerő nyilatkozatot, akkor megállapítható, hogy minden esetben a jövőre irányuló joghatással rendelkezik (bizonyítási teher, elévülés), e jogi hatás előidézésére irányul, beismerő okirat.
Ha a tartozáselismerő nyilatkozatot a közjegyzői eljárás szemszögéből tesszük vizsgálat tárgyává, láthatjuk, hogy a félnek a tartozáselismerő nyilatkozat tétele során mindazon eljárási cselekményekre igénye lehet, melyet a Ktv. 120. § (1) bekezdése a közjegyzői okirat elkészítésének esetére előír. Nem vezet a kívánt eredményre - sokszor a joghatás kiváltására sem lenne alkalmas - ha a közjegyző a fél által tett nyilatkozatot szó szerint foglalná jegyzőkönyvbe, az eljárás során a tanúsítványokra jellemző passzivitást tanúsítaná. Evvel szemben joggal igényli a fél, hogy a közjegyző tájékoztassa őt a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, majd a célzott joghatás kiváltására alkalmas módon, szakszerűen foglalja írásba a nyilatkozatot, végül azt olvassa fel és magyarázza el, minek utána a kellő tájékoztatás birtokában a fél az okiratot aláírja, evvel kifejezve, hogy annak tartalmát a magáénak fogadja el.
Összegezve: a tartozáselismerő nyilatkozat közokiratba foglalása esetén a közjegyző akkor jár el helyesen, ha a közjegyzői okirati formát választja.
5.2. Közbeszerzési nyilatkozat
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény többek között azt is szabályozza, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevő pályázó mely tények, körülmények fennállásáról, vagy hiányáról csatoljon igazolásokat. Az eljárásban való részvételt kizáró okok fennállásának hiányáról a pályázó - többek között - közjegyző előtt tett nyilatkozata is elfogadható. A közjegyzői tanúsítványoknak a Ktv.-ben felsorolt fajtái közé illesztve ezt a cselekményt, e "közjegyző előtt tett nyilatkozat" a Ktv. 144. § (1) bekezdése által megtestesített "gumiszabály" alá sorolható, amely szerint a közjegyző a Ktv. 137-143. §-aiban nem említett ún. "egyéb jogi jelentőségű tények" tanúsítására is jogosult.
Ez a nyilatkozat nem közvetlenül joghatás kiváltására irányuló, nem akarat-, hanem ún. tudatnyilvánítást tartalmaz. Elkészítése során az ügyfél nyilatkozatát szó szerint kell okiratba foglalni, a közjegyző szerepe az igazmondás kötelezettségére történő figyelmeztetésre korlátozódik, nem adhat tájékoztatást a félnek arról, hogy mit "érdemes" nyilatkoznia, nem fogalmazhatja át az ügyfél szavait. A közjegyzői okirat elkészítésére vonatkozó eljárási szabályok közül nem értelmezhető a jogügylet lényegének és jogi következményeinek magyarázata és az ügyfél valódi ügyleti szándékáról történő meggyőződés. A fél "közjegyző előtt tett" nyilatkozatát tehát a közjegyző jegyzőkönyvbe foglalja és a jegyzőkönyvhöz tanúsítványt fűz arról, hogy az a jelenlétében történt tényeket tartalmazza. Ez a nyilatkozat bizonyítékul szolgál, végrehajtásra nem alkalmas, de nem is erre a célra készül.
A Közbeszerzések Tanácsának elnöke a "közjegyző előtt tett nyilatkozat" alkalmazásával összefüggésben állásfoglalást kért a Magyar Országos Közjegyzői Kamarától2". A kamara akként foglalt állást, hogy "közjegyző előtt tett nyilatkozatnak" a közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat tekinthető, a közjegyzői aláírás-hitelesítés az okiratot csupán teljes bizonyító erejű magánokirattá teszi. Ez utóbbi megállapítás helyességét nem vitatva úgy tűnik, az állásfoglalás alkotója nem volt tekintettel a jegyzőkönyvi tanúsítványra, mint közokirati formára, amely - azon kívül, hogy szószerint közjegyző előtt tett nyilatkozatnak minősül - a tudat-nyilatkozatok közokiratba foglalására sokkal alkalmasabb lenne. A megfelelő forma kiválasztása elvileg a közjegyző feladata és felelőssége lenne, az ilyen állásfoglalás után azonban választási lehetősége a gyakorlatban sajnos nem marad.
A "ha nyilatkozat, akkor közjegyzői okirat" általánosítással szemben a fenti két példa összevetéséből az következik, hogy míg a kötelmet vagy más jogviszonyt keletkeztető, módosító és megszüntető, akaratnyilvánítást tartalmazó nyilatkozat közokiratba foglalására a közjegyzői okirat, addig az ún. tanúsító, tudatnyilvánítást tartalmazó nyilatkozat közokiratba foglalására a közjegyzői tanúsítvány (jegyzőkönyv) a legalkalmasabb fonna. Amikor a jogszabály közjegyzői jelenlétről, részvételről, közjegyző előtt tett nyilatkozatról szól, ezen általában jegyzőkönyvi tanúsítványi formát értünk.
Más a helyzet a "hitelesítő aláírással". A "hitelesít" szó a Ktv.-ben csak a másolat-hitelesítés (Ktv. 137. §) és az aláírás-hitelesítés [Ktv. 139. § (3) bek.] esetében fordul elő. Ezek záradék formájában kiállítandó tanúsítványok, melyek célja, hogy a közjegyző tanúsítsa a másolatnak az eredetivel való megegyezését, vagy azt, hogy a magánokiraton lévő aláírás valódi. Ennél többet nem is nyújt, nem teszi a magánokiratot közokirattá, nem tanúsítja az eljárás lefolytatásának mikéntjét. Éppen ezért a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól21 szóló jogszabálynak a közjegyzői hitelesítő aláírással kapcsolatos szabálya esetén végképp nem deríthető ki, vajon mi volt a jogalkotó szándéka. A közjegyző Jelenléte" fordulat a Ktv. 144. §-ára utal, ekkor azonban a közjegyző a jegyzőkönyvet maga készíti, az közokirat és nem magánokirat lesz, tehát azon további aláíráshitelesítés már nem szükséges.
5.3. Peren kívüli eskü (Affìdavit Id. 7.1 bj)
A nemzetközi magánjog a peren kívüli esküről a következőképpen rendelkezik: "Magyar közjegyző előtt külföldi eljárás céljára peren kívüli esküt vagy fogadalmat lehet tenni; erről a közjegyző tanúsítványt állít ki."
A peren kívüli eskü vagy fogadalom - más eljárási rendelkezés hiányában - ún. egyéb tény tanúsítása iránti eljárás, melynek során a közjegyző a félnek a külföldi eljárás céljára tett nyilatkozatát szószerint jegyzőkönyvbe foglalja, majd a fél a jegyzőkönyvben nyilatkozatának igazságtartalmát esküvel, vagy fogadalommal megerősíti. E nyilatkozatok az esetek többségében azt tartalmazzák, amit a fél a külföldi bíróság, vagy más hatóság előtt tanúként jelentene ki, tehát tudatnyilatkozatok, célzatuk nem joghatás kiváltása.
Összefoglalva az előzőekben elmondottakat megállapítható, hogy:
- a közjegyzői okirat
- a felek jogi hatás előidézése céljából tett akaratnyilvánítását tartalmazza,
- a közöttük létrejött jogügyletről, az általuk megtett rendelkező, vagy beismerő jognyilatkozatról készült közokirat,
- tartalma a jövőre irányul,
- konstitutív hatályú,
- címzett, vagy nem címzett, de közlésre szánt nyilatkozato(ka)t tartalmaz,
- joghatása a fokozott bizonyító erő és esetenként a végrehajthatóság.
A közjegyzői tanúsítvány - akár jegyzőkönyv, akár záradék formájában -
- a közjegyző jelenlétében megtörtént jogi jelentőségű tényeket és esetleg egyoldalú jogügyletnek nem minősülő nyilatkozat megtételét tanúsítja,
- múlt tényekről értesít,
- jogügyletszem cselekményeket, vagy az emberi cselekvésen kívül eső jogi tényeket tartalmaz,
- hatálya deklaratív,
- nem címzett, de közlésre szánt nyilatkozato(ka)t tartalmaz,
- joghatása a bizonyító erő.
A fenti eltérések mérlegelésével kell konkrét ügyben arról dönteni, hogy melyik közokirati forma szolgálja a legmegfelelőbb módon annak a jogi célnak az elérését, amelyet az ügyben érdekelt felek elérni kívánnak.
A tanulmányban felvázolt elhatározási bizonytalanság okául - többek között - a közjegyzőkről szóló törvény rendszerbeli következetlensége szolgál. A közjegyzői okiratok és közjegyzői tanúsítványok elhatárolását megnehezíti, hogy a Ktv. X. "Egyes közjegyzői okiratok" címet viselő fejezete a "Végrendelet" alcím után tartalmazza a "Tanúsítvány" alcímet, mintha a tanúsítvány a közjegyzői okiratok egy fajtája lenne. Megjegyzendő, hogy a "Végrendelet" alcím alatt szereplő szabályok is átgondolásra érdemesek, hiszen itt foglalnak helyet a közvégrendeletre vonatkozó rendelkezések mellett a magánvégrendelet megőrzésének eljárási szabályai is (Ktv. 134-135. §), ami a rendszerben a XI. fejezet "Okirat megőrzése" cím alá kívánkozik. A következő alcím a "Hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása", azaz a közjegyzői okiratok és tanúsítványok reprodukciója, tehát itt sem "Egyes közjegyzői okiratok"-ról esik szó.
Van olyan vélemény is, hogy a félreértés lehetőségét a Ktv. 131. § (1) bekezdésének szóhasználata - "nem tekintendő közokiratnak az az okirat" - okozza, ami azt sugallja, hogy a Ktv. 120-129. §-ainak eljárási szabályai valamennyi közjegyző által készített közokiratra alkalmazandók, akár a nemperes eljárásokban készülő közokiratok elkészítésénél is figyelembe kellene azokat venni. Ha azonban a (2) bekezdést hozzáolvassuk, rögtön látható, hogy a jogalkotó szándéka kizárólag a közjegyzői okiratokra irányult, nem kívánta e rendelkezés hatálya alá vonni a közjegyző által készített többi közokiratot, köztük a tanúsítványt sem.
A probléma megoldására javasolható, hogy a Ktv. X, fejezetének címe egészüljön ki az "és közjegyzői tanúsítványok" szövegrésszel, A tanúsítványokról szóló címben a Ktv. 136. § egészüljön ki egy (3) bekezdéssel a következő szöveggel: "A Ktv. 113., 115-118. §-ai a közjegyzői tanúsítványok kiállítása iránti eljárásban megfelelően alkalmazandók."
A más jogszabályokban közjegyzői eljárást előíró rendelkezések csak akkor szolgálhatják megfelelően a jogpolitikai célt, ha a jogalkotó a kívánt közjegyzői eljárást szabatosan meghatározza. A közjegyző Jelenléte", "részvétele", "hitelesítő aláírása" helyett érdemes közjegyzői tanúsításról rendelkezni. Az, hogy a közjegyző a tanúsítandó eseményen jelen van, azon részt vesz, önmagában nem jár joghatással. Tevékenységének lényege nem a jelenlét, vagy a részvétel, hanem az, hogy a jelenlétében lezajlott eseményt, cselekményt, eljárást, történést közokiratban, jegyzőkönyvben rögzíti, azaz tanúsítja. Ha közjegyző "előtt tett nyilatkozat"-ról van szó, akkor a nyilatkozat tartalmának, jellegének megfelelően vagy közjegyző által tanúsított vagy közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatról célszem említést tenni.
Az irodalmi fogalomtár a tartalom és fonna egységéről a következő definíciót tartalmazza: "A műalkotásokban fontos, hogy az író mit és hogyan ír le, mivel a tartalom és forma egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkot." A szédelgő feldicsérés bűnébe esnék, ha a közokiratot műalkotásnak tekinteném. Ennek ellenére állítható, hogy a tartalom és a fonna, a cél és a módszer harmóniája a jogi dokumentumok esetén is kívánatos. A közokirat tartalmának megfelelő forma, a jogpolitikai cél elérését szolgáló módszer megfelelő kiválasztása fontos eszköz a közjegyzői eljárások átláthatósága, valódi értékeinek felismerése és reális értékelése szempontjából. ■
JEGYZETEK:
2 58/2005. (IV. 4.) Korín. Rendelet 39. § (1) bek.
3 63/2005. (IV. 8.) Korm. Rendelet 5. § (4) bek., az (5) bek. e) pont.
4 2003. évi CXXIX. tv: 20. § (2) bek., 63. § (2) bek. c) pont.
5 Dr. Christoph Reithmann: Vorsorgende Rechtspflege durch Notare und Gerichte. Verlag Dr. Otto Schmidt KG - Köln, 1989.
7 A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 69. §.
8 Ptk. 624. §.
9 Ptk. 262. §.
10 KJK-Kerszöv CD jogtár.
12 1999. június 17. C-260/97 Unibank A/S és Flemming G. Christensen.
13 Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933, p. 111.
14 KJK-KERSZÖV CD Jogtár, Pp. Kommentár.
15 Reithmann: i. m. p. 96.
16 Prof. Dr. Kurt Wagner: Notariatsordnimg, Manzsche Verlagsund Universitätsbuchandlung, Wien, 1995.
17 Dr. Hermann J. Fassbänder es tsai.: Notariatskunde, Merkur Verlag Rinteln, 1992, p. 85.
18 Rudolf Weher: Notariatsakt: Abschaffung, Ersatz' durch Schriftform, "geteilte Form" und "halbe Form". In: Freiheit, Sicherheit, Recht. Notariat und Gesellschaft. Festschrift Georg Weissmann, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2003.
19 Ptk. 242. §.
20 A Közbeszerzések Tanácsa elnökének tájékoztatója, Közbeszerzési Értesítő, X. évf. 133. szám, 2004. november 19.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bókai Judit közjegyző, PPKE
Visszaugrás
