"Tekintettel arra, hogy a különböző hatósági határozatok ellen (de a legtöbb hatósági intézkedés ellen is) kivétel nélkül biztosított a bírósági felülvizsgálat lehetősége, az alkotmányjogi panasz végső soron a jogerős bírósági döntések ellen nyújtható be, hiszen a jogorvoslat elmulasztása jogvesztő következménnyel jár az alkotmányjogi panaszok befogadására vonatkozóan."
Annak ellenére, hogy az alkotmánybíróságok hagyományos és ma is legfontosabb - más állami szervek által nem gyakorolható - hatásköre a törvények alkotmányosságának absztrakt normakontrollja, Európa-szerte egyre nagyobb jelentősége van az alkotmánybíróságok azon hatáskörének, hogy alkotmányjogi panaszok megalapozottságáról döntsenek. Amíg a törvények alkotmányosságának felülvizsgálata a törvényhozói hatalom ellenőrévé emeli az alkotmánybíróságot, addig az alkotmányjogi panaszok elbírálásának a joga alapvetően a bíróságok ellenőrzését teszi lehetővé számára. Mindez Szerbiára is érvényes, ahol az alkotmánybíróság intézménye közel hat évtizede folyamatosan létezik, ugyanakkor az alkotmányjogi panasz csak a hatályos, 2006. évi alkotmánnyal épült be a jogrendbe. Mára az alkotmányjogi panaszok elbírálása képezi a szerbiai alkotmánybíróság (továbbiakban: Alkotmánybíróság) munkájának a dandárját. Az évi több mint tízezer alkotmányjogi panasz elbírálása felemészti az alkotmánybíróság rendelkezésre álló idejének, technikai és szellemi kapacitásának legnagyobb részét. A gyakorlatot alapul véve, némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy az alkotmánybíróság egyre inkább alkotmányjogi panaszbírósággá alakul át.[1] Az alkotmányjogi panaszok elbírálásának közel tizenkét éves szerbiai gyakorlata[2] számos érdekes alkotmányjogi kérdést vet fel, ezek egyikét-másikát ebben a tanulmányban szeretném feltárni és elemezni. Az írás első részében az alkotmányjogi panasz jogi szabályozásának kereteit ismertetem, a második részben az alkotmányjogi panaszra vonatkozó alapvető statisztikai adatokat prezentálom. A harmadik részben az alkotmányjogi panasz mint jogorvoslat hatékonyságát vizsgálom, különös tekintettel az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróság (a továbbiakban EJEB) kapcsolatára. A negyedik részben a szerbiai általános és különös hatáskörű bíróságok és az alkotmánybíróság viszonyát értékelem az alkotmányjogi panaszok elbírálása kapcsán, míg az ötödik részben a záró gondolatok kapnak helyet.
A szerbiai alkotmánybíróság hosszú fennállásának történetében csak a 2006. évi, ma is hatályos alkotmánnyal kapta meg azt a hatáskört, hogy elbírálja az egyedi jogi aktusok alkotmányosságát az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül. Az Alkotmány 170. szakasza a következőképpen rendelkezik: "Alkotmányjogi panasz az állami szervek és közmegbízatással felruházott szervezetek olyan egyedi aktusai és cselekményei ellen nyújtható be, amelyek megsértik vagy megvonják az Alkotmányban szavatolt emberi és kisebbségi jogokat és szabadságjogokat, amikor ezek védelmére egyéb jogi eszköz már nem áll rendelkezésre, vagy ilyen nem is volt előirányozva."[3] Tekintettel arra, hogy a különböző hatósági határozatok ellen (de a legtöbb hatósági intézkedés ellen is) kivétel nélkül biztosított a bírósági felülvizsgálat lehetősége, az alkotmányjogi panasz végső soron a jogerős bírósági döntések ellen nyújtható be, hiszen a jogorvoslat elmulasztása jogvesztő következménnyel jár az alkotmányjogi panaszok befogadására vonatkozóan.
A fentiekben ismertetett rugalmas és igencsak általános alkotmányos rendelkezés két dolgot is lehetővé tett: egyrészt, hogy a törvényhozó részletesen szabályozza az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos alkotmánybírósági eljárást, másrészt, hogy az alkotmánybíróság a maga alakította szabályaival és gyakorlatával maga is formálja ezen intézmény kereteit és korlátait. Az alkotmánybíróságról szóló tör-
- 61/62 -
vény (a továbbiakban: ABtv.)[4] részletezi az alkotmányjogi panaszra vonatkozó alkotmányos rendelkezést, a panasz benyújtásának feltételeit és a kapcsolódó döntéshozatal eljárási rendjét. Az alkotmányjogi panaszra vonatkozó rendelkezéseket az Abtv. 82-89. szakaszai tartalmazzák. Az ABtv. rendelkezéseinek értelmében az alkotmányjogi panasz megalapozottságáról az alkotmánybíróság "döntéssel" határoz,[5] míg az elbírálás feltételeinek való meg nem felelés esetében az alkotmányjogi panaszt "határozattal"[6] veti el. Ezen törvényi rendelkezések értelmében emberi vagy kisebbségi jogi jogsértés esetén bármelyszemély (természetes vagy jogi) személy alkotmányjogi panaszt nyújthat be,[7] és az alkotmányjogi panasz meghatalmazott útján is benyújtható.[8] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje 30 nap,[9] de a határidő elmulasztása esetén - a törvényi feltételekkel összhangban - lehetséges az előző állapot helyreállítása.[10] Az ABtv. meghatározza az alkotmányjogi panasz kötelező formai és tartalmi elemeit és annak kötelező mellékleteit.[11] Külön rendelkezés szabályozza az alkotmányjogi panasszal megtámadott egyedi jogi aktus végrehajtásának esetleges felfüggesztését, amiről a panaszos kérelmére az alkotmánybíróság külön határozattal dönt.[12] Az ABtv. rendelkezései alapján az alkotmánybíróságnak joga van arra, hogy az alkotmányjogi panasz kapcsán hozott alkotmánybírósági döntés hatályát kiterjessze azokra a személyekre is, akik nem nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, de a panaszoshoz hasonló helyzetben vannak.[13] Külön szabályok vonatkoznak az alkotmányjogi panaszra vonatkozó eljárás berekesztésére.[14] Az ABtv. talán legfontosabb rendelkezése az, amely lehetővé teszi, hogy az alkotmányjogi panasznak helyt adó alkotmánybírósági döntéssel az alkotmánybíróság egyrészt megsemmisítse a megtámadott egyedi jogi aktust (bírósági ítéletet is), másrészt, hogy a jogsértés orvoslása érdekében anyagi és nem anyagi jellegű kártérítést ítéljen meg a panaszosnak.[15] Az ABtv. felsorolja azokat az eseteket, amikor az eljárási feltételek hiánya miatt az alkotmánybíróság határozattal utasítja vissza az alkotmányjogi panaszt.[16] Ezen eseteket a törvény nem határozza meg expressis verbis, de előírja, hogy ezekben az esetekben az ABtv. 36. szakasza az irányadó, amely minden alkotmánybíróságnak benyújtott beadvány, így az alkotmányjogi panasz elvetésére is vonatkozik. Ezen rendelkezés értelmében a beadványt határozattal veti el az alkotmánybíróság:
1) amennyiben a beadvány elbírálása nem tartozik az alkotmánybíróság hatáskörébe;
2) ha a beadványt a határidő leteltével adták át;
3) a névtelen beadványok esetében;
4) amennyiben a megadott határidőben a kérelmező nem hárította el azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozzák a beadvány elbírálását;
5) amennyiben a beadvány egyértelműen megalapozatlan;
6) amennyiben megállapítást nyer, hogy a beadvány joggal való visszaélést valósít meg;
7) ha hiányoznak olyan egyéb, törvényben meghatározott feltételek, amelyek akadályozzák az eljárás lefolytatását és a döntéshozatalt.
Az ABtv. rendelkezései az alkotmánybírósági gyakorlat által konkretizálódtak, és nyerték el végleges formájukat. Így, a gyakorlat által váltak érthetővé és pontossá az olyan törvényi fogalmak, mint az egyértelműen megalapozatlan alkotmányjogi panasz, a joggal való visszaélés, de az is, hogy melyek azok az egyéb törvényben meghatározott feltételek, amelyek hiánya akadályozza az eljárás lefolytatását és a döntéshozatalt. A válaszokat ezekre a kérdésekre egyrészt az alkotmánybíróság állásfoglalásaiban kell keresnünk,[17] másrészt az alkotmánybíróság gazdag esetjogában, azaz a precedenseiben. Ez a gyakorlat egyes kérdésekre következetes és egyértelmű választ adott, míg mások esetében ezt nem tette meg. Különösen sok kérdést vetnek fel azok az elvető határozatok, amelyekben az alkotmánybíróság azért veti el érdemi vizsgálat nélkül az alkotmányjogi panaszt, mert az nem tartalmaz "alkotmányjogi érveket az alkotmányjogi panasz elbírálására". A szakirodalom rámutatott arra, hogy az alkotmánybíróság egyes esetekben határozattal veti el az alkotmányjogi panaszokat, de úgy, hogy közben érdemben vizsgálja meg az önkényes bírósági jogalkalmazásra vonatkozó, az alkotmányjogi panaszban kifejtett érveket, és ehhez azt is megvizsgálja, hogy a rendes bíróságok önkényesen értelmezték-e a törvényeket a panaszos kárára, vagy sem, illetve, hogy az ítélet rendelkezik-e megfelelő indokolással. Ennek megállapítása azonban olyan intellektuális folyamatot igényel a bíró részéről, amely túlmutat az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek a vizsgálatán.[18] Számos esetben jelenti ki azt az alkotmánybíróság, hogy a törvények értelmezése a rendes bíróságok feladata, amit nem bírálhat felül felsőbb szintű bíróságként. Más esetekben azonban az alkotmánybíróság igenis felülvizsgálja a rendes bíróságok
- 62/63 -
törvényértelmezését és törvényalkalmazását, és azokkal egyet nem értve kimondja, hogy a rendes bíróságok megsértették a tisztességes eljárásra vonatkozó alkotmányos jogot, mert önkényesen alkalmazták és értelmezték a törvényeket a panaszos kárára; vagy, hogy a döntésüket nem indokolták meg megfelelőképpen. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján érdekes megállapításra juthatunk: míg a polgári peres ügyekben és közigazgatási perekben született bírósági ítéletek esetén az alkotmánybíróság számos esetben semmisíti meg a rendes bíróságok ítéleteit az önkényes jogértelmezés és az indokolás hiányosságai miatt, addig ezt a büntetőjogi ítéletek esetében gyakorlatilag sohasem teszi meg.[19]
Miután az EJEB 2010-től kezdve az alkotmányjogi panaszt hatékony jogorvoslati eszköznek nyilvánította,[20] a benyújtott alkotmányjogi panaszok száma nagyságrendileg megnőtt. Ennek következtében - amint az minden túlzás nélkül kijelenthető - az Alkotmánybíróság kapacitásának oroszlánrészét, a bírák, tanácsosok és fogalmazók idejének és tudásának a javát az alkotmányjogi panaszok elbírálása köti le. 2010-ben a 2009-es évhez viszonyítva az alkotmányjogi panaszok alapján keletkezett ügyek száma több mint kétszeresére nőtt: 3597-ről 7604-re. 2011-ben már 8041-re, 2012-ben pedig 11 380-ra gyarapodott ezen ügyek száma. Azóta az évente iktatott új alkotmányjogi panaszok száma folyamatosan 10 000 felett van, annak ellenére, hogy időközben általános és különös hatáskörű bíróságok (a továbbiakban "rendes bíróságok") előtt folytatható, új alapjogvédelmi eljárások bevezetésére került sor. Ilyenek az észszerű idő alatt befejeződő eljáráshoz való jog bírósági védelme, valamint a diszkrimináció tilalmának érvényesítése a bíróságok előtt.[21] Az alkotmányjogi panaszok részaránya is folyamatosan növekedett az alkotmánybíróság összes ügyein belül, és jelenleg már a 98%-ot is meghaladja.[22] 2017-ben az Alkotmánybíróság összesen 12 487 új ügyet iktatott, ezek közül 12 118 alkotmányjogi panasz volt.[23] Ez az impozáns szám 2018-ban tovább nőtt, hiszen ebben az évben az iktatott 15 545 ügyből 15 150 volt új alkotmányjogi panasz.[24] Ugyanakkor 2019-ben némileg csökkent az alkotmányjogi panaszok révén keletkezett új ügyek száma (14 112).[25] A valós helyzet még ennél is "drámaibb", hiszen 2018-ban és 2019-ben az alkotmányjogi panaszok száma valójában a 20 000-et is meghaladta, de számos ügy esetében már az iktatás során összevonták az ugyanazon tényállásra alapozott alkotmányjogi panaszokat, amelyeket legtöbbször egyazon jogi képviselő nyújtott be.[26] A fenti adatok ismeretében talán nem túlzó egyes szerzők megállapítása, hogy az alkotmánybíróság lassan alkotmányjogi panaszbírósággá válik.[27] Az alkotmányjogi panaszokkal való telítettség valószínűleg kedvezőtlenül hat ki a konkrét döntések minőségére is, amire ugyancsak több szakíró is figyelmeztet.[28] 2019-ben az Alkotmánybíróság összesen 14 780 alkotmányjogi panaszt oldott meg.[29] Ebből az Alkotmánybíróság (elsősorban az öt háromtagú kistanácsa által) végzéssel elvetette az alkotmányjogi panaszok óriási hányadát, míg a panaszok kb. 5%-át részben vagy teljesen megalapozottnak ítélte, és megállapította az alkotmánysértést.[30] Ebben az évbe 66 alkotmányjogi panaszt utasított el az alkotmánybíróság érdemi döntéssel.[31]
Mivel az alkotmányjogi panaszok többsége a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértését kifogásolja, érthető, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatát jelentősen befolyásolja a strasbourgi EJEB esetjoga.[32] Részben ez lehet az oka annak, hogy az alkotmányjogi panaszokkal kifogásolt jogsértések leginkább azokra a jogokra összpontosítanak, amelyek gyakran kerülnek az EJEB elé. Az összes megállapított alkotmánysértés több mint kétharmada a tisztességes eljáráshoz és az eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez való jogra, a jogbiztonságra és az egyenlő bírósági jogvédelemhez való jogra vonatkozik.[33] Amennyiben ezekhez hozzáadjuk a tulajdonhoz való jog megsértését (majdnem az összes ügy a volt társadalmi/állami vállalatok jogerősen megállapított és nem végrehajtott adósságai kapcsán keletkezett), akkor ez az arány már 99%-ra rúg.[34] A fenti adatok ismeretében talán nem meglepő, hogy folyamatosan növekszik az Alkotmánybíróság előtt torlódó megoldatlan ügyek száma, amely 2019-ben már elérte a
- 63/64 -
22 000-et,[35] miközben az ügyek érdemi elbírálására általában legalább 2-3 évet várni kell.[36]
Szerbia Alkotmányának van egy, az emberi jogok védelme és annak nemzetközi dimenziója szempontjából kifejezetten fontos rendelkezése. Ez a rendelkezés a 18. szakasz 3. bekezdésében található, amely a következőképpen fogalmaz: "Az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezések értelmezésének a demokratikus társadalom értékei előmozdításának javára kell történnie, az emberi és kisebbségi jogok nemzetközi mércéivel, valamint a megvalósításukat felügyelő nemzetközi intézmények gyakorlatával összhangban."[37] Az idézett rendelkezés mindenki számára kötelezővé teszi, így a rendes bíróságok és az alkotmánybíróság számára is, hogy az alkotmányban szavatolt jogok értelmezése, alkalmazása és védelme során vegye figyelembe az emberi és kisebbségi jogok felügyeletét végző nemzetközi intézmények gyakorlatát. Az idézett rendelkezés szellemében az alkotmánybíróságnak az alkotmányos panaszok során igen sok, emberi és kisebbségi jogokat szavatoló nemzetközi egyezményt felügyelő intézmény gyakorlatát kellene figyelembe vennie. Mindazonáltal ebben a tekintetben egyértelmű aránytalanság tapasztalható az alkotmánybíróság esetjogában, ugyanis az EJEB esetjogán és állásfoglalásain kívül a többi egyezményt felügyelő intézmény esetjoga nem, vagy csak kivételesen jelenik meg hivatkozásként az alkotmánybíróság gyakorlatában.[38] Ez azért is aggályos, mert Szerbia alkotmánya számos olyan jogot is szavatol, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban EJEE) nem, vagy csak alacsonyabb szinten szavatol, míg más nemzetközi emberi jogi egyezmények viszont biztosítják ezeket az emberi vagy kisebbségi jogokat. Elég, ha itt csupán az alkotmányban szavatolt szociális jogokat, beleértve a munkához való jogot és a kisebbségi jogok gazdag katalógusát említjük meg. Ez a megállapítás azonban nem változtat azon, hogy az EJEB gyakorlata komolyan befolyásolja az alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok kapcsán hozott döntéseit. Az alábbiakban ezt a kérdést vizsgálom meg alaposabban.
Annak ellenére, hogy működésének első évtizedeiben az EJEE betartását felügyelő nemzetközi szervek, az Emberi Jogok Európai Bizottsága, majd később az EJEB döntéseit nehezen fogadták el a nemzetállamok bíróságai, beleértve az alkotmánybíróságokat is, mára kimondhatjuk, hogy az EJEB meghatározó módon befolyásolja az emberi jogok védelmét, a nemzetállamok alkotmánybíróságainak tevékenységén - az alkotmányjogi panaszok elbírálásán - keresztül.[39] Érvényes ez Szerbiára is, ahol az alkotmánybíróság 2008 óta folyamatosan hozza döntéseit az alkotmányjogi panaszok kapcsán, és ezekben csaknem a kezdetek óta hivatkozik az EJEB döntéseire és állásfoglalásaira.[40] Az EJEB esetjoga erőteljesen megjelenik az alkotmánybíróság döntéseinek az indokolásában, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy 2019. szeptember 10-ével bezárólag az alkotmánybíróság összesen 14 142 érdemi döntést hozott a benyújtott alkotmányjogi panaszok kapcsán, és ezek közül 5101 esetben a döntések indokolásában hivatkozott az EJEB esetjogára, egy-egy ügyben megfogalmazott állásfoglalására.[41] Az imponáló számok mögött azonban néha rejtve maradnak az alkotmánybíróság gyakorlatában megmutatkozó hiányosságok, valamint azok a nézeteltérések, amelyek egy-egy ügycsoport kapcsán az EJEB és az alkotmánybíróság között kibontakoztak, és amelyek többször is veszélyeztették az alkotmányjogi panasz mint jogorvoslati eszköz hatékonyságát.
Noha az alkotmánybíróság rendszeresen hivatkozik az EJEB esetjogára (nem csak a Szerbia ellen benyújtott panaszok kapcsán hozott döntésekre), a vonatkozó gyakorlat több szempontból is nyugtalanító. A szakirodalom rámutatott arra, hogy míg egyes emberi jogok kapcsán (a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog - 32. szakasz, az egyenlő jogvédelemhez való jog - 36. szakasz, a tulajdon védelméhez való jog - 58. szakasz, a fogva tartás időtartamának korlátozottsága - 31. szakasz, a jogbiztonsághoz való jog a büntetőjogban - 34. szakasz) az EJEB gyakorlatát meglehetősen következetesen idézi és követi az alkotmánybíróság, addig más emberi jogok esetében ez nem igazán jellemző.[42] Az sem ritka, hogy az alkotmánybíróság a konkrét ügyre vonatkozóan olyan EJEB-ítéletekre hivatkozik, amelyekben lényegesen más helyzetben és kérdésben foglalt állást a strasbourgi bíróság; sőt, az is megtörtént már, hogy
- 64/65 -
az alkotmánybíróság többször is hivatkozott egy olyan nem jogerős kamarai ítéletre, amelyet később az EJEB érdemben felülbírált.[43] Több szerző azt is kifogásolta, hogy az alkotmánybíróság az EJEB ítéleteit néha azzal a céllal idézte, hogy az EJEE-nél magasabb standardokat tartalmazó hazai jogszabályokra hivatkozó, emberi és kisebbségi jogokkal kapcsolatos alkotmányjogi panaszok elutasítását indokolja meg azok által.[44]
Az EJEB és az alkotmánybíróság összetett kapcsolatát, illetve kölcsönhatását jól példázzák azok az ügyek, amelyek egy sajátos szerbiai jelenség kapcsán kerültek tömegesen ezen bíróságok elé. Szerbiában széles körben elterjedt, évtizedes jelenség, hogy a szocializmus időszakából megörökölt, társadalmi (állami) tulajdonban levő gazdasági vállalatok egy részét nem privatizálták, de véglegesen fel sem számolták. Ezek a gazdaságilag életképtelen gazdasági társaságok folyamatosan likviditási gondokkal küszködtek, veszteségeket halmoztak fel, mindemellett az alkalmazottak bérét sem fizették rendszeresen. Ebben a helyzetben az alkalmazottak tömegei éveken keresztül sikertelenül próbálták meg behajtani a jogerősen megítélt követeléseiket a gyakran évekig csődeljárás vagy "átszervezés" alatt vergődő gazdasági társaságokon. A szerbiai polgárok sérelmeikkel az EJEE becikkelyezése (2003) és az alkotmányjogi panasz lehetőségének megnyílása közötti időszakban az EJEB-hoz fordultak. Az egyik ilyen panasz kapcsán az EJEB kimondta, hogy a volt társadalmi tulajdonú vállalatok ellen jogerősen, bíróságilag megállapított követelések a kárvallottak tulajdonát képezik, azok be nem hajtásáért pedig Szerbia állam a felelős.[45] Ettől kezdve az EJEB számos ügyben megállapította a volt alkalmazottak vagyoni jogainak a megsértését, és anyagi kártérítés címén kötelezte Szerbiát, hogy a jogerősen megállapított összegeket fizesse ki a panaszosoknak.[46] Az EJEB ezen állásfoglalása után, az alkotmánybíróság az ilyen esetekben rendszeresen megállapította az alkotmánysértést a benyújtott alkotmányjogi panaszok alapján, az eljáró bíróságokat pedig az eljárás gyors és hatékony befejezésére kötelezte, nem vagyoni kártérítést ítélt meg a panaszosoknak, ugyanakkor a tulajdonhoz való jog megsértését nem állapította meg. Az ilyen alkotmánybírósági döntések ellen a sértett szerbiai polgárok az EJEB-hoz fordultak arra hivatkozva, hogy az alkotmánybíróság döntései esetükben nem szüntették meg a sértetti státusukat és a tulajdonukat érintő jogsértést. Az EJEB gyoran reagált, és a Milunović-Čekrlić-ügyben helyt adott a panasznak, továbbá kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz nem számít hatékony jogorvoslati eszköznek az ügyek ezen csoportja esetében.[47] Az ítélet világos üzenet volt a szerbiai alkotmánybíróságnak, hogy amennyiben ezekben az ügyekben szeretné visszaállítani az alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslati eszköz jellegét, lépnie kell, és esetjogát össze kell hangolnia az EJEB ítéletével. Ez hamarosan meg is történt, és az Alkotmánybíróság két alkotmányos jog megsértését megállapítva (az eljárás észszerű idő alatti befejezéséhez való jog és a tulajdon védelméhez fűződő jog) vagyoni kártérítésre kötelezte az államot, azaz arra, hogy a költségvetésből négy hónapon belül fizesse ki a panaszosoknak a jogerősen megítélt, de be nem hajtott anyagi követeléseit a volt társadalmi vállalatokkal szemben. A 2013 folyamán megváltozott alkotmánybírósági gyakorlatra pozitívan reagált az EJEB, és két lépésben, fokozatosan visszaállította az alkotmányjogi panasz mint hatékony jogorvoslati eszköz státusát.[48] Ugyanakkor nem csak az alkotmánybíróság reagált az EJEB döntéseire, hanem a szerbiai kormány és a Népképviselőház is, amely törvényt hozott az eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez való jog védelméről, amely törvénnyel ennek a jognak a védelmét a rendes bíróságok hatáskörébe utalta minden még nem lezárult bírósági eljárás esetében.[49] Mivel a 2016-tól alkalmazott törvény a jogsértés megállapítása esetében előirányozta a vagyoni és nem vagyoni kártérítés megállapításának a lehetőségét a rendes bíróságok előtt, az alkotmánybíróság csak ennek az új "jogorvoslati útnak" a kihasználása esetében fogadta be az alkotmányjogi panaszokat, vagy azokban az esetekben, amikor a kifogásolt eljárás (általában a nevezett gazdasági társaság felszámolása vagy a csődeljárás) végérvényesen befejeződött. A törvény alkalmazása, ellentétben az elvárásokkal, inkább csak elodázta, mint csökkentette az adott ügycsoport vonatkozásában a benyújtott alkotmányjogi panaszok számát. Egyrészt sokan fordultak a rendes bírósági út kihasználása nélkül továbbra is közvetlenül az alkotmánybírósághoz, másrészt azok is az alkotmánybírósághoz fordultak, akik elégedetlenek voltak a rendes bíróságok előtt lefolytatott jogvédő eljárások jogerős kimenetelével. Összegzésként elmondható, hogy az EJEB és az alkotmánybíróság több mint egy évtizedes kapcsolatát az alkotmányjogi panaszok terén a folyamatos egyeztetés, az időről időre felbukkanó nézeteltérések és az EJEB gyakorlatának egyre szélesebb körű átvétele jellemezte. Ami viszont minden
- 65/66 -
kétségen kizáróan az alkotmányjogi panasz szerbiai eredményességének fontos mutatója, hogy bevezetése óta folyamatosan csökken az EJEB által befogadott panaszok száma, valamint a megállapított alapjogsértések száma, 2018-ban az utóbbiból mindössze tizenkettő volt.[50]
Az alkotmányjogi panaszok meghatározó többségét bírósági döntések ellen nyújtják be, még akkor is, ha eredendően közigazgatási ügyekről vagy más hatósági intézkedésről van szó, mert az alkotmányjogi panasz benyújtásának ilyenkor az a feltétele, hogy a panaszos előzőleg kimerítse a rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, ez pedig végső soron a közigazgatási per. Ennek ismeretében a bíróságok döntéseivel elégedetlenek az alkotmányjogi panaszt egyre inkább egyfajta rendkívüli jogorvoslati eszköznek tekintik, sokszor éppen azelőtt, hogy az EJEB-hoz fordulnának. Amint arra már fentebb rámutattam, az alkotmányjogi panaszokban legtöbbször az alkotmány 32. szakaszának megsértését kifogásolják a panaszosok, ez pedig a tisztességes eljáráshoz való jog, ami az eljárás észszerű idő alatti befejezéséhez való jogot és a jogbiztonság védelmét is magában foglalja. Az anyagi és eljárási jog önkényes alkalmazása, az indokolás hiányosságai, az egyenlő jogvédelem vagy a jogorvoslathoz való jog megsértése miatti alkotmányjogi panaszok kapcsán az alkotmánybíróság évente százas nagyságrendben állapít meg alkotmánysértést, és semmisíti meg rendes bíróságok jogerős ítéleteit. Az első ilyen döntések óta az áll a Legfelsőbb Semmitőszék[51] és az alkotmánybíróság közötti konfliktus gyújtópontjában, hogy alkotmánysértés megállapítása esetén vajon megsemmisítheti-e az alkotmánybíróság rendes bíróságok jogerős ítéleteit. A Legfelsőbb Semmitőszék arra alapozta az érveit, hogy az alkotmány rendelkezései nem hatalmazzák fel az alkotmánybíróságot az alkotmányos jogok megsértésének megállapítása esetén a jogerős bírósági ítéletek megsemmisítésére. Sőt, mi több, az alkotmány közvetlenül úgy rendelkezik, hogy a bíróságok ítéleteit csak a felsőbb bíróságok vizsgálhatják felül,[52] és hogy a bírói hatalmi piramis csúcsán a Legfelsőbb Semmitőszék áll, ezért kizárt, hogy az alkotmánybíróság, amely nem része a bírói hatalomnak, felülvizsgálja és megsemmisítse a rendes bíróságok ítéleteit. Továbbá, a rendes bíróságok ítéleteinek a megsemmisítése sértené a bírói hatalom alkotmányosan szavatolt függetlenségét. Ezen érvek alapján a Legfelsőbb Semmitőszék azt az álláspontot képviselte, hogy az alkotmánybíróság, amennyiben megállapítja az alkotmányos jog megsértését, akkor egyrészt kártérítést állapíthatna meg, másrészt az ilyen alkotmánybírósági döntés jogalapot képezhetne perújrafelvételi kérelmek benyújtására. A vitát első lépésben a politikai hatalom egyik birtokosa, a szerbiai Népképviselőház döntötte el. A törvényhozó 2011-ben módosította az ABtv.-t, amely attól kezdve kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az alkotmánybíróság alkotmánysértés megállapítása esetén megsemmisítheti az alkotmánysértő egyedi döntést, "kivéve a bírósági döntést".[53] A törvénymódosítást annak ellenére szavazta meg a Népképviselőház, hogy a Velencei Bizottság a törvényjavaslatot értékelő véleményében az ilyen irányú módosítás ellen foglalt állást.[54] Az új jogi helyzetben az alkotmánybíróság nem nyugodott bele a hatáskörének a szűkítésébe, és hivatalból elindította az ABtv. ezen rendelkezésének alkotmányossági felülvizsgálatát.[55] Néhány hónap után az alkotmánybíróság döntött is az ügyben: alkotmányellenesnek nyilvánította, és törölte a jogrendből a vitatott törvényi rendelkezést.[56] Ezzel alkotmányjogi szempontból végérvényesen pont került az alkotmánybíróság és a Legfelső Semmitőszék, valamint a törvényhozás közötti jogi párviadal végére. Az alkotmánybíróság a bírósági döntések megsemmisítésének lehetősége mellett számos érvet sorakoztatott fel, melyek közül kiemelhető az az állaspont, miszerint az alkotmánybíróság alapvető feladata, hogy a hatalom minden ága esetében egyaránt biztosítsa az alkotmányosság védelmét. Ha az alkománybíróság eltávolíthat a jogrendből egy alkotmányellenes törvényt, akkor az eltávolítás lehetőségét fenn kell tartani az alkotmánysértő bírósági ítéletek esetében is.
Amennyiben az alkotmányos jogok megsértése esetében az azokat sértő bírósági ítélet érintetlen maradhatna a jogrendben, az alkotmányjogi panasz teljesen elvesztené jogvédelmi jellegét, értelmét és hatékonyságát egyaránt.
Az alkotmánybíróság döntését követően az esetek túlnyomó többségében a rendes bíróságok - kénytelen-kelletlen, de - elfogadták az alkotmánybíróság ítéleteiket megsemmisítő döntéseit, valamint azok érvelését, és a továbbiakban ahhoz igazították gyakorlatukat.[57] Mindazonáltal a Legfelsőbb Semmitőszék és az alkotmánybíróság közötti feszültség máig sem szűnt meg teljesen.[58]
- 66/67 -
Az alkotmányjogi panaszok elbírálása mára hatalmas, egyre nehezebben kezelhető terhet jelent a szerbiai alkotmánybíróság számára. Az évi több mint tízezer alkotmányjogi panasz elbírálása leköti az alkotmánybíróság szakmai és adminisztratív kapacitásainak zömét. Ennek következtében, egyrészt jelentősen megnövekedett az alkotmányjogi panaszok elbírálásának ideje, másrészt az alkotmányjogi panaszok áradata a döntések szakmai minőségét veszélyezteti, és fokozatosan gyengíti az alkotmánybíróság hagyományos és elsődleges funkcióját, a törvények és más jogszabályok absztrakt normakontrollját.[59]
Az alkotmányjogi panasz intézménye, amely lehetővé teszi a jogerős bírósági ítéletek megsemmisítését is, immár több mint tíz esztendeje okoz feszültséget a Legfelső Semmitőszék és az alkotmánybíróság között, amely konfliktusba a törvényhozó is bekapcsolódott. A konfliktus szereplői és a tudományos-szakmai közvélemény folyamatosan keresi a megfelelő megoldást. A megnyugtató megoldás keretében egyfelől biztosítani kellene, hogy az alkotmányban szavatolt emberi és kisebbségi jogok megsértését széleskörűen és hatékonyan védelmezhesse az alkotmánybíróság, az alkotmányos panasz intézményén keresztül, másfelől, az alapjogok védelmének ürügyén az alkotmánybírósági aktivizmus ne vezethessen el oda, hogy a törvények értelmezését a rendes bíróságok helyett, egyfajta negyedfokú "szuperbíróságként", az alkotmánybíróság végezze.
Az alkotmányjogi panaszok tömeges befogadása, valamint az EJEB jogértelmezésének a széleskörű elfogadása kétségkívül csökkentette a Szerbiát elmarasztaló strasbourgi döntések számát, a kérdés csupán az, hogy mekkora ennek az eredménynek az ára. Milyen hatása van mindennek az alkotmánybírósági ügyek elbírálásának időtartamára, az absztrakt normakontroll hatékonyságára és az EJEE által nem védelmezett alkotmányosan szavatolt jogok hatékony védelmére? ■
JEGYZETEK
[1] Tatjana Papić - Vladimir Djerić: On the Margins of Consolidation: The Constitutional Court of Serbia, Hague Journal on the Rule of Law, 2018/1, 67; Tamás Korhecz: Ustavna Žalba - odbacivanje ili meritorno odlučivanje: nedefinisana granica sa nekoliko međaša [Alkotmányjogi panasz - visszautasítás (elvetés?), vagy érdemi elbírálás], in Ustavna Žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin Sarčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 78; Darko Simović: Institucionalna fizionomija ustavne žalbe u Republici Srbiji u svetlu uporednopravnih reąenja [Az alkotmányjogi panasz intézményi arculata a Szerb Köztársaságban az összehasonlító-jogi megoldások fényében], Ustavna žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin Šarčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 9.
[2] Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz kapcsán először 2008. július 10-én hozott érdemi döntést. Forrás: Nataąa Plavšić: Primena prakse Evropskog suda za ljudska prava od strane Ustavnog suda u postupcima po ustavnim žalbana [Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának az alkalmazása az Alkotmánybíróság részéről az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos eljárásokban], in Ustavna Žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin Šarčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 261.
[3] Ustav Republike Srbije, Službeni Glasnik Republike Srbije 98/2006.
[4] Zakon o Ustavnom sudu, Službeni Glasnik Republike Srbije, 109/2007, 99/2011, 18/2013 - Odluka Ustavnog suda -, 40/2015, 103/2015.
[5] Uo. 45. szakasz, 1. bekezdés, 9. pont.
[6] Uo. čl. 46. szakasz 1. bekezdés, 9. pont.
[7] Uo. 83. szakasz, 1. bekezdés.
[8] Uo. 83. szakasz, 2. bekezdés.
[9] Uo. 84. szakasz, 1. bekezdés.
[10] Uo. 84. szakasz, 2-3.bekezdés.
[11] A 85. szakasz 2. bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasznak tartalmazni kell a természetes személy családi és utónevét, személyi számát, lakcímét vagy tartózkodási helyét, illetve jogi személy esetében a panaszos elnevezését és székhelyét, a jogi képviselőjének családi és utónevét, az alkotmányjogi panasszal megtámadott aktus számát és keltezését, az azt meghozó szerv elnevezését, az aktussal megsértett alkotmányosan védelmezett emberi vagy kisebbségi jog vagy szabadságjog megjelölését, az alkotmányos rendelkezés megjelölésével, a panasz érvelését és annak leírását, hogy miből áll a jogsértés vagy jogkorlátozás, illetve a kérelem, amiről az alkotmánybíróságnak döntenie kell, a vagyoni, illetve nem vagyoni kártérítés alapja és összege, amennyiben ilyen kártérítést igényel a panaszos, az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének - vagy meghatalmazás esetében jogi képviselőjének - sajátkezű aláírása. Az alkotmányjogi panaszhoz mellékelni kell a vitatott egyedi aktus másolatát, a bizonyítékot arról, hogy a jogorvoslati lehetőségeket kihasználták, a vagyoni kár nagyságának bizonyítékát, illetve mindazokat a bizonyítékokat, amelyek fontosak a döntéshozatalhoz. A kártérítési kérelmet kizárólag az alkotmányjogi panasszal egyidőben lehet benyújtani.
- 67/68 -
[12] Zakon o Ustavnom sudu (4.vj.) 86. szakasz, 2. bekezdés.
[13] Uo. 87. szakasz.
[14] Uo. 88. szakasz.
[15] Uo. 89. szakasz.
[16] Az ABtv. 42. v. szakasza értelmében az alkotmányjogi panaszt az alkotmánybíróság hármas bírói tanácsa veti el egyhangú határozattal. Az egyhangúság hiánya esetében az elvető határozatot az alkotmánybíróság ülése hozza meg a bírói összlétszámhoz képest többségi szavazattal (legkevesebb 8 igen szavazattal).
[17] Stavovi Ustavnog suda u postupku ispitivanja i odlučivanja po ustavnoj žalbi [Az Alkotmánybíróság állásfoglalásai az alkotmányjogi panaszok elbíráslásával kapcsolatban], Ustavni Sud, Su broj I - 8/11/09, 2009. április 2., http://www.ustavni.sud.rs/page/view/163-100890/stavovi-suda.
[18] Katarina Manojlović Andrić: Postupak i obim ispitivanja ustavne žalbe [Az alkotmányjogi panaszra vonatkozó eljárás és felülvizsgálat terjedelme], in Uloga i značaj Ustavnog suda u očuvanju vladavine prava 19632013 [Az Alkotmánybíróság szerepe és jelentősége a joguralom megőrzésében 1963-2013], ur. Bosa Nenadić, Beograd, Ustavni sud, 2013, 167-168.
[19] Lásd Korhecz (1. vj.) 88.
[20] Lásd az EJEB Második Kamarája által 2009. december 1-jén hozott ítéletet a Vinčić és mások Szerbia elleni ügyében (44698/06. számú kérelem). Az ítélet az 51. pontban kimondta, hogy az alkotmányjogi panaszt elvben hatékony hazai jogorvoslati eszköznek kell tekinteni az EJEE értelmében.
[21] Pregled rada Ustavnog suda u 2016. godini sa osvrtom na rad ustavnog suda u periodu decembar 2007 - decembar 2016. godine [Az alkotmánybíróság tevékenységének az áttekintése a 2016.évre, kitekintéssel a 2007. december - 2016. december időszakra] Beograd, Ustavni sud, 2017, 21.
[22] Pregled rada Ustavnog suda u 2019. godini [Az alkotmánybíróság tevékenységének az áttekintése a 2019. évre], Beograd, Ustavni sud, 2020, 2, http://www.ustavni.sud.rs/Storage/Global/Documents/Misc/%D0%9F%D1%80%D0%B5%D0%B3%D0%BB%D0%B5%D0%B4_2019.pdf.
[23] Pregled rada Ustavnog suda u 2017. godini [Az alkotmánybíróság tevékenységének az áttekintése a 2017. évre], Beograd, Ustavni sud, 2018, 2, http://www.ustavni.sud.rs/Storage/Global/Documents/Misc/%D0%9F%D1%80%D0%B5%D0%B3%D0%BB%D0%B5%D0%B4_2017.pdf.
[24] Pregled rada Ustavnog suda u 2018. godini (Az alkotmánybíróság tevékenységének az áttekintése a 2018. évre) Ustavni sud, Beograd 2019, 1, http://www.ustavni.sud.rs/Storage/Global/Documents/Misc/%D0%9F%D1%80%D0%B5%D0%B3%D0%BB%D0%B5%D0%B4_2018.pdf.
[25] Pregled rada Ustavnog suda u 2019. (22. vj.) 2.
[26] Lásd Pregled rada Ustavnog suda u 2018. (24. vj.) 1, és Pregled rada Ustavnog suda u 2019. (22. vj.) 2.
[27] Lásd Papić-Djerić (1. vj.) 67.
[28] Uo., 72, 74, valamint Violeta Beąirević: If Schmitt Were Alive... Adjusting Constitutional Review to Populist Rule in Serbia, in V. B.: New Politics of Decisionism, The Hague, Eleven, 2019, 198.
[29] Pregled rada Ustavnog suda u 2019 (22. vj.) 3.
[30] Uo. 18.
[31] Uo.
[32] Lásd Papić-Djerić (1.vj.) 68, Ciril Ribičić - Bosa Nenadić - Tanasije Marinković: Multi-Level System of Human Rights Protection in Europe: A View from Central and Eastern Europe, in Key Developments in Constitutionalism and Constitutional Law, eds. Lidija R. Basta Fleiner - Tanasie Marinković, The Hague, Eleven, 2014, 161-162. Tanasije Marinković: Analiza uticaja odluka Evropskog suda za ljudska prava na rad Ustavnog suda Srbije [Elemzés Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseinek a hatásáról az Alkotmánybíróság munkájára], in Odnos Ustavnog suda i sudske vlasti -Stanje i perspective [Az Alkotmánybíróság és a bírói hatalom viszonya - helyzet és kilátások], ur. Slobodan Beljanski - Marijana Pajvančić, T. M. - Dubravka Valić-Nedeljković, Beograd, CEPRIS, 2019, 59.
[33] Pregled rada Ustavnog suda u 2019. (22. vj.) 19.
[34] Uo. 19.
[35] Pregled rada Ustavnog suda u 2018. (23. vj.) 19.
[36] Pregled rada Ustavnog suda u 2016. (21. vj.) 47.
[37] Szerbia Alkotmánya (3. vj.).
[38] Tijana curlan: Primena međunarodnog prava u postupcima po ustavnoj žalbi Ustavnog suda Republike Srbije [A nemzetközi jog alkalmazása a Szerb Köztársaság Alkotmánybírósága részéről az alkotmányjogi panaszok elbírásása során], in Ustavna Žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin carčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 232.
[39] Maja Nastić: Uticaj prakse Evropskog suda za ljudska prava na odlučivanje Ustavnog suda Srbije u postupku po ustavnoj žalbi [Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának hatása a szerbiai alkotmánybíróság döntéseire az alkotmányjogi panaszok elbírálása során], in Ustavna Žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin carčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 283-284.
[40] Az Alkotmánybíróság első döntését, amelyben idézte az EJEB valamely döntését, 2008. december 25-én hozta meg, az Už 687/2008. számú ügyben.
- 68/69 -
[41] Lásd: Plavšić (2. vj.) 262.
[42] Lásd: Šurlan (38. vj.) 243.
[43] Lásd: Plavšić (2. vj.) 279.
[44] Lásd: Nastić (39. vj.). Egy ilyen esetre hívta fel a figyelmet alkotmánybírói különvéleményében a szerző, melyet az Už 4414/2017. számú ügyben 2019. október 24-én hozott döntéshez fűzött. Ebben az ügyben az ügyfél jogait szavatoló magasabb szintű hazai jogi garanciák megsértését - egyebek mellett - a Pirinen Finnország elleni ügyében (32447/02. számú kérelem, az EJEB 2006. május 16-án kelt döntése) megfogalmazott állásfoglalásra hivatkozva utasította el az Alkotmánybíróság.
[45] Kačapor és mások Szerbia elleni ügye, 2269/06., 3041/06., 3042/06., 3043/06., 3045/06. és 3046/06. számú kérelmek.
[46] Lásd: Plavšić (2. vj.) 269.
[47] Milunović és Čekrlić Szerbia elleni ügye, 3716/09. és 38051/09. számú kérelmek, az EJEB 2011. május 17-én kelt döntése.
[48] Marinković Szerbia elleni ügye, 5353/11. számú kérelem, az EJEB 2013. január 29-én kelt döntése; Ferizović Szerbia elleni ügye, 65713/13. számú kérelem, az EJEB 2013. november 26-án kelt döntése.
[49] Zakon o zaątiti prava na suđenje u razumnom roku, Službeni Glasnik Republike Srbije, 40/2015. szám.
[50] Marija Draškić: Ustavna Žalba u Srbiji: prostor za tenzije između Ustavnog suda i Vrhovnog (kasacionog) suda [Az alkotmányjogi panasz Szerbiában: helyszín az Alkotmánybíróság és a Legfelső Semmitőszék közötti feszültséghez], Ustavna Žalba u pravnom sistemu Srbije [Az alkotmányjogi panasz a szerbiai jogrendszerben], ur. Edin carčević - Darko Simović, Sarajevo, CJP Fondacija za javno pravo, 2019, 48.
[51] Ustav (3.vj.). A hatályos alkotmány 143. szakasza a lapján a bírói hatalom birtokosai az általános és különös hatáskörű bíróságok, az ország legfelsőbb bírósága pedig a Legfelsőbb Semmitőszék, ami a magyarországi Kúria szerbiai megfelelője.
[52] Uo., 145. szakasz 3-4. bekezdés.
[53] Zakon o izmenama i dopunama Zakona o Ustavnom sudu, Službeni glasnik Republike Srbije, 99/2011., 33. szakasz.
[54] V.CDL-AD (2011)0500c0r-e Opinion on draft amendments and additions to the law on the Constitutional Court of Serbia adopted by the Venice Commission at its 89th plenary session, Venice, 16-17 December 2011, § 46.
[55] Lásd az Alkotmánybíróság Iuz-97/2012 számú, 2012. július 12-i határozatát.
[56] Lásd az Alkotmánybíróság Iuz-97/2012 számú, 2012. december 20-i döntését.
[57] Bosa Menadić: O nekim aspektima odnosa ustavnih i redovnih sudova [Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok viszonyának egyes aspektusairól], in Uloga i značaj ustavnog suda u očuvanju vladavine prava 19632013 [Az Alkotmánybíróság szerepe és jelentősége a joguralom megőrzésében, 1963-2013], ur. Bosa Nenadić, Beograd, Ustavni sud, 2013, 98-99.
[58] Draškić (50. vj.) 114.
[59] Simović (1. vj.) 49.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, Szerbiai Alkotmánybíróság.
Visszaugrás
